Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-13 / 267. szám

1977. november 13., vasárnap NÉPÚJSÁG Barátaink életéből Internacionalizmus a gyakorlatban Épül az „Orenburg” Az Orenburg—Szovjetunió nyugati határa között épülő gázvezeték csaknem 2700 ki­lométer hosszú lesz és három időzónát, 25 délkört szel át. A vezeték évente 28 milliárd köbméter földgázt továbbít­hat. Ebből több mint 15 mil­liárd köbmétert Bulgáriába, Lengyelországba, Csehszlo­vákiába, az NDK-ba és Ma­gyarországra szállít majd. A vezetéket szakaszokra osztot­ták, a résztvevő országok egy-egy szakasz építését vál­lalták magukra (Románia anyagilag járul hozzá a gáz­vezeték építéséhez). Lengyelek A napfény öntözte sztyep­pén hegesztőbrigádokat ve­szünk észre, a helikopter le­száll. Jan Vozanyiczki, gdanski hegesztő elmondja, hogy itt egy 80 fős komplex brigád dolgozik: — Gyorsan haladunk^' Mi, lengyel építők elhatároztuk, hogy az Októberi Forradalom 60-ik évfordulója tiszteletére 10 hónappal előbb befejez­zük a teljes vonalszakasz le­fektetését, azaz mind az 596 kilométer csövet egy vonalba hegesztjük. szimultánt. „Lengyelország— Szovjetunió” hirdetik a soron következő futballmeccset. Bo- rovaja és a Harkovi Traktor­gyár csapata fog játszani. / Kémetek Cserkassziban, a vendég- szerető városban ünnepélye­sen helyezték el a gázvezeték majdani szovjet üzemeltetői­nek otthont adó 15 emeletes lakóház alapkövét. A házat NDK-beli munkások építik. Két zenekar, egy szovjet és egy német érkezett az épít­kezés helyére. Felváltva ját­szottak, majd gyűlés volt. A Szovjetunió és az NDK him­nuszának hangjaira Ralf Franz exkavátorkezelő ki­emelte az első kas földet és Peter Bez dömperébe tette le. Egy év múlva a gázvezeték üzemeltetői beköltöznek az új házba... ...Újra a helikoptere.!, is­mét a sztyeppe... A pilóta valahol Lebegyin környékén csőfektető gépet, bulldózere­ket, lakókocsikat, szigetelő- csőfektető berendezést észlel. Ereszkedni kezdünk. — Udo Blümchen — mu­tatkozik be a magas, szakál­las mérnök Lipcséből. A hűvös lakókocsiban a brigád életéről mesél. A bri­gád a Nagy Honvédő Háború egyik hőse, Nyikolaj Petuhov nevét viseli, tagjai képletesen a hőst is maguk közé vették, teljesítik a rá eső normát, az így kapott pénzt pedig a Szovjet Békealapba utalják át. Magyarok Magyarországról 32 újság­író, rádió-, televízió-tudósító és filmhíradós „szállta meg” Ivano-Frankovszkot. A rög­tönzött sajtóértekezleten, amelyet az ötödik szakasz szovjet és magyar vezetői tartottak, Blacskó József, a magyar szakasz vezetője el­mondta, hogy a magyarok ál­tal felépítendő három komp­resszorállomás közül az első bogorodcsáni járási központ­ban készül el. Bagdi Márton építésvezető, aki annak ide­jén Moszkvában, a Gubkin Kőolajipari Egyetemen vég­zett, így beszél erről: — A kompresszorállomás helyén mocsár volt. Fákat vágtunk, kavicsot szállítot­tunk a helyszínre, ideiglenes utakat építettünk. Egyszóval a nulláról indultunk. És most nézzék meg! Kiterjedt építkezés tárul elénk, fölötte a habarcskeve­rő berendezés magasodik. Állnak már a raktárak és a garázsok. A kompresszorállo­máson kívül a magyarok 960 fős iskolát, óvodát, bölcsődét és az üzemeltetőknek lakó­épületeket készítenek Bogo- rodcsániban. „ ...A Kárpátok. Mintha fo­lyosóban repülnénk. Jobbra és balra hegyek, lent a nyom­vonal irtásának széles sza­lagja. Szorosan halad, lejtők­re kapaszkodik, erdőt szel át. Szűkül, szélesedik. Nagy ne­hézségeket kell még itt le­küzdeniük a szakaszt előké­szítő szovjet építőknek. A határ közvetlen közelé­ben, a nyomvonallal párhu­zamosan ezüstös cső csillog — A Druzsba, a Barátság — bólint a pilóta. Igen, pontosan 15 éve in­dult meg ezen a csővezetéken az olaj az európai szocialista országokba, lehetővé téve számukra a korszerű petrol­kémiai ipar megteremtését. És 1978 végén a vezeték építésében résztvevők föld­gázt kapnak Orenburgból. Borisz Szadekov Gépek segítik a csővezeték építőit ...A helikopter alatt széles szalagként húzódik egy bú­zamezőn át a vezeték nyom­vonala. Mielőtt távoznának innen, az építők újra műve­lésre alkalmassá teszik a te­rületet: a csöveket befogadó árkot betemetik a munka megkezdésekor gondosan ki­emelt és a közelben tárolt termőfölddel. A 2700 kilomé­teres vezetékből 2000 kilo­méter mezőgazdaságilag megművelt területen halad át. A vezeték építéséhez 45 méter széles nyomvonalat vesznek igénybe. Könnyű te­hát kiszámítani, mennyi föl­det „adnak vissza” az építők a földműveseknek. ...Leszállunk Borovaja helységben. Földszintes, összeszerelhető házakból álló település — mellette négy lengyel kávézó és egy bolt működik. Az élet azonban nem korlátozódik a település határain belülre. Sokan jártak már kirándulá­son Moszkvában, Leningrád- ban, Alma-Atában, Buhará- ban. A lengyel játékosokból kiállított „válogatott” sakk­csapattal Vlagyimir Szavon szovjet nagymester játszott Magyar nyelvű könyvtár is rendelkezésre áll Fotók, TASZSZ — APN — KS A SZOVJETUNIÓ A BEKE ES A ORSZÁGA TISZSZ-FOTŰKIÁLLÍTáS A MŰCSARNOKBAN 1977. NOVEMBER 4-27. November negyedikén ün­nepélyes aktussal kiállítás nyílt a Műcsarnokban, Buda­pesten. A TASZSZ szovjet hírügynökség fotóriporterei hozták el képeiket a magyar fővárosba, kiegészítve a je­lent és a közelmúltat a hat évtized kezdeteit dokumentá­ló régi fényképfelvételekkel, olyan egységgé szerkesztve az egészet, mely ritka élmény­ben részesíti a látogatót: ezer arcú képet ad egy hatal­mas ország hatvan esztende­jéről. Az első tájékoztató felirat a történelmi változást, az új világ hajnalát megelőző idő tragikusan egyszerű össze­foglalása: „Az'Orosz Biroda­lom a XX. század elején túl­nyomórészt agrárország volt, amely gazdaságilag a vezető tőkés államoktól függött. A világ ipari termelésének ke­vesebb, mint 4 százalékát adta. Az ország gazdálkodá­sában foglalkoztatott minden 100 személy közül az iparra 9, a mezőgazdaságra 75, .a kereskedelemre 9 fő jutott... 10 ezer lakosból 9-nek volt felsőfokú végzettsége, min­den 10 ezer emberre 18 orvos jutott.” És ott a képek: ha­jóvontató parasztok, bányá­szok nyomorult munkán a föld mélyén, tüntető tömeg a petrográdi utcán. Újabb fel­irat, csak éppen a figyelmet vezető szándékkal: „Oroszor­szágban érik a forradalom.” S ami ezután következik, azt itt is az Auróra cirkáló vezeti be: téglavörös óriás- fotón az ágyúzó hajó, a jel­adó, a forradalom szimbólu­ma. Archívumok képanyagá­ból válogatták a kiállítás idevonatkozó képeit, több közöttük eddig ismeretlen, legalábbis számunkra az. Az 1917. november 7-ről 8-ra virradó éjszaka eseményeit megrázó hittel rögzíti nem is sok kép, zászlók alatt ro­hamozó vörösgárdisták a Té­li Palota egyik bejáratánál, beszélgető katonák másnap, vagy harmadnap ; másutt Le­nin, és újra katonák, tenge­részek, munkások. Az idő a történelem vona­tán száguld tovább Képek az intervenció kegyetlen hónap­jaiból, újra csak Lenin fi­gyelő-mosolygó arca, miköz­ben H. G. Wells angol íróval cseveg a Kremlben; villany­fény gyúl a parasztkunyhó­ban ; írástudatlan emberek tollal, ceruzával a kezükben, iskolapadban... Néha egy-egy ünnep is: 1920. május elseje Moszkvában, az első szovjet traktor a gyárkapuban 1923- ból, a dnyeperi vízi erőmű avatása 1939-ből, feldíszített vonat a 3515 kilométeres kö­zép-ázsiai, szibériai vasút építésének képes krónikájá­ból, a mozdony feliratán az évszám: 1929. A II. világháború iszonyú csatáit, napjait is számos, ed­dig nem látott fotográfia hozza újra közeliinkbe, a TASZSZ haditudósítóinak egy-egy kiemelkedő remeke. A „Hulló bombák” és a „Sztálingrád romjai” ütik meg a kiállítás e részének alaphangját, melyet néhány lépéssel odébb már a béke képi eszközökkel kifejezhető öröm-akkordja old fel, az élet elpusztíthatatlanságának örömével. A „Jó reggelt” ab­lakban könyöklő szőke hajú leányalakja, a napfény lágy, verőfényes fensége együtt fe­jezi ki mindazt, amit az egész világ érzett akkor, ami­kor megérkezett a háború utolsó napja után a béke első reggele. Innen, a történelem, a hatvan esztendő talán leg- fénylőbb napjától időben-tér- ben-témában százféleképpen lép elénk ez a tragikus mély­ségekből induló nép, hétköz­napjainak és ünnepeinek névtelen fotóriporterek, fo­tóművészek által meglesett és megörökített pillanataival. Üj városrészek, komor-elgondol- koztató emlékművek, sporto­ló fiatalok, futkosó, huncut gyerekek, virágok és Moszk­va esti csillogása, magasba rohanó űrhajó-rakéta^ a Hold túlsó oldalának fantasz­tikusan megdöbbentő részle­te, háttérben a kék színű Földdel, és a Földön a jövőt vívó világ le sem írható fo­tográfiák seregén: ez a mű­csarnokbeli kiállítás, ahová betérni, és ott szemlélődni nemcsak ismereteink gyara­pítása végett hasznos, jó do­log. Sass Ervin Számítógépek KGST-rendszerben A dinamikusan fejlődő KGST-tagországoknak egyre nagyobb szükségük van a sokrétű feladatok elvégzésé­re alkalmas számítógéptech­nikára; kezdve a kis méretű modellektől egészen a má­sodpercenként több millió műveletet is elvégző kom­puterekig. Nem minden or­szág van azonban olyan helyzetben, hogy egy ilyen hatalmas rendszert saját erő­ből ki tudjon építeni. A KGST-országok ezért az együttműködés útját válasz­tották, s így lehetővé vált a tudományos-műszaki poten­ciálok egyesítése a számító­gép-technika tervezésében, gyártásában. A közös rendszer kidolgo­zásában részt vevő országok közül Magyarország a kis méretű ESZ—1010 modell tervezésére és gyártására specializálódott. Ez a beren­dezés 5—7 ezer művelet el­Ezt a nevet, mely lengye­leknek és magyaroknak egy­aránt közeli, viseli a lengyel tengeri utasszállítás óceánjá­ró hajója, amely Gdynia és Montreál között közlekedik. A „Stefan Batory”-t 1968-ban vásárolták Hollandiától. Hossza 153 m, szélessége 21 m, a BRT 15 024, sebessége 16,5 csomó/óra, és 773 férő­hely van rajta. Tavaly korszerűsítették a hajót. Üj, ízlésesen berende­zett, „góral” stílusú bárral, vadászteremmel, zeneterem­mel, bridzsklubbal és éjsza­kai bárral, 200 férőhelyes előadóteremmel, -tornaterem­mel és masszázsszobákkal gazdagodott. Korszerűsítették az uszodáját, fürdőszobáit, tusolóit, valamint a hajó sze­mélyzetének a lakóhelyisé­geit is. Tökéletesítették a tűzvédelmi berendezéseket, generáljavítást végeztek a gépházban, kicsetélték az elektromos berendezéseket is. Továbbá felszerelték még a végzésére képes másodper­cenként. Teljesítményben utána az ESZ—1020 típus következik, amelyet szovjet és bolgár szakemberek együttesen fejlesztettek ki, s Bulgária vállalkozott a gyártására. Az ESZ—1030 számítógépet a Szovjetunió­ban dolgozták ki, lengyel szakemberek közreműködé­sével. Ez a gép másodper­cenként 60-70 ezer művele­tet végez el. Az NDK az ESZ—1040 modell gyártására specializálta számítógépipa­rát. Ezt a komputert 250— 300 ezres műveleti sebessé­gével az elméleti számítások szférájában alkalmazták. A másodpercenként 500 ezer műveletet végző ESZ—1050 a Szovjetunióban készül. A so­rozat legújabb modelljének, az ESZ—1060-nak a műve­leti sebessége már eléri a 3 milliót másodpercenként. Ez a sorozat legnagyobb telje­sítményű modellje. hajót kikötői erőműteleppel is, mely lényegesen csökkenti a fenntartási költségeket. Azonban nerti ez az első lengyel hajó,, amely e név alatt szeli a habokat. Az ms/Batory nevű hajót 1936- ban vásárolta Lengyelország Olaszországtól. Az „elődnek” gazdag törté­nete volt. A II. világháború idején, lengyel zászló alatt teljesített szolgálatot, s töb­bek között részt vett a nor- végiai, szicíliai, dél-francia- országi és afrikai partraszál­lásokban. Továbbá részt vett a Norvégiából Franciaország­ba és Franciaországból Ang­liába történő hadsereg-eva- kuációban is. És miután nemegyszer sietett a bajba­jutottak segítségére, csak cso­dával határos módon kerülte el a pusztulást, „lucky ship”-nek, azaz „szerencsés hajó”-nak nevezték. A hábo­rú után még hosszú ideig szállította az utasokat. Sajtószemle Kleist-ünnepség az HDK-ban A Neues Deutschland be­számol arról, hogy a közel­múltban az Odera menti Frankfurtban háromnapos nemzetközi konferenciát tar­tottak. Ezen megvitatták a romantika kérdéseit és annak társadalmi fogadtatását — különös tekintettel Heinrich von Kleist és E. T. A. Hoff­mann műveire. A tudomá­nyos ülésszakot a berlini Humboldt egyetem több más felsőfokú oktatási intézmény­nyel és irodalomtörténeti ku­tatóintézettel közösen szer­vezte. A Heinrich von Kleist születésének 200. évfordulója alkalmával rendezett ünnep­ségen mintegy 200 bolgár, lengyel, magyar, francia, ja­pán és nyugatnémet tudós, író és művész vett részt. Minfiségi munkatervrfil tanácskoztak A jugoszláviai Magyar Szó beszámol arról, hogy az elmúlt héten nyolc észak- és középbánáti község kül­dötteinek tapasztalatait vi­tatták meg Zrenjaninban. A körzeti tanácskozáson érté­kelték az érdekközösségek munkáját és megállapítot­ták, hogy az önigazgatási vi­szonyok fejlesztése céljából még nem aknáztak ki min­den lehetőséget. Jobban ösz- sze kellene hangolni az ér­dekközösségek és ja már meglevő intézmények szak- szolgálatainak tevékenységét. Az is kívánatos lenne, ha a községekben a dolgozókat minél nagyobb arányban bevonnák az egyes kérdések megtárgyalásába. Az érdek- közösségek éves és távlati terveiben is több változatot kell előirányozni a jövőben. A cikk szerzője végül meg­elégedéssel ír arról, hogy — a hiányosságokat leszámítva — az utóbbi három évben az önigazgatási társulásdk je­lentős eredményeket értek el, és ez már elegendő ala­pot biztosít az önigazgatási viszonyok további fejleszté­sére. „Stefan Batory”

Next

/
Thumbnails
Contents