Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-18 / 297. szám

1977. december 18., vasárnap ■KHiWKTíW JEGYZET Lapjára emberek! Ez a félig tréfás, félig ko­moly felszólítás a Békéscsa­ba—Gyula közötti buszjára­ton hangzott el. Nem készí­tettem felmérést, hány em­ber ingázik rendszeresen a két város között, de jórészt — a tapasztalatok ezt bizo­nyítják — Gyuláról járnak be többen a megyeszékhely­re dolgozni. Van, aki 20 éve teszi ezt, de az utóbbi idők szomorú tapasztalataival, szerintük egyetlen korábbi év sem vetekedhet. Nem valami szívderítő do­log, a tócsákban állva kö­nyökök és súlyos lábak in­zultusai közepette dúródni mindennap a buszra, ahol — és itt hadd nyilvánítsam el­ismerésem a kalauzoknak is — jóformán csak röpködve lehet jegyet kezelni. Külön érdemes szót vesz­tegetni a debreceni járatra, ami elvileg fél 4-kor a Gyu­lára igyekvő várakozók lét­számát is hivatott lenne csökkenteni. Azonban a mi­nősíthetetlen hang, s a gya­korlat, amely azt mutatja, hogy az utóbbi időben, mint valami alacsonyabb rendű „utasfajt”, nem hajlandók elvinni a gyulaiakat — sem bérletüket, előre váltott je­gyeiket elfogadni — teszi érthetővé az egyik utas lako- nikus megállapítását, misze­rint úgy viselkednek, mint állam az államban. Tudom, kezdhettem volna írásom így is: Jónapot kívá­nok! — mármint a témának udvariasan visszaköszönve. De egyáltalán nem a „szto­ri” izgat benne. Hanem, a%. egyre sötétebben izzó han­gulat, amely a kétszáz—há­romszáz ember mindennapos egyre rosszabbodó utazási körülményei miatt mind fe­nyegetőbbé válik. A két vá­ros vezetőinek fel kellene fi­gyelnie erre az áldatlan ál­lapotra. Mert vajon milyen kedvvel kezdik munkájukat azok az emberek, akik — mivel hol lemaradnak, hol elviselhetetlen helyzetben jutnak csak munkahelyükre — már kora reggel fáradtak, idegesek. Tudom, a reális le­hetőségekkel is számolni kell. De azt nehezen lehet meg­magyarázni az ázó-fázó uta­soknak, hogy négy óra után — amikor Békésre több busz is megy szinte egyszerre, s közülük rendszerint az utol­só már majdnem üresen —, miért ne lehetne átcsoporto­sítani néhányat más vonalra, ahol nagyobb szükség lenne rá... B. S. E. Eredményesen dolgoztak a tudományos egyesületek Alig több mint egy éve, lapunk 1976. december 16-i számá­ban Mit tesz az MTESZ? címmel ekként összegeztük tudomá­nyos egyesületeink feladatait: „Egyesületeink, üzemi csoport­jaink tagjai sokkal eredményesebb munkát végezhetnének, ha az arra illetékes vezetők idejében kikérnék a véleményüket. Társadalmi munkában dolgoznának ki olyan javaslatokat, amelyekre különben súlyos összegeket kellene költeni. Az előbbrelépés a legtöbb esetben nem pénzkérdés, hanem a sza­bad szellemi erők felkutatásának és kihasználásának kérdése.” Két tudományos egyesüle­tünk tartott tanácskozást a napokban. Négy év munká­járól adott számot a békés­csabai Technika Házában az SZVTT, vagyis a Szervezési és Ve­zetési Tudományos Társa­ság megyei csoportja, amely 81 gazdasági egység és in­tézmény csaknem kétszáz aktíváját tömöríti. A társa­ság — amint azt dr. Süme- ghy Csaba titkár elmondot­ta — nyolc szakcsoportban és klubban, három városi szervező bizottság (Békés­csaba, Orosháza és Gyula) közreműködésével fejti ki évről évre bővülő, gazdago­dó tevékenységét, melynek során számos tudományos munkával, vizsgálattal és javaslattal járul hozzá az MSZMP gazdaságpolitikájá­nak megyei megvalósításá­hoz, gyakorlati kimunkálá­sához. Egyik legfontosabb feladatuk — mint nevükből is kitűnik — a vezetői mun­ka segítése és azoknak az új szervezeti, szervezési meg­oldásoknak a népszerűsítése, amelyek üzemeinkben pénz­ben is kifejezhető többlet­eredményt hoznak. Két adat jól szemlélteti eredményeiket és teendőiket. Az elmúlt négy évben csak­nem ezer szakember vett részt előadásaikon, tovább­képzéseiken, ám még továb­bi háromezerre tehető az olyan munkahelyi vezetők­nek a száma, akik — szer­vezési, vezetési jellegű — oktatásban, továbbképzésben egyáltalán nem részesültek. A jövőben elsősorban ebben: a munkahelyi vezetők kép­zésében, valamint szakcso­portjaik és városi szerveze­teik tevékenységének támo­gatásában, továbbá a célsze­rű, az egyesületi tag válla­latok igényeihez még job­ban igazodó rendezvények, tudományos tanácskozások megvalósításában kívánnak előbbre lépni. Jövőre az SZVTT szervezi meg és bo­nyolítja le Békéscsabán a szövetkezeti demokrácia kér­déseit taglaló országos kon­ferenciát. A tanácskozáson részt vett Frank Tibor, a társaság or­szágos központjának főtit­kárhelyettese, s hozzászólá­sában kiemelkedően jónak minősítette a Békés megyei csoport munkáját. Befejezé­sül a küldöttek megválasz­tották a társaság vezetősé­gét: dr. Takács János elnö­köt, Araczki János és dr. Takács Lőrinc társelnökö­ket, dr. Sümeghy Csaba tit­kárt és dr. Kincses László szervezőtitkárt. Évzáró, ünnepélyes ülést tartott a GTE megyei vezetősége a ME­ZŐGÉP mezőberényi gyárá­ban. Hámori János titkár adott áttekintést a szervezet idei tevékenységéről. Mint elmondotta, csaknem száz üzemi előadást, filmvetítést és szakmai bemutatót ren­deztek. Lehetőséget találtak arra is, hogy bizonyítványt, képesítést adó tanfolyamo­kat szervezzenek. Két, ma­gas szintű, vezetőket to­vábbképző tanfolyamot — mint például az úgynevezett hálótervezéssel foglalkozót —, nyolc középfokú szak­tanfolyamot — például a műszaki ellenőri vezetői ké­pesítést nyújtó —, és szá­mos szakmunkás-továbbkép­ző oktatást bonyolítottak le (összesen négyszáz hallgató­val), s az országban az el­sők között tartottak üzem- fenntartási és technikusi mi­nősítő vizsgára előkészítő kurzust. Mindezek mellett a legaktívabb gépipari műsza­kiak négy Békés megyei vállalat kérésére különböző műszaki fejlesztési javasla­tokat is kidolgoztak, mint­egy félmillió forint érték­ben. Fejlődött a szervezeti élet is. Az orosházi és gyu­lai GTE-csopor,t után hama­rosan megalakul az egyesü­let szarvasi kollektívája, s bizonyára hozzájárul majd megyénk gépiparának fejlő­déséhez a békési, szeghalmi és mezőkovácsházi egységek megalakítása is. Jövőre — mondotta a titkár — a KGST-országok építőipari gépeiről rendez nemzetközi tanácskozást az egyesület Békéscsabán. A rendezvényen a GTE három aktívája — Uhrin Béla, Filozof György és Pál- fv György — vette át az emlékplakettet, további négy szakembert pedig magasabb — országos — kitüntetésre terjesztett fel a megyei el­nökség. Nyugdíjasok találkozója a Centrum Áruházban December 12-én bensősé­ges ünnepséget rendezett Békéscsabán, a Centrum Áruház vezetősége és szak- szervezeti bizottsága nyug­díjasai részére. Szlávik Lajos igazgató meleg szavakkal köszöntötte az ünnepségen megjelent 30 nyugdíjast, s szeretettel gon­dolt vissza azokra az idők­re, amikor a kezdeti nehéz­ségeken kellett átesni és ezekre az emberekre min­dig számítani lehetett. Tá­jékoztatta á résztvevőket az áruház forgalmáról, s kérte, továbbra is segítsék a mun­kát az eddigiekhez híven, a szezon idején és más alka­lommal, a nagy forgalom le­bonyolításában vegyenek részt. A nyugdíjasokat ez­után uzsonnával látták ven­dégül, s mindenki kapott egy kis ajándékot is. Bartyik Mihályné Kismamák összejövetele Tótkomlóson Az elmúlt napokban Tót­komlóson, a 'Rózsa presszó­ban rendezte meg a kisma­mák találkozóját a Tótkom­lós és Vidéke Általános Szö­vetkezet vezetősége és nő­bizottsága. A résztvevőket Srankó Mártonná, a nőbi­zottság elnöke üdvözölte, majd Krajcsovics Zoltán adott tájékoztatást az ÁFÉSZ eredményeiről, az időszerű tennivalókról. Kedves epi­zódja volt a találkozónak, hogy a kismamákat a Szlo­vák Általános Iskola úttörői is köszöntötték. Ezután uzsonna következett, s a résztvevők sokáig elbeszél­gettek terveikről, munká­jukról, az otthon töltött idő­ről. Balogh Erzsébet Tótkomlós V. J. Sikeres volt a fogászati hónap Járási és városi ifjúsági felelősöknek tartott megbe­szélést a közelmúltban a Vöröskereszt megyei vezető­sége. A tanácskozáson Hárs Györgyné, megyei ifjúsági felelős elnökölt, megnyitó szavai után Vizsnyiczai László, a megyei Vöröske­reszt végrehajtó bizottságá­nak tagja adott tájékoztatást az V. kongresszusból adódó feladatokról, valamint érté­kelte a nemrég lezajlott fo­gászati hónap eredményeit. Elmondotta, hogy a pályáza­tokon összesen 1660 őrs, csaknem 18 ezer tanuló vett részt. A legjobb eredményt a mezőkovácsházi, a szeg­halmi és a szarvasi járás őr­sei érték el. A tanácskozás alkalmával 37 őrs kapott 100—100 forintos ‘ vásárlási utalványt, amit sorsolás út­ján ítéltek oda. Kiváló szervező és irányí­tó munkáért öt járási, illet­ve városi ifjúsági felelős ka­pott jutalmat a megyei Vö­röskereszttől. Pillanatképek Kunágotáról Az ajtó felett cégtábla hirdeti: Lipták Béla fény­képész és keretező mester. — Uram, nekünk az a sze­rencsénk, hogy az iparenge­délyünk országhatártól or­szághatárig szól. Egy falu­si fényképész már nemigen tud megélni, olyan kevés az itteni megrendelés. Egy év­ben 5—6 esküvő van, ami hoz valamit a' konyhára, de ez is egyre kevesebb, igé­nyesek lettek az emberek, inkább bejárnak a városba az elegánsabb műtermek­be. Néhány igazolványképet csináltatnak, semmi mást. így aztán időnként felkere­kedek, bejárom Szeged és Mezőhegyes környékét, el­vállalok mindent, ami út­közben akad. Szó ami szó, nem is tudom mi lenne, ha nem foglalkoznék keretezés­sel. Inkább ebből élek meg, mint a fényképezésből. Kü­lönben én cukrászdinasztiá- ból származom, apám apja is az édességeket gyártotta, én meg inkább a fényképe­zést választottam. Látja, itt van ez az öreg masina, öre­gebb, mint mi ketten együttvéve. De azért príma képeket csinál. Az igénye­sebbeknek színezem is a ké­peket, anilinnel dolgozom. A községben vagy 200 fény­képezőgép van, az amatőrök munkájával is foglalkozom. Kilenc évig voltam én ké­rem szépen a fotószakkör vezetője. Nem hittem el, amikor idekerültem, ,az elődöm azt mondta: — öcsém, ha itt meg akarsz élni, foglalkozz disznóhizlalással is. Az biz­tos, hogy becsületesen dol­gozó kisiparos nem tud meggazdagodni. Üj a tanácsháza, nemrég készült el, mondja is dicse­kedve Nádházi László, a végrehajtó bizottság titká­ra, nemigen van még egy ilyen szép tanácsháza a já­rásban. Nehogy azt higgyük, hogy ezzel minden megol­dódott Kunágotán. — 1963-ban fogadta el a tanács a község rendezési tervét. Ezt azonban már módosítani kellene, mert változott a település szerep­köre. Alsófokú lett, s ez azt jelenti, hogy a korábbi „magas lóról” lejjebb kell szállni. Nem kis utánajárást igényel, hogy az ÁFÉSZ bő­víteni szeretné az itteni fel­dolgozó üzemét. Ehhez megfelelő területet és épü­letet kellene biztosítani, ám ez nem megy olyan köny- nyen. Látja, éppen most kaptuk meg jóváhagyva a jövő évi tanácsi fejlesztést. Erre a célra 1,2 millió fo­rintunk van. Rendbe kelle­ne hozni az általános isko­lát, az orvosi lakást, rende­lőt és várót. Hiába van meg a pénz, a két új tan­terem építéséhez nincs ki­vitelező. Aztán itt van a törpevízmű ügye. Ez is év­tizedes probléma már ná­lunk. Amikor még olcsóbb pénzért megépíthettük vol­na, nem kellett a község la­kóinak. Most viszont már háromszorosa lenne az ér­dekeltségi hozzájárulás. Nem mintha sokan nem tudnák kifizetni, de sok az idős, nyugdíjas ember is, akiknek már gondot okozna ennek az összegnek a befi­zetése. Közkútjaink állapota pedig egyre rosszabb. A tanácsházától nem messze alacsony, bódészerű épület. Jakab Éva órásmű­helye. — Majdnem öt éve már, hogy itt dolgozom. Nagyot változott a világ a mi szak­mánkban. Amikor ipari ta­nuló voltam, elemes órákat csak a tankönyvben láttam. Kvarcóráról nem is hallot­tam. Nagy a fejlődés a tech­nikában, hogy le ne marad­jak, időnként Szegedre já­rok továbbképzésre. De még így sem tudnám vállalni a kvarcóra javítását. Csak a hagyományosakat hozzák, időnként kijárok házakhoz is régi nagy inga- és álló­órákat javítani. Nem pa- naszkodhatom, van bőven munkám, csak az a rossz, hogy mindennap ide kell utaznom, Medgyesegyházán lakom. A mezőkovácsházi ÁFÉSZ kölcsönzőboltjában van a GELKA átvevőhelye. Heten­ként kétszer jönnek ki Ko­vácsházáról. Tokodi Béla szerelőt már sokan várták a reggeli órákban. Az üz­let előtt kézikocsik, televízi­ós készülékek dobozával. Kilenc évig voltam a szak' kör vezetője — Hetenként 15—20 ké­szüléket javítok, most már jobb a' helyzet, amióta he­tenként kétszer járunk ki, kevesebb a javítási idő. Ne­hogy reklámnak hangozzék, a Videoton készülékekkel van inkább több baj garan­ciális időben. Kisebb gyártá­si hibák adódnak. A kölcsönző most Bá­nyász Mihály, aki a felesé­ge helyett tevékenykedik az üzletben. Ráér nézni, ho­gyan dolgozik a tévészerelő, a kuncsaftok nemigen za­varják. — Mondták is az ÁFÉSZ- nél, hogy előbb-utóbb fel­számolják ezt a boltot, he­lyette zöldséges üzletet nyit­nak. Az a véleményük, mondták, így nekünk is, meg a lakosságnak is jobb lesz. Ami igaz, igaz, néhány esküvőre, meg a tűzoltók, a tsz rendezvényeire veszik igénybe szolgáltatásainkat. Ez pedig annyira kevés, hogy még a fizetést se igen futja ki. Tévédobozok a GELKA-felvevőhely előtt Kvarcóra még nincs a községben Kép, szöveg: Béla Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents