Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-13 / 292. szám

1977. december 13., kedd NÉPÚJSÁG As Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet Békés­csabán, a MÉSZÖV székházában büfét nyit. Mint » képen látható, már csak az utolsó simítások vannak hátra, g a ter­vek szerint még karácsony előtt megkezdik az árusítást Fotó: Gál Edit Tovább halasftják a vizeket ISvöre csak két hattal lehet horgászni A Magyar Országos Hor- év legeredményesebb ver- gász Szövetség vasárnap senyzőjének jutalmazására megtartott megyei küldött- közgyűlésén Gulyás György, a Békés megyei Intéző Bi­zottság (I. B.) titkára szá­molt be az 1977. március 14-i ülés óta végzett mun­káról, majd megvitatták az 1978. évi munka-, költségve­tési és halasítási tervet. Gulyás György egyebek közt tájékoztatta a megje­lenteket arról, hogy a MO- HOSZ 1977-ben csaknem 799 ezer forintot fordított a me­gye vizeinek halasítására. Jövőre hasonló összeget ter­vez. A vizek ellenőrzése során 246 horgász figyelmeztetés­ben részesült, 94 személy el­len pedig szabálysértés mi­att feljelentést kellett ten­ni. Két főfoglalkozású, há­rom mellékfoglalkozású és több társadalmi halőr rendszeresen, a halgazdasági szakbizottság pedig átfogóan hatszor tartott ellenőrzést. Ehhez különösen az oroshá­zi, a gyulai, a köröstarcsai, a Kner nyomdai, a kötött­árugyári és a téglagyári hor­gászok elismerésre méltó se­gítséget nyújtottak. Az idén Békésszentandrá- son májusban egyesületi csa­patversenyt, júniusban egyé­ni versenyt rendezett az in­téző bizottság. Az egyéni versenyben legjóbb ered­ményt elért horgászokból összeállított két csapat az ország más vidékein meg­rendezett versenyeken is részt vett. A szezonzáró ver­senyt október 9-én, ugyan­csak Békésszentandráson tartották meg. Különverse- nyeken vettek részt az ifjú horgászok. Az I. B. 1978-tól minden vándorserleget alapított. A MOHOSZ Békés megyé­ben is kötelezővé tette a horgászok alapismereti be­számoltatását. Az ismeretek elsajátításának megkönnyí­tésére az I. B. 1978 január­jában egy, februárjában 2, márciusában 1 előadás meg­tartását tervezi Békéscsabán. A víz- és környezetvéde­lemben való részvétel vala­mennyi horgász kötelessége. A MOHOSZ a „Tiszta víz, rendezett vízpart” mozga­lomhoz való csatlakozásra hívta fel a horgászegyesüle­teket. Természetesen min­denkinek elsősorban a maga környezetét kell rendben tartania. A beszámolót vita követ­te. Felszólalt Készéi Károly, a MOHOSZ főtitkára is, aki elmondta, hogy az új halá­szati törvényerejű rendelet és végrehajtási utasítás, amely 1978. január 1-én lép életbe, előírja egyebek kö­zött, hogy a jövőben csak két bottal lehet horgászni. A védett halakból (ponty, csu­ka, süllő, amur és angolna) naponta 3—3, de összesen csak 5 (például 3 süllő és két amur), ezenkívül 5 kiló nem védett hal fogható ki. A rablóhalak méretét egysé­gesen legkevesebb 40 centi­méterben határozza meg a rendelkezés. Végül fontos tudnivaló még, hogy ezen­túl csak alapismereti vizsga után lehet valakit (új tag­ként) horgászegyesületbe fel­venni. A küldöttközgyűlés dr. Várnai Péternek, az I. B. el­nökének zárszavaival ért vé­get. P. B. Nyugat-Európa számos parkjában, parkerdejében mecseki madáretetők fogad­ják ezen a télen az éhes, fá- zós kis vendégeket. A fából készült, nádtetővel fedett, nyírfával díszített „madár­bisztrókat” a Mecsek hegyei között fekvő Hidason gyárt­ják. Jövőre bővül a gyártás és bővül a piac. A terv szerint 1978-ban már százezer ma­dáretető készül Hidason és újabb országokba jutnak el a szövetkezeti üzem kitűnő termékei. A Herbaria nagykanizsai üzeme 110 vagon különféle gyógynövényt fogadott ebben az évben a szomszédos me­gyékből. A 40 fajta növény közül a legkeresettebb a kál- musgyökér, a fagyöngy, a bodzavirág, a babhéj. Az alapanyagul szolgáló gyógy­növényeket nyers, illetve fél­kész állapotban szállítják a hazai felhasználók részére, s külföldre. A gyógynövények nagy részét — 85 vagonnyit — exportálják. A legnagyobb partner a Német Szövetségi Köztársaság, de szállítanak Olaszországba, Franciaor­szágba és Ausztriába is. Garázsépítés és parkolás A HÁZI JOGTANÁCSAD0 EZ ÉVI 5. SZÁMÁNAK TÉMÁJA. A Házi Jogtanácsadó ez évi utolsó előtti száma a gépkocsi-tulajdonosoknak kíván segítséget nyújtani. Témája az immár igencsak időszerű garázsépítés és — az ezzel szorosan összefüggő — parkolás, s mint eddig is, részletesen ismerteti az ide­vágó jogszabályokat. A fü­zet ennek megfelelően az Építésügyi és Városfejlesz­tési, valamint a Közleke­dés- és Postaügyi Miniszté­rium közreműködésével ké­szült, és közli az ún. ga­rázsrendelet — a 15/1970, (VI. 7.) ÉVM számú rende­let — teljes szövegét. A kiadvány a garázsépítés valamennyi formáját ~ felöle­li, történjék ez akár állami, akár lakásszövetkezeti vagy állampolgár tulajdonában levő ingatlanon. Ismerteti az építkezés feltételeit, s fel­sorolja a szükséges, illető­leg beszerzendő engedélye­ket, iratokat. Külön fejezet­ben foglalkozik azzal a na­ponta előforduló problémá­val, hogy miként, milyen előfeltételek mellett lehet a-* gépkocsit a lakóház udva­rán tárolni. A parkolással kapcsolatban nemcsak a sza­bályos eljárást részletezi, de a — valljuk meg, gyakran megszegett — tilalmakra is kitér, hiszen ez utóbbiak fi­gyelembevétele minden gép­kocsi-tulajdonosnak, gépko­csivezetőnek érdeke. A számot a szokásos ro­vatok (Kis értelmező szótár — Hol intézik? — Jogszabá­lyokról röviden — Jogse­gélyszolgálat — Időszerű te­endők — Változott! — Kö­zönségszolgálat) egészítik ki. Végezetül csak annyit: a jövő évtől havonta jelenik meg a Házi Jogtanácsadó. — Kérem, hiába rendelek, nem szállít a nagyker! — mondja áz eladó, ha valami­lyen árut hiába keresünk az üzletben. Persze, a vevő vagy elhiszi ezt a kifogást, vagy nem. Végtére is se ide­je, se türelme nincs hozzá, hogy utána járjon az igaz­ságnak. A sikertelen vásár­lás miatt viszont bosszanko­dik és elmarasztalja a keres­kedelmet. Igen ám, de a nagykeres­kedelmi vállalat is bajban van, amikor az ipar nem tesz eleget a szállítási köte­lezettségének. Ilyenkor a ré­gi közmondás jut az ember eszébe, miszerint: az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó! Ugyanis a szerződés még nem minden, azt teljesíteni is kell. Hosszú határidők A kérdés kézenfekvő: kö­teles-e az - ipar „ kereskede­lemmel szerződést kötni egyes áruk szállítására? — Tizenegy évvel ezelőtt megszűntek a kényszerpá­lyák és lehetővé vált a több- csatornás értékesítés és be­szerzés — tájékoztat Kertes István, a Rövid- és Kötött­áru Nagykereskedelmi Válla­lat megyei lerakatának a ve­zetője. — Itt egy a fontos: felelősséget vállalni az áru­ellátásért, a választék bőví­téséért, az iparnak és a ke­reskedelemnek egyaránt. — Csakhogy éppen itt van a bökkenő, hiszen gyakran megszegik a megállapodáso­kat az iparvállalatok. '— Én úgy fogalmaznék, hogy nem ütemes a szállítás. Vállalatunknak minden szá­mottevő üzemmel éves, fél­éves, negyedéves megállapo­dása van. Ezek a határidők nagyon hosszúak. — Úgy tudom, a legtöbb baj a határidők megtartásá­val van. — Általában igen. — Néz­zük a háromnegyedéves tel­jesítéseket. A Kiskunhalasi Kötöttárugyár 71, a Váci Kö­töttárugyár 56, a Férfifehér- nemű-gyár 45,5, a HODIKÖT 27 százalékban tett eleget szállítási kötelezettségének. A Női Fehémeműgyár, a szarvasi Szirén Ruházati Szövetkezet és a Mosonma­gyaróvári Kötöttárugyár pe-’ dig egyáltalán nem szállított, s félő, hogy ebben a negyed­évben már nem tudják pó­tolni a lemaradást. Ez azt jelenti, hogy összességében 20 ezer alsó és felső kötött­áruval, illetve fehérneművel kevesebb került a boltokba a tervezettnél. Ráadásul az import beérkezések is bi­zonytalanok. Objektív okok Az igazsághoz hozzátarto­zik, hogy a szállítási lemara­dások nem befolyásolják kü­lönösképpen a nagykereske­delmi vállalatok forgalmát. A RÖVIKÖT esetében pél­dául az említett késedelem miatt hárommillió forinttal kevesebb árut adtak el ugyan, de ezt az utolsó hó­napokban pótolják. A vevő viszont rosszul jár, mert nem akkor és nem olyan cikket kap, amilyenre éppen a kellő időben szüksége van. — Egyetértek — helyesel Kertes István —, azonban azt is látni kell, hogy ipari partnereink is nehéz helyzet­ben vannak. A késedelem­nek, a nem teljesítésnek leg­Penzai kapcsolat Ki volt Varga Gyula András? „A szovjethatalom első napjaiban a Pravda Egy vö­röskatona aláírással verset közölt, és ennek sorai a ma­gyar internacionalistákhoz szóltak: ... Fogoly voltál magyar, / Midőn felkelt a nép, / Mint a munka hú fia, / S mint igazi családtag, / A munká­sok között ott voltál te is. / Barátként jöttél / A fényes napokban, / Midőn felkelt a nép, / E nagy és szabad tö­meg, / És mindhalálig helyt­álltunk / A munka és a kül­döttek hatalmáért / Vívott küzdelemben, / S mi is ve­led együtt, feltűzött szurony­nyal / Indultunk rohamra, / Azok ellen, kik gyötörtek bennünket, / Akik harcba kényszerítettek egykoron. Ezek a tiszta szívből jött egyszerű szavak mintha Var­ga Gyulának íródtak volna, mert egy nincstelen, magyar parasztember fiának a for­radalomba vezető bonyolult életútját tükrözik.” — írja A. Szergejev múzeumigazga­tó a Penzenszkaja Pravda hasábjain. Megemlíti, hogy a magyar internacionalista öz­vegye és leánya nemrég visszatért a Szovjetunióba, s jelenleg Moszkvában él. Alekszandra Alekszejevna Varga gyakran utazik szü­lővárosába, Penzába és leve­lezést folytat a megyei mú­zeum munkatársaival is. Most pedig lássuk, mit tudtak meg a lap olvasói ar­ról a magyar emberről, aki önfeláldozó lelkesedéssel küzdött a szovjethatalomért. A szerző részletesen' ismer- ■" teti, hogyan került kapcso­latba a forradalmi eszmék­kel Varga Gyula, az osztrák —magyar hadsereg egykori tisztje, amikor az első világ­háború idején orosz fronton harcolt. Az egyik ütközetben 1915. nyarán zászlóaljával megadta magát és fogságba esett. A fogolytáborban részt vett a szociáldemokraták gyűlésein, amit hamarosan felfedtek, és a többi fogoly­társával együtt őt is letar­tóztatták. Az ogyesszai bör­tönből a februári forrada­lom szabadította ki. Nagy hatást gyakorolt rá Lenin­nek a külföldi hadifoglyok­hoz intézett beszéde, amely­ben arra szólítja fel őket, hogy támogassák az orosz proletariátus harcát. Varga Gyulát Penzában érte az Októberi Forrada­lom híre. Egy cseh kommu­nistával közösen magyar, né­met és más nemzetiségű ka­tonákból internacionalista osztagot szervezett, amely segített leverni a kulákok és a fehérgárdisták lázadá­sait. A bolsevik párt központi bizottságának határozata alapján megalakult a kom­munisták magyar szekciója is. A szervezet legaktívabb tagja Varga Gyula lett, aki a volt hadifoglyok szövetsé­gének megbízásából többször járt a Kremlben Leninnél. A személyes találkozásokat felidézve így írt róla: „Le­nin, mint rendkívül egyszerű ember él emlékezetemben ... sohasem éreztette fölényét és nem erőszakolta véleményét másokra, mégis meg tudta győzni az embereket és rá­vezette őket az igazságra. Kifejlesztette bennük az ön­álló gondolkodó és cselekvő képességet...” A szimbirszki kormányzó­ságban 1918. nyarán felállí­tották az I. nemzetközi ez­redet. A parancsnokok között volt Varga Gyula is. A kele­ti front I. hadseregében har­coló internacionalisták (1918 •októberétől: a 216-os lövész­ezred) dicsőséges utat jár­tak be. Részt vettek Szim- birszk és a többi Volga-par- ti város felszabadításában. Miután 1918 augusztusá­ban megérkeztek Szim- birszkbe, a Varga Gyula pa­rancsnoksága alatt álló ez­red azt a feladatot kapta, hogy a fehérek kezén levő egyik hídfőállás ellen indít­son támadást. Szeptember­ben véres ütközet zajlott le és a nemzetközi ezred szét­verte Kappel tábornok sere­gét. Ebben a küzdelemben Varga Gyula ragyogó takti­kai képességéről és bátorsá­gáról tett tanúbizonyságot — írta róla G. D. Gaj, a legen­dás vashadosztály parancs­noka. Ezt követően a ma­gyar internacionalistát ez­redparancsnokká nevezték ki, aki később egy önálló lö­vészkülönítménnyel folytat­ta a harcot Gyenyikin, Du- tov, Grigorjev, Drozdov és Mahno fehérgárdista bandái ellen. E kemény hadviselés és a harcokban szerzett sebesülé­sek kikezdték Varga Gyula egészségét, s ezért meg kel­lett válni csapatától. Moszk­vában a nemzetközi egysé­gek parancsnoki karának tanfolyamot vezetett, majd 1921—22-ben a karhatalmi hadosztály élén Volga menti területeken harcolt az ellen­forradalmárok ellen. Varga Gyula 1933-ban ment nyugdíjba. Aktívan közre­működött azoknak az archív- anyagoknak a feldolgozásá­ban és publikálásában, me­lyek a Munkás-Paraszt Vö­rös Hadsereg Központi Mú­zeumának tulajdonában van­nak, s amelyek az interna­cionalista egységek történe­téről szólnak. A szovjet hadsereg 1945. április 4-én felszabadította Magyarországot, s a nép hozzákezdett az ország újjá­építéséhez. Varga Gyula is hazatért családjával. A ma­gyar kormány nagyrabecsül- te internacionalista érdeme­it és ezért altábornaggyá nevezte ki. Itthon hadtörté­nettel foglalkozott és részt vett az ifjúság, valamint a magyar néphadsereg szemé­lyi állományának a magyar internacionalista hagyomá­nyokon alapuló nevelésében. Varga Gyula 1959. augusz­tus 25-én elhunyt, és a Kere­pesi temetőben helyezték örök nyugalomra. —y—n többször objektív, rajtuk kí­vül álló okai vannak. Ilyen az exportszállítások elsődle­gessége, az alapanyag és a munkaerőhiány. A már emlí­tett Hódmezővásárhelyi Kö­töttárugyár Szabolcs , megyé­ben, a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár pedig Ju­goszláviában bérmunkában varratja termékeit, mert a közeli megyékben, illetve az országban nincs rá vállalko­zó. A gondolatsort a VÍDIA Vas- és Műszaki Kereskedel­mi Vállalat békéscsabai tele­pén folytatjuk. Bárány Ká­roly, a kirendeltség vezetője mondja: — Vas- és műszaki cikkek­ből még mindig sok a hi­ánycikk, de meggyőződésem, hogy ez nem elsősorban a szállítási szerződések meg nem tartásából ered. A Cse­pel Vas- és Fémművek, a Videoton, az Orion megbíz­ható vállalatok, hiszen még pótszállításra is vállalkoz­nak. — Nem így a Hajdúsági Iparművek. — Nézze, alapjában véve velük sincs nagy bajunk. Jó, nem lehet kapni elegendő bojlert. Gondoljuk csak el: az a rekonstrukció, amit a gyár most megvalósít, szük­séges, éppen annak érdeké­ben, hogy néhány év múlva ne legyenek ilyen gondjaink. — Szóval, akkor minden rendben van? — Ne értsen félre, ■ nem vagyunk elnézőek, csak meg- értőek. Az idén megkötbérez- tük — többek között — a Mechanikai Műveket, a Lampart Zománcipari Mű­veket, a VBKM-et és a Hajdúsági Iparműveket is. Vállalati szinten mintegy 600 ezer forint büntetést fi­zettek szállítóink. I helyi ipar szerepe A belkereskedelmi minisz­ter 1976 végén azt nyilatkoz­ta, hogy az ipar és a keres­kedelem közötti szerződések megsértésének nincs komoly megtorlása. Pedig nagyon sokszor zavarokat okozott a szállítás teljes elmaradása. Ennek a „kéz kezet mos” szemléletnek a lakosság lát­ja kárát. Mit szól mindezek­hez dr. Szeles Sándor, a Textil- és- Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalat megyei lerakatának a veze­tője: — Kétségtelen; egy év alatt is sokat léptünk előre. A jövőben pedig a szerve­zettebb, egyszerűbb eljárások irányában kell haladni. A készülő kereskedelmi tör­vény és a módosítandó pol­gári törvénykönyv is erre épül. Az a cél, hogy a mo­nopolhelyzetben levő gyára­kat rászorítsák a vállalás teljesítésére. — Hogyan lehetséges ez? — Előtérbe helyezik példá­ul az úgynevezett fix határ­időket a szállításnál. Ez azt jelenti, ha a kikötött idő­pontra nem érkezik be a megrendelt áru, akkor a ke­reskedelmi vállalat kötbért nyújthat be és ezenfelül nem köteles átvenni a terméket. A szállító így nagyobb gon­dot fordít az időbeni teljesí­tésre, ha nem akarja, hogy nyakán maradjon az áru. Ezt a módszert ebben az esz­tendőben mi is sikeresen al­kalmaztuk. Az első félévben 62 százalékkal kevesebb köt­bért fizettek a gyártók, mint tavaly. Ami pedig a 90—180 napos előrendelést illeti, nincs mit tenni, hiszen az iparvál­lalatoknak is jóval előbb kell megrendelni az alapanyagot. Mennyit ér tehát a szállí­tási szerződés? A leírtakból is kitűnik: annyit, amennyit teljesítenek belőle. Hogy ez minél több legyen, arra van szükség, hogy minden érde­kelt egységesen fellépjen a mulasztókkal szemben, mert a folyamatos, vagy rossz áruellátás a lakosság közér­dekét nagyban befolyásolja. • Seres Sándor „Madárbisztrik” Hidasról Száztíz vagon gyógynövény

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents