Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-08 / 288. szám

1977. defcember 8., csütörtök A Simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat új, korszerű könnyűfém-szerkezetes csar­nokot épített, ahol évente százezer hortobágyi juhbőrt készítenek ki. A vállalat a Hortobágyi Állami Gazdasággal társulási szerződést kötött a juhbőrök közös hasznú kikészítéséről és ér­tékesítéséről (MTI-fotó, Gottvald Károly felvétele — KS) Tilolják a kendert Az ókori leletek arra utalnak, hogy már az időszámítá­sunk előtti évezredekben ismerték a kendert. Egyik leg­régibb kultúrnövényünk Közép-Ázsiából terjedt el, s az óegyiptomiak időszámításunk előtt a XVI. században termesztették. Őshazájában nem a rostjáért, hanem mag­jáért termelték, amiből kábítószert készítettek. Konti­nensünkön időszámításunk előtt 100 körül terjedt el. E fontos ipari növény felhasználása az évszázadok so­rán sokat változott. Az óegyiptomiak először a pirami­sok építésében használták a kenderből készült kötelet: miután a követ ráerősítették, kifeszítették és locsolták a kötelet. A gyort zsugorodás húzta előre a roppant terhet. Az európai elterjedését követően a korai textilipar alap­anyaga lett, de továbbra is készítettek belőle köteleket, hálókat, zsinegeket. Hazánkban alig egy évszá­zaddal ezelőtt szinte vala­mennyi faluban kezdetleges módszerrel termesztették, rostjából elsősorban ruha­anyagot készítettek. Az ura­dalmak kendertermelésre szinte minden családnak ad­tak földet, számos település egy-egy részét ma is Ken­derföldeknek, Kenderáztató- nak nevezik. ' ♦ Hol tart ma a hazai ken­dertermelés? Ami & valóságot illeti, ro­hamosan csökken a területe, ennek ellenére Európában hazánk vezető helyet foglal el. Az 1950-es évek átlagában országosan mintegy 30 ezer hektáron termesztettek ken­dert, az idén 9160 hektár volt a vetésterülete, ebből 1876 hektár Békésben termett. Az utóbbi évtizedben a műszá­lak elterjedésével a textil­iparban a kender felhaszná­lási területe csökkent, hát­térbe szorultak a növényi eredetű anyagok, s emiatt visszaesett a termelése. Az elmúlt 2—3 esztendőben ^— elsősorban a divat változása révén — ismét előtérbe ke­rültek a tiszta fonalból ké­szült termékek, így napja­inkban úgymond második re­neszánszát éli a kenderter­mesztés. A korábbi években a környező országokban a hazainál jobban visszaesett a kendertermesztés, s ez a hazai feldolgozóipar ellátá­sán túl jó exportlehetőséggel is kecsegtet. Európa legna­gyobb termesztője a Szovjetunió — itt terem a világ kenderének 70 százalé­ka — mögötte a második he­lyen Magyarország követke- zi, a hazai termésnek csak­nem felét Békés és Csongrád megye adja. A termesztés technológiája sokat változott, a nyers ken­der feldolgozásának alapja viszont még mindig a régi technológia — kezdi a beszél­getést Balázs István, a Sar- kadi Kendergyár főműveze­tője. Az elmúlt évszázadban a kévékbe kötött kórót, a ter­mést tavakban, folyókban le­terhelték és kikarózták, hogy a víz el ne sodorja, utána hetekig áztatták. Ami­kor a kóró a rosttól elvált, kimosták1, az öblögetés után sátorozták, vagyis természe­tes úton szárították, majd egy-egy falu lakói kalákában törték és tilolták. — Hogyan dolgozzák fel ma a nyers kendert? — Az alaptechnológia szin­te azonos, de gépesített. A múltban kézzel hordták a partra a kévéket, ma pedig 10—14 napos ázás után gé­pek szedik ki az áztatóme-, dencékből a termést. A sá­torozási ma is kézzel végzik, a többi műveletet viszont már gépesítették — folytatja a főművezető. A Sarkadi Kendergyár az idén mintegy 157 ezer mázsa kenderkórót dolgoz fel félkész termékké, mely több mint 30 millió fo­rintos termelési értéket je­lent. ♦ A gyártelep területén ka­tonás sorban ház nagyságú kenderkazlak sorakoznak. Zetorok szállítják a hatalmas csarnokba a kévéket, hogy ott azután emberek és gépek együttesen használati cikké dolgozzák fel. A tágas üzem­csarnokban egymást követik a technológiai sorok. Arasz­nyi, borotvaéles görbe késsel szétvágják a kévék zsinegét, majd a törőasztalra kerül. — Alig két éve kaptuk ezt a modern, szovjet gépet — meséli Oláh Andor, aki diri- gálja a gépóriást. — Műsza­konként 100 mázsányi kórót dolgozunk fel — s fürgén igazgatja- az ujjnyi vastag szárakat, ezzel is segítve a gépet. — Az idén nem re­mekeltek a gazdaságok, ta­valy több és jobb termést ad­tak — mondja, miközben a gép tompa zúgással mohón falja a szárat. Túlsó végén fonodái feldolgozásra alkal­mas kender jön ki belőle, amit osztályozás után báláz­va szállítanak Szegedre. Az üzemcsarnok végében az egyik kártológépet javít­ják. — Befulladt, így mondjuk, ha eltömődnek a járatok — magyarázza Kovács Lajosné kártoló. Egy-egy ilyen hiba elhárítása 3—4 órába is bele­telik, szerencsére ritka — s arcára húzza ismét a sűrű Szövésű kendőt, mely a leve­gőből szűri ki a port. Szem­pilláját szőkére festette a rá­telepedett por, a kendő alól kikandikáló hajtincseit is ősszé varázsolta. — Hiába van porelszívó berendezés, a levegőt mégsem szűri meg teljesen. ♦ Az elmúlt évtizedben vál­tozott a kender felhasználá­si területe. Míg korábban csak textíliák készültek rost­jából, addig ma már a lehán­tolt kérget is felhasználják. A pozdorjából a bútoripar­nak készítenek lemezt, s így jelentős devizamegtakarítás­hoz jut az ország. — A feldolgozott kender­nek mintegy 70 százaléka a pozdorja. Ezt korábban nem­igen használtuk föl, legfel­jebb elégettük. Az 1960-as évek derekától azonban fo­lyamatosan sajtolnak belőle, ezzel gyakorlatilag most már a termés minden porcikájá- ból hasznos dolog lesz — mondja a főművezető, majd hozzáteszi: — Jövőre a ken­der vetésterülete országosan 12 százalékkal nő. Szekeres András Q minőség biztosítja a hírnevet A Békés megyei Szikvíz- és Szeszipari Vállalat szeg­halmi szeszfőzdéjében eddig 2500 mázsa cefrét főztek ki, amiből 240 hektoliter pálin­ka lett. Még 700 mázsa cefre kifőzése van hátra, ami ka­rácsonyig be is fejeződik. Aztán be lehet zárni az üze­met, ha csak a Nyírségből nem hoznak cefrét. Mert itt a környéken több nincs. Az idei tavaszi fagy nagy káro­kat okozott a gyümölcsösök­ben. Más években kétszer eny- nyi cefré volt. Pedig most — főként a kistermelők — szívesen hoztak volna többet is, mert az új rendelet sze­rint az, aki például a pálin­kája egy részét eladja a vál­lalatnak, a pénzt mindjárt megkapja és abból fizetheti ki a szeszadót. Különösen a nyugdíjasoknak és a kispén- zűeknek kedvező ez a meg­oldás, mert jut is, marad is. A kevés cefréből főzött ke­vés pálinkából azonban ed­dig egy liter sem maradt a szeszfőződben. No, majd jö­vőre... Ladányi Mihály, a felelős - üzemvezető régi szakember. Hogy miért használja a megkülönböztető jelzőt a rangja előtt, annak csupán az a magyarázata, hogy a pénzügyőrség részére kitöl­tendő nyomtatványokon ez- áll: felelős. Mert bizony minden csepp pálinkával el kell számolnia. Mennyiség, minőség szempontjából egy­aránt. Kifogás még nem volt. Sőt! 1970-ben, az Országos Mezőgazdasági és Élelmi- szeripari Kiállításon a szeg­A tervidőszakra kitűzhető célok és feladatok eredmé­nyes megvalósítása nagymér­tékben függ a demográfia, illetve a munkaerőforrás várható alakulásától. Békés megye lakóinak száma 1970 és 75 között összesen 8200- zal, évente 1600—1700-zal csökkent. A népesség számá­nak alakulását két tényező, a természetes szaporodás és a vándorlás határozza meg. Mindkettővel erőteljesen kell számolni a munkaerőgazdál­kodás szempontjából is. De számolni kell a munkaképes halmi szeszfőzde palackozott vegyesgyümölcs-pálinkája aranyérmet nyert. Elismerést kapott a szilva- és az alma­pálinkája is. Akkor még gőzzel főzték ^ cefrét. A kazán azonban tönkrement és a berendezést az idén olajtüzelésűre cserél­ték ki. A munka termeléke- „. nyebbé vált, de a pálinka minősége — Ladányi Mihály véleménye szerint — maradt a régi. — Elsősorban a cefre a meghatározó. Legyen érett, jó minőségű (nem rothadt) és tisztán kezelt a gyümölcs. Legyen megfelelő a hordó. Vashordóban tartott vagy rossz minőségű cefrét nem főzünk ki. Vigyázunk a hír­nevünkre. Mert nem azt né­zik, hogy milyen volt a cef­re, hanem azt, hogy hol ké­szült a pálinka — mondja Ladányi Mihály. A jó cefréből lehet jó pá­linkát készíteni. Csak az elő- és az utópárlat leválasztásá­ra kell ügyelni. A középpár­lat a pálinka. Szívesen megiszik belőle egy stampedlit Sándor Jó­zsef főzőmunkás is. És ha gyümölcstermelő lenne, csak itt főzetné a cefréjét. Nem azért, mert közel van, ha­nem mert kitűnő a szeghal­mi szeszfőzde pálinkája. Ahogy a társa, Elek Gyula főzőmunkás mondja: — Egy egész nyár érlelő napsugara sűrűsödik benne zamattá. Persze ilyen költőien csak az tudja kifejezni magát, aki beéri egy-két stampedlivel és nem lépi túl a határt. Pásztor Béla korúak, a 14—54 esztendős nők és a 14—59 éves férfiak számának alakulásával. A megye lakóinak száma 1976- ban 433 ezer 400 volt. Ez a szám előzetes számítások sze­rint 1990-ig 426 ezerre csök­ken. A munkaképes korúak száma 1976-ban 247 ezer, 1990-ben már csak 233 ezer. Tehát a lakónépesség számá­nak csökkenésével nagyobb ütemben csökken a munka­képes korúak száma. Ez pe­dig a munkaerő-gazdálko­dásban növekvő/ nehézsége­ket okoz. JEGYZET Nézőpont kérdése? „Az szükséges, hogy cél­gépeink révén a rendelke­zésre álló munkaidő minél inkább lerövidüljön. Ha ez megvalósul — s hogy ez tör­ténik, mutatta az idei 12 na­pos aratás — jobb lesz a munka minősége is, ám, leg­alábbis papíron, az érvény­ben levő értelmezés szerint, egyre romlik gépeink ki- használtsági foka — nyilat­kozta a dobozi tsz-elnök la­punk november 29-i számá­ban, „Mi lesz veled alkat­részellátás” címmel megje­lent cikkben. A dobozi tsz-elnök abból indul ki, hogy szövetkeze­tükben a nagy teljesítmé­nyű és olcsónak éppen nem nevezhető Dominátorok mindössze egy hónapot vol­tak munkában — és ez alatt az egy hónap alatt minden olyan feladatot gyorsan, pontosan és jó minőségben elvégeztek, amit a Dominá- ' torokra egyáltalán rá lehet bízni. A gépkihasználás ha­gyományos értelmezése sze­rint ugyanakkor bűnéül kel­lene a termelés irányítóinak felróni azt, hogy ezek a drá­ga gépek az év másik 11 hó­napjában tennivalók nélkül vesztegelnek. Ilyen megközelitésben a* tsz-elnöknek kétségkívül iga­za is van. Ha egyszer nincs több munka, akkor nincs. Csak azért, hogy járjon a kombájn, kár lenne például vontatásra, szállításra fel­használni. Ezért ne is száll­junk vitába a doboziakkal. Helyette egy másik példán induljunk el másfelől ugyan­ebben az ügyben. A békésszentandrási Tes- sedik Tsz tagjai mindössze 3 ezer hektár szántót művelnek meg. Ehhez 3 nehézgép áll rendelkezésükre, amelyeknek éven át megvan a maguk feladata. Esetükben a ki­használtság tekintetében nincs is min morfondírozni. Nézzük inkább a kombájno­kat, mert ezekből jóval több található a szentandrási kö­zösben. Már csak azért is, mivel az említett 3 ezer hek­tárból ezren búzát termesz­tenek. A gépkihasználás „dobozi” értelmezése szerint a Tesse- dik Tsz kombájnjaira nem lehet sok panasz, ötven má­zsát meghaladó hektáron­kénti átlagtermést takarítot­tak be jó minőségben, meg­felelően rövid idő alatt. Az így szerzett babérokat azon­ban még nem érezték elég­séges oknak, fedezetnek ah­hoz, hogy pihenőhelyükre térjenek. Nem is térhettek, mert időközben elszíneződtek a napraforgótáblák is és ebből a növényből mintegy 500 hektárnyi díszlett a szent­andrási tsz földjein. A nap­raforgóval egyébként a szentandrásiak nemcsak azért nem tettek rossz lóra, mert így a kombájnok aratás után sem maradtak munka nél­kül. Tudni kell ugyanis, hogy a szolnoki út mellett rövide­sen fölépül az új növény­olajgyár, aminek közelsége még kedvezőbbé teszi az uszumag termesztését Békés- szentandráson. Ezzel még mindig nincs vége. Hiszen az 500 hektár szotyola mellett majd annyi a kukorica is a Tessedikben: csak egy adapter és a kom­bájnok tovább dolgoznak. A lényeg az előírásszerű kar­bantartás és a géppark fo­lyamatos felújítása, a szük­ség szerinti gépcsere. Nem­rég meg is érkezett Békés- szentandrásra az a három új NDK-kombájn, amely a kö­vetkező aratáson az idén ki­selejtezettek helyére lép. Mindezt csak azért ecsetel­tük — különösebb kommen­tár nélkül — ilyen hosszan, hogy bizonyítsuk: a gépki­használást valóban többféle­képpen lehet értelmezni. Megoldani viszont csakis egyféleképpen érdemes: ész­szerűen. (kőváry) A Szovjetunió energiaellátásában mind nagyobb szerepet ját­szik a kőolaj, amelyből a kilencedik ötéves terv utolsó évében 470 millió tonnát termeltek. A új, nagy hozamú lelőhelyek ne­hezen megközelíthető helyen, Szibériában találhatók. A sza- motlori telepre helikopter szállítja a gépeket és a munkáso­kat is Gazdaságpolitika és demográfia

Next

/
Thumbnails
Contents