Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-15 / 13. szám
1978. január 15., vasárnap o SZÜLŐFÖLDÜNK A békés-csabai háziipar-szövészet sikere Bécsben, 1886-ban * v BÉKÉS-CSABA BÉCSBEN. A békéscsabai szövő-ipar termékei mind nagyobb tért vívnak ki maguknak a külföld piaczán ; nemcsak 'Ausztriában és a hazánkkal határos más országokban ismerik honunk e legújabb iparágának termékeit, hanem Angolországba is kivitték azokat, sőt Amerikában is hordanak már Békés-Csabán szőtt selyem- kendőket. Hazánk nagy közönsége a budapesti országos ki állításon ismerte meg legelőször a békés-csabai huzi- ipur szó vészel áruczikkeit, melyet Becsnek az ez év« Mostanában, ahogy a népművészet legkülönbözőbb ágai újjáélednek és beköltöznek az életünkbe, érdekes megkeresni a kezdeteket, amikor a nép művészetének jó talajából szárba-virágba szökkentek a háziipar első kísérletei. A Körösök vidékén elég sokat késett ez az átalakulás, a falvak mező- gazdasági lakossága csak önmaga szükségletének biztosítására próbálgatta a szövést, fonást, kosárcsinálást, hímzést. A városokban azonban más volt a helyzet. Már az elmúlt évszázadban — legtöbbször a korabeli újságok hasábjain — elterjedtek a különböző hímzés-, kötés-, horgolásminták, leírások. Akadtak aztán ügyes, mi több: élelmes asszonyok is, akik szervezettebb formákat kerestek és találtak a népművészet háziiparrá formálásában, nem kis sikerrel. Egy ilyen időszak kiemelkedő eredményéről számol be 1886. december 25-én az „Ország-világ” című országos képes hetilap. Cikkének címe: „Békés-csaba Bécsben.” A szerző — Kaposi Béla — a következőket írja az 1886- os bécsi tavasz nagy eseményéről : „A békés-csabai szövőipar termékei mind nagyobb tért vívnak ki maguknak a külföld piaczán; nemcsak Ausztriában és a hazánkkal határos más országokban ismerik honunk e legújabb iparágának termékeit, hanem Angolországba is kivitték azokat, sőt Amerikában is hordanak már Békés-Csabán szőtt selyemkendőket. Hazánk nagy közönsége a budapesti országos kiállításon ismerte meg legelőször a békés-csabai háziipar-szövészet áruczikkeit, melyet Bécsnek az ez évi május havában rendezett női kézimunkák tárlatán mutattak be. Már akkor is nagy volt a tárlatot látogató közönség érdeklődése e kezdetleges eszközökkel előállított kézimunkák iránt; de ez érdeklődés meg sem közelíti a mostanit. Az iparmúzeum ama terme, melyben Bartóky Lászlóné asszony, a békéscsabai háziipar felügyelője, tanítványainak munkáit mutatja be és árusítja, reggeltől a tárlat zártáig valóságos ostromállapotnak van kitéve. És nem csupán a kiváncsi nők tömege ostromolja a kiállítás termét, szakférfiak és festők is látogatják, hogy tanulmányozzák a kiállított mintákat. A bécsi sajtó eddig soha sem tudott megszabadulni az előítélettől, mely- lyel minden tőlünk eredőt fogadott, ferde szemmel nézte törekvéseinket, mert minden téren félt a konkurren- cziától, melyet netán Ausztriának csinálhatnánk. Házi- ipar-szövészetünkkel szemben azonban nem használja szokott fegyvereit : az egész sajtó 'egyhangúlag kimeríthetetlen elismerő nyilatkozataiban. Bécsnek nincs lapja, mely a legfőbb dicsérettel ne szólna az egyszerűségükben oly kiváló női munkákról és fel ne hívná azokra a közönség különös figyelmét. Sőt egy tekintélyes lap azzal az inditványnyal lép fel, hogy nyerjék meg Bartóky Lászlóné asszonyt Ausztria számára, hogy hasonló módon, mint nálunk, Galiczia népe között is honosítsa meg ez iparágat. Ugyanezt az ajánlatot tették az úttörő hölgynek Bulgáriából is, míg Csehország (amely persze nem akar közösségről tudni Ausztriával) magának akarja megnyerni honfitársnőnket. Egy budapesti lap annak idején ismertette már a békés-csabai szövőmunkákat, csakhogy helytelenül lévén értesítve — szövőgyárról beszélt. Pedig dehogy van ott gyár. Egy lelkes magyar nő kezdeményezte és fejlesztette ez új iparágat. Kicsinyben kezdte, a legkezdetlegesebb eszközökkel. Egy pár szegény árvaleánynak megmagyarázta a szövés mesterségét, megtanította őket a régi magyar szövőminták felhasználására, a színek ízlésteljes vegyítésére s a szövésnek és hímzésnek harmonikus egybeolvasztására. Vett nekik egy-két szövőszéket, adott nekik nyersanyagot és megfizette primitív munkájukat; mind a saját zsebéből. Az áruczikk mind jobb keletnek örvendett, a vállalatot na- gyobbítani lehetett és a haladás rövid idő alatt olymér- vű volt, hogy ma egyedül Békés-Csabán huszonnyolc szövőszék ad kenyeret ugyanannyi szegény leánynak, míg vagy huszonöt kitanult leány hazánk különböző részében telepedett le, hogy a lakosságot a hálás mesterségre megtanítsák. Nálunk, sajnos, nem méltányolják kellőleg a derék hölgy önzetlen fáradozásait. Teljesen önmagára, saját szerény eszközeire van utalva; pedig nagy figyelmet, támogatást érdemel működése, azt bizonyítja a fönt említett tény, hogy három országban kívánják egyszerre tőlünk elidegeníteni. Ha az állam — melynek oly sok mindenre kiterjed a . figyelme — csak csekély gondot fordítana a fiatal iparágra, ezer meg ezer szegénynek biztosíthatna kenyeret. Nemzetünk leányai szép és könnyű foglalkozást nyernének, mely foglalkozás nemcsak gazdag keresetet biztosítana számukra, hanem ízlésüket is nemesítené.” Sass Ervin Negyven esztendeje történt: Mezöberényi bőripari munkások harca Békés megye városainak, falvainak ezernyi munkás- mozgalmi története tanúsítja Viharsarok és környékének forradalmiságát. Ezúttal a 13 000 lakosú Mezőberényben élt bőripari munkások küzdelmes, harcos életének néhány részletét elevenítjük fel. A Magyarországi Bőripari Munkások Országos Szövetségének Mezöberényi Csoportja — az 1919 augusztusában kezdődő — fehérterror elől viszonylag hosszú időn át visszahúzódott. Csak 1937- ben alakultak ki azok a személyi feltételek, amelyek a bőripari munkások szak- szervezeti csoportját fellendítették. — Sok tapasztalattal tértem vissza szülőfalumba — Békéscsabai látkép Fotó: Martin Gábor írja Baráth György, Mező- berény, Szénás tér 3. számú ház alatti lakos. — Munkalehetőséget itt sem találtam. Ezért aztán szervezkedésre több időm jutott. A szaktársak többségét jól ismertem és ez megkönnyítette dolgomat. A cipész, csizmadia és papucskészítő munkások közül az első megbeszélésen 19-en vettek részt. Ahogy a mezöberényi bőripari szakszervezeti csoport megerősödött, azonnal harcot kezdeményezett az alacsony bérek növeléséért. Arra törekedtek, hogy olyan béreket küzdjenek ki, amely elegendő a megélhetéshez. Az alacsony jövedelmek észlelésével együtt a szakszervezeti csoport azt is felfedte, hogy a törvényes rendelkezésekkel is biztosított napi 8 órás munkaidőt számos üzemben nem tartják be. — Ellenőriztük a mezőbe- rényi cipészek és csizmadiamesterek üzemeinek munkaidejét. Három cipész-, illetve csizmadiamester súlyosan megsértette a munkaidőről szóló törvényes rendelkezést. — Ügy határoztunk, hogy a törvénysértő bőripari vállalkozót a békési szolgabírónál feljelentjük — folytatódik Baráth György visszaemlékezése. — Minden szabálytalanságot részletesen leírtunk és kértük a kivizsgálás alapján a megérdemelt büntetés kiszabását. A békési szolgabíró a feljelentést követő napokban vizsgáló bizottságot küldött Mezőbe- rénybe, de vitéz Bártfalvi Mihály cipészmester és kereskedő tagadta a feljelentés állításait. Bártfalvi a megfélemlítés eszközéhez folyamodott. A mezöberényi vásáron és hetipiacon azt híresztelte. hogy a békési szolgabíróságon megtudta, kik a feljelentők. — Ha nem vonják vissza állításaikat — mondotta fű- nek-fának —, akkor Mezőberényben mindent elkövetek. hogy a feljelentők sohase juthassanak munkához. A másik két törvénysértő. Petris és Schaffer is felbátorodott. Ök is megpróbálták tagadni azt, amit korábban elismertek. De a tények tények maradtak. Lónyai Sándor Vas megye „ékszerdoboza” Kőszeg hazánk legmagasabban fekvő, legtisztább levegőjű városa Műemlékekben, történelmi nevezetességekben gazdag, igen élénk az idegenforgalma Itt látható az ország legszebb tereinek egyike, a középkori városképet máig is őrzi a Jurisits tér. A városi tanácsháza egyik részlete Játszótér a várfal alatt ____ ( MTI Fotó, Mező Sándor felvételei — KS) MMMMIMMMVIHUUVUUWMWWmtUUmHUUtUI A zenei rendezvények fellegvára Tarhos Magyarországon először Békés-Tarhoson alakult meg az első Magyar Állami Enek- iskola. Az intézet története 1945. augusztusában kezdődött, amikor Gulyás György emlékiratot nyújtott be Békéscsaba polgármesteréhez az iskola megalakítására. A javaslatot Békés karolj fel. Hiányos felszereléssel, de annál nagyobb lelkesedéssel kezdték meg a tanulást 1947. január 3-án az impozáns kastélyépületben. A tarhosi énekiskolában g pedagógia egy sajátos kísérletét hajtották végre, összekapcsolták a zenei nevelést a közösségi neveléssel. A kezdeti nehézségek, az úgynevezett hőskorszak után 1948-ban már kulturális versenyen szerepelt az énekkar. Megalapozta a tarhosi kórus hírnevét. 1949- ben pedig Budapesten több helyen és a rádióban is énekeltek, valamint részt vettek a Világifjúsági Találkozón. Kodály Zoltán kétszer is meglátogatta a tarhosi intézetet, s elismeréssel nyilatkozott az ottani munkáról. Érzelmileg is összefonódott itt a táj az emberrel. A gyönyörű parkban a szabadban tartottak énekórát, felejthetetlen balladajátékokat. A zenepavilon építésekor pedi” diákok és tanárok közösen dolgoztak. 1954-ben az énekiskola megszűnt, azonban a Békés megyei tanács törekvése, hogy felelevenítse á régi hírnevet. A művelődésügyi osztály a nyári tanítási szünetben a zenepavilonban tarhosi zenei napokat rendez. Az egykori hallgatók közül ma sokan pódiumokon szerepelnek vagy más iskolákban segítik a zenei nevelést.
