Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-15 / 13. szám
O 1978. Január 15., vasárnap l/(McU~MCuU A(thK Farsangi történet Alig múltak el a vidám szilveszteri napok, s immár újra becsöppentünk a farsang kavargásába. A báli szezon idején egymást érik a mulatságok, s a fiatalok igazán nem panaszkodhatnak, hogy kevés alkalmuk van a szórakozásra. Persze, a „középnemzedék” is kiveszi részét a vigalomból, emlékezve az elmúlt évek duhaj jókedvére, amikor nekünk is hajnalig tartott a tánc, s patikaszerek helyett néha másnap is szőrével gyógyítottuk a kutyaharapást. Előfordul néha, különösen „reprezentatív” táncmulatságokon, hogy némely részvevő nem is annyira a saját szórakozására, mint a szomszéd bosszantására törekszik. Nem mai találmány az ilyenkor szokásos ékszer- és divatbemutató, s öreg hiba, hogy sokan nem tudnak leszokni az üres kivagyiságról, az emberhez méltatlan rongyrázásról. Bosszankodjék, akit bosszantani lehet ilyesmivel, szerencsére valamikor védőoltást kaphattam az efféle hív- ságok ellen, s ha jól érzem magam, tőlem a feje tetejére állhat a világ. Sajnos, mindenkinek van valami „gyengéje”, így az egyik vidám mulatságon majdnem én is mohó tudásszomjam áldozata lettem. (Nem kell megijedni, farsangi történetről van szó.) Vagy három évvel ezelőtt baráti társasággal a csabai szlovák bálra voltunk hivatalosak. Éjfél után magasra csapott a kedvünk, vegyesen járták a magyar és a szlovák dalok, táncok, amikor egy helyre kis menyecskével hozott össze a báli forgatag, Szlovákul próbált szólni hozzám, de hamar bevalottam, hogy csak. két mondatot tudok őseim nyelvén, s az egyiket azokból sem illik kimondani. Csodálkozott a kedves, hisz sose hallotta, hogy szlovák vér ii^Jolyik ereimben. Elmeséltem ekkor, hogy jó atyám a Felvidéken, Gömörben látta meg a napvilágot, s nagyanyai ágon derék szlovákok voltak az elődei. Dédanyám egy szót sem tudott megtanulni magyarul, pedig csaknem 90 éven át fogyasztotta a sztrapacskát. A haláltól is csak egyszer ijedt meg, amikor régi szokás szerint karácsony este sót tett a kemence tetejére, s reggel rémülten látta, hogy megnedvese- dett a tálka. A babona szerint ugyanis ez azt jelenti, hogy nem éri meg a következő évet. Drágalátos unokája — az én szülőatyám — viszont már akkor is megérte a pénzét, hisz ő locsolta meá vízzel a sót. — Bozse moj, Bozse moj, ja uzs zomrjem — sopánkodott a dédike, hogy ő most már meghal. Szerencsére még évtizedeken át élt dolgos békességben. Nagyon tetszett a történet a báli barátnőmnek, s arra kérlelt, meséljem el annak a másik mondatnak is a históriáját. Az pedig úgy volt, hogy amikor Békéscsabán lettem kollégista elhatároztam, hogy minden nap megtanulok szlovákul egy mondatot, s négy év alatt kitűnően fogok beszélni. Egyik osztálytársam vállalkozott az okításomra, s mindjárt az első napon egy köszönésre tanított. A szlovák szakácsnéniken próbáltam ki tudományom, aminek az lett az eredménye, hogy hónapokig nem kaptam repetát. Gurult a nevetéstől az én szépséges ismerősöm és nagy sejtelmesen megígérte, hogyha még mindig érdekel a szlovák anyanyelv, szívesen foglalkozna a tanításommal. Sajnos a feleségem — ki tudja miért? — nem lelkesedett az eljövendő különórákért, így aztán szlovákul még mindig csak azt a két mondatot tudom. Andódy Tibor J Filatéliai hírek A bélyeggyűjtésről. A bélyeggyűjtést philatéliának, a gyűjtőt philatélistának hívják. Két görög szó; a philos és az atelia szó összetételéből keletkezett s bélyegkedvelést, illetve bélyeggyűjtést, bélyeg- gyűjtőt jelent. Ez az elnevezés az egész világon elterjedt. Mire jó a bélyeggyűjtés, minek az, hangzik sokszor a kérdés, nem ritkán gúnyosan a lekicsinylés szándékával. Ezt csak tájékozatlan, vagy felületesen gondolkodó ember teheti, s rá a választ sokszor maga a kérdező adja meg, amikor a gyűjtemény meglátásakor önkéntelenül felkiáltva, tetszésének ad kifejezést. Igen, a gyűjtemény szép, érdekes gyönyörködtető már az első látásra. A további nézegetés folytán pedig tanít, ismertet és ösztönöz a bélyeg szeretetére, megbecsülésére. Maga a gyűjtés a rendszere- tetre, a pontosságra, a rendszerezésre, az idő értékes fel- használására tanít. Bő ismereteket nyújt a földrajz, a történelem, a művészet, a zene, a költészet stb. köréből. Megismertet hazánk, valamint a távoli világrészek népeivel, azok kultúrájával, nevezetes embereivel. A bélyegekkel való foglalkozás tehát nagymértékben bővíti az ismereteket, ugyanakkor ösztönösen hat a továbbtanulásra, megtanít mindenkit a kulturális és az esztétikai értékek felismerésére, meglátására. A bélyeggyűjtés nagyon alkalmas a tömegek színvonalának emelésére. Oldalakon lehetne felsorolni, hogy a művelődés milyen széles köreit öleli fel. Ma már a pedagógusok is jól tudják, tapasztalják, hogy a bélyegkép a szemléltető oktatás jelentős eszköze, hogy a bélyeggyűjtés a szerzett ismeretek egyik legjobb konzerválja. A bélyeggyűjtésnek azonban nemcsak ismeretterjesztő hatása van, hanem a politikai nevelést is szolgálja. A nemzetközi bélyegcsere nagyban erősíti a népek közötti kapcsolatokat és ezáltal a békét. Vas Tibor Morfiumtermelés az emberi agyban? „Hé, ki kapcsolta ki a hangokat?” — kiáltotta meglepve egy skizofréniás beteg az egyik amerikai kórházban. A hangok, amelyeket súlyos elmebaj következtében évek óta hallani vélt, attól hallgattak el, hogy kísérletképpen egy új gyógyszert alkalmaztak, amelynek hatása olyan váratlan volt, hogy a betegből az idézett felkiáltást váltotta ki. Ez a még kísérleti állapotban levő gyógyszer egyike azoknak a vegyületeknek, amelyeket az utóbbi években fedeztek fel a kutatóorvosok és amelyeket endorfi- noknak nevezünk. Ez a görög szavakból alkotott név azt jelenti: „a morfium belül”. A vegyületek ugyanis, amelyek ebbe a csoportba tartoznak, az emberi agy és a szervezet talán legfontosabb „vezérlő” mirigyében, az agyalapi mirigyben (hipofízisben) képződnek, hatásuk azonban hasonló ahhoz, amit a mák terméséből, az ópiumból előállított morfium, ez az ismert erős fájdalomcsillapító kifejt! Ezeknek a vegyületeknek a fölfedezése olyan felismerésből indult ki, amelyre 1973- ban egymástól függetlenül és egyidejűleg két egyesült államokbeli és egy svéd kutató- csoport jutott. Megállapították, hogy némely állatok agyában vannak a sejteknek olyan részei, amelyeknek kémiai szerkezetébe a kábítószerek, így a morfium molekulájának a szerkezete úgy beleilleszkedik, mint a kulcs a zárba. Ezeket a receptorokat először különféle rágcsálók agyában fedezték föl, majd más állatokéban is — és az emberi agyban is! A fölfedezés azért volt meglepő, mert ezek szerint a szervezetben eleve kialakult egy olyan érzékelő szerv, amelyhez nagyon jól illeszkednek olyan anyagoknak a molekulái, amelyeket az ember csak jóval később fedezett fel. Amikor a kutatók idáig eljutottak, egy skóciai egyetem kutatói fölfedezték, hogy nemcsak a morfium molekulái illeszkednek ilyenformán az agy bizonyos sejtjeinek egyes részeihez, hanem maga az agy is előállít olyan ve- gyületeket, amelyek hasonló szerkezetűek. Ez a fölfedezés 1975-ben történt. Az azóta eltelt két esztendőben ilyen vegyületek egész családját sikerült a kutatóknak elkü- löníteniök az agyból. Ezek a vegyületek részben az agy „utasításait” továbbítják a szervezet különféle részeibe, szerveibe, részben ezekkel küldenek jelentést a szervezet különféle részei az agyba. Az endorfinok — folytatódik a föltevés gondolatmenete — az agy különféle szerepet betöltő részeire hatnak, aszerint, hogy a „kulcs” melyik „kulcslyukba” illik bele. Ilyen módon az endorfinok nemcsak fájdalomcsillapítók lehetnek, hanem más hatást is kiválthatnak, éspedig ha sikerül tisztázni, hogy melyik milyet, akkor hibátlanul, mert a vegyület tévedhetet- lenül megkeresi az agyban a maga célpontját: más sejthez nem is tud kapcsolódni. P. G. P. Tudomány — technika Új futómű a gépkocsikhoz Az első automobil megjelenése óta éppen 90 év telt el. Viszonylag rövid tehát az az idő, amely az első úttörő próbálkozást, a motoros kocsit — műszaki és gazdasági értelemben — a modem életforma mindennapos közlekedési eszközévé — tömeg- fogyasztási cikkévé — fejlesztette. Gépkocsi-közlekedés nélkül a korszerű gazdasági élet elképzelhetetlen volna, és a zsúfolt nemzetközi autókiállítások igazolják, hogy az autó és annak megszerzése iránt való tömeges érdeklődés egyre fokozódóban van. A világ összlakosságának kb. 4 milliárd fős létszámát -véve alapul, világátlagban minden 28. lélekre esik egy személyautó. Ez az átlagérték azonban — országonként vizsgálva az autósűrűséget — rendkívül szélsőséges elosztást takar: a motorizációban élen járó országokban 3—6 lakosra jut egy személyautó, az elmaradt országokban ez a mérőszám 300— 500 között mozog, sőt 1500 fölötti érték is előfordul. A világ jelenlegi személyautó-termelése kb. évi 10 millió darab, az egész személygépkocsi-állomány pedig kb. 115 millióra tehető. Ehhez hozzászámítva az autóbuszokat, tehergépjárműveket és motorkerékpárokat, a motoros járművek teljes darabszámát 170 millióra becsülik. Az utóbbi negyed század intenzív kísérleti munkája a dugattyús motorok egyik komoly esélyű versenytársává fejlesztette 'ki a gázturbinát, miután az mint stabil hőerőgép, elsősorban nagy teljesítményű erőműegységek formájában már bevált Autók hajtására nyitott körfo- lyamatú gázturbinarendszer használatos. Az energiaátalakítási folyamat — a dugattyús motorral ellentétben — ütemszerű megszakítások nélkül, fokozatosan megy végbe. Nincs periodikus töltéscsere, hiányzik a friss gázok hűtőhatása. A gázturbinát előnyös gépfajtává teszi egyszerű, kis fajlagos - súlya és a dugattyús mechanizmus folytán nyugodt járású sajátossága. Nem igényel bonyolult hűtőrendszert, hajtóanyag tekintetében igénytelen, kezelése kényelmes. A gyárak ma nagy tömegben a hagyományos szerkezetű kis kocsikat gyártják, de a legtöbb gyárban kísérletezik a jövő autóját. Hatkerekű, új futóművű gázturbinás típus a kiállításon (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Repülőtér — a tengeren Napjaink katonai és polgári repülőgépei számára nagyméretű — 2-3 kilométer hosszú — bonyolult fel- és leszállító berendezéssel ellátott repülőterek szükségesek. Felmerül a kérdés, hogyan tudnak fel- és leszállni a repülőgépek a repülőgép- anyahajókon, amelyek akármilyen nagyok, mégsem hasonlíthatók össze a repülőterek futópályáival. A repülőgép-anyahajó fedélzetének csak egy 80—100 méter hosz- szú része szolgál felszállásra, ez a szárazföldi repülőtéri felszállópálya hosszának mindössze 3—5 százaléka. A repülőgépek felszállását úgy is elősegítik, hogy a ha- - jó a repülőgépek felszállásakor teljes sebességgel halad előre, s ezzel megnő a repülőgép sebessége az őt szállító hajó sebességével. A másik mód az, hogy külön vonóerővel megnövelik a repülőgép gyorsulását és így előbb éri el az emelkedéshez szükséges sebességet. Ennél a katapultálásnál a repülőgépre egy vontatókötelet erősítenek, s ezt nagy erővel hirtelen meghúzzák. Bonyolultabb művelet a leszállás. A repülőgép leszállása közben a hajó a leszállni szándékozó repülőgép haladási irányával megegyező irányban teljes sebességgel halad, ez majdnem felére csökkenti a kifutási út hosszát. Ez természetesen önmagában még kevés, különféle fékező szerkezetekre is szükség van. A legfontosabb ilyen szerkezet a hajó leszállópályáján a leszállás irányára merőlegesen kifeszített drótkötél. Ez a fedélzettől 5—10 centiméter magasságban húzódik, végei pedig hidraulikus vagy pneumatikus fékezőhengerben levő dugattyúhoz csatlakoznak. Miközben a gép megközelíti a fedélzetet, a repülőgép alján levő horog beleakad a kifeszített drótkötélbe, így a repülőgép lefékeződik. A leszállópályán általában 4—6 fékező drótkötél van kifeszítve: ha a repülőgép horga nem akadna bele az elsőbe, még találkozhat a másodikkal, harmadikkal. A repülőgép- anyahajót ezenkívül még fékezőhálóval is ellátják. Ez a leszállópálya végén feszül, anyaga vastag nylon. * Az „Arc Royal” brit repülőgép-anyahajó. Hossza 258 méter, 60 darab repülőgép szállhat le rá (MTI Külföldi Képszolgálat — KS)
