Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-09 / 289. szám

NÉPÚJSÁG o Í977. december 9., péntek Megalakult a képzőművészek Kohán Műhelye Szerdán délután 3 órakor Békéscsabán, a megyei ta­nács egyik tanácskozótermé­ben megalakult a képzőmű­vészek Kohán Műhelye. A műhely célkitűzéseit tartal­mazó működési szabályzatter­vezetet Koszta Rozália, Mla- donyiczky Béla és Takács Győző állította össze, ezt vi­tatták meg a megjelentek. A tanácskozáson részt vett Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató­ja és Szelják György, a megyei pártbizottság osztály­vezető-helyettese is. Pogány ö. Gábor hozzá­szólásában elmondotta, hogy a műhely megalakításának gondolatát helyesli, mert jó lehetőségnek tartja arra, hogy a Békés megyében élő képzőművészek szülőföldjü­kön, de országosan is erőtel­jesebben kiléphessenek a fórumokra, hogy minél több bemutatkozási alkalmat te­remtsenek. Külön kiemelte a tanácsok segítő jó szándékát és kezdeményező készségét, mely feltétlenül sokat jelent egy tájegység képzőművésze­ti életének kibontakoztatásá­ban. — A közösségi élet kiala­kítása és a közösséghez való kapcsolódás, ez legyen alap­vető feladata a Kohán Mű­helynek, mely a híres név­adó szellemében kell, hogy tevékenykedjen — mondot­ta. A tervezet megvitatása után a jelenlevők elhatároz­Tanácskoznak a Kohán Műhely szervezői. Közöttük Pogány ö. Gábor, a Nemzeti Galéria főigazgatója Fotó: Gál Edit ták a Kohán Műhely meg­alakulását, és megbeszélték az 1978-as programtervet is. Eszerint a műhely tagjai kö­zös, önálló kiállításon mu­tatkoznak be Békéscsabán vagy Gyulán a múzeumban a képzőművészeti világhét alkalmából; évente több al­kalommal művészettörténeti előadást hallgatnak, első­ként januárban Pogány ö. Gábort, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatóját hívják meg körükbe. Anyagi lehető­ségeiktől függően közös ki­rándulásokat is szerveznek valamely rangos, országos kiállítás vagy alkotótábor megtekintésére. Elsőként Pécsre és Kecskemétre ké­szülnek. Végül tervezik, hogy felkeresik otthonában Ru- zicskay György festőművészt, és a továbbiakban is szer­veznek hasonló műterem­látogatásokat, közös találko­zókat. (S) Közművelődési tanácskozás Munkásművelődési, fel­nőttoktatási megbeszélést rendez december 9-én, pén­teken délelőtt 9 órától a Megyei Művelődési Központ, a Ságvári utcai klubházában. A közművelődési mozgalom jelenlegi szakaszának tenni­valóiról, a szocialista brigád­vetélkedők középdöntőjének megrendezéséhez szükséges módszertani irányításról, a mozgalom anyagi bázisának megteremtéséről és a követ­kező pályázat meghirdetésé­ről tárgyalnak majd a részt­vevők. Megvitatják a Megyei Mű­velődési Központban létesí­tendő felnőttnevelési stúdió tervezetét is. Vizsgáznak a balettiskolások December 10-én, szomba­ton délután 15 órakor, a Jó­kai Színházban táncolnak a 20 esztendős békéscsabai ba­lettiskola növendékei. A vizsgabemutatón Gazdag Er­zsi játékos, kedves verseit, a Hófehérke és a hét törpe tör­ténetét táncolják el a gyere­kek, majd a Terefere polka zenéjére mutatják be gyer­mekmozgásra koreografált műsorukat. A balettbemutatón fellép Pongor Ildikó és Erdélyi Sándor, az Állami Operaház két táncosa is. Szőttesek, terít hímzett blúzok A Tótkomlósi Háziipari és Népművészeti Szövetkezet a közelmúltban ünnepelte fenn­állásának 25. évfordulóját. Az eltelt negyedszázadban vi­lágszerte megismerték a szö­vetkezet termékeit, a külön­féle szőtteseket, térítőkét, fu­tókat. garnitúrákat, a szőt­tes és hímzett blúzokat, amelyeket Komlós és kör­nyékének gazdag népművé­szeti motívumaival díszítik, Ismerkedési est A kardoskúti KlSZ-szerve- zet és a helyi Móra Ferenc Művelődési Ház december 17-én 18 órakor járási ifjú­sági ismerkedési estet ren­dez. Az esten a KISZ Köz­ponti Művészegyüttes „Ki mit tud?” fórumának elő­adásával szórakoztatják majd a kardoskúti és kör­nyékbeli fiatalokat. A Mun­ka Vörös Zászló Érdemrend­jével, többszörösen VIT-díj- jal és Kiváló Együttes cím­V hímezik az ügyes kezű lá­nyok, és asszonyok. Az idén a szövetkezet 26 millió forint értékű termé­ket készített, melynek csak­nem kétharmad része nép- művészeti cikk. A készter­mékek felét exportra szállít­ják. A hímzésmintákat a szö­vetkezet tagjai maguk gyűj­tik, a tagok tervezik a gyár­tásra kerülő darabokat. Kardoskúton mel kitüntetett művészegyüt­tes műsorában fellép Feld- mayer István egyensúlyozó, Siklósi Gábor bábparodista, Wéber Mária bűvész, Feren- czy Imre és Weisz György parodista, a Motolla együttes folktriója. Este bált rendeznek, me­lyen a budapesti Spirál együttes játszik. A kardos­kúti fiatalok ismerkedési est­je iránt máris igen nagy az érdeklődés. Szlovák vendég a TIT-ben Dr. Ondrej Gries, a Szlo­vák Kommunista Párt KB Marxizmus—Leninizmus In­tézetének tudományos mun­katársa december 8-án, csü­törtökön érkezett Bratislavá- ból Békéscsabára. A TIT Békés megyei szervezetének titkára, dr. Krupa András tájékoztatta a szlovák társa­dalomtudományi szakembert • a TIT Békés megyei munká­járól, délután pedig a ven­dég Kétsopronyban, este Te­lekgerendáson tartott elő­adást világnézeti kérdések­ről. December 9-én dr. Ond­rej Gries ismerkedik Békés­csaba nevezetességeivel és lakóival. Tartálykocsival ütközött a kamion ÁFOR tartály-tehergépko­csinak ütközött egy olasz FIAT-kamion, a Békéscsaba és Kamut közti útszakaszon. Csütörtökön a délelőtti órák­ban Békéscsabáról Mezőbe- rény felé közelekedett Santi Roberto olasz állampolgár, egy pótkocsit vontató FIAT- kamionnal. A kamion gép­kocsivezetője rosszul számí­totta ki az oldaltávolságot és összeütközött a vele szem­ben haladó Kerepeczki György által vezetett ÁFOR tartály-tehergépkocsival. A rendőrségi vizsgálat szerint a kamion pótkocsija kilen­gett, s emiatt beleütközött Kerepeczki tartálykocsijába, amely egy másik, üzemkép­telen tartálygépkocsit vonta­tott. r* Az összeütközés következ­tében a vontatott tartály-te­hergépkocsi vezetője, Lovas István kisebb sérülést szen­vedett. Az okozott kár meg­haladja a 200 ezer forint ér­téket. A rendőrség vizsgálatot folytat a karambol ügyében. Hz év két utolsé szombatjának munkarendje Ez év december 24-e és 31-e szombatra esik. Ezért e napokon a kollektív szerző­désben — vagy az azt he­lyettesítő rendelkezésben — az adott szombati napra elő­írt munkarendet kell alkal­mazni. Figyelembe véve a hagyományokat és a közle­kedés rendjét, a több mű­szakos vállalatoknál a máso­dik, illetve a harmadik mű­szak elhagyható. A műszak­elmaradás miatt kieső időre munkabér nem jár. A dolgo­zók keresetcsökkenése és a termeléskiesés elkerülése ér­dekében célszerű, ha a kieső munkaidőt előzetesen ledol­gozzák, a munkarend-változ­tatás nem érinti a megszakí­tás nélkül folyamatosan üze­melő vállalatoknál, illetőleg az ilyen munkakörben fog­lalkoztatott dolgozók munka­rendjét. A kereskedelem és közlekedés területén dolgo­zók munkarendjét — a szol­gáltatások zavartalanságának biztosítását szem előtt tart­va — a belkereskedelmi, il­letve a közlekedés- és pos­taügyi miniszter állapítja meg. Jugoszláv írók Békéscsabán és Battonyán Békéscsaba és Zrenjanin testvérvárosi kapcsolata ke­retében jugoszláv írók ér­keztek Békéscsabára. Első bemutatkozásuk szerdán es­te 6 órakor volt a Vasutas Klubkönyvtárban. Elsőnek RMdojica Tomasevic, a zren- janini városi könyvtár igaz­gatója tartott rövid elő­adást testvérvárosunk iro­dalmi életéről, a kapcsola­tok jelentőségéről. Elmon­dotta, hogy igaz barátság köt össze bennünket, és meggyő­ződésük, hogy az írók cse­relátogatásai ezt jól szolgál­ják. Beszélt a Zrenjaninban megjelenő Ulaznica c. irodal­mi folyóirat és az Űj Aurora közös céljairól, hangsúlyoz­va, hogy a magyar és a ju­goszláv írók, költők bemu­tatása e két folyóiratban már évek óta a kapcsolatok jelentős része. A továbbiakban bemutatta a vendégeket, Radovij Saj- tinac költőt, Milorad Grujic költőt és Szűcs Imre költőt. Műveikből Maday Emőke és Kárpáti Tibor olvasott fel, majd a találkozó résztvevői hosszasan elbeszélgettek iro­dalmi kérdésekről, az együttműködés különböző le­hetőségeiről. Jugoszláv vendégeink teg­nap este Battonyán, a dél­szláv klubban találkoztak az irodalom barátaival. Radojica Tomasevic beszél az író-olvasó találkozón Fotó: Veress Erzsi A közösség ereje mikor egy évtizeddel ezelőtt, nem sokkal a termelőszövetkezeti törvény életbe lépése után megalakult az országban az első,- közös fenntartású mű­velődési ház, a legtöbben va­lamiféle különcködésnek te­kintették ezt a kezdeménye­zést. Sokan érveltek azzal: a szövetkezet elsősorban ter­melőüzem, fordítsák pénzü­ket és energiájukat a gazda­ság fejlesztésére, a termés- eredmények növelésére. Eb­ből következik — mondot­ták —, hogy a művelődés se­gítése kizárólag állami — helyi vonatkozásban tanácsi — feladat. De vajon lehet-e csak az állam feladata a művelődés feltételeinek megteremtése? Az elmúlt évtized eldöntötte, hogy nem. Hiszen a szocia­lista társadalomban nem csu­pán az állam érdeke, hogy műveltebbek legyenek állam­polgárai. A legszűkebb pát­ria, a falu, a gazdaság ér­deke is, hogy lakói, dolgozói ma többet tudjanak, mint tegnap, mivel holnap újabb korszerű gépek, a tegnapinál moderneb technológiák be­vezetése válik szükségessé, s ezek kezeléséhez, alkalmazá­sához műveltebb, több tu­dással, nagyobb áttekintés­sel rendelkező emberekre van szükség. Nem véletlen tehát, hogy a Pest megyei Csornád köz­ségből indult kezdeményezés csakhamar országszerte kö­vetőkre talált. Termelőszö­vetkezetek sora vállalkozott arra, hogy rendszeres támo­gatást nyújt a helyi műve­lődési intézmények fenntar­tásához, működtetéséhez. Persze, így kimondani ezt egyszerűbb, mint ahogyan a valóságban történt. Hiszen a gazdaság pénzéről nem egye­dül az elnök dönt, s nem is a szűkebb vezetőség, hanem a közgyűlés. Nem egy helyen éles viták előzték meg az igen kimondását, s nem egy helyen a kollektív nem ki­mondására is akadt példa. A kicsiny, alig ezerötszáz lelkes Tök községben sem volt könnyű rábírni a tagsá­got az igen kimondására. Igaz, nem kis összegről volt szó: kerek kétmillióról. A ' falu művelődési háza ugyan­is alkalmatlan volt már min­den kulturált rendezvényre. Először átépíteni, korszerűsí­teni, bővíteni kellett ahhoz, hogy érdemi munka kezdőd­hessék falai között. Az em­berek — az elnök helyes ér­velése nyomán — végül még­iscsak belátták, hogy nem lesz kidobott pénz az a két­millió. Sokan talán most úgy vé­lik, akkor erőn felül költe­kezett ez a gazdaság, hiszen egy kicsiny településre ter­jedt ki határa. Vezetői azon­ban előre látták a fejlődés útját, azt, hogy néhány év múlva ez a termelőszövetke­zet már öt falu határát egye­síti és így öt falu lakóinak művelődéséért kell felelőssé­get vállalniuk. Előrelátásuk­kal sikerült olyan helyzetet teremteniük, hogy az a mű­velődési ház ma már négy függetlenített dolgozóval eredményesen segíti nem­csak a helyiek, hanem a másik négy település lakói­nak kulturálódását is. Érdemes visszaidézni, mi­vel is érveltek akkor a gaz­daság vezetői. Azzal, hogy a falu egyre inkább közeledik a városhoz. Életmódban, igé­nyekben egyaránt. Szükség- szerű tehát meggyorsítani, hogy a műveltségi színvonal­ban és a művelődési lehető­ségekben a viszonylagos hát­rány falun is megszűnjék. És elmondták azt is, hogy a több tudás birtokában keve­sebb lesz a gond az új tech­nika és technológia bevezeté­sével. A közművelődés ugyanis nemcsak a szocia­lista ember kialakításának egyik legfontosabb eszköze, hanem a további gazdasági fejlődésnek is jelentős ténye­zője. Előbbre lépni azonban csak közös összefogással le­het. Az összefogás szép példá­ját mutatta — elsőként az országban — a váci járás. Itt három esztendővel ezelőtt már valamennyi művelődési ház közös fenntartásba ke­rült. Belátták ugyanis, hogy a helyi tanácsok rendelkezé­sére álló összegek nem elég­ségesek a megnövekedett közművelődési feladatok vég­rehajtásához. Az akcióba a járás ötvenkilenc gazdasági egysége kapcsolódott be — köztük valamennyi termelő- szövetkezet —, s így azóta ebben a járásban kerek egy­millió forinttal több jut a közművelődésre, mint a ko­rábbi években. Miből? A gazdasági egységek kulturá­lis alapjából. Természetesen kulturális alappal a korábbi években is rendelkeztek ezek a termelő- egységek. Csupán szemlélet dolga: mire fordítják, ho­gyan hasznosítják ezeket az összegeket. Szemlélet dolga. Valóban az. Egy, a vácihoz hasonló nagyságú és adottságú já­rásban a termelőszövetkeze­tek évi kétmillió-hétszázöt- venezer forint kulturális alappal rendelkeznek. Itt ,a helyi tanácsok évente össze­sen egymillió forintot tud­nak biztosítani a művelődési házak támogatására. Gondol­ná az ember — jogosan —, ha a tanácsoknak nincs ele­gendő pénzük, akkor termé­szetesen segítenek a gazdasá­gok. Nem ez történt. A két- millió-hétszázötvenezer fo­rintból hétszázezret fel sem használtak. Az elkészült ki­mutatás szerint az összkultu- rális alapnak csupán a 2,7 százalékát, azaz ötvenötezer forintot fordítottak a műve- W lődési házak és az öntevé­keny művészeti együttesek támogatására. Hogy mire költötték a többi pénzt? Az egyik gazdaság például kul­turális alapjának 81 százalé­kát szociális jellegű kiadá­sokra fordította. Így aztán az ötszázharmincezer forintos kulturális alapból a három falu határát egyesítő gazda­ság a három művelődési ház támogatására mindössze ezerötszáz forintot adott! Egy másik gazdaságban a kulturális alap negyvenhá­rom százalékát ingyenes kül­földi társasutazásokra fordí­tották. A két ellentétes példa is jól bizonyítja: még sok a tennivaló. És nem csupán abban, hogy a gazdaságok is vegyék ki részüket a köz- művelődésből. A közös fenn­tartás ugyanis nemcsak azt jelenti, hogy a termelőszö­vetkezetek és más gazdasági egységek átengedik a műve­lődési háznak kulturális alapjuk egy részét. Azt is je­lenti, hogy a művelődési há­zak az anyagi támogatásért cserébe messzemenően figye­lembe veszik a fenntartók művelődési igényeit. Olyan programokat szerveznek, amelyeket a gazdaság kér, elsősorban az ott folyó ter­melőmunka javítása érdeké­ben. hhez azonban nem elégséges a népműve­lők igyekezete. Akad­nak még olyan gazdasági ve­zetők, akik azzal, hogy a művelődési háznak átutalnak egy bizonyos összeget, befe­jezettnek tekintik kapcsola­tukat. Mások csak nagy ál­talánosságban fogalmazzák meg igényeiket, a művelődé­si ház népművelőire bízva, mit tartanak fontosnak, mit megvalósíthatónak azokból. A közös fenntartás tartalmi problémái ott oldódnak meg, ahol a népművelők a lakó­hely, a gazdaság embereinek igényeit felmérik, s ahol a termelőszövetkezeti kulturá­lis bizottság részt vállal a közös cselekvésből. Prukner Pál

Next

/
Thumbnails
Contents