Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-28 / 304. szám

JEGYZET . 1977. december 88., szerda Hz egymilliomodik fiirdővendég Gyulán Csak 35 éves korig! Szociálpolitikai kedvezmények tanácsi bérlakásba költözőknek bejegyzések köre „Felmon­dás a dolgozó részéről” be­jegyzéssel bővül. Eddig „Át­helyezve”, „Kilépett” vagy „Munkaviszonya megszűnt” bejegyzések voltak csak le­hetségesek. Ezen túl tehát egyértelműen kiderül, hogy a munkaviszony a munka­adó vagy a dolgozó kezde­ményezésére szűnt-e meg, s" alkalmazni kell-e a dolgozó egy éven belüli többszöri kilépése esetén kötelező munkaközvetítést. Üj rendelkezés az is, hogy az eddigi hat nap helyett a jövőben 15 napig lehet fog­lalkoztatni a dolgozót mun­kakönyv nélkül, feltéve, hogy munkakönyvét kértek, és az igényléskor kapott szelvényt felmutatják. Ha nem a munkakönyv kiállí­tásának helyén, hanem más helységben vállal valaki munkát, úgy nem kell el­utaznia a munkakönyvért, hanem kérésére azt a ható­ságok vállalatához megkül­dik. A vállalatok a jövőben hat hónap helyett egy évig őrzik meg a dolgozók által valamilyen okból hátraha­gyott munkakönyvét, az ed­digiektől eltérően azonban ezekről a munkakönyvekről nem kell jelentést tenniük a Munkaügyi Minisztérium­nak, csupán a szokásos jegyzőkönyvet kell róluk felvenni. A hátrahagyott munkakönyvét egy év, a jegyzőkönyvet pedig két év után semmisítik meg. Kérek egy fürdő jegyet! Csörög a telefon. — Itt Farkas Sándor, a Gyulai Várfürdő vezetője. Azért hívtalak, mert az ed­dig eladott jegyek alapján úgy tűnik, holnap meglesz az egymilliomodik fürdőven­dég. Gyula, Várfürdő előtere reggel 8 óra, az ünnep más­napja. Farkas Sándor már hét órakor megérkezett a fürdőbe. Kezében egy pa­pírdarabkát szorongat, raj­ta annak a fürdőjegynek a száma, amely az egymillió- módikat jelenti. Még ünne­pi a hangulat, csak néhá- nyan érkeznek. Van időnk egy kávét meginni a szom­széd büfében. — Csak négy-öt hiányzók már — mondja Farkas Sán­dor —, azt hiszem a busz következő járatával meg is érkezik. A busz vezetője, Ráfi Já­nos is beugrik egy kávéra, miután leállt a fürdő előtt. — Nagyon ünnepi a han­gulat, csak hárman jöttek. Sebaj, most már csak ki- böjtöljük azt az egy-két vendéget, akármikor jön is. Egy idős házaspár érkezik, vidékiek lehetnek, nagy ba­tyu a kezükben. A fürdő vezetője izgatott. Figyeljük, aki most jön, az lesz az egymilliomodik vendég. Csak néhány percet kell várni. Az óra 8.27 órát mu­tat. Nyílik az ajtó, két gör­bebotra támaszkodva egy idősebb férfi lép be. — ö az — suttogja mel­lő kérelmére, szociális hely­zetére figyelemmel — legfel­jebb kétévi időtartamra rész­letfizetési kedvezményt enge­délyezhet. E kötelezettség mindkét házastársat terheli. A gyakorlatban előfordult, hogy a vállalt gyermek az előírt határidőben nem szüle­tett ugyan meg, de a feleség a határidő lejártakor már terhes állapotban volt és a gyermek rá egy-két hónapQn belül megszületett. Meg­hosszabbltható A szociálpolitikai kedvez­ményekről szóló 71/1975. (XII. 28.) PM—ÉVM (Pénz­ügyi Közlöny 40. szám) ren­delet 15. §-ának (2) bekezdé­se kimondja, hogy a jogsza­lettem az izgalomtól elfúló hangon a fürdő vezetője. Az idős férfi mit sem sejtve baktat a pénztárhoz. — Kérek egy jegyet. — A pénztáros gépiesen tépi ki a tömbből az egymilliomo­dik jegyet. Ekkor lép oda Farkas Sándor. — Üdvözlöm és sok sze­rencsét kívánok — mondja a meglepett férfinak. — En­gedje meg, hogy köszönteem abból az alkalomból, hogy ön az idén az egymilliomo­dik látogató a Várfürdőben. A férfi meglepetten néz fel, botját a falhoz támaszt­ja, és megrázza a fürdőve­zető kezét. A jókívánságok mellett egy évre szóló bér­letet kap a fürdőbe és két könyvet. — Araczki Lázár vagyok Jugoszláviából, Szabadkáról — mondja faggatásomra ;—, az idén 157 napot töltöttem a Várfürdőben. 1969 óta rendszeres látogatója va­gyak. Egy autóbaleset kö­vetkeztében súlyosan meg­sérült mindkét lábam és Jugoszláviában a gyulai gyógyvizet ajánlották. Nem bántam meg. Nézze — mondja, és leteszi a két bo­tot —, hogy járok. Amikor idejöttem, még bottal is alig tudtam vánszorogni. Nyug­díjas vagyok, 39 évig vonat­vezető voltam Jugoszláviá­ban. A 76. évemet taposom és nagyon örülök, hogy hallgattam a barátaimra, akik /Gyulát ajánlották gyó­gyulni. Rendkívül boldog vagyok, hogy én lettem az egymilliomodik. Igénybe ve­szem a vendégszeretetüket ezután is. A tanácsi lakás bérlőjét szociálpolitikai kedvezmény illeti meg az általa eltartott, vele közös háztartásban élő gyermekek és családtagok után. Ily módon a lakás­használatbavételi díj módo­sul: a kedvezmény mértéke egy gyermek után 20 száza­lék, a továbbiakban gyerme­kenként 25 százalék. A ked­vezmény mértéke a lakás­használatbavételi díj 80 szá­zalékát nem haladhatja meg. Két gyermek ulán bat év A 2/1971. (II. 8.) Kormány számú rendelet kimondja, hogy: „Fiatal házaspár részé­re — kérelmére a kedvez­ményt két gyermekig meg kell előlegezni, ennek időtar­tama egy gyermek után há­rom év, két gyermek után hat év. Előlegezésre a házas­pár akkor jogosult, ha a ked­vezmény megállapításakor a házastársak egyike sem töl­tötte be a harmincötödik életévét” A bérbeadó a házaspár ál­tal vállalt határidő lejárta előtt harminc nappal köteles a bérlőt az előírt igazolási kötelezettségének teljesítésé­re figyelmeztetni, felszólíta­ni. A gyermek megszületését azonnal, de legkésőbb a meg­előlegezés időtartamának le­jártát követő 30 napon belül a személyazonossági igazol­vány, továbbá a születési anyakönyvi kivonat bemuta­tásával kell a bérbeadónál igazolni. (Hasonlóan kell el­járni, ha a házaspár gyerme­ket fogad örökbe. Az örökbe­fogadást a gyámhatóság jog­erős örökbefogadási határo­zatának bemutatásával kell igazolni.) Köteles megfizetni Az említett rendelet ki­mondja, hogy a tanácsi bér­lakást kiutaló, illetőleg a la­kásbérleti jogviszony folyta­tását elismerő határozat jog­erőre emelkedésétől számított három, illetőleg hat éven be­lül meg nem született gyer­mek után, a megelőlegezett kedvezmény összegét a há­zaspár köteles a jogszabály rendelkezése szerint megfi­zetni. A határidő lejártát kö­vető napon, de általában har­minc napon belül egy összeg­ben kell a bérbeadó részére megfizetni. Indokolt esetben a lakásügyi hatóság — a bér­bályban meghatározott há­rom, illetőleg hat év lejárta a terhesség időszakára meg­hosszabbodik, ha a fiatal há­zaspár a terhességet a lejá­rást követő harminc nap alatt hatósági, gyógy-, rendelőinté­zeti vagy körzeti orvosi bizo­nyítvánnyal igazolja. A ha­táridőt tehát a terhesség idő­szakára meg kell hosszabbí­tani, majd amikor a fiatal házaspár a gyermek megszü­letését a korábbiakban em­lített okmányok alapján iga­zolta, a kedvezmény címén megelőlegezett összeg vissza­térítésére előírt kötelezettsé­get törölni kell. Ha azonban a határidő le­jártának időpontjában a ter­hességi állapot sem állott fenn, úgy a jogszabály értel­mében nincs lehetőség a gyermek későbbi megszületé­sére való hivatkozással a megelőlegezett kedvezmény megfizetésének elengedésére. Gyömöri Gyula A napokban rendezte a békéscsabai ifjúsági és úttörőház kisdobos és úttörő karácsonyi ünnepélyét. Képünkön a könyvbarát szakkör tagjai ünnepi verseket mondanak Fotó: Gál Edit lanuár 1-től Egyszerűbb munkakönyvkezelés és -nyilvántartás A fürdő vezetősége nevében szeretettel átnyújtom a bérle­tet és a könyvajándékot Fotó, szöveg: Béla Ottó A munkaügyi miniszter rendelete értelmében 1978. január 1-től néhány új mód­szert vezetnek be a mun­kakönyvek kiállításában, kezelésében és nyilvántar­tásában. Az átlagkereset helyett ezentúl a jövőben a dolgo­zó személyi alapbérét, vagy­is havi- vagy órabérét kell a könyvbe bejegyezni, hogy Új munkahelyén ebhez iga­zodó bért kaphasson, s ez­zel is hozzájáruljanak, hogy a vándormadarak ne keres­senek többet, mint az azo­nos munkakörben régóta ott dolgozó törzsgárdata- gok. Az indokolatlan mun- kahelyváltoztatások csök­kentését szolgálja az az in­tézkedés is, hogy a munka- viszony megszűnését jelző Párbeszédeim Amikor otthon vagyok, a napi eseménysorba tartozik az ismétlődő telefoncsengés. Es ez természetes, hiszen ahol nincs telefon, ott nem csenghet. S amikor meghal­lom a csengést, felpattanok ültömből, hogy mihamarább a készülékhez érjek. Ha meg talpon vagyok, akkor úgy nekilódulok, mintha hirtelen ott termett volna mögöttem egy fogát vicsorgató orosz­lán. Ennek persze több oka van. Arra is gondolok ilyen­kor, hátha valamelyik szer­kesztőségből hívnak, hogy ír­jak valamilyen témáról glosszát, tárcát vagy a jó ég tudja mit, mert azon a napon éppen az én mondandóm hi­ányzik a lapból. Meg aztán, hátha a hitvesem telefonál valamelyik boltból, hogy vi­gyek utána ötven vagy száz forintot, mert kevés lett a pénze, és ott vár a kasszánál. A pénzt a szekrényben, a va­salt ágynemű közt találom. (Bár ekkora bizalom halla­tán talán már a gőg kerítene hatalmába.) Vagy esetleg va­lamelyik jó barátom azt közli velem, hogy az aznapi ülésen megválasztottak a ne­mes valutakezelő intézet ügyintézőjének. Mert ugye­bár, aki optimista, az min­dig várhat valami meglepe­tést. A pesszimista mit vár­hat? Semmit. Az mindig mo­rog, elégedetlenkedik. Végül is érdemtelen a meglepeté­sekre. Tehát, amikor lefékezek a telefonnál, felkapom a kagy­lót, és gondolkodás nélkül mondom: „Tessék!” Sajnos minden optimizmusom elle­nére olykor nagyon prózai dolgokat hallok vissza, és esküszöm, hogy a következő­képpen zajlanak le a párbe­szédek köztem és azok közt, akik a lakásomat tárcsázzák föl: — Tessék! — Hűtőház? — Nem kérem. — Tessék! — Büfé? — Nem kérem. De olykor nincs időm megszólalni, mert a hívófél már mondja is a magáét, miután felemeltem a kagy­lót. — Cicuskám! Add azt a hülye főnöködet. Mivel nem vagyok eunuch, hangomat hallva a hívófél rögtön észbe kap és le­csapja a kagylót. Van aztán, aki hitetlenkedik, hogy nem az jelentkezett a vonalban, akit hívott és megkérdezi, lennék-e szíves megmonda­ni neki a telefonszámomat. És mondom. Erre a szívélyes hang megremeg: „Hát az a hülye tökfej ugyanezt a szá­mot adta meg nekem!” Hir­telen csendesebbre vált a hangja: „Elnézést uram, ez annak az ökörnek szólt, aki a saját telefonszámát sem tudja.” De hát az optimizmusom nem hiábavaló. A minap mégis ért oly-an meglepetés, amiről eddig még nem is ál­modtam. Ez a telefonáló ha­gyott annyi időt, hogy mond­jam: „Tessék!” — Generál? — Nem kérem. — Akkor mi az istennek veszi fel a kagylót! Rátenyerelhetett hirtelen a készülék villájára, mert a következő pillanatban már búgó hangot hallottam, mi­közben levettem a fülemről a kagylót és bámulni kezd­tem azt, mintha magyaráza­tot vártam volna attól. Igaz, nem tudom ma sem, hogy a hívófél a Generálnál mit akart javíttatni. (Cserei)

Next

/
Thumbnails
Contents