Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-08 / 288. szám

o 1977. december 8., csütörtök SZERKESSZEN VELÜNK! Rongálok fl munka értelme A Szerkesszen velünk ro­vat bár elsődleges feladatá­nak tekinti mindennapi éle­tünk apró fonákságait, visz- szásságait felvillantani, örömmel ad helyet az elis­meréseknek is. özv. Pleskó Györgyné, a Dürer Nyomda dolgozója hozzánk intézett levelében arról tudósít, hogy a jól vég­zett munka elismerése mi­lyen örömet szerez a dolgo­zónak. „Hosszú, küzdelmes mun­kás hétköznapok állnak mö­göttem. Az eltelt időszak alatt mindig igyekeztem ké­pességeimhez mérten úgy dolgozni, hogy elégedettek legyenek velem. Több he­lyen dolgoztam már eddig, találkoztam vezetőkkel és munkáskollektívákkal, de az igazival, úgy érzem, hogy itt, a Békés megyei Dürer Nyomdában ismerkedtem meg. Érzem, munkámat fon­tosnak tartják, úgy hiszem, hogy az én tevékenységem is hozzá tartozik a nyomda éle­téhez, és beleszámít a válla­lati eredményekbe. Különö­sen jólesett, hogy nemrégi­ben sokadmagammal jutal­mat kaptunk. Nem is az anyagiak, hanem a köszönő szavak, az erkölcsi megbe­csülés jelentett számomra nagyon sokat. Ez nemcsak nekem, hanem munkatársa­imnak is újabb lendületet és biztatást jelent a munká­ban. Köszönet érte!” Kerüljük a csúcsforgalmai? Rovatunkban már egyszer szó volt arról, hogy Gyulán, a megyei kórház rendelőinté­zetében az ülőbútorok kár­pitjait felszaggatják, letépik, jelentős károkat okozva ez­zel. A panaszos levél óta — amit az egyik kórházi dol­gozó írt lapunknak — nem szűntek meg ezek a rongá­lások, sőt újabb bútorok es­tek áldozatul a vandál ke­zeknek. Reméljük, hogy az ott megforduló jobb érzésű emberek gátat vetnek ennek a pusztításnak és megakadá­lyozzák a további rombolást mindannyiunk, a betegek, a gyógyulni vágyók érdekében is. II gépkocsivezető fegyelmi büntetése Krasznai Zoltán gyulai ol­vasónk panaszos levélben kifogásolta az egyik autó­busz-vezető eljárását. A Vo­lán Vállalat megvizsgálta a panaszt, és az alábbi választ küldte: „Vállalatunkhoz, valamint a Békés megyei Népújság szerkesztőségéhez írt pana­szos levelét kivizsgáltuk. A levelében kifogásolt gépko­csivezetőt kihallgattuk, aki elmondta, hogy önt valóban leszállította az autóbuszról. Védekezésül elmondta, hogy ezt azért tette, mert ön többszöri felszólításra sem tette szabaddá a kocsi első ajtaját a felszállók részére. A fegyelmi jogkörgyakorló a védekezést nem fogadta el, s megállapította, hogy a gépkocsivezető súlyosan vé­tett a forgalmi munkavég­zés szabályai ellen. Ezért a gépkocsivezetőt — figyelen*- be véve utólagos megbáná­sát — fegyelmi büntetésben részesítette. A történtekért szíves elnézését kérjük.” logtalan Nem jön a csomag, hiába várom a büntetés — írja levelében Sipos Zol­tán békéscsabai olvasónk. Ugyanis a levélíró Kisvárdá- ról Szolnokon keresztül uta­zott Békéscsabára. Kisvár­dán, ahol megváltotta vasúti jegyét, nem tudtak biz­tosítani számára helyjegyet Szolnok és Békéscsaba 'kö­zött. Viszont mikor beérkez­tek Szolnokra, mindössze há­rom perce maradt az átszál­lásra a békéscsabai vonatra. Ezért nem tudott helyjegyet vásárolni és 40 forintra bün­tették, mert helyjegy nélkül utazott. „Egy ilyen nagy forgalmú csomópont, mint a szolnoki, mindössze csak háromper­ces várakozási időt tud biz­tosítani a vonatinduláshoz, ez a rövid idő még a bal­esetmentes átszállást sem biztosítja. Azért fordulok önökhöz panaszommal, mert nemcsak én vagyok egyedül, aki így járt, és jó lenne, ha a jövőben én és a hozzám hasonlóak mentesülnének a jogtalan büntetés alól.” „Nagy felháborodással fog­tam tollat a levél írásához. Ugyanis november 17-én 9 órakor a gyulai postán fel­adtam expressz jelzéssel egy élelmiszercsomagot, hogy minél előbb megérkezzék édesanyámhoz, Nyergesújfa­luba” — írja panaszos leve­lét Csepregi Miklósné gyulai olvasónk. A panaszos előzőleg két­szer is megkérdezte, hogy időben eljut-e a címzetthez a csomag. Megnyugtató vá­laszt kapott. Ám a levél, Az 1977. december 1-én a Békés megyei Népújságban közölt „Mi van a kúttal?” című cikkre az alábbi észre­vételt tesszük. Nagy Istvánné panaszos levelében említett kút nincs a tanács tulajdonában. Ezt, valamint az ehhez szolgáló hidrofort még 1973-ban el­adtuk az .említett lakások tulajdonosainak. A társas­amit édesanyja írt, már ko­rántsem volt ilyen meg­nyugtató. Ugyanis a csomag csak öt nap múlva érkezett Nyergesújfaluba. Hiába vár­ta az édesanyja. Amikor vi­szont kézbesítették, a csomag tartalma már ehetetlen volt. „Csak azzal nem vagyok tisztában, hogy a posta mi­ért nem hívja fel a figyelmet arra, hogy romlandó élelmi­szert ne küldjünk, hiszen úgy tűnik ebből az esetből is, hogy nem tud eleget ten­ni vállalásainak.” háztulajdont alapító okirat szerint a kút és a vízellátó berendezés a tulajdonostár­sak osztatlan közös tulajdo­na. E berendezést a társas­ház lakói kötelesek fenntar­tani, üzemét állandóan biz­tosítani. Ebből egyértelműen kitűnik, hogy a felújítási, karbantartási és üzemelteté­si munkák költségei a tulaj­donosokat terhelik. A lakások átadásakor minden tulajdo­nos kapott egy példányt eb­ből az alapító okiratból, sőt az idén november 28-án is­mét átadtunk egy ilyen ok­iratot, hogy az abban fog­laltakat részletesen megis­merjék. Süli János, az újkígyósi tanács elnöke Környezetvédelem? Nagybánhegyesről, a Med- gyesi utca lakóitól kaptunk panaszos levelet arról a „tűrhetetlen állapotról”, amelynek szenvedő alanyai. Ugyanis ennek az utcának a végében van a községi má­zsaház, ahol hetenként két- szer-háromszor történik a sertések átadása. Egy-egy szállítás alkalmával 200—250 sertést hajtanak ide. A prob­léma nem is ez, hanem az, hogy legtöbbjét lábon hajt­ják a mázsaházhoz, és az ál­latok sok kárt tesznek a Medgyesi utcában. Kitörde­lik a fiatal facsemetéket, megrongálják a drótkerítést, az építkezéshez odahordott sódert összedúrják, és sorol­hatnám tovább, milyen ran- dalírozást végeznek. Szerin­tünk mindez elkerülhető lehetne úgy, mint más köz- * ségekben, ahol lovas kocsi­val és más járművel szállít­ják a sertéseket a mázsa­házhoz. Síkosak a járdák Válaszolt a tanácselnök Ügy szép a tél, ha hó van, tartják sokan és ez valóban így van, hiszen az igazi tél elképzelhetetlen havazás nél­kül. Am az öröm mellett — amit különösen a gyermekek­nek szerez — sok gondot okoz a felnőtteknek. Gyulán, a Kertészeti és Városgazdálkodási Vállalat a munkaerőhiány miatt kénytelen volt gépesíteni a hóeltakarítást nemcsak a közutakról, hanem a járdákról is. Erre a célra kerti trak­torra hódúrót szereltek fel. Ez az egy gép azonban nem képes megoldani a város összes járdáinak tisztítását. Ezért szükség van fokozottan arra is, hogy a háztulajdonosok in­gatlanuk előtt eltakarítsák a havat, a jeget. Sajnos nem mindenütt van ez így, sok helyen fel sem szórják homok­kal, salakkal sem, s így az utak sok helyen rendkívül bal­esetveszélyesekké váltak. Az illetékesek ezúton is kérik, hogy az ingatlantulajdonosok gondoskodjanak a házuk előtti járdák hó- és jégtelenítésérői. Szabó István dévaványai olvasónk egy reklámhirdetés kapcsán írt panaszos levelet szerkesztőségünkbe. „A Békés megyei Népúj­ság november 9-i számában jelent meg egy hirdetés. Ke­rülje a csúcsforgalmat, a közelgő ünnepekre már most vásárolja meg ajándékait és tartós élelmiszer-szükségle­teit a Dévaványa és Vidéke ÁFÉSZ üzleteiben. Bő áru- választék, figyelmes kiszol­gálás. Ez nagyon szép dolog, hogy előre figyelmeztetnek az ünnepek előtti csúcsfor­galomra és invitálnak, hogy már most vásároljuk meg az ajándékokat. Sajnos a bő áruválaszték egy kicsit csa­lókának tűnik, hiszen se mikuláscsomagot, se szalon­cukrot nem találtam az üz­letben. Ügy látszik nagyon találó az az aforizma — és ide illik —, amelyet ugyan­ez a lap közöl és pontosan azon az oldalon. Ha a rek­lám jó, még , árura sincs szükség. Ebből arra követ­keztethetek, hogy ez a rek­lám nagyon jó.” JOGÁSZUNK VÁLASZOL Hegedűs Vincéné, Domb­egyháza: Azt kérdi levelé­ben, hogy milyen feltételek mellett jár a házastársi pót­lék. A jogszabály szerint az öregségi, illetve a rokkant­sági nyugdíjast a házastársi pótlék a vele együtt élő há­zastársa után illeti meg, ha az özvegyi nyugdíjra jogosító életkort betöltötte vagy rok­kant és akinek a nyugellátá­sa, baleseti járadéka, kere­sete, jövedelme az özvegyi nyugdíj legkisebb összegét nem haladja meg. Feltéve, ha férjének a nyugdíja nem több 1500 forintnál. Mivel ezek a feltételek fennálla- nak, férje minden bizonnyal meg is kapja a házastársi pótlékot. Végső soron azon­ban, ahogy ez leveléből ki­tűnik, nem is ez okoz gon­dot önnek. Noha egy lakás­ban laknak, mégis külön él­nek. A férje nem gondosko­dik önről. Ezzel kapcsolat­ban családjogi törvényünk kimondja, ha a házastársak az életközösség fennállása mellett külön élnek, megél­hetésük költségeit elsősor­ban közös keresményükből és közös vagyonukból kell fedezni. Ha a közös vagyon a közös háztartás költségeit nem fedezi, a házastársak kötelesek ahhoz külön va­gyonukból is egyenlő mér­tékben hozzájárulni. Abban az esetben, ha csak az egyik házastársnak van külön va­gyona, ő egymaga köteles ebből a közös háztartás költ­ségének kiegészítéséhez szük­séges összeget fedezni. A házastárs köteles továbbá a külön élő és önhibáján kívül rászoruló házastársát — ha arra nem érdemtelen — kü­lön vagyonából is eltartani, amennyiben megélhetésének költségeit a közös vagyonból nem lehet fedezni és ez a tartás nem veszélyezteti az ő megélhetését. Ez a rendelke­zés arra az esetre is irány­adó, ha a házastársak között vagyonközösség nincs. Mivel ön 62’*eves s koránál, vala­mint betegségénél fogva munkát nem tud vállalni, valóban önhibáján kívül rá­szoruló házastársnak kell te­kinteni. Ha a férje nem haj­landó gondoskodni önről, a tartás iránt pert indíthat. (dr. Serédi) MIT MOND A JOGSZABÁLY? II jubileumi jutalomról Azoknak a dolgozóknak, akik 25, 40, illetve 50 éven át munkaviszonyban állnak, jubileumi jutalmat kell fi­zetni. Ez a jutalom annyiban különbözik az egyéb jutal­maktól, hogy a meghatáro­zott előfeltételek megléte esetén a dolgozónak kötele­zően jár. A munkaviszonyban töltött időt az általános szabályok alapján kell kiszámítani. így a vállalatnak munkaviszony­ként kell figyelembe vennie azokat az időket, amelyek a dolgozók munkakönyvében munkaviszonyban töltött időként szerepelnek, illetve a munkaviszonyként számítás­ba veendő időket is, amelye­ket a dolgozó hitelt érdemlő módon igazol. Hitelt érdem­lő igazolás a szolgálati vagy működési bizonyítvány. Ha vitatható, hogy mennyi a dolgozónak a munkaviszony­ban töltött ideje, körültekin­tően tisztázni kell, hogy mely időtartamokat lehet a dolgozó javára, a jubileumi jutalom megállapítása szem­pontjából munkaviszonyként figyelembe venni. E vitát megegyezés hiányában a vállalati munkaügyi döntő- bizottságnak, majd a mun­kaügyi bíróságnak kell el­döntenie. További feltétele a jubileumi jutalom kifizetésé­nek, hogy a dolgozó ne áll­jon az elbocsátás fegyelmi büntetés hatálya, illetőleg a munkaviszony-megszünte­tés hátrányos kihatása alatt, mivel ebben az esetben a dolgozó megelőző munkavi­szonyait a fegyelmi büntetés és a munkaviszony-megszün­tetés után három évig nem lehet figyelembe venni. A jubileumi jutalomra való jo­gosultság alapfeltételének a vizsgálatakor a következőket is figyelembe kell venni: ha a dolgozó a társadalombizto­sítási szervek által megálla­pított szolgálati idő alapján igényel jubileumi jutalmat, abból kell kiindulni, hogy — a munkajog szabályai sze­rint — a munkaviszonyban töltött időnek minősülő- idő nem minden esetben azonos azzal az idővel, amelyet — a társadalombiztosítási jog­szabályok alapján — a nyug- díiiogosultság szempontjából szolgálati időként figyelembe lehet venni. A jubileumi jutalomhoz szükséges, hogy a dolgozó az előírt 25. 40. ötven évi (eset­leg 35. 45 évii időt munka- viszonyban töltse. A huszon­öt évi jubileumi jutalomhoz azonban elégséges, ha a dol­gozó ezt az időt nyugdíjazá-' sának naptári évében — esetleg munkaviszonyának megszűntét követően — tölti be. Aki az 1971. évet meg­előzően nem részesült jubi­leumi jutalomban, annál a jogosultság előfeltételeként kizárólag a munkaviszony­ban töltött időt kell vizsgál­ni. Egyébként a következő korlátozásokra is tekintettel kell lenni. Aki 1967. decem­ber 31-ig folyamatos mun­kaviszonya alapján (tehát az 1965. január 1. előtti szabá­lyok, illetőleg 1965—1967. években az akkori Mt. V. 30. §-a szerint) részesült jubileu­mi jutalomban, negyvenéves jubileumi jutalmat csak a huszonöt éves jubileumi ju­talom esedékességétől számí­tott tizenöt év (nyugdíjazás esetén tíz év), ötvenéves ju­bileumi jutalmat csak a negyvenéves jubileumi juta­lom esedékességétől számí­tott tíz év (nyugdíjazás ese­tén öt év) elteltével kaphat. Némileg eltérő szabály vo­natkozik arra, aki 1967—1970 közötti években összeszámí­tott munkaviszonya alapján a 33/1964. (XII. 18.) Korm. számú rendelet 18. §-ának fi­gyelembevételével részesült jubileumi jutalomban, illető­leg az 1968. január 1. előtt jubileumi jutalom helyett annak megfelelő összegű ju­talmat kapott. Üjabb jubi­leumi jutalomra csak a 25 éves jutalom kifizetésétől számított tizenöt év (nyugdí­jazás esetén tíz év) múlva jogosult. A korábbi jubileu­mi jutalom kifizetésének időpontja a munkakönyv alapján megállapítható. Ez­alatt azt az időpontot kell ér­teni, amikor a jubileumi ju­talom kifizetése iránti igény a vállalattal szemben érvé-' nyesíthetővé vált, tehát ami­kor a jutalomhoz előírt — munkaviszonyban töltött — idő eltelt, illetőleg a dolgo­zó munkaviszonyaként szá­mítandó idejét hitelt érdem­lő módon igazolta. A jubileumi jutalom ösz- szege annyi, mint a dolgozó egyhavi alapbére. Az órabé­res dolgozók esetében (mind teljesítménybér, mind időbér alkalmazása esetén) a meg­állapított személyi órabér te­kintendő ebből a szempont­ból alapbérnek. Abban az esetben, ha a dolgozó a ju­bileumi jutalomra jogosulttá vált, részére azt folyósítani kell, függetlenül attól, hogy kifizetését kérte-e. A jubi­leumi, jutalom a dolgozót megillető járandóság, és en­nek következtében az — a munkabérhez hasonlóan — a dolgozó külön kérelme nél­kül is jár. A vállalat nem határozhat arról, hogy a dolgozó egyébként érdemes-e a jutalomra. Ebből követke­zik az is.Xhogyha a dolgozó a jubileumi idő betöltése után meghal, a jubileumi ju­talmat akkor is — az örö­kösök részére — ki kell fi­zetni.

Next

/
Thumbnails
Contents