Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-13 / 267. szám
1977. november 13., vasárnap NÉPÚJSÁG Barátaink életéből Internacionalizmus a gyakorlatban Épül az „Orenburg” Az Orenburg—Szovjetunió nyugati határa között épülő gázvezeték csaknem 2700 kilométer hosszú lesz és három időzónát, 25 délkört szel át. A vezeték évente 28 milliárd köbméter földgázt továbbíthat. Ebből több mint 15 milliárd köbmétert Bulgáriába, Lengyelországba, Csehszlovákiába, az NDK-ba és Magyarországra szállít majd. A vezetéket szakaszokra osztották, a résztvevő országok egy-egy szakasz építését vállalták magukra (Románia anyagilag járul hozzá a gázvezeték építéséhez). Lengyelek A napfény öntözte sztyeppén hegesztőbrigádokat veszünk észre, a helikopter leszáll. Jan Vozanyiczki, gdanski hegesztő elmondja, hogy itt egy 80 fős komplex brigád dolgozik: — Gyorsan haladunk^' Mi, lengyel építők elhatároztuk, hogy az Októberi Forradalom 60-ik évfordulója tiszteletére 10 hónappal előbb befejezzük a teljes vonalszakasz lefektetését, azaz mind az 596 kilométer csövet egy vonalba hegesztjük. szimultánt. „Lengyelország— Szovjetunió” hirdetik a soron következő futballmeccset. Bo- rovaja és a Harkovi Traktorgyár csapata fog játszani. / Kémetek Cserkassziban, a vendég- szerető városban ünnepélyesen helyezték el a gázvezeték majdani szovjet üzemeltetőinek otthont adó 15 emeletes lakóház alapkövét. A házat NDK-beli munkások építik. Két zenekar, egy szovjet és egy német érkezett az építkezés helyére. Felváltva játszottak, majd gyűlés volt. A Szovjetunió és az NDK himnuszának hangjaira Ralf Franz exkavátorkezelő kiemelte az első kas földet és Peter Bez dömperébe tette le. Egy év múlva a gázvezeték üzemeltetői beköltöznek az új házba... ...Újra a helikoptere.!, ismét a sztyeppe... A pilóta valahol Lebegyin környékén csőfektető gépet, bulldózereket, lakókocsikat, szigetelő- csőfektető berendezést észlel. Ereszkedni kezdünk. — Udo Blümchen — mutatkozik be a magas, szakállas mérnök Lipcséből. A hűvös lakókocsiban a brigád életéről mesél. A brigád a Nagy Honvédő Háború egyik hőse, Nyikolaj Petuhov nevét viseli, tagjai képletesen a hőst is maguk közé vették, teljesítik a rá eső normát, az így kapott pénzt pedig a Szovjet Békealapba utalják át. Magyarok Magyarországról 32 újságíró, rádió-, televízió-tudósító és filmhíradós „szállta meg” Ivano-Frankovszkot. A rögtönzött sajtóértekezleten, amelyet az ötödik szakasz szovjet és magyar vezetői tartottak, Blacskó József, a magyar szakasz vezetője elmondta, hogy a magyarok által felépítendő három kompresszorállomás közül az első bogorodcsáni járási központban készül el. Bagdi Márton építésvezető, aki annak idején Moszkvában, a Gubkin Kőolajipari Egyetemen végzett, így beszél erről: — A kompresszorállomás helyén mocsár volt. Fákat vágtunk, kavicsot szállítottunk a helyszínre, ideiglenes utakat építettünk. Egyszóval a nulláról indultunk. És most nézzék meg! Kiterjedt építkezés tárul elénk, fölötte a habarcskeverő berendezés magasodik. Állnak már a raktárak és a garázsok. A kompresszorállomáson kívül a magyarok 960 fős iskolát, óvodát, bölcsődét és az üzemeltetőknek lakóépületeket készítenek Bogo- rodcsániban. „ ...A Kárpátok. Mintha folyosóban repülnénk. Jobbra és balra hegyek, lent a nyomvonal irtásának széles szalagja. Szorosan halad, lejtőkre kapaszkodik, erdőt szel át. Szűkül, szélesedik. Nagy nehézségeket kell még itt leküzdeniük a szakaszt előkészítő szovjet építőknek. A határ közvetlen közelében, a nyomvonallal párhuzamosan ezüstös cső csillog — A Druzsba, a Barátság — bólint a pilóta. Igen, pontosan 15 éve indult meg ezen a csővezetéken az olaj az európai szocialista országokba, lehetővé téve számukra a korszerű petrolkémiai ipar megteremtését. És 1978 végén a vezeték építésében résztvevők földgázt kapnak Orenburgból. Borisz Szadekov Gépek segítik a csővezeték építőit ...A helikopter alatt széles szalagként húzódik egy búzamezőn át a vezeték nyomvonala. Mielőtt távoznának innen, az építők újra művelésre alkalmassá teszik a területet: a csöveket befogadó árkot betemetik a munka megkezdésekor gondosan kiemelt és a közelben tárolt termőfölddel. A 2700 kilométeres vezetékből 2000 kilométer mezőgazdaságilag megművelt területen halad át. A vezeték építéséhez 45 méter széles nyomvonalat vesznek igénybe. Könnyű tehát kiszámítani, mennyi földet „adnak vissza” az építők a földműveseknek. ...Leszállunk Borovaja helységben. Földszintes, összeszerelhető házakból álló település — mellette négy lengyel kávézó és egy bolt működik. Az élet azonban nem korlátozódik a település határain belülre. Sokan jártak már kiránduláson Moszkvában, Leningrád- ban, Alma-Atában, Buhará- ban. A lengyel játékosokból kiállított „válogatott” sakkcsapattal Vlagyimir Szavon szovjet nagymester játszott Magyar nyelvű könyvtár is rendelkezésre áll Fotók, TASZSZ — APN — KS A SZOVJETUNIÓ A BEKE ES A ORSZÁGA TISZSZ-FOTŰKIÁLLÍTáS A MŰCSARNOKBAN 1977. NOVEMBER 4-27. November negyedikén ünnepélyes aktussal kiállítás nyílt a Műcsarnokban, Budapesten. A TASZSZ szovjet hírügynökség fotóriporterei hozták el képeiket a magyar fővárosba, kiegészítve a jelent és a közelmúltat a hat évtized kezdeteit dokumentáló régi fényképfelvételekkel, olyan egységgé szerkesztve az egészet, mely ritka élményben részesíti a látogatót: ezer arcú képet ad egy hatalmas ország hatvan esztendejéről. Az első tájékoztató felirat a történelmi változást, az új világ hajnalát megelőző idő tragikusan egyszerű összefoglalása: „Az'Orosz Birodalom a XX. század elején túlnyomórészt agrárország volt, amely gazdaságilag a vezető tőkés államoktól függött. A világ ipari termelésének kevesebb, mint 4 százalékát adta. Az ország gazdálkodásában foglalkoztatott minden 100 személy közül az iparra 9, a mezőgazdaságra 75, .a kereskedelemre 9 fő jutott... 10 ezer lakosból 9-nek volt felsőfokú végzettsége, minden 10 ezer emberre 18 orvos jutott.” És ott a képek: hajóvontató parasztok, bányászok nyomorult munkán a föld mélyén, tüntető tömeg a petrográdi utcán. Újabb felirat, csak éppen a figyelmet vezető szándékkal: „Oroszországban érik a forradalom.” S ami ezután következik, azt itt is az Auróra cirkáló vezeti be: téglavörös óriás- fotón az ágyúzó hajó, a jeladó, a forradalom szimbóluma. Archívumok képanyagából válogatták a kiállítás idevonatkozó képeit, több közöttük eddig ismeretlen, legalábbis számunkra az. Az 1917. november 7-ről 8-ra virradó éjszaka eseményeit megrázó hittel rögzíti nem is sok kép, zászlók alatt rohamozó vörösgárdisták a Téli Palota egyik bejáratánál, beszélgető katonák másnap, vagy harmadnap ; másutt Lenin, és újra katonák, tengerészek, munkások. Az idő a történelem vonatán száguld tovább Képek az intervenció kegyetlen hónapjaiból, újra csak Lenin figyelő-mosolygó arca, miközben H. G. Wells angol íróval cseveg a Kremlben; villanyfény gyúl a parasztkunyhóban ; írástudatlan emberek tollal, ceruzával a kezükben, iskolapadban... Néha egy-egy ünnep is: 1920. május elseje Moszkvában, az első szovjet traktor a gyárkapuban 1923- ból, a dnyeperi vízi erőmű avatása 1939-ből, feldíszített vonat a 3515 kilométeres közép-ázsiai, szibériai vasút építésének képes krónikájából, a mozdony feliratán az évszám: 1929. A II. világháború iszonyú csatáit, napjait is számos, eddig nem látott fotográfia hozza újra közeliinkbe, a TASZSZ haditudósítóinak egy-egy kiemelkedő remeke. A „Hulló bombák” és a „Sztálingrád romjai” ütik meg a kiállítás e részének alaphangját, melyet néhány lépéssel odébb már a béke képi eszközökkel kifejezhető öröm-akkordja old fel, az élet elpusztíthatatlanságának örömével. A „Jó reggelt” ablakban könyöklő szőke hajú leányalakja, a napfény lágy, verőfényes fensége együtt fejezi ki mindazt, amit az egész világ érzett akkor, amikor megérkezett a háború utolsó napja után a béke első reggele. Innen, a történelem, a hatvan esztendő talán leg- fénylőbb napjától időben-tér- ben-témában százféleképpen lép elénk ez a tragikus mélységekből induló nép, hétköznapjainak és ünnepeinek névtelen fotóriporterek, fotóművészek által meglesett és megörökített pillanataival. Üj városrészek, komor-elgondol- koztató emlékművek, sportoló fiatalok, futkosó, huncut gyerekek, virágok és Moszkva esti csillogása, magasba rohanó űrhajó-rakéta^ a Hold túlsó oldalának fantasztikusan megdöbbentő részlete, háttérben a kék színű Földdel, és a Földön a jövőt vívó világ le sem írható fotográfiák seregén: ez a műcsarnokbeli kiállítás, ahová betérni, és ott szemlélődni nemcsak ismereteink gyarapítása végett hasznos, jó dolog. Sass Ervin Számítógépek KGST-rendszerben A dinamikusan fejlődő KGST-tagországoknak egyre nagyobb szükségük van a sokrétű feladatok elvégzésére alkalmas számítógéptechnikára; kezdve a kis méretű modellektől egészen a másodpercenként több millió műveletet is elvégző komputerekig. Nem minden ország van azonban olyan helyzetben, hogy egy ilyen hatalmas rendszert saját erőből ki tudjon építeni. A KGST-országok ezért az együttműködés útját választották, s így lehetővé vált a tudományos-műszaki potenciálok egyesítése a számítógép-technika tervezésében, gyártásában. A közös rendszer kidolgozásában részt vevő országok közül Magyarország a kis méretű ESZ—1010 modell tervezésére és gyártására specializálódott. Ez a berendezés 5—7 ezer művelet elEzt a nevet, mely lengyeleknek és magyaroknak egyaránt közeli, viseli a lengyel tengeri utasszállítás óceánjáró hajója, amely Gdynia és Montreál között közlekedik. A „Stefan Batory”-t 1968-ban vásárolták Hollandiától. Hossza 153 m, szélessége 21 m, a BRT 15 024, sebessége 16,5 csomó/óra, és 773 férőhely van rajta. Tavaly korszerűsítették a hajót. Üj, ízlésesen berendezett, „góral” stílusú bárral, vadászteremmel, zeneteremmel, bridzsklubbal és éjszakai bárral, 200 férőhelyes előadóteremmel, -tornateremmel és masszázsszobákkal gazdagodott. Korszerűsítették az uszodáját, fürdőszobáit, tusolóit, valamint a hajó személyzetének a lakóhelyiségeit is. Tökéletesítették a tűzvédelmi berendezéseket, generáljavítást végeztek a gépházban, kicsetélték az elektromos berendezéseket is. Továbbá felszerelték még a végzésére képes másodpercenként. Teljesítményben utána az ESZ—1020 típus következik, amelyet szovjet és bolgár szakemberek együttesen fejlesztettek ki, s Bulgária vállalkozott a gyártására. Az ESZ—1030 számítógépet a Szovjetunióban dolgozták ki, lengyel szakemberek közreműködésével. Ez a gép másodpercenként 60-70 ezer műveletet végez el. Az NDK az ESZ—1040 modell gyártására specializálta számítógépiparát. Ezt a komputert 250— 300 ezres műveleti sebességével az elméleti számítások szférájában alkalmazták. A másodpercenként 500 ezer műveletet végző ESZ—1050 a Szovjetunióban készül. A sorozat legújabb modelljének, az ESZ—1060-nak a műveleti sebessége már eléri a 3 milliót másodpercenként. Ez a sorozat legnagyobb teljesítményű modellje. hajót kikötői erőműteleppel is, mely lényegesen csökkenti a fenntartási költségeket. Azonban nerti ez az első lengyel hajó,, amely e név alatt szeli a habokat. Az ms/Batory nevű hajót 1936- ban vásárolta Lengyelország Olaszországtól. Az „elődnek” gazdag története volt. A II. világháború idején, lengyel zászló alatt teljesített szolgálatot, s többek között részt vett a nor- végiai, szicíliai, dél-francia- országi és afrikai partraszállásokban. Továbbá részt vett a Norvégiából Franciaországba és Franciaországból Angliába történő hadsereg-eva- kuációban is. És miután nemegyszer sietett a bajbajutottak segítségére, csak csodával határos módon kerülte el a pusztulást, „lucky ship”-nek, azaz „szerencsés hajó”-nak nevezték. A háború után még hosszú ideig szállította az utasokat. Sajtószemle Kleist-ünnepség az HDK-ban A Neues Deutschland beszámol arról, hogy a közelmúltban az Odera menti Frankfurtban háromnapos nemzetközi konferenciát tartottak. Ezen megvitatták a romantika kérdéseit és annak társadalmi fogadtatását — különös tekintettel Heinrich von Kleist és E. T. A. Hoffmann műveire. A tudományos ülésszakot a berlini Humboldt egyetem több más felsőfokú oktatási intézménynyel és irodalomtörténeti kutatóintézettel közösen szervezte. A Heinrich von Kleist születésének 200. évfordulója alkalmával rendezett ünnepségen mintegy 200 bolgár, lengyel, magyar, francia, japán és nyugatnémet tudós, író és művész vett részt. Minfiségi munkatervrfil tanácskoztak A jugoszláviai Magyar Szó beszámol arról, hogy az elmúlt héten nyolc észak- és középbánáti község küldötteinek tapasztalatait vitatták meg Zrenjaninban. A körzeti tanácskozáson értékelték az érdekközösségek munkáját és megállapították, hogy az önigazgatási viszonyok fejlesztése céljából még nem aknáztak ki minden lehetőséget. Jobban ösz- sze kellene hangolni az érdekközösségek és ja már meglevő intézmények szak- szolgálatainak tevékenységét. Az is kívánatos lenne, ha a községekben a dolgozókat minél nagyobb arányban bevonnák az egyes kérdések megtárgyalásába. Az érdek- közösségek éves és távlati terveiben is több változatot kell előirányozni a jövőben. A cikk szerzője végül megelégedéssel ír arról, hogy — a hiányosságokat leszámítva — az utóbbi három évben az önigazgatási társulásdk jelentős eredményeket értek el, és ez már elegendő alapot biztosít az önigazgatási viszonyok további fejlesztésére. „Stefan Batory”
