Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-02 / 283. szám
1977. december 2., péntek o A Villamos Berendezés és Készülék Művek világítástechnikai gyárában az idén 1 millió 600 ezer darab nagy teljesítményű olvadó biztosítékot gyártanak. Képünk: készülnek az áram- megszakítók (MTI-fotó — Balaton József felvétele — KS) aWWWWWWWWWWVWMMMWWWVWWWWWMMWWWWMWWWWtW1 Óvjátok a méhkirálynőt! A méz olyan értékes táplálék, amely vitaminokat, az emberi szervezet számára hasznos enzimeket tartalmaz. Ellesett szóhasználattal élve a méz élet, erő, egészség. A méz, a méz, a méz ... és mégis keveset fogyasztunk belőle. De nemcsak a méz gyógyító erejéről szólnak legendák. A méhpempőről néhány éve világszerte elterjedt: szépít, fiatalít, s a nők valóban csodát vártak tőle. Ára ugrásszerűen megnőtt, grammjáért 100 forintot kértek. Hiába használták azonban a lányok e készítményeket, nem lett belőlük királynő, mint a méhek által táplált lárvákból méh'ki- rálynő. Azóta a pempőből gyártott kozmetikai szerek ára., is nagyot zuhant, ha nem is cáfolhatták meg teljesen kedvező biológiai hatását. 1 Mol a mézet pergetik A méhek világában számtalan a csodálnivaló. Hiszen a több tízezres családok — amelyeknek legfőbb jelképe a méhkirálynő — példamutató szorgalommal és fegyelemmel tartják fenn önmagukat. Az ember, e tudatos lény számára is megdöbbentő szervezettséggel. Számunkra azonban elsősorban szolgálatunkba állított hasznosságuk a fontos. Mert bár a méhek sajátos társadalmi életének titkait a tudomány ma is kutatja, az nem kétséges, hogy pénzben alig mérhető szolgálatot tesznek az embernek, s részesei a természet gazdag megújhodásának. Sok más hasznát is ismerjük a méhészetnek, amely elválaszthatatlanul összefonódik tízezrek áldozatos munkájával. Magyarországon a megtermelt méz majdnem egészét a kistermelők pergetik, s alig 2—3 százaléknyi a nagyüzemekben előállított mennyiség. Petiig a méhészet ma hasznosabb és nagyobb jövő előtt áll, mint valaha. Már Mátyás király idejében Jelenleg az országban 40 ezer méhész tulajdonában 630 ezer méhcsalád van. Az Ausztráliában 1977-ben megrendezett méhészeti világ- kongresszuson a magyar méz kiváló minősítése még nagyobb piacot teremtett e termékünknek. Vajon sikerül-e ezt a kínálkozó lehetőséget még jobban kihasználni? Sokat beszélnek ma a méhészet hanyatlásáról. A novemberi győri méhészeti konferencián kiderült, ezek a megállapítások alaptalanok. A lexikonok adatai szerint 1913-ban a háromszor nagyobb területű Magyarországon 38 ezer mázsa mézet gyűjtöttek be, a 60- as években 40 ezret. Ebben az esztendőben 83 ezer mázsát, igaz, ez jóval kevesebb az 1973-as 120 ezer mázsánál, de ehben a kedvezőtlen időjárás is -szerepet játszott. A begyűjtött méz 80 százalékát hazánk a tőkés országokba exportálja. A több száz éves magyar méhészet történetében — a krónikák már Mátyás király idejéből is méhészkedő mesterekről adnak hírt — talán ma a legkedvezőbbek a továbbfejlődés feltételei. Igaz az Is, többségében idősebbek foglalkoznak a méhészettel. Az „elöregedés” azonban nem mai jelenség, és ezért nem kell tartani attól, hogy számuk jelentősen csökkenni fog. Sőt, a jól szervezett szakcsoportok munkájába egyre többen kapcsolódnak be a fiatalabb korosztályokból. A gazdag tapasztalatok átadásának forrása azért még ma is az „öreg” méhész tudása maradt. Kísérletek a gyümölcsösben A méhekre leselkedő veszedelmek ellenében sokszor ők is tehetetlenek. A pusztítás okozója a modern mezőgazdaság. Valóban szükségszerű velejárója lenne ez a méhek pusztulásának? Aligha! A gondatlanul végzett vegyszerezés azonban nemegyszer tizedelte meg már a méhcsaládokat, megkeserítve ezzel a méhészek életét Pedig éppen a modem mezőgazdaság az, amely nem nélkülözheti e rovarok megtermékenyítő munkáját. Anglia például méhcsaládokat importál a gyümölcsösök megporzásá- hoz. De vannak már hazai tapasztalatok is. A kutatásokban a gödöllői kisállatkutató intézet jár az élen. A gyümölcsösökben végzett kísérletek során kiderült, hogy a méhekkel megporzott egyedek 60 százalékkal több termést adnak. Hasonló sikereket értek el az olajos és a íjucer- namag kísérleti parcelláin, ahol 30—40 százalékkal nőtt a termés. A modern mező- gazdaság nem szalaszthatja el tehát ezt a tudomány által is bizonyított lehetőséget. Sőt, közös érdek, hogy szervezetten oldják meg a szakszövetkezetekkel a méhek vándoroltatását. Ennek is köszönhető, hogy a mezőgazdasági felsőoktatási intézményekben 1978. szeptemberétől 20 órában oktatják a méhekkel történő megporzás módjait. Megfelelő irányítással ugyanis milliárdokkal felérő többlettermés takarítható be, nem is beszélve az ugyancsak milliókkal növelhető méz-, virágpor- és viasztermelésről. Ki pótolja az akácost? Vagyis, a növényvédő szerek hatására a megporzást végző vadrovarok nagy része elpusztul, de nagyobb figyelemmel megakadályozható a minden szempontból hasznos méhek tömeges „irtása”. Üjabb gondok forrása az akácosok nagymértékű gondatlan irtása. A legjobb minőségű méz ugyanis az akácosokból nyerhető. A méhészek ma jelentős segítséget kapnak az invert cukor és berendezéseik beszerzéséhez. Gsak 1970. évben 66 millió forint méhészeti kölcsönt vettek fel, a kamatterheket az Országos Méhészeti Közös Vállalkozás viseli. A méhészkedés nagyüze- mileg alig elterjedt, ma házi elfoglaltság, kikapcsolódás, hasznos „hobbi”. A 40 ezer ember között akad miniszter, tudós, egyetemi tanár, munkás, paraszt... Minden táján akad az országnak egy-egy szakember, akinek példája azután előhb-utóbb követőre talál. Békés megyében a 35 szakcsoport tagjai az idén 56 vagon mézet pergettek eladásra. • * * A méhészek tapasztalatai: reumás panaszuk fokozatosan elmúlt, megszabadultak kínzó ízületi fájdalmaiktól. Igaz, nem fájdalommentesen, évente sok apró „injekció”, a méhek fullánkja gyógyította. ök mondják, aki nem hiszi, próbáljon szerencsét. Kepenyes János Zárszámadási előzetes A közös gazdaságok zárszámadó közgyűléséig ugyan több mint egy hónap van hátra még, de azt mondják: a jó tsz-fökönyvelő ilyentájt igencsak tisztában van már mindennel, fgy van ez a dévaványai Aranykalász Termelőszövetkezetben is, ahol évközben nagyon sok minden keresztezte az eredeti elképzelések teljesítését, ám az előzetes összesítések mégis biztató képet festenek az 1977-es gazdálkodásról. A termelő tevékenységről legátfogóbban valló árbevétel az elmúlt évihez képest várhatóan 34 százalékkal lesz több az idén, aminek az ad külön értéket, hogy az állattenyésztés árutermelésének növekedése is megközelíti ezt a szintet. Az igazsághoz tartozik, hogy a dévaványai közös tavaly igen kedvezőtlen esztendőt zárt, s ennek is szerepe van abban, hogy most a javulás ilyen feltűnő. Az eredmények értékéből természetesen ez mit sem von le, hiszen meg kell jegyeznünk, hogy búzából ezen a nyáron 36 és fél mázsát takarítottak be hektáronként, az őszi repce átlaga is meghaladta a 17 mázsát, a napraforgóé pedig elérte a 28-at hektáronként. Egy év alatt a tehenenkénti évi tejtermelés 3 ezer literről 3700 literre emelkedett. Nem csak a termelés sikerei szólnak a figyelemre méltó előrehaladásról, egyéb jelekből is erre következtethetünk. Ebben az esztendőben a termelőszövetkezet dolgozói közül már csaknem háromszázan vettek részt a szocialista brigádmozgalomban és a 22 brigád a vállalt két és fél millióval szemben több mint 3 millió forint költséget takarított meg a versenyben. Ebből a lendületből futotta még arra is, hogy az Aranykalász Tsz más közös gazdaságoknak is besegítsen. A helyi Lenin Tsz-ben a lu- cernamag-betakarításban és a szervestrágya-szórásban, a kisújszállási Tisza II. Tsz- ben a szója- és kukoricabetakarításban, az örménykúti szövetkezetnél szintén a kukoricabetakarításban, a gyomai Alkotmánynál a kukoricatörés mellett annak szárításában, ugyanígy az end- rődi Béke Tsz-ben is napokig dolgozták a dévaványai közös gazdaság gépei és tagjai. A Hidasháti ÁG a szántáshoz, a körösladányi Magyar—Vietnam Barátság Tsz pedig a műtrágyaszóráshoz kért tőlük segítséget. Sok minden játszik tehát közre abban, hogy az Aranykalász Tsz végül is több mint két és félszer akkora nyereséggel zárhatja majd ezt az évet, mint az 1976-osat. Ez a nyereség sem lesz elegendő azonban ahhoz, hogy az alacsony eszközellátottságból, a növekvő eladósodásból fakadó nehézségeken a közös egyetlen esztendő alatt felülemelkedjen. Ehhez a mostanihoz hasonló több éves erőfeszítésen, a gazdálkodás korszerű feltételeinek megteremtésén át vezet az út Dévaványán is. K. E. P. Gyjim&lcslégyártó üzem Kecskeméten Évi 80 ezer hektoliter kapacitású gyümölcs- és zöldséglevet gyártó üzem építését kezdték meg a Kecske- mét-Szrkrai Állami Gazdaságban. A 72 millió forintos beruházást igénylő új létesítmény több vállalat összefogásával valósul meg, s előreláthatóan a jövő év szeptemberében kezdi mega termelést. A tervek szerint hétféle hazai és déligyümölcsből és négy zöldségféléből készült frissítő és gyógyital, megőrizve azok ízét, zamatát és beltärtalmi értékét. A már ismert gyü- mölcsleveken kívül, melyek választékát ribizlivel, s szőlőlével bővítik, sárgarépából, feketeretekből, zellerből és sütnivaló tökből is gyártanak ivólevet. Ez utóbbiak lékinyerésének módját, tartósítását már megoldották, sőt kedvező tapasztalatokat szereztek fogyasztásuk hatásáról is. Az aranysárga, rostos sütőtök levét elsősorban a gyermekeknek, a terhes anyáknak és az időseknek javasolják fogyasztásra, mert elősegíti a bélműködést és természetes vitaminokhoz juttatja a szervezetet. A feketeretekből készült különlegesség pedig az érhálózatot tartja frissen, az A-vita- minban gazdag sárgarépa leve viszont a szemidegeket erősíti. Az ivólevek alapanyagát a hazai mezőgazda- sági üzemek, háztáji gazdaságok állítják elő, a citrusfélékhez pedig a görögök adják a félkészterméket, cserében árut kapnak a magyar gyümölcslevekből. Szállodai berendezések készülnek A Szovjetunió olajipari minisztériumának megrendelésére készítenek szállodai berendezéseket a Békéscsabai Bútoripari Szövetkezetben. A Barátság Kőolajvezeték építkezésein dolgozók részére épülő 160 szobás szálló bútorainak összeszerelését végzik képünkön Fotó: Veress Erzsi JEGYZET Érdekértelmezés Nem könnyű a népgazdasági érdeket, a nagyüzemi termelés támasztotta igényeket az egyéni termelőével összhangba hozni. Itt van például az állatfelvásárlás. Korábban az Állatforgalmi Vállalat közvetlenül intézte a vásárlást a kistermelővel, ők kötöttek szerződést, s az egyéni gazda záros határidőn belül felvehette a következő évre szerződött sertések darabjáért járó 400 forintos előleget. Üjabban más a helyzet. Sok községben az egyéni gazdák és a felvásárló közé iktatód- tak a termelőszövetkezetek. Érthető: a közös gazdaságoknak így is, úgy is feladatuk a háztáji és kisegítő gazdaságok — méltányos és észszerű — támogatása. Megváltozott a szerződéskötés rendje egyebekben is. Ezúttal szűkítsük le a kört csupán az előleg kérdésére, ami nem lényegtelen, hiszen sok gazdánál alap a süldő vagy a takarmány megvásárlásához. Nos, az egyéni termelő immár csak az első szerződéskötéskor kaphat előleget, a további években viszont csak negyedévenként juthat hozzá az őt ilyen címen megillető összeghez, mindig a következő negyedévi fizetség terhére. A közvetítő közös gazdaság adhat ugyan a gazdának előleget, de ez teljesen a saját belátásától függ: attól, milyenek az eredményei, jól gazdálkodott-e. Mi tette ezt szükségessé a felvásárló, mi több, a gyártó húsipariak, s ami ennél is több: mindannyiunk érdeke szempontjából? Csak példaként: felépült Gyulán a húskombinát, ez a minden részében modern, folyamatos működésre beállt üzem. Olyan ez, mint egy malom, vagy a vasolvasztó: a nyersanyagnak — ott az ércnek, búzának, emitt a sertéseknek — nem csak naprakészen, de percnyi pontossággal kell beérkezni ahhoz, hogy a bonyolult termelőfolyamat végén elegendő mennyiségű készterméket kapjunk: jófajta sonkát és kolbászt mindannyiunk asztalára. Azért köti most már az Állatforgalmi Vállalat hosszabb időre, ütemezettebben, s mind nagyobb tételekben a szerződéseket, mert ezzel korszerű gyáraink folyamatos nyersanyagellátását óhajtja biztosítani. Néhány kedvezőtlen tapasztalat arra mutat, hogy egy-két szövetkezet nem minden tekintetben szabályosan köti meg a szerződéseket. Sok gazda nem érti, hogy nem az előleg átvételét igazolják, amikor azt előre aláírják, hanem csak azt, hogy tudomásul veszik ezt a fajta elszámolási rendet, az új szabályozást. Árra is van példa, nem tájékoztatják az egyéni termelőt arról, hogy az előleget automatikusan, idejében meg fogja kapni, postán, a legkisebb utánjárás nélkül. Nem szándékunk e — reméljük — kezdeti jelekből túlzott következtetéseket levonni, ott azonban, ahol ilyesmi előfordul, nem számoltak két dologgal. Áz egyik: hogy a szövetkezet vállalta a lebonyolítást, és 30—30 forint nyereség is megilleti a szerződésben lekötött sertések után. A másik: hogy a zökkenőmentes felvásárlás közös érdek. Az eddigi kéttényezős folyamat (felvásárló — termelő) többtényezőssé változott. Ez önmagában is több hiba- lehetőséget rejt magában. Célszerű tehát már most jobban ügyelni rá, hogy az új tényező jól képviselje ne csak a maga vagy a felvásárló, hanem a termelő érdekeit is. S ne csak „hivatalból”, hanem, ha kell, jó szóval, magyarázattal is. Varga János
