Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-11 / 291. szám

1977. december 11., vasárnap Egy felmérés figyelmeztető tanulságai A Pedagógusok Szakszer­vezete Békés megyei bizott­sága és a Magyar Pedagógiai Társaság Békés megyei tago­zata december 8-án tartotta soron következő tudományos ülését, amelyre meghívták a pályakezdő általános iskolai pedagógusokat is. A tanácskozás első előadó­ja Tóth Lajos, az MPT Bé­kés megyei tagozatának tit­kára „A pálya és a hivatás egysége a pedagógus életé­ben” címmel tartott előadást. Tóth Lajos tudományos igényű előadásában kiemelte a pedagógusok hivatástuda­tával foglalkozó tudományos vizsgálatok fontosságát, tár­sadalmi jelentőségét. Ugyan­akkor átfogó képet adott az 1977. nyarán Debrecenben megrendezett Magyar Peda­gógiai Társaság elnökségi ülésének főbb gondolatairól. A program második felé­ben a „Pályakezdő általános iskolai pedagógusok beillesz­kedésének néhány tapaszta­lata Békés megyében” cím­mel az egy évvel korábban megkezdett felmérés eredmé­nyeit ismertette a hallgatók­kal dr. Kincses László, a Bé­kés megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet igazgatója. A felmérések során -25 taní­tót és 62 általános iskolai ta­nárt kérdeztek meg tudomá­nyos módszerrel összeállított kérdőívek segítségével, vala­mint beszélgetések formájá­ban a pályakezdés gondjairól. Bár a megkérdezettek 10 százalékának nem sikerült csak az új munkahelyi kol­lektívában, az új élethely­zetben magára találnia, de ez a szám, s az okok mégis figyelmeztetőek. Az okok többek között a végzett szak­nak nem megfelelő foglal­koztatásban vagy „más” funkció — például napközis nevelő, úttörőcsapat-vezető — kényszerű ellátásában ke­reshetők. Igen figyelemre méltó ered­ményre jutott a vizsgálat, a pedagógus pályaválasztásá­nak motivációjában. Teljesen megfelelő, tudatos indítékok alapján lépett a pedagóguspályára a meg­kérdezettek 89 százaléka. Mindenképpen elgondolkoz­tató a következő megállapí­tás: „Nehezebben ment azok­nak a fiataloknak a beillesz­kedése. akik középiskolás korukban magasabb presz­tízsű' pályákat (mérnök, jo­gász, orvos) jelöltek meg eredetileg életcélul. Elége­detlenségük anyagi és er­kölcsi vonatkozásban preg­nánsabban mutatkozik meg.” — mondotta az előadó. A felmérés szempontjai között szereptelt az objektív környezet hatásának vizsgá­lata is. Bár a fizetésemelés előtt folyt a felmérés, a meg­kérdezettek zöme mégis elé­gedetten nyilatkozott, tekin­tettel a reális lehetőségekre. — A kezdő pedagógusok alapfizetése nagy eltéréseket nem mutatott, anyagi helyze­tük viszont igen. Könnyebb helyzetben vannak a szüleik­nél lakók, de akadnak fiata­lok, akik jelentős — egész­ségre, idegrendszerre káros — megterhelő többletmunkát kénytelenek vállalni — álla­pította meg dr. Kincses László. A továbbiakban — a mun­kahelyi tevékenység körül­ményeiről szólva — a kom­munális ellátottság, a kultu­rális lehetőségek, a szociális helyzet kérdéseit tárgyalta az előadó. A munkatevékenysé­gek jellegzetességeit kutatva érdekes következtetésre ju­tottak a felmérést végzők: a megkérdezett fiatal pedagó­gusok túlnyomó többsége csa­lódik tanítványaiban a pá­lyakezdéskor! Ennek elfogadható magya­rázatát az adja, hogy „fej­lettebb tanulói személyiség­gel” kalkulálnak a főiskolán nyert tapasztalataik alapján. Sokallják például az osztály­ban levő gyerekek számát, úgy érzik — helyesen —, hogy ez megnehezíti az egyé­ni bánásmód kibontakozta­tását. A fiatalok — gyakran igaz, kényszermegoldásként szüle­tő — túlterhelésének követ­kezményeiről figyelmeztető­en szólt az előadó: „A fiata­lok ambícióval, duzzadó energiával, egészséges mun­kaerkölcsével élni kell, de visszaélni nem szabad!...” Az előadás végén a felmé­rések alánján született segí­tő szándékú javaslatokat is­mertette az előadó. A felmé­rés anyagával részletesebben „A gyorsuló időben” című Békés megyei pedagógus ki­advány 12. számában ismer­kedhetnek meg az érdeklő­dők. A tanácskozáson dr. Szűcs Alaiosné. a Pedagógusok Szakszervezete Békés megyei bizottságának titkára mon­dott zárszót. B. Sajti Emese A szovjet irodalom decemberi számából A Szovjetunió népeinek sokszínű irodalmából két je­lentős alkotót mutat be a Szovjet Irodalom decemberi száma. Csingiz Ajtmatovot jól ismerik Magyarországon a Dzsamila szerelme, A ver­senyló halála című kisregé­nyei és több elbeszélése alapján. Üj műve, A tenger­parton futó tarka kutya a szovjet próza jelentős da­rabja. Az elbeszélés hőseinek sorsa a természet erőivel folytatott harcban igazolja az emberi élet kegyetlen és mégis nagyszerű törvényeit. „Gevork Emin költészete mintha a legősibb zeneszer­szám volna, maga a líra” — írja Mezei András, az ör­mény líra jeles alkotójáról. Szigorú versszerkesztéssel és magas fokú kultúrával meg­írt költeményeit Illyés Gyu­la, Rab Zsuzsa, Szilágyi Ákos, Veress Miklós, Weöres Sándor szólaltatja meg ma­gyarul. Az, Eminről alkotott képet Maja Iszkoldszkaja ri­portja egészíti ki. Ady Endre születésének 100. évfordulóját a magyar költészet legjobb orosz isme­rőinek vallomásaival és Ady verseinek kétnyelvű közlé­sével ünnepli a folyóirat. Vizsgáznak a bábosok Ma reggel 8 órától vizsgáz­nak a kétéves bábos alap- képző tanfolyam hallgatói Békéscsabán a Megyei Mű­velődési Központban. A Nép­művelési Intézet munkatársai írásbeli teszt-feladatlapok megoldása után szóbeli kér­déseket tesznek fel a 31 hall­gatónak, öt témakörből. Az eredményhirdetéskor dől el, hogy ki, milyen mi­nősítésű bizonyítványt, mű­ködési engedélyt kap majd. A bábtanfolyam végzősei már 1978. áprilisában a megyei bábos szemlén bemutathat­ják csoportjuk munkáját. Békési sikerek Szombathelyen Zenét tanítani, a muzsika szeretetére nevelni a legif- jabbakat — nemes és szép hivatás. Gyerekeket elindí­tani egy életpálya felé — felelősségteljes munka. Több éves kitartó gyakorlás, tanár és tanítvány összehangolt együttműködése szükséges ahhoz, hogy egy-egy tehet­séges gyerek a nyilvánosság előtt is szerepelhessen. tiszteletére az országos ze­neiskolai hegedűversenyt. Az eseménysorozattal a művész halálának 40. évfordulója al­kalmából kívántak tiszteleg­ni a Hubay Mesteriskola nagyszerű tanítványának em­léke előtt. A megnyitó napján taná­raikkal együtt hatvannál több ifjú muzsikus igyekezett Szombathely felé. Míg ro­számára. A koncert után a rengeteg új élmény és a másnapi elődöntők figyel­meztető közelsége sokáig éb­ren tartotta a gyerekeket. És péntek délelőtt megszólal­tak a hegedűk, áradt a mu­zsika, tapsolt a közönség, fi­gyelt, értékelt, jegyzetelt a zsűri. Reggeltől késő estig zajlottak a versenyek. A résztvevők nagy száma mi­Fejes Tamás a döntőben Vivaldi: G-dúr koncertjét játszotta Erről beszélgettünk azon a novemberi reggelen, ami­kor kottákkal, hegedűvel felszerelve, alig titkolt izga­lommal szálltunk fel a vo­natra, mely Szombathelyre, a Koncz János-hegedűver- senyre vitte az ország kis zeneiskolásait, köztük Bé­kés megye három hegedű­sét is. Az izgalom a közel­gő versenynek szólt, ám a kipirult arcok boldogságról árulkodtak, hisz a szegedi zeneművészeti szakiskola körzeti válogató versenyén szép hegedűjátékukkal mind­hárman a továbbjutás lehe­tőségét érdemelték ki. Az orosházi Török Ildikó és a békési Fejes Tamás az első korcsoportban, a szarvasi Sovány Erzsébet a tovább- képzősök versenyében ké­szült a nagy eseményre. Szombathelyen második al­kalommal rendezték meg a 20-as évek ünnepelt szólis­tája, Koncz János emlékének WWWWWW*W*WWW»WmWtWWWtWtWWWWWWWWWWWtMMWWVWMMWVWVMWWMWH< 6. — Ne gyötörd magad! — jutott szóhoz Lajos bácsi — a lányod nagyon okos kis­lány. És megértő is. Ö, sze­rintem, teljes mértékben.., — Nem, nem, ne nyugtass meg, Lajos! Nekem külön­ben is tiszta a lelkiismere­tem... Nem is az ítéletétől fé­lek, hanem a fájdalmától... Szeretnék valamit kitalálni, ami ezt valamennyire enyhí­tené. Arra gondoltam, hogy ha az apja, vagyis ha mind a két apja, valahogyan együtt, egy akarattal... Ha maga mellett látná mind a kettőt élete nagy lépése előtt... — Csak nincs valami prob­léma Gusztival? Guszti az ő barátja; az első férj; a vérszerinti apa. — Ugyan, dehogy. Guszti mindig nagyon korrekt volt. Élni nem lehetett vele — ha érdemes ezt még egyál­talán emlegetni —, de egyéb­ként ő... szóval korrektség tekintetében... — Vagy a férjed?... nézett rá Lapos tanácstalanul — Vele van valami baj? — Vele, ugyan. Vele még sohasem volt semmi baj. Lajos bácsi elcsüggedt. Hallgatott. ■ — Ne gondolj semmi rossz­ra! Csak arra, högy más a férfiak és más a nők érzel­mi szükséglete. Különösen még a kislányom korában. Szegény Katikám, látni raj­ta, hogy őt ez most mennyi­re nyomasztja... Szóval vala­mi olyat szeretnék kitalálni... Valami szertartásos... valami Molnár Zoltán: ELJEGYZÉS hagyományos, valami termé­szetes dolgot, ami mindenki előtt... látványosan... — Azt hiszem, értem. — Most határozottan megállí­totta. — Kezdem érteni. Majd beszélek Gusztival, hogy csináljunk egy olyan esküvőt, vagyis inkább lag- zit, ahol mindenki együtt van, a két apa is... és sem­mi, de semmi aggály nem maradhat a gyerekben, hogy ...Hiszen ezek emberi dolgok. — Jó! Jó! Nagyon jól gon­dolkodok Lajos. Ez jó nyom, ezen kell elindulni. Csak azért... attól félek, hogy a lagzi, vagyis az esküvő eb­ből a szempontból már egy kicsit késő... Hogy talán egy kicsit hamarabb kellene a fiatalok lelkében elrendezni ezeket a dolgokat... — Hamarabb? Hát... — Hát például, mondjuk, egy eljegyzés. Ez az, ez az! — helyeselte a saját töletét — eljegyzés. Hogy már az esküvőre készülés időszaká­ban... szóval érted? Lajos, hogy te milyen okos vagy! — Eljegyzés...? — morfon­dírozott Lajos bácsi. — Hát azt mostanában nem szokták, hogy úgy mondjam, olyan nyilvánosan... vagy hogy is mondtad, látványosan... — Szokás — nem szokás, mit tesz az? Majd mi szok- juk. Csinálunk egy isteni szép eljegyzést! — Gittám, ha egy eljegy­zés túlságosan... szóval ez olyan, mintha előre innánk a medve bőrére. — Ugyan, mitől félsz, La­jos, hogy ezek... hogy az én kislányom ... meg ez az izé... ez a nagyon derék fiú, szó­val Kati meg Tibor... Töké­letesen összeillenek. Máris ásó-kapa... Lajos bácsi egy pillanatig latolgatta, hogy megemlítse-e a Gitta és Guszti valami­kori házasságát, hogy bizony, nem az eljegyzésen, hanem már esküvőn, sőt gyereken is réges-rég túl egyszer csak kiderült... De mit keserítsen egy anyát ilyen gondolatok­kal az egyszem kedves lá­nya esküvője előtt. Inkább megpróbálta megtudni, hogy milyen szerepet szánt neki Gitta ebben az egész nyil­vános vagy látványos mi­csodában. Sikertelenül. Gitta még nem tudta, csak azt, hogy Lajos bácsira szük­sége van. De hogy mire? Mi­képpen? — Lajoskám, köszönöm, hogy segítettél kitalálni. Va­gyis, hogy te kitaláltad. Mert nélküled...! Tudod, mekkora biztonságot ad nekem, ha veled megbeszélhetek vala­mit... Hogy hogyan kezdjem el, azon persze még töpren­geni kell. Melyiknek mond­jam először? A férjemnek? Tudod, ő egy icipicit ne­hézkes. Guszti barátod ? Kor­rekt, mondom, de nem is tu­dom, ő talán mégsem... A lakás, ugye, közönségesen éppen elég nagy, de egy na­gyobb társaság oda mégsem fér el. — A csónakház. Lajos bácsi halkan, de ha­tározottan ezt mondta. A csónakház. Gitta előtt felködlött La­jos bácsi csónakháza. Régeb­ben — bizony, elég régen—, még Gusztival, gyakran meg­fordultak ott. De ebben az utóbbi két évtizedben bizony alig. Tudta, hogy van ott valami fészekszerű építmény is, ahova eső elől behúzód­hat akár egy nagyobb társa­ság. De különben összkom­fort éppen nincs. Komfort nincs, de van vad­regényes miliő... Lajos bácsi nyilván hajlandó megfőzni valami pompás ételt. Vagy lehet kivinni különleges szendvicseket, italt... Tudja az ördög. Elmélázott. (Folytatjuk) bogott a vonat, gondolatban mi is elképzeltük a megér­kezés perceit, a legszíveseb­ben már pergettük volna az eseményeket. Muzsik Ibolya tanárnő Ildikónak adott ta­nácsokat, Nagyné Bodon Ilona Tamásnak magyará­zott, Nagy Agnes tanárnőt pedig könnyen Erzsi barát­nőjének nézhette az ember. Nem lehet tudni, miről be­szélgettek, de jó edzőhöz il­lően biztosan volt még egy­két biztató szavuk a gyere­kekhez. A muzsikát, az énekes vagy hangszeres zene verse­nyét nem lehet stopperórá­val mérni, a teljesítményt nem lehet műszerekkel re­gisztrálni. A muzsikusnak a játékával, az egyéniségével kell hatnia. Ezekkel a gon­dolatokkal érkeztünk meg Szombathelyre. Nagyszerű iskola várt ott bennünket. A több emeletes, csupa üveg létesítményt az építészet bravúrjaként, az egykori zsinagógával kap­csolták össze, mely jelenleg az ország egyik legkorsze­rűbb koncerttermének ad otthont. Az iskola előcsarno­kát Kovács Margit hatal­mas faliszőttese díszíti, a fo­lyosón örökzöld növények, tágas fotelek, központi fűtés, ipari tévékészülékek, a ter­mekben szemléltető eszkö­zök, hangszigetelés, pazar berendezés, mind-mind a ze­netanulás szolgálatában. Öröm ma gyereknek len­ni? Minden bizonnyal az. Ez sugárzott az érkező kis muzsikusok tekintetéből, akik kipirult arccal lesték a másnap kezdődő versenyek sorsolásának eredményét. Aztán a megnyitó, a szom­bathelyi Ifjúsági Vonószene- kar koncertje, a csodálatos hangú hegedűs, Stuller Gyu­la, kinek játékában a képer­nyőn az egész ország gyö­nyörködhetett — szép estét jelentett minden résztvevő att a legidősebbek már szin­te éjszaka kerültek a közön­ség elé. így is nagyon szép teljesítményt nyújtott So­vány Erzsi, a hallgatóság ki­tartóan végigszurkolta a ver­senyüket. Két nap telt el eseményekkel, várakozással, melyre még nagyon sokáig emlékezni fogunk. Emlékez­ni a győri Apró Ági bámu­latosan érett hegedűjátéká­ra, a váci Godány Andrea kiugró tehetségére, s mind­azokra, akik muzsikálásuk­kal élményben részesítették a hallgatóságot. Az ország hegedűs növendékeinek szín­vonalas seregszemléje volt ez a verseny. A felkészítő tanárok ren­geteget dolgoztak. A zsűri társelnöke, Jelizaveta Gri- gorjevna Gilels, a moszkvai Csajkovszkij Konzervatóri­um professzora a szakmai tanácskozáson elismerő sza­vakkal értékelte munkáju­kat. A verseny díjkiosztó ünnepségén a zsúfolásig megtelt koncertterem közön­sége várakozással hallgatta a zsűri elnökének, Lukács Pál, Kossuth-díjas kiváló mű­vésznek méltató szavait. A sok tehetséges fiatal között jó volt hallani Török Ildikó nevét, akit a zsűri ügyes szerepléséért dicséretben ré­szesített, és örömteli pillanat volt tapsolni Fejes Tamás­nak, a békési zeneiskola ta­nulójának, aki a kétezer fo­rinttal járó II. díjat és Szom­bathely város Tanácsának különdíját vehette át a zsű­ri elnökétől. A verseny igazi értékét Körber Tivadarné, a Kultu­rális Minisztérium főelőadó­ja fogalmazta meg zársza­vában. Ennek a küzdelem­nek nem voltak vesztesei, hisz a résztvevő gyerekek nap mint nap bizonyítják tehetségüket, s munkájuk so­rán naponta győz a zene sze- retete. F. Zs. Vándor Sándor-kórusszemle A munkás- és ifjúmunkás énekkarok jelentkezése az 1978. évi szemlére az elmúlt napokban lezárult, és meg­alakult a lebonyolítást végző operatív bizottság, melyben a Megyei Művelődési Köz­pont, a KISZ és a KÖTA megyei szerve, valamint a megyei tanács művelődésügyi osztálya képviselteti magát. Tíz kórus nevezett be, min­dük részvételét elfogadták. A területi bemutatók januárban kezdődnek és május végéig tartanak. A Békés megyei elődöntőt március 14—15-én rendezik meg Békéscsabán. Ugyanekkor kerül sor 11. al­kalommal a forradalmi na­pok fesztiváljára is. A kórusok műsorán négy kötelező dal szerepel", ezt ki­egészíthetik saját számaikkal, továbbá szabadon választhat­nak egy különböző nehézségi fokú dalösszeállításból. A márciusi megyei elődöntőn mint vendég, fellép majd a debreceni Maróti kórus, és a „Mai dal” mozgalom meghí­vott előadója: Czövek Lajos.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents