Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-13 / 292. szám
dHSEIEJ------------Kiállítás-megnyitó T 1977. december 13.. kedd o Tegnap, december 12-én délután fél háromkor nyitották meg Békéscsabán, a Kner Nyomdában Sülé István festőművész kiállítását. Elsőnek Mőrocz Istvánná, a kiállítást szervező November 7. Szocialista Brigád vezetője köszöntötte a résztvevőket. Ezt követően dr. Virág Lászlő, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője nyitotta meg a kiállítást. Sülé István műveit december 15-ig tekinthetik meg az érdeklődők Vetélkedőre készülnek Sarkadon 47 szocialista brigád nevezett be a Békés megyei munkásbrigádok közművelődési vetélkedőjére. Most, az előkészület szakaszában a sarkadi művelődési ház sokat segít nekik. Kéthetenként előadásokat hallgathatnak az erre a célra indított sorozat keretében. A felkészülést segítik ezenkívül az itt megrendezésre kerülő képzőművészeti kiállítások, filmankétok, valamint színházi előadások is. Az idén ezerrel nőtt a válások száma Hosszabb ideje már, hogy hazánkban évente ezerrel nő a válások száma. E szomorú grafikon emelkedését 1977. sem állította meg. Előreláthatóan az idén 28 ezer házasságot bontottak-bontanak fel. Körülbelül ugyanennyi gyermeknek kell különválnia egyik vagy másik szülőjétől. Hogyan lehetne elejét venni e számok emelkedésének, milyen tipikus okok játszanak közre egyes házasságok végérvényes megromlásában? — Nagy fába vágta a fejszéjét a Magyar Jogász Szövetség családjogi tudományos bizottsága, amikor nemrég úgy határozott: családjogászok, válóperes bírók, ügyvédek összefogásával megpróbál mélyére ásni a bontóperek valós okainak. A sokoldalú elemzőmunka céljáról, feladatairól Katonáné dr. Soltész Márta legfelsőbb bírósági tanácselnök, a jogász szövetség családjogi bizottságának vezetője tájékoztatta az MTI munkatársát. — Ami a bontóperek valós okainak feltárását illeti, a „felszíni” válóokok mögött meghúzódó folyamatok földerítése — nem könnyű vállalkozás. Hogy hányán szeretnének szabadulni a házasság kötelékéből „elhidegülés”, a háeastárs „italozása” vagy „durvasága” miatt, ez vajmi keveset mondó statisztika lenne. Az viszont már beszédes adat, hogy az utóbbi tíz évben a házasság felbontását 60—70 százalékban a nők kérték, s hogy napjainkban a házasságok 30 százaléka válással szűnik meg. Ám a perekben felhozott okok egyszerű sorrendbe állítása még kevésbé megbízható statisztika, ha figyelembe vesszük, hogy a válóper kulturáltabb, humánusabb, megegyezéses formájában a bíróság mellőzi a bontáshoz vezető okok feltárását. Tavaly a perek mintegy 70 százalékában kerülték el a házastársak a részletekbe menő tárgyalást, a bíróság nyilvánossága előtti „perlekedést”. — Mégsem nyugodhatunk bele abba, hogy csupán az elmúlt tíz évben csaknem negyedmillió kiskorú gyermek sorsára hatott ki szülei házasságának felbomlása. Természetesen, az esetek egy részében — ahol brutális, botrányokozó szülők környezetétől szabadult meg a gyermek — a válás jótéteményt jelentett további fejlődése számára. Ám a válóperes tapasztalatok szerint még sokat kell tenni a válni szándékozók felelősségének felkeltésére. Az idén indított 41 ezer válóper egyharma- dában nem született ítélet. Az érintettek ugyanis felelőtlenül szánták el magukat a döntő lépésre. Nem szükséges családjogi törvényünk igazát bizonygatni, amikór középpontjába állítja a házastársak egyenlő jogain és kötelezettségein alapuló családideált. A házastársak kölcsönös figyelme, segítőkészsége, az egyenlő munkamegosztás az otthoni teendőkben, a gyermeknevelésben — ez egyik alapfeltétele a jó házasságnak. E követelmény ismerete és ismertetése pedig az egész társadalom, valamennyiünk feladata, felelőssége. A családok 66,3 százaléka gyermekes, és az összes családok 57,7 százalékában legalább egy vagy két gyermeket nevelnek — mondotta befejezésül Katonáné dr. Soltész Márta. Szereztem „fát” Tegnap reggel, Békéscsabán. Hét óra harminc: a 17-es buszon egv usenkás hölgy: „Hallottad? Fa-desodort árulnak az új Vniverzálban. 7.55: Nyit a bolt, még sok a gyanútlan vásárló. Cipőt, rúdelemet, bicikliláncot szándékoznak venni. 7.58: Valaki elszalad telefonálni a munkahelyére, hogy szabadságot vesz ki. 8.01: Mindenki az illatszerosztály felé tart. 8.02: A legjobban informáltak igencsak meglepődnek. A polcokon sehol egy Fa-desodor. „Nem létezik” — suttogja valaki ijedten. „Marcsi nem tévedhet!" Még mindig 8.02: a pénztárgépek mellett osztják az exkluzív illatosítót. A hír tehát igaz. 8.10: Óriási tülekedés. Kettesével lehet kapni. Egy optimista: „Nyugalom, jut mindenkinek.” 8.13: Az egyik pénztárnál elfogy a desodor. A két pénztár környéke süllyedő hajóhoz hasonlít. Kiderül, hogy vagy az egyik sor hosz- szabb, vagy kevesebb jutott a flakonokból az egyik pénztárhoz. így aztán akik rossz lóra, azaz rossz sorra tettek, üres kosárral, tanácstalanul várnak. 8.13: Most már csak egy desodort kapnak a sorban állók. 8.14: Az egyik sorban már egyet se. Elfogyott. Mindenki a másik sorba tülekszik, ott még van néhány a papírdoboz mélyén. 8.15: Az egyik eladó megszánja az előző, már üres pénztárhoz érkező középkorú asszonykát. Átkér tehát azonnal két dobozzal. Ribil- lió. 8.18: Egyedül szelíd arcú ismerősöm marad nyugodt', ő már harmadszor áll sorba húsz perc alatt. „Nem jutott, hát nem jutott” — intézi el a dolgot nagyvonalúan. 8.20: Megszólítom, s már kérdezem, honnan a sok rafinéria, de közbevág: 100-ért átadok egyet. A többit már kitalálhatják. Az ’ én szeretteimnek szánt ajándékok közt is lesz Fa-desodor. Ördög tudja, jó-e? — fő, hogy nem lehet kapni... — F — Nívódíj A Békés megyei Művelődési Központ formációs tánc- csoportja az 1977. évben végzett kiemelkedő művelődési munkájáért megkapta a Népművelési Intézet Nívódíját. Az elismerő címet a napokban vette át Papp István, a művelődési központ igazgatója és. Nyíri Lajos táncpedagógus. Tv-felvételen a Balassi A Megyei Művelődési Központ Balassi Néptáncegyüttesének férfikara a napokban Budapesten televíziófelvételen vett részt. A „Szép magyar tánc” című sorozat keretében januárban, vagy február elején láthatjuk a képernyőn az általuk elő- adott alföldi férfitáncot „Külön és együtt” címmel. Ezüstvasárnapi rekordforgalom az üzletekben A szép időnek és a szokásosnál is nagyobb árukészletnek köszönhető, hogy az idei ezüstvasárnapon rekordforgalmat bonyolítottak . le a megye áruházai, szaküzletei. A vásárlási kedvre mi sem jellemzőbb, mint az, hogy az Univerzál Kiskereskedelmi Vállalat a megye öt városának 42 üzletében két és fél millió forint értékű árüt adott el, 47 százalékkal többet az egy évvel korábbinál. A megyeszékhely boltjaiban másfél millió forintért vásároltak különféle iparcikkeket. A nemrégiben átadott Univerzál Áruházban csak a nyitást követő időkben volt annyi látogató, mint ezen a napon. Az 1,2 millió forintos forgalom önmagáért beszél. Játékból dupláját, műszaki cikkekből két és félszer annyit adtak el, mint tavaly. A divatáruk forgalma 70, a lábbeliké 55, a készruháké pedig 45 százalékkal emelkedett. Legtöbbet férfi- és női fehérneműből, kesztyűből, sálból, gyermek kö- •-. töttáruból és cipőből adtak el. Sokan megfordultak a játékosztályon is, ahol a KRESZ-játékok mellett babákat, fa- és műanyag kockákat vásároltak. Mechanikai játékokból viszont nem volt elegendő. Televízióból háromszor annyi fogyott, mint az elmúlt évben, de nem lehet panasz a rádiók, hanglemezek forgalmára sem. Az ajándékcikkek közül keresettek voltak a bőrdíszművek, a márkás teás- és kávéskészletek, az órák. Férfi- és női kabátokból több éve nem volt olyan jó a választék, mint az idén. A Centrum Áruházban, Gyulán az iparcikk boltokban szintén sok érdeklődő akadt. Főleg divatárukat, kötött holmit, piperecikkeket vásároltak. Gyulán az ékszerboltban főleg az aranyáruknak volt nagy keletjük Fotó: Béla Ottó A lottó, a színház meg a pro és kontrák D anaszkodik a vidéki népművelő: a helyi vezetők legtöbbje — tisztelet a kivételnek — ritka vendég a kultúra hajlékában. Vannak, akiket csak az állami ünnepségek díszelnökségében vagy a zárszámadó közgyűlésen lehet megtalálni a - művelődési házban. S mindezt egy kisvárosban, ahol mindenki ismer mindenkit, a vezetők pedig valósággal reflektor- fényben élnek. Márpedig, mondja, roppant kínos dolog, amikor a reflektor — jelképesen és valóságosan — üres székeken pásztázik végig a notabilitások számára fenntartott első sorban. A tizenötezres lélekszámú’ járási székhely művelődési központjának igazgatójában szemlátomást régi sebek fakadnak fel: a tanácsi vezetők csak akkor keresik fel a művelődési házat, ha valami kérnivalójuk van. Hiába kötötték le évente több alkalomra az Állami Déryné Színházat, s a szomszéd megyeszékhely színházának táj- előadásait, a vezetőket — úgy látszik —, a drámairodalom nem érdekli. A helyi termelőszövetkezet évek óta négy bérletet vásárol a bemutatókra. És kik járnak vele színházba? A szocialista brigádok tagjai, mert kulturális vállalásaik között színházlátogatás is szerepel. Bezzeg az elnök vagy a főmezőgazdász még egyszer sem áldozott Thália oltárán, őket legfeljebb csak akkor érdekelné a Hong-kongi paróka, ha lottósorsolással kötnék össze a bemutatót, mondja dühösen az igazgató, s ezzel bennem fakaszt fel régi sebeket. Amikor — sok évvel ezelőtt — először hallottam a rádióban a lottósorsolás helyszíni közvetítését, s a sorsolási bizottsági tagok névsorában a helyi pártbizottság, s az államhatalmi szerv képviselőinek nevét, nem akartam hinni a fülemnek. Azóta — sajnos — rájöttem, hogy nem én vagyok érzéki csalódás áldozata, hanem a szóban forgó vezetők. Azok, akik a szerencsejátékot valamiféle társadalmi akcióval, a számsorsolást pedig fontos közéleti eseménnyel tévesztették össze. a világért sem, pedig nem is helyben laknak, hanem a megyeszékhelyen. Panaszkodik a kisvárosi népművelő: nemrég kiállítást rendeztek a megyében működő képzőművészeti csoport tagjainak alkotásaiból; a több mint kétezer látogató között nagy számban voltak ipari munkások és katonák, iskolai tanulók és munkásőrök, termelőszövetkezeti dolgozók és hétvégi kirándulók, ám a városi tanácstól egyedül az egészség- ügyi osztály vezetőjét érdekelte a kortárs képzőművészet. Sőt: népszerű művé- . szeti együttesük tagjainak legtöbbje akkor látta először a művelődésügyi osztály helyettes vezetőjét, amikor tavaly nyáron elkísérte őket tíznapos nyugat-európai vendégszereplésükre! T. mindössze néhány ezres lelkes község egyik tájegységünk szélében. Általános iskolai igazgatója irodalmi forrásokból megtudta, hogy a helyi templom orgonáját a legszebb hangzásúak, a legjobbak között tartják számon az országban. Nosza, felkereste az akkor még kevésbé ismert fiatal orgonaművészt és meghívta: tartson náluk orgonahangversenyt. Az első koncerten mindössze néhány ráérő öregasszony, meg a tantestület tagjai vettek részt. A másodikon harmadáig megteltek a faragott padok. A ' harmadik után az egész község lakói sürgették a folytatást, élükön a pártbizottság és a tanács vezetőivel. Ma pedig már — ha sikerül megnyerni az időközben világjáróvá vált művészt újabb fellépésnek — be sem fér a hallgatóság az' öreg falak közé. Sorolhatnám tovább a pro és kontrákat, ám ennyi is elég talán a tanulságok le- -vonásához. Az egyik: átmeneti korban élünk, politikai és gazdasági vezetőink legtöbbje munka mellett gyarapította hivatásához szükséges ismereteit, s nem született műértőnek. A kultúra áldásai, a tartalmas-igényes szórakozás iránti érdeklődést, vágyat felkelteni bennük is a népművelők feladata — és felelőssége. Nálunk — újságolja a fiatal szocialista város művelődési házának művészeti vezetője — el sem kezdődhet addig az író-olvasó találkozó, hangverseny - vagy irodalmi est. amíg a városi pártbizottság első titkárát fel nem fedezzük a nézőtéren. Szőke haja szinte világít, ő a kabala: a versmondók neki szavalnak, a zenészek neki játszanak. Aztán: a két nagyüzem gazdasági és politikai vezetői meg is sértődnének, ha egyszer ném küldenénk nekik, jegyet valamilyen kulturális rendezvényre. El nem maradnának A másik: nem elég meg-, venni a színházbérletet — fel is kell használni. A megnövekedett szabad idő cégszerű, kulturált eltöltésére nem elég másokat ösztönözni, példát is kell mutatni. D harmadik: azok a vezetők, akik olyan szívesen kötöttek ismeretsége Fortunával, a szerencse istennőjével, tegyék ugyanezt az Olümposz többi lakóival is. Ha nem is minddel, de Pállasz Athénével — a művészet s a tudomány istennőjével — feltétlenül! Nyíri Éva B színházi mflsorlervezés áj rendje A műsortervezés új rendjét alakítják ki a színházak. Olyan terveket készítenek — már a következő évadra — amelyek az eddigieknél jobban elősegítik a színházak sajátos profiljának, karakterének formálódását. A jelenlegi műsortervezés mechanizmusa — amint a Kulturális Minisztérium' színházművészeti osztályán elmondták — a hatvanas években alakult ki. Jól szolgálta a fejlődést, mennyiségi és minőségi változást eredményezett: a magyar színpadokon jelentős tényezővé vált a magyar, a szovjet és más szocialista országok drámája, a műsorokból fokozatosan kiszorultak a kommersz, nívótlan szórakoztató művek. A színházak — főleg a vidékiek — számos és sokféle előadást tartottak, hogy minden társadalmi réteg igényét kielégítsék. Emiatt azonban a műsortervek nem járultak hozzá egy-egy színház saját arculatának kialakításához, jóllehet az alkotó műhelyek egyre határozottabban törekednek erre. Az elképzelések szerint most 3—5 évre szóló távlati tervet készítenek. Megfogalmazzák kultúrpolitikai koncepcióikat, közművelődési céljaikat, meghatározzák: hány bemutatót tartanak, a vendégtársulatok milyen műfajokkal egészítik ki a műsortervet, mit tesznek azért, hogy megnyerjék, azaz megtartsák a közönséget. A távlati tervek alapján készül az éves terv, amely konkrétan előírja az előadásra javasolt műveket. i I
