Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-11 / 291. szám
1917. december 11, vasárnap o SZÜLŐFÖLDÜNK Téli vadászat dául 535 oldalon, gazdagon illusztrálva, a Magyar Történelmi Életrajzok-sorozat- ban, a Dózsa-forradalom 400. évfordulóján. Pethő Sándor, az akkori Élet főszerkesztője, majd 1938-ban a Magyar Nemzet megalapítója így írt Márki művéről: „Legalább a történetírásban elértük azt, hogy Dózsa máglyája üszkei- ből a négyszázados évfordulón ne a gyűlölet pusztító, hanem a történelem világító lángoszlopa csapjon fel.” A gyulai könyvtár ma már nyugdíjas, volt vezetője, dr. Némedi Endre állította ösz- sze azt a bibliográfiát, mely Márki Sándor történeti munkáit, cikkeit, tankönyvírói, pedagógiai műveit, és a szerzőről szóló irodalmat ösz- szegzi. Ez a több oldalas ösz- szesítés egy hatalmas élet hűséges tükre, Márki érdeklődésének remek dokumentuma. Amikor már egyetemi tanár volt, írta meg három- kötetes. könyvét II. Rákóczi Ferencről. önvallomása: „Semmit sem ront le az események dicsőségén, ha részeiben félistenek helyett emberekre ismerünk... Azzal, hogy színképelemzés következtében még a nap kilö- velt fényét is elemeire bonthatjuk, ragyogásából, hevéből a nap mit sem veszít... csak érthetőbb lesz.” Nem hiszem, hogy világosabban megfogalmazhatta volna mindazt, amit tenni akart, ahogyan a valóság eseményeit láttatni kívánta, ahogyan a történelem eseményeit értékelte. Már idős ember, amikor megéri a Tanácsköztársaságot. A marxizmusról korábban azt írta, hogy „legnépszerűbb minden elmélet között, mert nemcsak a szakkörök érdeklődnek utána, hanem százezrek, sőt milliók esküsznek reá.” Hetvenkét éves volt, amikor 1925-ben Gödöllőn meghalt. Magányosan, visszavonultan élte utolsó éveit. Az ellenforradalmi rendszer nem méltányolta munkásságát, progresszív nézeteit elítélték. A Magyar Tudományos Akadémián — melynek tagja volt — csak halála után 16 évvel, 1941-ben tartották meg az emlékbeszédet róla, aki a magyar pusztáról érkezett a tudományos hír csúcsára, aki mint történész új módon vizsgálta a történelem eseményeit és nagy embereit, mint pedagógus pedig ezreket nevelt, oktatott a tudományok szere- tetére, a tudományos igazságokra. Sass Ervin Megyénk vadban egyik leggazdagabb területe az országnak. A külföldiek is előszeretettel keresik fel Békés megyét, ahol nemcsak apróvadakat, hanem őzeket, vaddisznókat is puskavégre kaphatnak. Képeinken a mezőgyáni vadásztársaság egyik sikeres vadászatát mutatjuk be. A vadász hűséges segítőtársa a kutya, amely 100 méterre is képes elmenni a lelőtt fácánért A zsákmány gépkocsira kerül, majd a vadászat végén elszállítják a MA VART telepeire Fotó: Béla Ottó „Félistenek helyett emberek” Kétegyházán született 1853-ban Az első hajtás terítéke Márki Sándor arcképe amikor a Dózsa-tanulmányt egy akadémiai pályázatra nyújtotta be. Dózsával, a lázadóval addig is sokan foglalkoztak, de Dózsával, a forradalmárral nem, ahogy Márki látta a középkor távolából fellángoló alakját. Márki dicséretet kapott, a pályadíjat viszont az „Egy magyar főúr élete a XVII. században” című dolgozat kapta... A Dózsa-tanulmány mégis nagy port kavart „a nagytiszteletű Akadémián”. Torma Károly egyetemi tanár írta levelében Márkinak : „Hogy Dósája miért nem került első helyre, bizony-bizony abban is a politikának, a magyár állapotok e rákfenéjének van része. De hát őszintén szólva, mi szüksége is volt rá, hogy Kossuth nevét műve colop- honjában megemlítse, s szóljon róla úgy, mint aki szobrot érdemel Dósával egyetemben?. .. Kellett ez versenyművének? Imígy nem vitte el az Akadémia koszorúját, pedig megillette.” Márkinak fájt a döntés, fi posta édesapja levelét is elhozta Sarkadról. „Dósán ne búsulj, ha az Akadémia ki nem adja, majd találunk más módot, párszáz forintot magam sem sajnálok.” Nagy alkotókedvű, termékeny, szerteágazó érdeklődésű történetíró volt. Mégis a Dózsa-tanulmány érdekelte legjobban. Ez a munkásságára annyira jellemző tanulmány később többször is megjelent. 1913-ban pélAz eleki kövesút vezet ki Kétegyházáról a régi háromszobás intézői ház előtt, ahol a századforduló évtizedeinek nagy hírű, progresszív gondolkodású történésze, Márki Sándor született. 1853. március 27-én, jelzi a márvány emléktábla, melyet a községi tanács helyeztetett el a házon. Az öreg falak látták már a szabadságharcot is, végigélték a XIX. századot, hallották az első világháború özvegyeinek zokogását, átélték az 1919-es proletárdiktatúra reményteli napjait, aztán az újabb ■ háborút, és most díszük lett a megjelölés: nagy tudós, világosan látó ember született itt százhuszonnégy éve. Márki János, az édesapa, a kétegyházi Almássy-urada- lom intézője volt. 1848-ban Kossuth híve a szívével és a tetteivel is. A falu népétől elvett legelőt visszaadja a falunak, így aztán a szabadságharc bukása az ő bukása is. A gróf elbocsátja állásából, a család élete válságosra fordul. Márki János azonban nem adja fel, földet bérel, és így tartja el .népes családját. A főúri kegyelem évek múlva helyezi újra intézői állásba Sarkadon. A kis Sándor 2 éves akkor. 1859-ben ott kezdi az elemi iskolát, és később is szeretettel emlékezik első tanítójára, Jablonszky Nándorra. Sarkadról nincs messze Nagyvárad, gimnáziumi tanulmányainak színhelye. Gyorsan kibontakozik mindenre figyelő, összefüggéseket kutató egyénisége. 1866- ban az első igazi siker: versei jelennek meg Jókai lapjában, az Üstökösben. A Kétegyházáról indult fiatalember hatodikos gimnazista, amikor a Nagyváradi Naplóban folytatásokban napvilágot lát első műve, a „Bihar vármegye története”. Egy év múlva, 1869. március 13-án azonban „a középiskolai oktatás leszólása miatt” kitiltják a főgimnáziumból. Életútja Pozsonyba visz, majd Pesten fejezi be középiskoláit és egyetemi hallgató lesz. Újból ír. Cikkpi a Pesti Naplóban és a Békés című lapban jelennek meg ez idő tájt. Majd könyvek, történeti munkák. De mindez még csak a kezdet. Kétegyházán ismerik Márki Sándort, pedig alig két évet élt itt, feltehető azonban, hogy sokszor megfordult a községben, levelek és az emberek emlékezete őrzi kapcsolatait. A Magyar Irodalmi Lexikon ezt írja róla: „Haladó szemléletről tanúskodó tanulmányaiban, cikkeiben és nagyobb munkáiban a fontosabb hazai parasztmozgalmakkal, a szabadságharcok egyes vonatkozásaival foglalkozott... Dózsa György és forradalma című műve (1883) akadémiai dicséretet nyert.” Márki a parasztmozgalmak mélyebb összefüggéseit kutatta. Még nem volt 30 éves, Csatajelenet a parasztháborúból Mennyit és mit olvasunk? A Corvina Kiadó az 1945 —1975 közötti magyarországi könyvkiadásról itthon is kuriózumnak számító áttekintést jelentettek meg a közelmúltban egy spanyol nyelvű tájékoztató füzetben, „Szocialista kiadói tevékenység Magyarországon” címmel. Az illusztrációkkal tűzdelt kiadvány elején a szerkesztők röviden összefoglalják a magyar könyvnyomtatás történetét, majd hazánk felszabadulásának .dátumához elérkezve a szocialista Magyarország harminc évének távlatában figyelemre méltó adatokat közölnek könyvkiadásunk fejlődéséről. Szellemi, kulturális életünk gazdagodását is jól reprezentálják a következő adatok: míg 1945-ben 664 művet adtak ki hazánkban, mintegy 3 millió 162 ezer 500 példányban, addig 1975- re a kiadott művek száma több mint 11-szeresére, 7730- ra nőtt, a példányszám pedig elérte a 73 millió 958 ezer 600-at! A marxizmus klasszikusai iránti igény növekedését mutatja, hogy Marx „A tőke” című műve eddig több mint egymillió példányban jelent meg, a Kommunista Kiáltvány 22 kiadásban pedig mintegy 300 ezer példányiban került ki a könyvesboltokba és könyvtárakba. Marx, Engels és Lenin művei 1975-ig közel 500 kiadást értek meg. A kis füzetből megtudhatjuk azt is, hogy a magyar irodalom klasszikusai közül ki érte el a legnagyobb népszerűséget, olvasottságot hazánkban. A listán a világszerte ismert nagy magyar költő-forradalmár, Petőfi Sándor alkotásai vezetnek, mintegy 12,2 millió kötettel. Alig marad el példányszámban nagy magyar romantikus írónk, Jókai Mór, akinek 12 millió kötetben jelentek meg összes művei, őket követi Móricz Zsig- mond és Mikszáth Kálmán írásainak 6—6 milliós és Arany János költeményeinek 1,7 milliós példányszá- ma. Bár az Ady-centenári- um alkalmából megjelent könyvek nincsenek benne az összeállításban, de a magyar irodalom nagy egyénisége, a sok vihart kavart Ady-élet- mű már 1975-re elérte a 700 ezres példányszámot. Az idegen nyelvű irodalom magyar nyelvű fordításai is alaposan megnövekedtek a felszabadulás után. Lev Tolsztoj, Gorkij, Balzac, Mark Twain és Thomas Mann könyvei egyaránt megközelítették a 2—2 milliós példányszámot. A nagy angol drámaíró Shakespeare, az orosz elbeszélés és drámairodalom jeles képviselője Csehov művei több mint egy-egy millió kötetben kerülhetett a magyar olvasókhoz. De hasonló nagy népszerűségnek örvend a lengyel Sienkiewicz; az olasz reneszánsz nagy alakja, Boccaccio; az orosz realista író Gogol és a cseh Ha- sek és Capek is. S ki ne olvasott volna legalább egy könyvet az utóbbi években egyre népszerűbbé váló latin-amerikai íróktól? Például a XX. század huncut, tiszta hangú brazil mesélőjétől, Jorge Amadétól vagy G. Garcia Már- queztől. A rövid ismertetés végére mintegy csattanóként illik a következő meglepő számadat: 1975-ben — s azóta ez még növekedhetett — egymilliárd 789 ezer forintot költöttünk könyvekre. Ugye nincs mit szégyellnünk a világ előtt? B. S. E. fldyfalván jártunk A kétegyházi Mezőgazda- sági Szakmunkásképző és Munkástovábbképző Intézet Ady-emléktúrát szervezett. Felkeresték azokat a helyeket, ahol egykor a nagy költő élt, dolgozott. Nagy örömükre szolgált, hogy Ady- falván beszélgethettek Pásztor Máriával, aki hosszú időn keresztül az Ady család házvezetője volt. A hallottakat magnószalagra rögzítették és fényképfelvételeket készítettek. Ezeknek a segítségével Ady-estet tartanak az intézet tanulóinak. Nagyváradon az intézet intarziaszakköre által készített Ady-képet átadták a múzeumnak. A túra felejthetetlen élményt nyújtott mind a diákoknak, mind a kísérő tanároknak — írja levelében Bencze László kollégiumi vezető.
