Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-13 / 267. szám
iJiüüiMM 1977. november 13., vasárnap Bemutatkozik: a Tizek A fiatalok szabad idős programjának egyik újszerű formája volt még 1969 tavaszán, nyarán a klubban való találkozás. A korábbi, inkább magánjellegű — há- zibulis — időszakot váltották fel az akkor még csak elvétve működő és a mai ifjúsági klubhálózat gerincét képező, alakuló ifjúsági klubok. A Tízek ifjúsági klub megalakulása is erre az időszakra esik. Tíz KlSZ-alap- szervezet fogott össze, és szerény anyagi támogatását összevonva teremtette meg az alapját a klub működésének. Persze, az igazi alapot az adta, hogy 1969. november 7-én átadták az új ifjúsági és úttörőházat, ahol otthont kapott a klub tagsága. Az eredeti elképzelés is az volt, hogy általános jellegű ifjúsági klubot létesítünk, s így az első perctől kezdve széles körű tevékenységet fejtett ki a klub, és sok irányú érdeklődést próbáltunk több-kevesebb sikerrel kielégíteni. A klub működése óta sikerrel rendezzük meg a filmklubesteket s ebből az akkori kezdeményezésből a következetes munka eredményeként ma már annyian érdeklődnek a vetítések iránt, hogy ez évtől a ház szervezésében nagytermi rendezvény lett. Fórum jellegű beszélgetésekkel a klubfiatalok politikai érdeklődését fejlesztjük és az aktuális kül- és belpolitikai eseményekről kapunk és kaptunk tájékoztatást olyan ismert személyektől is, mint Kalmár György, Polgár Dénes, Sugár András. Igen jó kapcsolatot alakítottunk ki az MTI KISZ- szervezetével, ahonnan fiatal munkatársak jöttek hozzánk, többek között Simó László, az MTI lisszabonni, majd jelenleg római tudósítója. Rendszeresen programunkba iktatjuk városunk fejlődését ismertető beszélgetéseket, amikor a város vezetőivel találkozik klubtagságunk. Régóta rendszeresen megtartjuk és ma már hagyományosnak számít a minden hónapban megrendezésre kerülő esti tárlatsorozatunk, amellyel elsődlegesen fiataljaink ízlésformálását, képzőművészeti nevelését 'kívánjuk elősegíteni. Kiállítást rendeztünk minden megyénkben élő képzőművésszel, többek között Koszta Rozáliával, Gaburek Károly- lyal és más, megyénkben élő fiatal művészekkel. Jó feltételek között dolgozunk, és a két kiváló, két aranykoszorús cím a munka elismerését jelenti. Csatlakoztunk az elmúlt évben az Új Tükör folyóirat klubpályázatához, s az elmúlt évben második helyezést értünk el. A lassan tíz éve működő ifjúsági klubunk következetesen arra törekszik, hogy a klubnapokon otthonos környezetet teremtsen tagjainak és úgy nyújtson ismeretet, hogy az élményt adó, szórakoztató, de — ezt reméljük — maradandó is legyen. Ez évben felhívással fordultunk megyénk valameny- nyi ifjúsági klubjához annak érdekében, hogy szorosan kapcsolódva a KISZ előtt álló politikai célkitűzésekhez, a klub nyújtotta lehetőségeket alkalmazva a fiatalokhoz közel vigyük érzelmileg a NOSZF évfordulóját, a VIT szellemét, kapcsolódjanak be a klubok az Edzett Ifjúság sportmozgalmába és emlékezzünk meg méltóképpen Ady Endre születésének 100. évfordulójáról. Hevesi József klubvezető Varró János Az elmúlt hét végén izgalmas szakmai verseny volt Orosházán; a KISZ városi bizottsága és az ifjúmunkás bizottság által szervezett versenyen fiatal lakatos szakmunkások és végzős lakatos szakmunkástanulók mérték össze elméleti felkészültségüket, gyakorlati képességeiket. Először szakmai elméletből, anyagismeretből, szakrajzból, matematikából, politikából, munkavédelemből „vizsgáztak” a versenyzők, és néhányan bizony alaposan megizzadtak a 90 perc alatt. Itt-ott el is hangzott: könnyebb a műhelyben! Az elméleti versenyen Szirbik Sándor, a baromfifeldolgozó vállalat orosházi gyárának szakmunkása szerepelt a legeredményesebben. Persze hátra volt még a „második forduló”, a gyakorlat. Ezt másnap, a MEZŐGÉP Vállalat orosházi gyárában bonyolították le. Pontosan 225 perc állt rendelkezésre a munkadarab elkészítéséhez. Az idő ezúttal sokkal gyorsabban telt, mint egy „sima” munkanapon. S végre követLakatosverseny kezett az eredményhirdetés, amely szerint a fiatal szakmunkások közül Varró János, az üveggyár dolgozója lett az első, mindössze egy ponttal maradt le tőle Szirbik Sándor, harmadik pedig Besenyei József lett a Gázipari Gépgyárból. A szakmunkástanulók közül Szo- kolai Ferenc gyűjtött a legtöbb pontot, Mile László lett a második és Németh László a harmadik, mindhárman az orosházi 612-es Szakmunkásképző Intézet tanulói. Külön jutalmat kapott az elméleti versenyen nyújtott teljesítményéért Szirbik Sándor, s a gyakorlati verseny eredményéért Garam- völgyi István, a Gázipari Gépgyár dolgozója. • * * — Az orosházi szakmunkásképző intézetben végeztem 1975-ben — mutatkozott be a verseny után Varró János. — Az üveggyár tanműhelyébe jártam gyakorlatra és szakmunkásvizsga után is itt maradtam. Nem is akármilyen feladatot bíztak a fiatal géplakatosra; a műszaki fejlesztési osztály kivitelező műhelyébe került, oda, ahol az újítók tervei válnak valósággá. — Tizenegyen, dolgozunk a műhelyben — így a győztes. — Ifjúsági szocialista brigádban vagyunk, jó körülmények között végezhetjük a munkánkat. Jelenleg például egy automata üvegvágó asztalt készítettünk, éppen most fejeztük be. Végül a versenyről váltunk néhány szót. — Ideális körülmények között versenyezhettünk, jól rendezték-szervezték. Az első helyezésnek természetesen örülök, már csak azért is, mert úgy veszem észre, más szemmel néznek rám az idősebbek is. T. I. Egy ellesett pillanat a versenyről Fotó: Falud! János A Látóban láttuk Nagyezsda Leningrádból Csend van az otthonos teremben. — ... és azóta az Élet Útjának hívják ezt az utat, a Ladoga tavon át! Huszonöt gyermekszempár figyel; a békéscsabai Pad- rah Lajos úttörőcsapat internacionalista klubjának tagjai, akik most Nagyezsda nénit hallgatják. Nagyezsda Kirilovna Ivanovna a KISZ Békés megyei bizottságának vendégeként érkezett november első napjaiban megyénkbe. Édesapja részt vett Magyarország felszabadításában, ^ s a Szarvas környéki harcokban halt hősi halált. Alezredes és ezredparancsnok volt, és a szarvasi temetőben nyugszik. Egy véletlen találkozás segítségével sikerült megtalálnia Nagyezsda Ivanovának édesapja sírját, mégpedig a KISZ megyei és szarvasi vezetőinek segítségével. 1961- ben járt először megyénkben, és most negyedszer kereste fel a sírt, és helyezte el a Leningrádból hozott virágot. Megyénk kedves vendégét gazdag program várta. Ott volt a KISZ megyei kitüntetésátadási ünnepségén, a meghívásnak' eleget téve ellátogatot több családhoz, akikkel előző útjai során ismerkedett, barátkozott meg. Elragadtatással szólt a Me- zőkovácsházán rendezett népművészeti kiállításról, járt Battonyán, ahol édesapja is magyar földre lépett. Találkozott óvodás gyerekekkel, akik sokféle apró ajándékkal készültek a vendég fogadására; ki-ki legkedvesebb játékával igyekezett meglepni őt. Az egyik kisfiú például színes üveggolyót adott neki. Felkereste a békéscsabai Férfifehér- nemű-gyárat, a Kulich Gyula Ifjúsági és Űttörőházat, találkozott egykori és mai ifjúsági vezetőkkel. Egy délutánt a békéscsabai Padrah Lajos úttörőt csapat internacionalista klubjában töltött, ahol Le- ningrádról, a hős város 900 napjáról, édesapjáról, férjéről mesélt a gyerekek kérdései nyomán: — Amikor kitört a II. világháború, Lvovban laktunk. Tizenhét éves voltam akkor. A család minden tagja, már az első napon a háborúba indult. Nagyon nehéz idők következtek... Huszonöt gyermekszempár kíváncsian, olykor értetlenül figyeli Nagyezsda nénit. Mert vannak szavak, amelyeket a mai gyerekek már nem, vagy alig ismernek... Fotó: Szekeres András A közelmúltban jelent meg a szeghalmi Péter András Gimnázium és Szak- középiskola lapja, a Látó. E diáklap 1977/5—6. számában megemlékeznek a NOSZF 60. évfordulójáról. Az „Ismered? Olvastad?” rovat könyvajánlásában jól választottak a Szerkesztők. Somogyi Tóth Sándor Gyerektükör című könyve valóban tanulságos olvasmány nemcsak diákoknak, de felnőtteknek is. A KISZ-Hír- adó új hangvétellel jelentkezett. A csipkelődő, önkritikus szemlélet csak egy helyen — a nyári építőtáborokról szóló írásban — nem érvényesülhetett. Hogy miért, az a következőkből kiderül: a gimnáziumból 140-en itthon, 55-en pedig külföldön vettek részt az építőtáborok munkájában. Ez valóban nem tréfa! Több szempontból is kiemelésre méltó Enyedi Katalin U. Nagy István tanárral készített interjúja. Egyrészt mert bepillantást nyerhettünk az iskola 50 éves jubileumára készülő Péter András-emlékkönyv érdekes történeteket felelevenítő előkészületi munkáiba, másrészt, mert jó és követésre méltó gondolat lenne megszólaltatni más iskolaújság hasábjain is a tudományos munkát végző pedagógusokat. Szép, méltó megemlékezés olvasható a 80 éve született Sinka Istvánról a lap irodalmi mellékletében. B. S. E. Riadó ’77 „Kisdobosok, úttörők figyelem!” — hangzott fel november 4-én 12 óra 30 perckor a Kossuth rádióban az Úttörőszövetség Országos Tanácsának riadóparancsa, mely jelezte a gyermekeknek; kezdődhet az országos játék, amelyre a riadókészültség elhangzása óta izgalommal várakoztak a kék és piros nyakkendősök, úttörővezetőikkel együtt. A rádió elhangzása után megyénk 45 ezer kisdobosa, úttörője, úttörővezetője is „akcióba lépett”, rendkívüli csapatgyűlést hívtak össze, ahol a csapatvezető ismertette, a játék keretében milyen feladatok várnak a fiatalokra. E nagyszabású, izgalmas játékba bepillantást enged a következő összeállítás. DOBÓ KATALIN RA3 Ülívf? lUjb Áo+rtetUft. r*v^U.T(i (ti .%• — ..h&tiZűh cw f&toJA * at'»«** Hunya Istvánnak, a ME- DOSZ elnökének az endrődi kisdobosokhoz, úttörőkhöz küldött sorai: „Akik nem ismerik a múltat, nem tudják helyesen értékelni a jelent. Az első úttörők Lenin és kommunisták voltak. Mi követtük az irányt, melyet ők mutattak és elértünk a máig. Ti már járhatóbb úton haladhattok tovább a mánál is boldogabb jövőbe. Előre, Pajtások!” Fotó: Gutyan Mihály Szentetornya, Petőfi Sándor úttörőcsapat: a riadó elhangzása után akadályversenyen adtak számot felkészültségükről a pajtások. A „novemberi számadás” alapjául szolgált a forradalmi vállalások teljesítése — többek között az iskolai virágoskert ápolása, az autóbuszmegállóhely rendben tartása, tablók, kiállítás rendezése a Szovjetunióról —, az ünnepi faliújságok, az őrsi naplók és az akadályversenyen elért eredmény. Endrőd, Zrínyi Ilona úttörőcsapat: futárok vitték a titkos parancsot minden osztaghoz. A megadott időpontban az osztagok a „forradalmi bizottságnál” jelentkeztek, majd tovább indultak, hogy felkeressék a község különböző pontjain felállított állomásokat. Közben egy másik úttörőcsoport a népligetben felépítette a raz- livi kunyhó mását. Itt találkoztak a visszatérő osztagok. Vésztő, Hunyadi János úttörőcsapat : A riadót a parancsnokság a „Szmolnij”- ból irányította, egyben ez volt az első állomás. A feladatokat a pajtások mint „vörösgárdisták” hajtották végre. A játékhoz természetesen jól kellett ismerni az Októberi Forradalom eseményeit, szereplőit. Szeghalom, József Attila úttörőcsapat: „Petrográdi órák” elnevezéssel rendeztek akadályversenyt a szeghalmi pajtások. A „forradalmi osztagok” az iskolában ülésező „forradalmi parancsnokságon” jelentkeztek a titkos jelszóval, majd itt kapták meg harci feladataikat. Ez pedig a következő volt: az osztagok „megszállták” a munkahelyeket, intézményeket és érdeklődtek a szocialista brigádok életéről, az üzemek termeléséről, ismerkedtek a tűzoltás eszközeivel, a vasút biztosító rendszerével. Szarvas, Dobó Katica úttörőcsapat : Titkos parancscsal, hírvivőkön keresztül riadóztatta a parancsnokság az osztagokat. A harci feladatok évfolyamonként különböztek, volt sportvetélkedő, akadályverseny, történeti vetélkedő. Az iskolában kiállításon mutatták be a pajtások, hogy mit tudnak a Szovjetunióról. Nagykamarás, Ságvári Endre úttörőcsapat: Itt vetélkedőt tartottak, melynek témája a névadó, Ságvári , Endre élete, munkássága volt. A vetélkedőre a községi művelődési házban került sor, ahol megjelentek a csapat vendégei, Ságvári Endre egykori ismerősei, a csapat patronálói is. A Képes Újság szerkesztősége discó-partit rendezett november 9-én, szerdán este Békéscsabán, az ifjúsági és úttörőházban. A lemezlovas Dévényi Tibor volt. Felvételünkön Soós Zoltán költő, a rendezvény vendége a mikrofon előtt Fotó: Martin Gábor
