Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-20 / 298. szám
■ 1977. december 20., kedd JEGYZET Felelősük felelőssége Ez a cím fogalmazódott meg bennem, amikor a népfront megyei elnöksége mellett működő gazdaságpolitikai munkabizottság üléséről jöttem hazafelé. Sándor József bizottsági tagnak értékes és alapos munkát tanúsító előterjesztése, valamint az ezt követő kérdések, hozzászólások egyértelműen bizonyították, hogy elég súlyos problémákkal kell szembenéznünk a jövőben. Miről van itt szó? Arról, hogy úgymond Békés megye elkésett a település vízhálózatának teljes kiépítésével. Például Hajdú-Bihar megyében időben észrevették ennek az „életbevágó” kérdésnek a fontosságát, és ezért ma már valamennyi településükön a lakosság megfelelő minőségű vezetékes ivóvizet kap. Egy másik példa: Csongrád megyében már 15 évvel ezelőtt 96 százalékos volt a makói járás vízellátása. Ott a megyei felújítási pénz alapjait használták fel vízművesítésre. Nálunk is azok a települések jártak jól, melyek korábban alakították meg a társulatokat. Ugyanis a beruházási költségek rohamosan emelkedtek. Míg Szeghalmon 1961-ben 2400, Nagyszénáson 1974-ben 9400 forint hozzájárulást fizettek a családok. Hosszú lenne felsorolni azokat az objektív és szubjektív okokat, amelyek gátolták az egyes községekben a törpevízmű megépítését. A lényeg az, hogy ezentúl sokkal nagyobb nehézségékkel kell számolnunk, mert az építés magasabb pénzösszegek befizetésével jár. Nyilvánvaló, lehetetlen csak(!) állami támogatással megoldani a feladatokat. Sok gondot okoz a szennyvízelvezetés is. Idézek az előterjesztésből: „A településeket — ahol a vízművesíté- sek megtörténtek — az „elsüllyedés” veszélye fenyegeti. Az év egyes időszakában (március, április) az egyébként is magas talajvizekhez csatlakoznak az udvarokon föld alá ' „süllyesztett” szennyvizek (ami megfelel évi 300—400 mm csapadéknak). Igen komoly egészség- ügyi és kommunális problémát okozhat.” Ugyancsak a már vízmű- vesített helyeken nehézséget okoz az újabb víznyelő bázisok feltárása. Sok kút kiapadt és ezeket be kell tömni. A munkálatok költsége meghaladja a 100 ezer forintot. A „vizes” problémák megszűntetése szívós és határozott felvilágosító munkát igényel a népfront aktivistáitól is. Nem könnyű például megértetni mindenkivel: kul- túrházra, ravatalozóra vagy pedig vezetékes vízre és csatornázásra van-e előbb szüksége egy településnek? Be kell látnia minden vezetőnek és minden lakosnak azt, hogy anyagi áldozatok árán is megéri most hozzáfogni a vízművek építéséhez, csatornák és szennyvíztisztító berendezések létesítéséhez, mint később,' amikor még nagyobb anyagi nehézségek jelentkeznek majd. Erre hívják fel a figyelmet a népfront gazdaságpolitikai munkabizottságának tagjai, s a küszöbön álló feladatok mielőbbi megoldását szorgalmazzák maguk a szakemberek is. —y —n Országszerte megkezdődött a Sabin-oltócseppek beadása. A járványos gyermekbénulás elleni védőoltást most az 1974. október 1. és 1977. szeptember 30. között született gyermekek kapják (MTI-fotó — Vida András felvétele — KS) lói dolgozik az ÜGROKER Vöröskereszt alapszervezete Mint tudjuk, meglehetősen sokrétű feladatot lát el a Magyar Vöröskereszt. Szervezi a véradómozgalmat, egészségügyi fevlilágosító munkát végez, harcol az alkoholizmus ellen, hogy csak a legfontosabb tennivalókat említsük. Éppen ezért nagy szerepük van ebben a tevékenységben az alapszervezeteknek, amelyek vállalatoknál, intézményeknél működnek. Békéscsabán, a Mezőgazda- sági Ellátó Vállalatnál éppen egy éve alakult meg az alapszervezet, amelynek munkájában 91-en vesznek részt. A közelmúltban Láp- tá'k Mátyásné titkár számolt be arról, hogyan sikerült teljesíteni a munkatervben meghatározott célokat. Elmondotta : az egészségügyi felvilágosítást előadásokkal, filmvetítésekkel, a kiadványok terjesztésével népszerűsítették. Mintegy hatvanan hallgatták meg dr. König János főorvos filmvetítéssel egybekötött előadását a családtervezésről. Ugyancsak sokakat érdekelt dr. Rucz Lászlónak, a megyei véradó- állomás vezető főorvosának értekezése, amelyet Mire használjuk a vért? címmel adott elő. Nagy gondot fordítanak az alkoholizmus elleni küzdelemre is. Az erről szóló kiadványt kiosztották a brigád- és munkahelyi vezetők között, ezzel is felhíva a figyelmet a munkahelyi italozás káros és veszélyes voltára. De sokat tesznek az egészséges életmódra nevelés terén is. Az idén júniusban például Szanazugban vidám kocogónapot rendeztek. Külön figyeknej érdemel a nők rákszűrése, amelyet szintén a Vöröskereszt alapszervezet kezdeményezett. A lányok és asszonyok közül negyvenen vesznek részt az ellenőrzéseken, az erzsébet- helyi rendelőintézetben. Dr. Lakatos István szülész- és nőgyógyász főorvos lelkiismeretes munkájának köszönhető, hogy egyre több nő jelentkezik rákszűrésre. Hosszan elnyúlva kanyarog a Kossuth utca Bihar- ugrán, míg a falu végén a Petőfi utcába torkollik. A legszélső ház már kukoricaföldekkel határos. Vékony' füstcsík kígyózik a kéményből a hótól terhes felhők felé, bent azonban jótékonyan duruzsol a tűz a csikóspar- heltben. A ház gazdája Erdei Ferenc. Idelátogatott egy népes csoport az elmúlt vasárnap a déli órákban. Ott volt Kiss Ernő, a tanácselnök, Bodrogközi Zoltán, a HNF községi bizottságának elnöke, a termelőszövetkezet képviseletében pedig Kiss Mihály és Tóth Lajosné jött Erdeiékhez. Nagy ünnep volt nemcsak a vasárnap miatt, hanem azért, mert éppen 70 évvel ezelőtt, 1907. december 18-án vezette oltár elé Erdei Ferenc, a szolgalegény ifjú menyasszonyát, Bertalan Esztert. Eszter néninek még most is könnybe lábad a szeme, amikor emlékezetben visszakanyarodik hét évtizednyit az időben. — Kiss Ferencéknél szolgált az uram két házzal odébb, ahol mi laktunk. Ott ismerkedtünk össze. Jöttem haza a kútról s a kapu előtt megálltunk egy pillanatra beszélgetni. Takaros legény volt Ferenc. Dolgos is, nekem azonnal megtetszett, úgy vettem észre, hogy én- tőlem sem idegenkedik. Télen volt az esküvő, de bizony mi egy cseppet sem fáztunk. Következő évben ősszel már fel is épült ez a kis ház. Idejöttünk lakni, két szegényből egy szegény lett. Család? — érzékenyedik el Eszter néni. Volt nekem egy szép szál fiam, elvitte a háború. Két árvát hagyott maga után. A kislányom 20 éves korában halt meg. Két kocsi tengerit cipelt fel a padlásra, s kimelegedve jóízűen ivott a hideg vízből, két hét múlva már kísértük a temetőbe. Hosszú volt bizony ez a 70 esztendő, de úgy elszállt, mint a madár a falu felett. Volt nekünk részünk jóban is, rosszban is, de tudja hogy van az ember, ilyenkor már csak a szép emlékek kísértenek éjszakánként. Elhangzott az ünnepi beszéd, a két öreg megilletőd- ve hallgatta, aztán átadták nekik az ajándékokat, koccintottak az egészségükre. A két öreg egyedül maradt a keresztlányukkal. Hosszúak az esték, van idő visszaré- vedni a múltba, amikor még fiatalok voltak, amikor szegényen nekivágtak a talán el sem képzelt 70 esztendőnek. Nem hivalkodó a ház, de Erdeiéknek boldog otthona Kép, szöveg: Béla Ottó Erdeiek hetven boldog éve Onszondázás O ollégám az asztalomra tette a levelet és megjegyezte: olvasd el, hátha van benne olyasmi, ami érdekel. Akkor eltettem a kis fehér lapot, gondolván, ha több időm lesz, megnézem, mi is áll benne. A hivatalos értesítésék, meghívók mellett másfajta leveleket is hoz a posta, olyanokat, amelyek jó vagy rossz egyéni sorsokat, sérelmeket, közösséget érintő kiváló cselekedeteket, visz- szásságokat tartalmaznak. Vannak, amelyek névre szólóak, és olyanok, amiket a szerkesztőségnek címeznek. Szeretem ezeket az írásokat, hiszen arra figyelmeztetnek, hogy a köz élete megállás nélküli folyamat, társadalmi öntisztulás. Ezekben az a döntő mozzanat, hogy az egyik ellentmondás megszüntetéséből egy másik, talán magasabb rendű ellentmondás keletkezik. Sokszor napi kis ügyek kerülnek terítékre, máskor komoly társadalmi gondokat tárnak fel. Miért örvendetes ez? Azért, mert a közélet fogalma nem merül ki csupán a közismert fórumok munkájában, hanem általánosabb, széles körű részvételről tanúskodik. Forgatom a már említett levelet, amelyen a battonyai U. V.-né neve szerepel. Szép, egyenletes sorok. Bizonyára fiatalasszony vetette papírra. Az alkohol szót idézőjelbe tette és nagybetűvel írta, ezzel is hangsúlyt adva mondanivalójának. Többek között ez áll a levélben: „Feltétlenül beszélni kell az alkoholról, hiszen a munkás hétköznapokban találkozunk az alkoholos emberekkel, akiknek megrögzött szokásukról tud az egész falu. Az italos ember tragédiája késztetett írásra. Községünkben két hónap alatt két halálos baleset történt az ital miatt. Tragédia ez az áldozat családjának, a sofőrnek, a községnek, a társadalomnak. Hol a szonda? Miért nem ellenőrzik a falu főutcáját, ahol mind a két baleset történt? Továbbra is van részeg ember az úton, akik gyalog, kerékpárral, sőt még autóval is közlekednek. Vagy kevés még az áldozat és a rendelet is, amit az alkoholizmus megszüntetésére, a biztonságos közlekedésért hoztak?” Ital és tragédia. Sajnos, ezek egyre inkább elválaszthatatlan fogalmak. De végtére is ki a felelős? Csupán az az áldozat, aki az úttesten marad? Megannyi 'kérdés, ellentmondás. Mert az alkoholizmusnak súlyos gazdasági kihatásai vannak. Idetartoznak az említett balesetek, a bűnözés, a termeléskiesés. Szinte le sem mérhető az erkölcsi kár, amit az iszákosság a családnak, a társadalomnak okoz. Nem kevés a rendelet, határozat, ami ezekkel kapcsolatban megjelent. A sajnálat, a tragédiák láttán való spontán felháborodás azonban kevés. Az alkoholizmus elleni harc eredményességének előfeltétele, hogy a kormány által hozott előírások végrehajtását a társadalom széles rétegeinek aktív közreműködése segítse elő. Csak így érhető el a mértéktelen alkoholfogyasztás elterjedésének meggátolása, a józanság, a kulturált emberi magatartás megteremtése, amely egyúttal a közömbösség felszámolásának is alapvető feltétele. Nem kevés az áldozatok száma sem. De lehet-e minden utcasarokra rendőrt állítani? Amíg a részeg ember kitámolyog az úttestre, nagyon sok minden történik. Ha . megiszok egy féldecit, abból nem lehet baj, mondják sokan a kocsma felé tartva. Aztán az egy pohárból kettő, a kettőből három lesz. A cimborák még ugratják is egymást, azt tartják igaz férfinak, aki deciszámra issza a töményt. Ilyenkor nem akad egyetlen ember, aki lefogná a kezét, megálljt parancsolna. Bizony, több esetben még a kocsmá- ros sem. Éppen két éve Orosházán, a „Vak Egérben” itta halálra magát egy fiatalember. Az üzlet vezetője készségesen asszisztált a fogadásnál és szó nélkül tudomásul vette, hogy az fél liter pálinkát egyszerre leenged a torkán. Felelősség és felelőtlenség. Vajon mennyi időbe telik, míg a szocialista együttélés normáit mindenki, mindenhol egyformán tiszteli és főként megtartja? Nemcsak elviékben, a nagy kérdésekben, hanem a hétköznapokon, a munkahelyen, az italboltban, az úttesten. Miért van az, hogy az üzembe bevitt pálinka kelendő árucikk lett? Egyes munkaterületeken miért tekintik bocsánatos bűnnek a munika- közbeni italfogyasztást? Miért csak akkor hoznak erélyes intézkedést, amikor az ivászat miatt üzemi baleset történik? Aztán minden kezdődik elölről. A tragikus esemény elhalványul, s újra koccannak a poharak. Igen. A fő kérdés lényegében ez: szondáztatjuik-e önmagunkat? Végiggondoljuk-e egyáltalán, hogy tetteink milyen következményekkel járnak, milyen hatással lesznek másokra? És most fordítsuk meg a kérdést. Nem szokás beszélni róla, mégis ide kívánkozik: az ittas is ember. A napi rendőrségi híreket adó tiszt a jegyzőkönyvekben lapozva hányszor csóválja a fejét, amikor arról tudósít, hogy ittas embert ütöttek el. Mindenesetre saját magát bünteti az, aki ittasan közlekedik a forgalmas úton, hiszen az életét teszi kockára. Ugyanakkor hányszor megyünk el közömbösen a fa tövében, az út szélén fekvő ittas vagy beteg emberek mellett? Kell az ellenőrzés, a keménység, a büntetés, az elítélés. Nagyobb teret kell adnunk azonban az emberi kapcsolatokban, a kölcsönös méltánylásban, egymás megértésének, éppen a közös érdekek miatt. |igyelemről, segítésről, öntudatos magatartásról van szó, nem pedig az alkoholisták, az alkalmi szesztestvérek buzdításáról. Az emberért emelek szót, akit meg lehet menteni az életnek, a családnak, a társadalomnak. Ehhez viszont nem elegendő a rendőrjárőr. Az egyének, a társadalmi szervek, mindany- nyiunk együttműködésére van szükség, hogy kevesebb baleset, tragédia történjen Battonyán és máshol, ebben az országban. Seres Sándor Csúcsforgalom a nagy áruházakban Az idei aranyvasárnapon minden eddiginél magasabbra szökött a karácsonyi vásárlási láz. A nagyobb áruházak előtt már a nyitást megelőzően hosszú sorok kígyóztak. S a kiskereskedelem megerősített eladó- sereggel várta az érdeklődők rohamát. Mintha egy közepes város teljes lakossága ellátogatott volna az áruházba, úgy festett a Skála. Nyitástól zárásig százezren fordultak meg á szövetkezeti áruházban, karácsonyi ajándékot vadászva. A forgalom mintegy tízmillió forintra rúgott. A Corvinban is a „leg”-ek aranyvasárnapját zárták, s hatmillió forint értékű árucikket adtak el. Vidéken is vásárlási csúcsokat hozott a vasárnap. Mintegy tízmillió forint értékű ajándék kelt el Győr- Sopron megye üzleteiben. Négyszáz üzlet várta Borsod megye településein a vásárlókat, s a forgalom mindenütt felülmúlta a tavalyi aranyvasárnapit.
