Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-18 / 297. szám
EB33ES 1977. december 18., vasárnap Újoncok eskütétele Orosházán Tegnap, szombaton, az orosházi határőrkerület nemrég bevonult újoncai ünnepélyesen letették a katonai esküt és ezzel végétért számukra az alapkiképzés első szakasza. Ott volt az eskütételen dr. Szigeti Gábor, a megyei pártbizottság osztályvezetője és a párt-, állami és társadalmi szerv több képviselője, valamint magas rangú katonai személyiségek. A kiképzőszázad bevonulása után az újoncok nevében Bódi László honvéd mondta el az eskü szövegét. A fiatalember nemrég még Kecskeméten volt főiskolás és ott mint kari KISZ-titkár is tevékenykedett. Bevonulása után a kiképzésben is élen járt, amit a századparancsnoki dicséret és most ez a megtisztelő megbízatás is bizonyított. Érthetően örültek szülei és felesége, aki háromhónapos kislányukat is elhozta erre az ünnepélyes alkalomra. Az eskütétel után a fiatal határőrök díszmenetben vonultak el a zászló előtt, majd mindenki találkozhatott látogatóival. Bódi László honvéd a katonai eskü szövegét mondja Kép, szöveg: Lónyai László MMVMMMVHUHWMHtmUMHHimmtMHmvHm Földrajztudományi ülés A Magyar Földrajzi Társaság Körösvidéki Osztálya és a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutatóintézet Alföldi Csoportja holnap, december 19- én délután 16 órai kezdettel tartja soron következő ülését. Elsőnek Pataj Pál tart'előadást „A szabadpiaci áruáramlás a közép-békési városrégióban” címmel, majd Lerikefi Konrád, a Megyei Művelődési Központ főelőadója útiélményeiről beszél, „Caracastól Buenos Airesig” címmel. Előadását színes dia- pozitívekkel szemlélteti. Az ülést Békéscsabán, a Békés megyei Tanács V. B. Oktatási és Továbbképzési Intézetének előadótermében rendezik meg. Verseny a sarkadi gimnáziumban Sarkadon, az Ady Endre Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola „Száz százalék” címmel mozgalmi és tanulmányi versenyt indított az Ady-évforduló és az iskola megalakulásának 25. évfordulója tiszteletére. A versenyt a KlSZ-alap- szervezet vezetőse a KISZ IB képviselőjével, valamint a patronáló és pártösszekötő nevelővel közösen értékeli majd. A benevezett tanulók tanulmányi, mozgalmi és sporttevékenységükkel összesen 510 pontot érhetnek el. Az egész évben folyó verseny egyéni összesítése után ’ a legjobban szereplő diákok „Az iskola kiváló tanulója és KISZ-tagja”, „Az iskola kiváló tanulója”, „Az alapszerv kiváló tanulója”, a „Kiváló tanuló”, valamint a „Jó tanuló” címet érhetik el. A jól szereplő alapszervezeteket is jutalmazzák, így elnyerhetik a „Kiváló szocialista KISZ-alapszerv”, a „Szocialista KISZ-alapszerv”, valamint a „Kiváló KISZ- alapszerv” kitüntető címet. A jutalmazott közösségek fel- szerelési és vásárlási utalványokat is kapnak. A versenyt a jövőben szeretnék hagyományossá tenni. Patronáló KISZ-esek Ne csak éveket adjunk az életnek, hanem életet is az éveknek — ez a jelszó ösztönözte az Endrődi Cipész Szövetkezet KISZ-eseit, amikor felajánlották segítségüket egy idős lakosnak, aki jelenleg egészségi állapota miatt nem tud az ünnepekre készülni, sőt. mivel ágyhoz kötött, befűteni sefh tudott a lakásba. Dinya Etelka Endrőd 75 éves lakosa, a Vöröshadsereg út 33-as szám alatt lakik. Egyedül van, éppen ezért nagyon jól jött az Endrődi Cipész Szövetkezet KISZ-eseinek segítsége. Erre a tanácstól Gyetvai János KISZ-titkár hívta fel a figyelmet. A cipész ktsz KISZ-brigádjának tagjai: Farkasinszki Mária, Hunya Ilona, Majoros Éva, Tímár Katalin, Levente Mária, a tanács költségvetési üzemétől Gyuricza Sándor november 15-én elmentek a lakásra, kitakarítottak, rendbe hozták, s mivel volt közöttük asztalos is. a kisebb javításokat is elvégezték. BÉKÉSSZEHTMIDRáSON több mint kilencszáz nőt foglalkoztatnak a helyi üzemek, szövetkezetek A járási, sőt a megyei átlagnál is magasabb a dolgozó nők aránya Békésszent- andráson. Sok munkaalkalom kínálkozik a lányok, asszonyok számára a községben, és ugyanakkor sokan .járnak a környékbeli üzemekbe is dolgozni. Túl azon, hogy számos új munkahelyet hoztak létre a községben, s ezzel tömegessé vált a nők munkavállalása, a társadalmi gondoskodás, a nők általános szakmai műveltségének megszerzésére kínálkozó lehetőségek, a háztartási munka terheinek csökkentése is hozzájárult ahhoz, hogy mind több nő vállal munkát. A nagyközségben dolgozó nők helyzetéről tárgyalt december 14-i ülésén a békés- szentandrási tanács. A helyi ÁFÉSZ-nél, a szőnyeg- szövő szövetkezetben, a Tes- sedik, a Zalka Termelőszövetkezetben, valamint a vas-, fémipari szövetkezetben összesen több mint 900 nőt foglalkoztatnak. Minden munkahelyen tapasztalható a törekvés, hogy a nőknek megfelelő munkát adjanak. Ezt bizonyítja többek között a szőnyegüzem új részlege. Évekig nem tudták megfelelően foglalkoztatni a téli időszakban a termelőszövetkezetben a lányokat, asszonyokat. A vezetők megtalálták a megoldást; a nők télen a szárítóüzemben bérmunkában rizst csomagolnak. A korábbi évekhez képest mind az öt helyen lényegesen javultak a munkakörülmények, de még most sem érik el a kívánt szintet. A nők foglalkoztatásával szorosan összefügg a gyermekintézmény-ellátottság, hiszen csak akkor tudnak kiegyensúlyozottan, eredményesen dolgozni a családanyák, ha gyermekeikről bölcsődében, óvodában, iskolai napközi otthonban gondoskodnak. Békésszentandráson a községi bölcsődében évek óta nem gond az elhelyezés. Az óvodai és napközi otthoni ellátás iránt már nagyobb az igény, de egyetlen jogos felvételi kérelmet sem kellett eddig elutasítani. Azok a gyermekek ugyanis, akiknek nem jutott hely az általános iskolai napközi otthonban, diákotthoni ellátásban részesülnek. A tanácsülésen Pálus András tanácselnök előterjesztésében megvitatta továbbá a testület a végrehajtó bizottság 1977. évi munkájáról és a jövő évi feladatokról szóló beszámolóját. Végül a tanács 1978. évi munkatervét, valamint a tanácsi bizottságok és a végrehajtó bizottság munkatervét tárgyalta meg és hagyta jóvá a testület. fl Központi Sajtószolgálat 1977. évi novellapályázatának eredménye A Központi Sajtószolgálat 1977. évi novellapályázatára közel száz írás érkezett, a zsűri az első díjat nem adta ki, helyette két második és három harmadik díjat adott. Második díjat kapott: Szakonyi Károly: „Ételbár” című és Vathy Zsuzsa: „Be- gányi” című novellája. Harmadik díjat kapott: Galgóczy Erzsébet: „A cukrászda tragédiája”, Csontos Gábor: „Kövek között” és Kiss Dénes: „Visszapillantó tükör” című elbeszélése. Magyar—román vízügyi tárgyalások Budapesten, az Országos Vízügyi Hivatal székházában december 12—17 között tartotta nyolcadik ülésszakát a magyar—román vízügyi műszaki vegyes bizottság. Az ülésszakon a felek áttekintették a magyar—román vízügyi együttműködés jelenlegi helyzetét. A vízgazdálkodás, az ár- és belvízvédelem időszerű kérdéseit. A román vízügyi küídöttség szombaton elutazott Budapestről. Esti hangulat Békéscsabán Fotó: Veress Erzsi Közös ügyünk: az iskola a az iskoláról, az iskolai nevelésről, oktatásról van szó, mindenki okos. Elnézést kérek az olvasótól, ha rosszallóan csóválja a fejét, mégis megismétlem: sajnos, túlságosan is okosak vagyunk, és főleg hajlamosak arra, hogy ifjaink magatartásbeli kilengéseit teljes egészében az iskola nyakába varrjuk. Szeretjük kritizálni az iskolát, az iskolai rendszer alakulását, a pedagógus munkáját; közben — tisztelet a kis helyen számon tartható kivételnek — ítéletre alkalmatlan ismeretekkel rendelkezünk arról, milyen az iskola belülről, milyen feladatokat ró nap mint nap a nevelés-oktatás a tanítóra, tanárra, arról nem is beszélve, hogy mi minden más ró még terhet arra, aki fiatal életek formálására adta a fejét. Azt írtam, hogy hajlamosak vagyunk mindenért az iskolát kritizálni. Mondhatnák sokan, hogy azért meg kell hallgatni, mit mond a fáma? Hogy azért sok igazság van abban, ha elégedetlenkedünk, hiszen maguk a szakemberek, a legmagasabb szinteken ugyanezt teszik. Hogy azért túl sokat formál- ták-szervezgették már iskoláinkat ahhoz, hogy néhol a következetlenség és az ért- hetetlenség is szóbeszéd tárgya legyen, azon túl pedig a jogos kritikáé. Mégsem ezekről szeretnék beszélni ezen a helyen. Sokkal inkább arról, hogy kétségbevonhatatlan statisztikai adatok bizonyítják: hazánkban mindenki számára biztosított a művelődéshez való jog. Olyan dolgok történtek az utóbbi években, amelyek valamikor — vagy talán nem is túlságosan régen — még a pedagógiai vágyálmok birodalmába tartoztak. Óvodai ej lesztésünk mintaszerű, még akkor is, ha sok helyen helyhiánnyal küszködnek, és évek múltával még nagyobb lesz ez a küzdelem ; az óvodáskorú gyermekek 75,5 százaléka mégis bejut az óvodákba, és egyre sikeresebbek az iskolaelőkészítő foglalkozások is. Nagyszerű adat, hogy általános iskolai tanulóink 98 százaléka részesül szakrendszerű oktatásban, és a gyerekek 30 százaléka napköziben étkezik, tanul. Országos számok, jegyezhetné meg valaki, ezektől azonban nincsenek túlságosan messzire az e vidéken jellemzőek sem. A művelődés lehetősége tehát adott, és ezt azért hangoztatom aláhúzva, mert az iskola, a jó iskola alapvető feladata, hogy a művelődés iránti igényre nevelje az isfjóságot, hogy felkeltse az érdeklődést minél többet megtudni a világról, minél jobban megismerni azt. Az sem titok, hogy a nevelés hatékonysága elsősorban a pedagógustól függ, habár belejátszik az a bizonyos otthoni mikroklíma is, mely ösztönözhet és visszahúzhat; de az igazi pedagógus, az igazán jó iskola hatását meg nem törheti. Nem vitás, hogy a nevelés tartalmával, egyszerűen a neveléssel van a legtöbb baj, a legtöbb nehézség. Forradalmi változásokat eszíközlünk — sokszor sűrűbben is a kelleténél! — az iskolarendszer struktúrájában, a nevelés tartalmában elérni forradalmi változásokat azonban már sokkal nehezebb. Senki ne gondoljon holmi külsőséges változásokra, mert ha a nevelés megelégszik puszta szavakkal, közhelyek egymásra építgetésével, és nélkülözi a pedagógus személyiségéből fakadó igaz őszinteség sugárzását: máris elvesztette hitelét, lényegét, mi több: árt, ahelyett, hogy használna. Nyíltabb iskolát! — követelik sokan, akik a tennivalók mélységeit kutatják, és szeretnék felszínre hozni; olyan iskolát, amely valóságos és élő kapcsolatot képes teremteni üzemekkel, termelőszövetkezetekkel, könyvtárakkal, múzeumokkal és sorolhatnám tovább, hosszan. Valóságos és élő kapcsolatot, és itt sem formálisát. Bizonyos, hogy nem elég, ha csak szüretelni és répát szedni mennek ki gyerekeink a tsz-be, vagy alkalomadtán dolgozni az üzemekbe, gyárakba. Az sem mindegy ugyanakkor, hogy mit látnak ott? Hogy fegyelmet, jó munkát, szervezettséget látnak, vagy ennek pont az ellenkezőjét tapasztalják, melyre — ne kozme- tikázuk a dolgokat — túlságosan is sok példát mondhatnánk. Milyen remek nevelési tényezővé emelkedhetne az „egy iskola, egy üzem”, vagy az „egy iskola, egy tsz” mozgalom is, ha annak tartalma mindenütt megközelítené a nevelés követelményeinek ideális normáit?! O a ilyen és hasonló gondolatokkal töltünk némi időt, hamar kiderül, hogy az iskola, az iskolai nevelés, oktatás központi alakja ugyan a pedagógus, de a felelősség, és a közreműködés az egész társadalmat terheli. Véletlenül sem kell más meghatározást keresnünk, mert a jövő nemzedékének nevelése, tudásának megalapozása össztársadalmi ügy, nemzeti ügy. És ha az, akkor jelentőségének arányában kell szólni róla, egyre többet. Sass Ervin lövőre: Autón járó kéményseprők A Békés megyei Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Vállalat VII. számú körzetéről megtudtuk, hogy november végére 98 százalékra teljesítették éves tervüket. Bárhogy is számolunk: ha januártól novemberig csaknem megkeresték egész évi kenyerüket, akkor a hideg idő beálltával, amikor sűrűbben megkeresik őket, biztos, hogy meglesz a hiányzó tervszázalék. Ügy gondolják, szilveszterre 104 —106 százalék körül alakul az összteljesítményük. Ez 2,6 millió forintot jelent, összesen 17 dolgozójuk munkája nyomán. Azt gondolhatnánk, hogy ez a nagy összeg a kémények tisztításából származik, de — mint nevükben is szerepel — mással is foglalkoznak. Nevezetesen: cserépkályhák átrakásával, újak építésével, olajkályhák javításával. Mi több, bevételük nagyobb hányadát ez utóbbi munkájukkal keresték meg. Sokoldalúságukra jellemző, hogy társadalmi munkában építettek egy garázst, vagyis alapoztak, betonoztak, falat húztak, sőt még a kaput is maguk készítették. A garázsra szükségük van. Ma még gyalogosan vagy kerékpáron láthatják őket, de á közeli jövő kéményseprője — bármennyire is különös : gépkocsival fog köz- lékedni. A felszerelés súlya és a nagy távolságok indokolják is ezt. Munkaterületükhöz tartozik Csabaszaba- ditól Kétsopronyig minden kémény, sőt a kályhák karbantartása is. Az úgynevezett sormunkakönyv igazolja, hogy a legtöbb kéményhez évente négyszer vonulnak ki, karbantartásra, ellenőrzésre. A közvélemény a Fortunával hozza kapcsolatba a kéményseprőket, de ők nem a szerencsére számítanak, hanem terveik alapján szeretnének hasonló jó eredményeket elérni 1978-ban is. J. P.
