Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-21 / 299. szám
1977. december 21., szerda ! Gyulavári változások? Ez év tavaszán a két település lakosságának közös akaratából, együttes elhatározásából egyesült Gyula és Gyulavári, és Gyulához tartozik Dénesmajor is. Az egyesülést megelőző lakossági gyűléseken, az egyéb fórumokon a város vezetői nem festettek délibábot a községek lakói elé, reálisan értékelték a helyzetet, a lehetőségeket. A józan beszélgetések eredménye, hogy a kisebb települések nem akarnák máris városi színvonalon fejlődni, nem kergetnek elérhetetlen álmokat, jól tudják a fejlődés, halassá ütemben is, eléri Gyulavárit és Dénesmajort is. Milyen változásokat hozott az eltelt csjaknem egy esztendő a két kisebb település életében? • • * Gyulavári 4-es számú Általános Iskola. A gondnok, Átott Zsuzsa tenyérnyi irodájában beszélgetünk Nagy Lajosnéval. Közéleti ember ő, bizonyítják társadalmi funkciói is. A HNF városi elnökségének, a HNF megyei nőbizotíságának tagja, a pártalapszervezet titkára, kilenc évig volt a községi pártvezetőség tagja. — Az eltelt néhány hónap rendkívül kevés ahhoz egy község életében, hogy egetverő fejlődésekről beszélhessünk. Szó ami szó, egyik legnagyobb gondunk megoldódott, korszerűsítették az iskola konyháját. Ez csaknem kétmillió forintba került, nem tudom városi segítség nélkül mikor került volna erre sor. Ne tűnjék türelmetlenkedésnek, én mégis inkább azokat sorolnám, amelyeknek megoldása a közeljövő feladata. Négyszáz gyermek jár iskolába, rendkívül rossz körülmények között. Az alsó tagozatosoknak sajnos délutáni műszakban kell tanulni. Talán valamit enyhül a helyzet, mert úgy tudjuk, a pártbizottság volt épületét megkapjuk iskolai célokra, ebben lehetőség lesz két új tanterem kialakítására, sőt talán a már naigyon hiányolt tornatermi gond is megoldódik. Nemcsak a pedagógus szól belőlem, de örömmel hallottuk, hogy az innen kikerülő kisdiákok derekasan megáliták helyüket a gimnáziumokban, a felsőoktatási intézményekben. Jó az itt tevékenykedő pedagógusgárda, négyen közülük az „Oktatásügy Kiváló Dolgozója” és Van egy „Kiváló Tanár” is. Szerintem nem csináltunk rossz „üzletet” az egyesüléssel. • • * A volt tanácsháza most kirendeltség. Kubiczja Béla a kirendeltség vezetőjének helyettese. — Nemigen vesszük észre, hogy csökkent volna az ügyfélforgalmunk. Igaz, most már a feladatúink inkább előkészíteni a hatósági ügyintézést. Jól tudják, hogy érdemben a városi tanácsnál döntenek különböző ügyekben, mégis inkább először minket keresnek fel az ügyfelek. Továbbra is nálunk mariadt a házasságkötések, névadások megrendezése. Az ügyfeleknek valamivel messzebbre kell eljárniuk ügyeik rendezése érdekében, de zúgolódás nélkül teszik, nagyon korrektek. Persze nem nagy ügy, de sokan észrevételezték,, ha már város lettünk, miért nem helyi járatnak számít az autóbusz-közlekedés Gyula és Gyulavári között vjagy miért nem a városi tarifát fizetjük az áramfogyasztásért? Egy csalhatatlan jele van már a városiasodásunknak — teszi hozzá mosolyogva — sokkal nehezebb telefonösszeköttetést teremteni ,a várossal, mint az egyesülés előtt. Sokan kérik már, hogy az OTP kezdje meg a korábban kijelölt szőlőskertben levő házhelyek értékesítését. Legégetőbb gondunk — Gyulavári elég mélyen fekvő terület — a belvízelvezetés megoldása. Nem újkeletű téma ez. A terv már készen van, a kivitelezéshez kellené hozzáfogni. Tudjuk jól, Gyula 6s hasonló „cipőben” jár. Kinőtte helyét az ABC-áruház, bővíteni kellene és több új bolt kellene a kerület perifériáján is. Azt hiszem, mindezekben hamarabb történik előrelépés az egyesüléssel. * • • Dénesmajor is kerülete Gyulának, a legkisebb. Bár, a helységnévjelző tábla ugyanúgy ott áll a határban, mint azelőtt. Idősebb asszony áll a lassan csortga- dozó kútnál, amíg a kanna megtelik, fázósan topog. — Jöjjön be egy pillanatra, itt lakunk a szomszédban. — Bent a szobában ágyban fekszik Szabó Béla, nézi a televíziót. Ismerősnek tűnik. — Igen, találkoztunk már az erdőgazdaságnál, ott dolgoztam 21 évig. A Pongrácz brigádban. Hogy miért hagyA falu határában még ott van a helységnévjelző tábla tam, ott ennyi év után? Nézeteltérésem volt az egyik emberrel, meg a pénz is kevés volt. Most a Tisza menti Regionális Vízműnél dolgozom, kubikos vagyok. A változásokról érdeklődik ? Különösebbről nem tudunk. Van itt egy bolt, egy kocsma, kielégíti a mi igényeinket. A mozit azt sajnáljuk — szól közbe Szabó János- né —, 15 évig voltam jegyszedő, de bezárták, mert kevesen jártak. Volt amikor csak hárman ültünk a nézőtéren. Ami igaz, igaz, nem kifizetődő, de hát a város messze van. Hogy mi lenne a kívánságunk? Kellene még vagy két-három kifolyó a községben, mindössze kettő van, sok az öreg, nehezükre esik már kilométereket gyalogolni az ivóvízért. • • • Igaz, az eltelt néhány hónap nem elegendő még ahhoz, hogy óriási változások legyenek a csatlakozó kisközségekben. Azt viszont örömmel tapasztaltuk, hogy a lakosság mindenütt megértő, tudja, hogy máról holnapra nem varázsolhatnak gáz- és villanyvezetéket, minden utcában kövesutat. Érzik a város vezetőinek megkülönböztetett figyelmét, és remélik, hogy a város és falu egyre közelebb kerül egymáshoz. Ez pedig már reményekre jogosít. Több kifolyó kellene a faluban Fotó: Béla Ottó Az iskolában már korszerű gözüstben főznek CUKRÁSZDA Túl a hullámvölgyön A Gyoma—Endrőd és Vidéke ÁFÉSZ pártalapszerve- zete legutóbbi taggyűlésén külön napirendként tárgyalt a szövetkezet endrődi KISZ- szervezetének tevékenységéről. Az ÁFÉSZ kommunistái megelégedéssel hallgatták, hogy a KISZ-fiatalok helytállnak a munkában, aktívak a mozgalmi életben. Elsőként a politikai oktatásról esett szó. A tavasszal véget ért politikai vitakör előadásait csaknem valamennyi fiatal meghallgatta, és természetesen bekapcsolódott a vitába. Az aktivitást bizonyítja, hogy a KISZ-esek elnyerték a KISZ járási bizottság döntése alapján a „Kiváló Vitakör” címet. A fiatalok zöme részt vesz a szocialista brigádmozgalomban. Az alapszervezet akcióprogramjában az idei mozgalmi évben már szerepel a háztáji termelés segítése is. Szabad idős programjaik közül külön említésre méltó az „Edzett Ifjúságért” tömegsportmozgalomban való ténykedésük, valamint a színes, érdekes vetélkedők. Az ÁFÉSZ endrődi KISZ- esei tehát' kijutottak a hullámvölgyből, amiben még alig egy évvel ezelőtt is voltak. Ezt igazolja többek között, hogy Fülöp István, a Radnóti Miklós KlSZ-alap- szervezet titkára novemberben átvehette a KISZ KB dicsérő oklevelét, mely egyúttal az egész alapszervezet munkájának elismerését is tükrözi. Sztanyik Károly ostanában nosztalgiával gondolok' egy régi, kedves cukrászdára. Békéscsabán, a Tanácsköztársaság úton, a jelenlegi borkóstoló helyén volt. Ügy hívták, Csabagyöngye. Sokan bizonyára még jól emlékeznek a finom ízekre, a süteménykülönlegességekre, a speciális fagylaltokra. Nem szólva arról, hogy hangulatos, kedves, csendes kis hely volt, ahol egy kávé mellett is el lehetett üldögélni, sőt uram bo- csá’ — újságot olvasni! Mert ez utóbbi is s vendég rendelkezésére állt, többféléből válogathatott — bérmentesen. Ez a cukrászda sajna eltűnt. Helyébe delikátesz, vagyis a borkóstoló került, amely eleinte szintén csendes hely volt, bár leülni és újságot olvasni nem lehetett. Most persze ez enyhén szólva lezüllött, kocsmává változott. Különösen amióta nemcsak bort lehet „kóstolni”, hanem röviditalt is. Még egy cukrászdára szívesen emlékszem, ez is a Tanácsköztársaság úton volt, a neve: Mese cukrászda. Helyébe toronyház került. Tévedés ne essék, nem a régi épületet sajnálom, hiszen a megyeszékhely főutcája, az új épülettel csak szépült. Ezt pedig nem lehet kifogásolni, aki szereti szűkebb hazáját, az csak örül. A Tanácsköztársaság útja kezd igazán impozánssá, széppé válni modern épületeivel, fővárosi színvonalú üzletsoraival. Különösen, amióta felépült az új áruház. Azonban a barátságos, hangulatos cukrászdákat, ahová gyermekkel is le lehetett ülni, nagyon is hiányolom. , Nemrég egy vasárnap délután séta közben jöttem rá erre. A Csaba Presszóban tömeg volt, hiába akartunk volna leülni, süteményt, üdítő italt fogyasztani. Nem szólva arról, hogy a sütemény el is fogyott még délelőtt. Az áruházzal szembeni büfé zárva volt, meg aztán ide úgysem tér be szívesen az ember, hiszen csak kutyafuttában ehet-ihat, ez ugyanis állóbüfé és nem cukrászda. Így aztán egész a vasútállomásig, az ÁFÉSZ Kakas Presszójáig nem találni az előbb említett helyekhez hasonlót. Mondanom sem kell, hogy ott is mindig nagy a zsúfoltság. Mit tehet ilyenkor az ember? Lemond arról, hogy süteményt, kávét fogyasszon, s nosztalgiával gondol, a régi, hangulatos vendéglátóipari egységekre, ahol nem kellett félni a dohányfüsttől, a részegek hangoskodásától. Tanácsköztársaság útja városunk főútvonala. Mondhatnánk úgy is, korzója. Csak végig kell nézni vasárnap ezen az utcán, hogy mennyi ember sétálgat gyermekeivel, kirakatot nézegetve. Nem hiányozhat hát a hangulatos cukrászda sem, ahol séta után meg lehet pihenni. Gondoljanak erre azok, akiket illet, s arra is, hogy nem mindenki szeret „poharazó- ba” járni. Kasnyik Judit Újabb intézkedésekkel ösztönzik továbbdolgozásra a nyugdíjjogosultakat A kormány a közelmúltban több olyan kérdésről döntött, amelyek a nyugdíjasokat és a nyugdíjkorhatárt elérő dolgozókat érintik. Egymillió 900 ezer embert érint az — a múlt héten bejelentett — intézkedés, hogy 1978. január 1-től felemelik a nyugdíjak és egyéb ellátmányok évi automatikus növelésének alsó határát. Általános érvényű szabály, hogy a nyugdíjak összege évente 2 százalékkal nő, a kisebb nyugdíjak és ellátmányok azonban valójában évek óta ennél nagyobb mértékben emelkednek, mert a kormány az emelés összegszerű alsó határát időről időre külön megszabja. A havi nyugdíj emelésének legkisebb összege 1974—75-ben 30, 1976—77-ben 50 forint volt, 1978. január 1-től pedig minimálisan 70 forinttal emelkednek a nyugdíjak. Ez a fejlesztés 2 százalékkal nagyobb emelést jelent mindazoknál, akiknek nyugdíja nem éri el a 3475 forintot. A rendelkezés az összes nyugellátásra, baleseti járadékra, hadigondozási pénzellátásra, átmeneti segélyre, rendszeres szociális segélyre és járadékra, a vakok járadékára egyaránt kiterjed. Az emelés havi 20 forintos többlete évi 450 millió forint többletbevételt jelent az érintetteknek. Nagyobb lehetőséget kaptak a nyugdíjasok arra is, hogy nyugdíjuk fenntartása mellett munkát vállaljanak. Mint ismeretes, a nyugdíjasok általában 840 órát, néhány munkakörben 1260 órát dolgozhatnak évente, sőt az egészségügyi, oktatási, gyermek- és szociális intézményekben és a közforgalmú gyógyszertárakban takarítóként, ezenkívül a népgazdaság bármely területén portásként, éjjeliőrként, fűtőként korlátlanul vállalhatnak munkát. Ugyancsak korlátozás nélkül vállalkozhattak eddig munkára azok. akiknek havi nyugdíja nem volt magasabb H60 forintnál. 1978. január 1-től ezt az 1160 forintos határt 1400 forintra emelilt. Akinek tehát nem lesz a nyugdíja havi 1400 forintnál nagyobb, nyugdíja mellett bármennyi munkát vállalhat. A munkaerőhelyzet szempontjából az a kedvezőbb változat, amikor a nyugdíj igénybevétele nélkül, teljes munkaidőben dolgoznak tovább azok, akik egyébként megszerezték a nyugdíjjogosultságot. Munkájukkal racionálisabban lehet gazdálkodni és az összmunkaidőalapot is nagyobb mértékben növelni ez a megoldás, ezért a kormány évek óta továbbdolgozásra nyugdíj- pótlékkal is ösztönzi a dolgozókat. A fizikai dolgozók nyugdíjuknak annyiszor hét, a nem fizikaiak pedig any- nyiszor 3 százalékát kapják pótlékként, ahány évet tovább dolgoznak teljes munkaidőben nyugdíjkorhatáruk elérése után. Az ösztönző nyugdíjpótléknak pedig azt a korlátot szabták, hogy a nyugdíj a fizikai dolgozóknál a pótlékkal együtt sem haladhatta meg az átlagkereset 95, más kategóriákban pedig 90 százalékát. A Minisztertanács ezt a korlátozást megszüntette, s a jövőben az átlagkereset 100 százalékának megfelelő nyugdíj is elérhető mindkét kategóriában, természetesen abban az esetben, ha az eltöltött munkaidő alapján ez jár. További kedvezmény, hogy az öregségi nyugdíjra jogosultság megszerzése után nyugdíj nélkül teljes munkaidőben tovább dolgozók pótszabadságot kapnak, mégpedig az első évben 3, a második évben 6, a harmadik évben 9, a negyedik és minden további évben 12 napot. Ez természetesen az egyéb címeken járó szabadságon, jutalomszabadságon, pótszabadságon felül jár. A munkaügyi miniszter rövidesen rendeletet ad ki és a SZOT-szabályzat is megjelenik az intézkedések végrehajtására. A vállalatokat felkérik, hogy tájékoztassák dolgozóikat a nyugdíjkorhatár utáni továbbdolgozás lehetőségéről, és ehhez igyekezzenek megteremteni számukra a megfelelő feltételeket. Döntött a Legfelsőbb Bíróság Az egyik vendéglátó vállalat egy általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetnél tizenötezer darab alumínium nyelű, rozsdamentes acélpengéjű nikkelezett kivitelű kést rendelt. A szövetkezet az evőeszközöket egy termeltető vállalattól szerezte be, majd leszállította. Később kiderült, hogy a kések pengéje elszíneződött és a nikkelezés lepergett róla. Ezekután a vendéglátó a 165 ezer forint értékű kések kicseréléséért a szövetkezet ellen pert indított. Az elsőfokú bírósági tárgyaláson a szövetkezet azzal védekezett, hogy szerződésszerűen teljesített, mintát is küldött, a vállalat a termékeket kifogás emelése nélkül vette át. Ezenkívül igénye érvényesítésével elkésett, mert szavatossági követelésével hat hónap után lépett fel. Végül bejelentette: a késeket szállító vállalat ellen pert indított, amelyben az áru kicserélésére kötelezést kérte. A szakvéleményt a termeltető vállalat elfogadta, de megjegyezte hogy a késeket — a szerződésnek megfelelő minőségben — két kisiparossal készíttette el. A galván- bevonatot a vendéglátó vállalat, illetve a szövetkezet kérésére alkalmazták. Az ügyben végső fokon döntő Legfelsőbb Bíróság a szövetkezetét kötelezte, hogy a tizenötezer, kést kifogástalan minőségűekre cserélje ki, a termeltető vállalat viszont a szövetkezettel szemben tegyen eleget kicserélési kötelezettségének. Az ítélet indoklása szerint a hibás szállítás miatt mind a szövetkezet, mind a termeltető vállalat köteles helytállni, szavatossági igényeket hároméves elévülési időn belül lehet érvényesíteni, amennyiben a szerződésszegés súlyossága — mint ebben az esetben is — hat hónapon belül nem volt felismerhető.
