Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-02 / 283. szám
1977. december 2., péntek És-est Orosházán A hét elején a városi-járási könyvtár rendezésében igen rangos és sikeres találkozóra került sor a Petőfi Művelődési Központban, amikor az Élet és Irodalom szerkesztői és munkatársai beszélgettek az irodalombarátokkal, a lap olvasóival. Jovánovics Miklós, a lap fő- szerkesztője a szerkesztési elvekről szólott, betekintést nyújtott a szerkesztés munkájába, megismertette a résztvevőket a szerkesztőség belső életével és célkitűzéseikkel. Galambos Lajos író az Űj írásban is megjelent Kislyuk című írásából olvasott fel részleteket, Pás- kándi Géza verseiből, Száraz György pedig rövid írásaiból mutatott be válogatást. A beszélgetés során főleg a lap irodalmi riportjaihoz kapcsolódó visszhangról hangzott el több kérdés, illetve hozzászólás. Az est házigazdája Varga Zoltán, a könyvtár igazgatója volt. —fb— Az És munkatársai a találkozón, Galambos Lajos olvas fel pályaemlékezéséből Fotó: Szücs L Ma este bemutató a színházban Scserbakov szovjet író Edith Piai életéről szóiló zenés életrajzi játékát mutatja be ma este 7 órától a Békés megyei Jókai Színház. A világhírű francia samzonéne- kesmő szerepében vendégként Gyurkovics Zsuzsát látjuk, az előadás rendezője Várady György érdemes művész. Edith Piai életének kísérői, barátai és ellenségei is életre kelnek a színpadon Gálfy László, Fodor Zsóka, Pintér Gyula, Gyurcsek Sándor és Jancsik Ferenc alakításában. A díszleteket Barát András, a jelmezeket Csonka István tervezték. Megjelent a Kortárs 12. száma A Magyar Írók Szövetségének irodalmi és kritikai folyóirata ezzel a számmal a 21. esztendőt zárta le. Emlékezések, interjúk, novellák, elbeszélések, versek mellett folytatódik az anyanyelvi vita is. Herder árnyékában? címmel Benkő Loránd akadémikus szólt hozzá a Kolozsvári Grandpierre Emil által felvetett témához, jórészt egyetértőén. A szép- írók közreműködése nélkül — ez történeti tény — nem lenne mai állapotában irodalmi nyelvünk. Am ma íróink egy része megelégszik azzal, hogy maga szépen használja az anyanyelvet, de már nem szól úgy bele az ízlés, a választékosság fejlesztésébe, mint azt az elődök tették. Pedig a nyelvészeknek szövetségesek kellenek. Aggasztó jelenségek: „az írásban és szóban való elsietett, gondatlan, pongyola fogalmazás; a fölösleges, sok szóval semmit vagy legalábbis nagyon keveset mondó szószátyárkodás”, és a sablonok szaporodása, a nyelvi sznobizmus és a durva gondolkodást tükröző trágárság. Egyetért a vitaindítóval abban, hogy mindezek gyökere részben a közoktatás hibáiban keresendő. A baj elsősorban a nyelv- használattal van, így kijavítása a nyelvhasználókon múlik, tehát társadalmi ügyről van szó. De a cselekvést nehezíti az az igen veszélyes álláspont, hogy ami széles körben elterjedt, azt már ténynek kell venni, a nyelv alakulása, formálódása ürügyén. Az éneklő beszéd, a mondat végének és belsejének „felkunkörítása” is ide tartozik. Ez nemcsak csúnya, affektált, de értelmileg is zavarja a mondanivalót. S csupán azért, mert elterjedt, nem nyugodhatunk bele. A hullámvölgyből kijutva Mind a szakemberek, mind a vásárlók körében osztatlan sikert aratott a négy éve átadott Művelt Nép Könyv- terjesztő Vállalat gyulai könyvesboltjának belső kiképzése, berendezése. A siker titkáról Erdödi Esztert, a bolt helyettes vezetőjét kérdeztük meg. — Büszkeséggel töltött el minket, hogy az ország első forgópolcos rendszerű boltja nálunk. Gyulán készült el. De egyéb szempontból is örültünk újszerű boltunknak. Először is praktikusságával bizonyult jobbnak elődeinél. A forgópolcos rendszer segítségével most már nem kell annyit cipekednünk, mert a hiányzó részeket a polcok egyszerű elfordításá- val a raktárból tölthetjük fel. Másrészt, ezzel a rendszerrel lényegesen több könyvet tudunk elhelyezni a korábbinál. Talán az az egy szépséghibája van, hogy a lecsúszott könyveket a forgórész elkaphatja. A tervezés fő erőssége — a korszerű könyvesboltokban egyre inkább követelménnyé váló — esztétikai hatás. Nem mindegy vásárlóink milyen környezetben böngészik szebbnél szebb könyveinket. — Meg tudná-e mondani a belső tervező nevét? — Hogyne. Szabados Bélá- nénak hívják. Szabadosné Szászfalvi Ilona a Békés megyei Tanácsi Tervező Vállalatnál dolgozik már 6 éve. Megyénk egyetlen diplomás belső tervezője. Szerencsénk volt, hogy most kerestük fel. A mindig mosolygós fiatalasszony babát vár, a másodikat. A vállalatnál sehogyan sem sikerült beszélgetésünkhöz egy csendes zugot találni. Végül a Körös Hotel presszójában telepedtünk meg. — A köztudatban hol belső berendezőként, hol lak- berendezőként, hol pedig építészként emlegetik. Elöljáróban jó volna tisztázni, mi is a fiiadata egy belső tervezőnek? — Az Iparművészeti Főiskola belsőépítész tanszékén négy és fél év alatt képezXI. Sajnos, novemberben jártunk Alma-Atában. A kancáik teje már elapadt, a víg kumiszkorszak véget ért. Iható helyette a Kazahsztán nevű konyak meg a magyar rizling. Mindez a birkaebéd közben, amihez a birkát barátunk, Tumanbej Moldaga- liev saját kezűleg vágta le, az Alma-Atához közeli aul- ban, az Alatau egyik völgyében, ahol szülei élnek. A birka különböző részeiből öt fogás készült. Betetőzésük a kazah hús volt, különös fűszerekkel ízesített, főtt tésztával fogyasztandó étel. De Inemosak ételt készítenek a valaha állattenyésztő nép egyik legfontosabb jószágából, hanem különböző eszközöket, sőt, a gerinc- csigolyákból a legrégibb gyerekjátékot, egy kézügyességet fejlesztő céldobót. A pontos célzás, a jó kéz a sztyeppéi íjász létfontosságú harci és élelemszerző adottsága volt. Moldagaliev legkisebb fia, a gyerekszobában a sok modem játék helyett inkább ezzel játszott akkor is, amikor vendégségbe érkeztünk. . A nagyobbik rövid nógatás után elővett egy kéthú- ros hangszert, a dombrát. Játékát nem lehet elfelejteni. A kék lábú ló című dalt, „küit” játszotta először. A küi egy lóról szólt, amelyik minden versenyben elsőnek vitte célba gazdáját. Mintha több hangszer szólt volna egyszerre, olyan ördögien kezelte a kéthúros kis dombrát. Hallatszott a ló vágtája, az öröm, amint célba ért. Azután bajba került a család, s csak úgy tudták megváltani magukat, ha eladják a lovat, a kék lábú lovat. Hallani a zenéből, amint új gazdája nyergeli fel, s hallani, hogyan toporzékol alatta a ló, mert csak régi gazdáját Zelei Miklós: MEGSZÓLALNAK KÖVEK ÉS EMBEREK Szovjet úti napló akarja vinni ezután is. S mindezt szöveg nélkül, mert a „küit” csak nagyon ritkán énekelték. Nem is lehet igazán magyarra fordítani a „küi” jelentését; a dal nem ezt jelennti. Az orosz nyelv inkább átvette magát a szót. Hosszú évszázadokon át a dombrán játszott „küi” volt a kazah nép nyomorúságának egyetlen kifejezője. Ma modern zeneszerzői vannak, tanítják az alma-atai zene- művészeti főiskolán. Az új zenészek a régi mesterek, Abaj, Birzsán, Mahambet, Muhit hagyományaira támaszkodnak, a sztyeppe sátraiban született dallamokra. Állattenyésztő, nomád, félnomád tartományból Kazahsztán iparosodott köztársasággá vált. Az Októberi Forradalom óta hatvanhárom új városa született, s különösen a Karagandai-medence fejlődött nagyot. Itt hatalmas szénbányák vannak, de jelentős vas-, réz- és más színesfémbányái, kohászati üzemei termelnek. S a Ka- ragandai-medencében áll egy kis városka is, Bajkonurnak hívják. Kevés kisváros szerzett akkora Hírnevet a világban', mint ez. Mellette épült fel a Szovjetunió űrrepülőtere. A köztársaság természeti, föld fölötti és alatti gazdagságának okáról Tumanbaj Moldagaliev elmondott egy régi legendát. Az úristen, itt Allahnak hívják, csak akkor vette észre, hogy Kazahsztánról megfeledkezett, amikor már bevégezte a teremtést. Hegyet, völgyet, síkságot, folyót, tavat, patakot és az érceket már arányosan elosztotta a földön. Nem volt mit tennie, markába fogta a maradékot, és mind leszórta Kazahsztánra. Asztaltársaságunk tagja, sőt, akszakálja egy NDK- beli író, Karl Kokoschka volt. Az akszakál egy közösség, társaság, akár véletlenül összeverődött kompánia öregje, kora miatt tisztelt, vezetőnek elfogadott rangidőse. Kazahsztánban nagy tekintély az akszakál. Az lett hát kora szerint Kari Kokoschka is. Annál is inkább, mert nem először járt a Szovjetunióban, s Kazahsztánban, Alma-Atában sem. Huszonéves korában a szovjet hadsereg tolmácsa volt, a második világháborús frontokon. Most útikönyvet készített Szovjet-Közép- Ázsiáról, ami az Októberi Forradalom hatvanadik évfordulójának tiszteletére jelenik meg az NDK-ban. Az ebéd utolsó aktusaként Tumanbej Moldagaliev behozta a birka megfőzött fejét, ahogy ezt Kazahsztánban azelőtt minden díszebéd végén megcselekedte a házigazda. Akszakálsága miatt Kari Kokoschkára hárult a feladat, hogy a fejet elosz- sza a vendégek között. S mert járt már itt, azt is tudta, hogyan kell. Szellemes és megszívlelendő szavak kíséretében osztotta el a fej részeit, s adta mindenkinek a neki járót. Az orrával kezdte. — Az orrát azért adom, hogy mindig jó szimata legyen. A következőnek már vágta is a fület. — A fülét azért adom, hogy mindenre füleljen, s mindent úgy halljon meg, ahogyan mondták. Ezután a birka szájából vágott ki egy darabot. — A száját magának adom, hogy amit látott, hallott, ne tartsa magában, hanem mondja el, hogy mindenki okulhasson belőle. Utoljára hagyta a nyelvet. — Utoljára hagytam a nyelvet. Nem véletlenül. Jusson eszébe róla, hogy jól kell beszélni, de jusson eszébe a kivágot nyelvről az is, hogy hallgatni is tudni kell. A tanulságos és vidám vacsora után éjjel hazafelé menet havazott, s a hegyekből erős szél fújt, pedig Alma-Ata, az „almák atyja” nevű város a legkevésbé szeles vidékeken fekszik. Sőt, nyáron lészomjjal küzd, míg kinn- a sztyeppékén télen, tavasszal és ősszel szinte mindig viharos a levegő mozgása. A azét sebessége a 35-40 métert is eléri másodpercenként. A repülőgép felszállását megakadályozhatja a szeles havazás, holott hosszú út áll még előttünk. A kazah fővárostól Moszkva 3320 légi kilométer. Jó négyórás repülőút. A Moszkvától Pestig repülés már csak rövid vonatozásnak tűnt ezután. (Vége) Az újszerűén berendezett gyulai könyvesbolt Fotó: Remeczky Ferenc nek bennünket. Feladatunk vagy a középületek belső terveinek kialakítása a tervező vállalatoknál, vagy a bútoriparban bútortervek készítése. Végzés után ki-ki alkata szerint dönti el, hova megy, melyik utat választja. Én például a bútortervezést nem érzem annyira szép, komplex feladatnak, mint azt, amit itt a tervező vállalatnál végezhetek. Tudom, hogy a köztudatban tévesen ítélnek meg bennünket, mi ugyanis lakások berendezésével egyáltalán nem foglalkozunk. Továbbá építészek sem vagyunk. Az építésznek egy használható, befedett teret kell kiképeznie, és azt szerkezetileg meghatároznia. A belső tér esztétikai megjelenítése viszont már a mi feladatunk. A kettő jó kapcsolatán azonban sok minden múlik. Ideális esetben a belsőépítésznek már az épület kigondolásának pillanatában be kell kapcsolódnia a tervezésbe, mert egy kész, adott tér esetén már csak a hibák kendőzésére, nem pedig alkotó munkára kerülhet sor. A belső berendezés kialakítása is a mi feladatunk lenne. Erre a gyakorlatban sajnos nagyon kevés példa van. A jobb érthetőség kedvéért vegyünk egy presszót. Ennek belső terveit úgy kellene megcsinálni, hogy az áru elhelyezésétől az asztalokon álló hamutartóig mindent én valósíthassak meg, azaz komplett munkát szeretnék végezni. Az üzemeltetőre így csak az árubeszerzés és a munkaerők beállítása maradna. Persze, ez egyelőre csak álom... — Ezek szerint nehezen valósulnak meg tervei? — Eddig mintegy 50 tervet készítettem. Ebből a két kezemen meg tudnám számolni, mennyit kiviteleztek. És éppen nem a nagy horderejű munkáimat! — teszi hozzá indulatosan. Aztán mintegy, csillapítóul lassan kortyolgat a tonikos pohárból. Kellemetlen emlékekhez érkeztünk. — Egy időben elfogytak a megbízások. Egyszerűen nem tudtak végzettségemnek megfelelően foglalkoztatni. Nem szívesen emlékszem vissza arra az időre. Aztán szeptemberben, amikor a város kulturális, művészeti életének jelentősebb képviselőit meghívták a városi tanács vezetői, én hivatlanul igaz, de szintén megjelentem. Ott végre tisztázhattam a hely; zetem. Akkor sok problémára feleletet kaptam, a váro- ; si tanács elnökétől pedig határozott biztatást. — Azt hallottam, drágán ; kivitelezhető munkákat ter- [ vez. Valóban így van? — Sok példát sorolhatnék, [ ahol nem szakember készí- ! tette a terveket, s jóval bor- [ sosabb áron, mint én. De előfordul az is, hogy készíttet- |nek velem egy „alibi”-tervet, aminek megvalósítására kicsikarják a pénzt, esetleg többet is annál, s aztán a szemétkosárba dobják. Ez fáj a legjobban. Igaz, én megkapom érte a tervezési díjat és ezzel befejezettnek is tekinthetném az ügyet. De nem tudok közömbös maradni, mert engem mindennél jobban érdekel terveim megvalósulása. Itt van például — s mielőtt folytatná, táskájából egy tervfotót vesz elő — a Kulich-szoborral szembeni lakóépület földszintjére kigondolt könyvesbolt terve. 1975-ben a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat békéscsabai képviselői egy korábbi jól sikerült tervem alapján teljes bizalommal fordultak hozzám. Kérésük az volt, az üzlethely elegáns és szép legyen. A teljes berendezést fémből terveztem. Azt hiszem nem a csabaiakon múlt, hogy nem fogadták el. Most már 1977-et írunk. Két teljes év telt el azóta. Nem hogy az ünnepi könyvhetek országos vidéki megnyitójára nem készült el — ahogyan először tervezték —, de még mindig elég távol áll a megvalósulástól. A dolog azért is biztatott annyira, mert egészen újszerű tervem országosan is alkalmazhatták volna. Először a Békéscsabai Vasipari Szövetkezet vállalkozott a berendezés elkészítésére, sőt esetleges szériagyártást is kilátásba helyeztek. Közben — ez az én szerencsém — beolvadtak a Hajtómű- és Festőberendezések Gyárába, s nekem új kivitelezőt kellett keresnem. Végül némi módosítással a Szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezet vállalkozott a kivitelezésre. Az ügy elhúzódása, az újra és újra jelentkező gondok hosz- szú ideig rossz hatással voltak rám. — A megvalósulatlan munkák után említsen meg néhányat a már elkészült és a jövő terveiből is. — Szívesen terveztem a békésieknek — mert szüleim ott laknak — társadalmi munkában a szálló étteremrészét. De az én munkám láthatják majd a tótkomlós! művelődési házban, vagy a békéscsabai postára belépők is. Nemrég a kórháznak is készítettem terveket. Most Szarvason, az óvónőképző mellett épülő lakások földszintjén lesz egy IBUSZ-ki- rendeltség és egy ételbár. Az utóbi nagyszerű téma. Szinte alig van szakirodalom hozzá. De nem lesz könnyű a szarvasi Szirén-butik rendszerű mintaboltjához sem tervet készíteni. Tudja, ezt úgy képzelem el... S míg jövünk a presszóból kifelé, a hivatásukat szerető emberekre jellemző módon lelkesen sorolja terveit, ötleteit. Látszik: kijutott a hullámvölgyből. B. Sajti Emese
