Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-13 / 267. szám
.1977. november 13., vasárnap Határsértttk és csempészek Lökösháza határ menti község. Fontos vasúti csomópont. Az itteni határőrőrsön teljesít szolgálatot Nagy József határőr, Danka Tibor pedig a határállomáson. A közelmúltban mindkettőjüknek érdekes élményben vo}t részük. De erről beszéljenek ők maguk, az esetek főszereplői. Nagy József határőr: Jól emlékszem a napra, hiszen ilyen nem mindig adódik még a határőr életében sem. Augusztus elején történt egy szombat estén. Az egyik figyelőponton foglaltuk el helyeinket társammal, akinek ez volt az első éjszakai szolgálata. Beszélgettünk erről, arról, mint ahogy az ilyenkor szokás, hogy agyonüssük és felszólítás nélkül nyújtották a karjukat a magasba. Meglepődtem. Három határsértő egyszerre? De nem volt sok idő a gondolkozásra, cselekedni kellett. Társam biztosított, én pedig összebilincseltem a kezüket. Jelzést adtam az őrsre, hogy határsértőket fogtunk el._ A segítség nem sokkal később a helyszínre érkezett. Két fiú törve beszélte a magyart, a harmadik pedig csak hallgatott. Amint később megtudtam, Ausztriába akartak szökni, az egyik srácnak ott volt valami rokona. Ezen az éjszakán nem sokat aludtunk. A társam még annyit sem. Gondolhatja, első szolgálatban három határsértőt fogtunk el. Nekem is örökaz időt valamivel. Persze mindez figyelés közben és halkan történt, hogy ne csapjunk semmiféle zajt. A komámnak minden új volt, szokatlan, félelmetes, én már ügyet sem vetettem a különböző zajokra, megszoktam az éjszakai szolgálatot. Persze én sem így voltam ezzel az első időkben. Na, elég az hozzá, hogy elmeséli hol lakik, mit csinál, a lányokról is beszélgettünk, az idő csak nehezen telt. Szép nyári meleg, holdvilágos este volt. Egyszer csak jött az ellenőrzés, jelentkeztünk mind a ketten, elmondtuk, hogy semmi különösebb esemény nem történt. Aztán elmentek. Elmúlt már éjfél. Lassan készülődtünk hazafelé, önkéntelenül, mintegy ösztönösen tekintettem az útkereszteződés felé, amely tőlünk olyan 100 méternyire lehetett. Sötét árnyakat láttam mozogni. Elfojtott, suttogó hangok hallatszottak. Megbököm a társam, figyelj csak, te is látod? Meresztette a szemét, de nem látott semmit. Nem hagytam annyiban. Mondom: Gyere óvatosan utánam! Megyünk az útkereszteződés felé. Semmi mozgást nem láttunk, egyetlenegy hangot sem hallottunk. Az út mellett magasra nőtt ciher hajladozott a szélben. Zseblámpámmal világítottam a bokrok alá és szerencsém volt. Három pár cipőt pillantottam meg a gaz között. — Állj, ki vagy! Felállni! — mondtam határozottan, lövésre tartott géppisztoly- k lyal. Három olyan magunk korabeli fiatalember állt fel re emlékezetes marad az az augusztusi éjszaka. A sikeres akcióért öt nap jutalomszabadságot kaptam, nem, még nem vettem ki, tartogatom a költözéshez. Lakást kaptunk Szeghalmon, s egy hathónapos kislányom van, akivel szeretnénk az új lakásba mihamarabb beköltözni. Danka Tibor: Rendszeresen járunk a kifelé irányuló, vagy a befelé jövő vonatokat ellenőrizni. Szokás szerint azon a napon is — amely ugyanúgy kezdődött, mint a többi — mentünk szolgálatba. A vasutasokkal és másokkal közösen vizsgáltuk a szerelvényeket. Akkor is ugyanúgy, már ki tudja hány százszor jártuk végig a kocsikat, és már rutinszerűnek számító vizsgálatokat láttuk el. Benéztünk minden kis helyre, ahol valamit el lehet dugni. Az utolsó előtti kocsinál jártunk, amikor a padlástérben gyanús csomagot láttam lógni a mennyezetről. Bebújok, s elvágom a madzagot, amellyel a csomag fel volt erősítve. Egy selyemharisnya volt, tele százlejesek- kel. Ahogy később megszámoltuk, 130 ezer lejt akartak átcsempészni. Persze hogy örültem a jó fogásnak. Mindketten furcsa véletlen folytán együtt vonultak be, egy helyen laknak és helyen dolgoznak, Szeghalmon a Csepel Autógyárban, sőt egy üzemcsarnokban, és mindketten esztergályosok. Nagy József kétszeres élenjáró katona. B. O. fl Béke és Szocializmus, a kommunista és munkáspártok elméleti és tájékoztató folyóirata legújabb számában Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának elnöke Október 60. évfordulóját köszönti és méltatja cikkében. Közli a folyóirat Alois Indra, a CSKP KB Elnökségének tagja, a CSSZK Szövetségi Gyűlésének elnöke „A szocialista parlament a népi hatalom eszköze” című cikkét. Carlos Costa, a Portugál Kommunista Párt PB és Titkárságának tagja a párt országos konferenciájának eredményeit ismerteti. Józef Pinkowski, a LEMP KB titkára a „Változások a lengyel faluban” című cikkében a lengyel vidéki életet mutatja be. A Béke és Szocializmus szerkesztő bizottságának három tagja Magyarországon járt és tanulmányozta az üzemi demokrácia fejlesztésének útjait és problémáit. Tapasztalataikról részletesen beszámolnak a folyóirat októberi számában. Emberséges embernek lenni... Egy műszaki alakulat születésének 15. évfordulója A tudományos technikai forradalom eredményeképpen hazánk védelmi képességének növelésére, a magyar néphadsereg harckészültségének emelésére 1962 októberében jött létre az a Békés megyei műszaki alakulat, amely most ünnepelte megalakulásának 15. évfordulóját. Az ünnepségen megjelent az alakulat magasabb egység parancsnoka, a magyar néphadsereg műszaki főnöke, a megye, illetve a város párt- és állami vezetőinek képviselői, a csapat- zászlót adományozó üzem, továbbá a 'társ fegyveres testület képviselői. Az alakulat születésnapját kiemelkedő eredmények elérésével ünnepelte. Másodízben nyerte el a „Ma- gasabbegység Élenjáró Egysége” megtisztelő címet, amely egyben a NOSZF 60. évfordulóra tett felajánlás egyik vállalásának teljesítését is jelenti. Az alakulat KISZ-szervezete pedig a „Kiváló KISZ-szervezet” elismerő címet nyerte el munkája eredményeképpen. Az ünnep állománygyűlésén a parancsnok ismertette az eltelt 15 év eredményeit, majd az alakulat előtt álló feladatokat összegezte. Köszönetét mondott az elöljárók segítő tevékenységéért, továbbá a városi párt- és állami szerveknek a hatékony támogatásért. Elismeréssel és meleg méltató szavakkal köszönte meg azoknak a munkáját, akik az alakulat alapító tagjai voltak, és huzamosabb ideig teljesítettek szolgálatot a kollektívában. A hivatásos állomány, illetve a polgári dolgozók közül számosán kaptak dicséretet, jutalmat, elismerést. Fővárosi születésű, ott végezte az egyetemi tanulmányait is. Épphogy megszáradt diplomáján a tinta, vidékre került orvosnak, mégpedig Mezőkovácsházára. S a fiatalabbak már úgy tudják, hogy dr. Renneczéder Lajos tősgyökös kovácsházi. — Miért éppen Mezőko- vácsházát választotta? — Története van annak! — helyezkedik el az ódon ovális asztal mellett az idős orvos. Íme a történet, anno 1920. Az egyetem aulájában összetalálkozik két fiatal orvos. — Nem tudsz valami vidéki állást? — kérdezi Renneczéder doktor. — Mezőkovácsházát ajánlanám, az jó hely! — Így a társa. S a friss diplomás 26 éves fiatalember, hátrahagyva csekély jövedelmű bábakép- zőbeli állását, és hónapos szobáját, feleségével nyomban nekivág a vidéki életnek. * Arcán a 83 év mély ráncokat vont, de mozgása most is energikus, hangja határozott. Míg az évszámokat pontosan őrző iratokat keresgéli, halkan fütyürészi: „Sej, haj, Rozi...” — Már itt is vagyok — teszi a dús hímzésű népi térítőre a papírokat. Felesége — apró termetű, hófehér hajú, idősen is szép asszony — súlytalan léptekkel jár- kel körülöttünk, tálcát készít, kávét kínál. — Hol is tartottam? — gyújt újabb cigarettára az idős orvos. — Igen, az elején. Szóval, amikor idekerültünk, egy sufniban kezdtem el a rendelést, a várót és a rendelőt egy függöny választotta el. Ezt a házat 1929-ben építette a község, azóta itt lakunk. Saját házra nem tellett a falusi körorvosnak. Négy gyermeket neveltek, s betegei egy harmadát ingyen kezelte. Az uradalom négy mázsa búzával fizetett egy Fotó: Gál Edit egész évi munkájáért, a jómódú paraszt sem volt bőkezű — a szegényeknek pedig sokszor még gyógyszer- revalót is a doktor út adott. — Ezerötszáz családból 450-nek volt szegénységi bizonyítványa ! A battonyai magánkórházakban például 20 pengőt kellett fizetni egynapi ellátásért, a napszám pedig 80 fillér, jobb esetben egy pengő volt. Hát miből fizettek volna?! — emlékezik vissza dr. Renneczéder Lajos. — Akkoriban a tífusz, a vérhas, a kanyaró, diftéria, szamárköhögés volt a leggyakoribb betegség. No, és a szülések! Körorvosként csak az tudott boldogulni, aki járatos volt a szülészetben. A parasztember nem szeretett kórházba menni, szülés miatt meg kiváltképp nem. így sokszor a szülés közben jelentkező komplikációkat is nekünk kellett megoldani, műtéteket végezni! Kortyonként ízleli, issza a kávét, egészen belefeledkezik az emlékekbe, egyik történetet a másik után idézi. Azután egy megjegyzésre; „ma már minden más”, a mára fordítja a szót. — 1958-ban hagytam abba a körzeti orvosi munkát, amikor elvállaltam a járási közegészségügyi felügyelői állást. Innen mentem nyugdíjba, 1971-ben. A munkás évtizedek elismeréséül ugyanebben az évben vehette át a kovácsházi idős orvos a Munka Érdemrend bronz fokozatát. S nem ez volt az első kitüntetése: 1965-ben lett „Érdemes orvos”. * A nyugdíjba vonulás számára csak egy munkakönyvi bejegyzés. Jelenleg sportorvosként dolgozik, sőt nemrégiben öt héten át még körzetben is rendelt. — Battonyán váratlanul helyettesíteni kellett. Kérdezték, vállalom? De menynyire hogy vállaltam! Olyan volt nekem ez a kérdés, mint huszárnak a trombitaszó! Érti, ugye, a hasonlatot? Igen, értjük, doktor úr. Miként a búcsúzáskor mondott szavait is: Az orvos mindenekelőtt emberséges ember legyen!” Tóth Ibolya Döntött a Legfelsőbb Bíróság MIKOR MEGFELELŐ A CSERELAKÁS? Egy házaspár évek óta nyugdíjas özvegyasszony vidéki családi házában bérelt lakást. A tulajdonos nemrég azzal mondott fel nekik, hogy gyermeke részére a szobára szüksége van. Egyidejűleg felajánlott a jelenleginél nagyobb, sokkal magasabb komfortfokozatú, de lényegesen drágább lakást. A házaspár ezt csak azzal a feltétellel volt hajlandó elfogadni, ha az özvegy a két lakás közti bérkülönbözetet öt éven át megtéríti! A perben az alsófokú bíróságok a házaspár igényének helyt adtak. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely az özvegyet a bérkülönbözet fizetése alól mentesítette. A határozat iránymutatóul szolgáló indoklása szerint amennyiben a felajánlott lakás lakbére a korábbiénál magasabb, a bérlő igényt tarthat arra, hogy a bérbeadó a két lakás bérének különbözetét térítse meg. A különbözetet a lakásbérleti jogviszony fennállásának tartamáig, legfeljebb öt évig — havi részletekben — kell megfizetni. A bérbeadó azonban csak akkor köteles téríteni, ha azonos komfortfokozatú vagy megközelítően azonos minőségű, de magasabb bérű cserelakást ajánlott fel. Nem lehet kötelezni erre, ha voűt bérlőjének az új lakás nagyobb kényelmet ad, magasabb színvonalú. Azt is vizsgálni kell, hogy a bérlő személyi körülményeinél, szociális helyzeténél fogva a komfortosabb és drágább lakást — életszínvonalának csökkenése nélkül — meg tudja-e fizetni. Ha ez a bérlő létfenntartását számottevően érintené, a cserelakást nem lehet megfelelőnek tekinteni. — Ez a helyzet ebben az esetben nem áll fenn — hangzik a határozat. A házaspárnak olyan jövedelme van, hogy nem megterhelés számukra, ha a lényegesen kényelmesebb és színvonalasabb cserelakásért a jelenleginél jóval magasabb bért kell fizetniük. Tehát a különbözet megtérítésére vonatkozó igényük alaptalan. ZAKÓ A FOGASON Vidéki tsz vendéglőjébe tért be egy tisztviselő és a nagy nyári melegre tekintettel letette nyakkendőjét, valamint zakóját, amelyben különböző tárgyak voltak és egy fogasra akasztotta. Amikor távozni készült, kiderült: a zakót a nyakkendővel együtt ellopták. Kára megtérítéséért a szövetkezet ellen fizetési meghagyás kibocsátását kérte. A tsz tagadta kártérítési felelősségét, de marasztalás esetére is kármegosztás alkalmazását indítványozta, állítván, hogy a tisztviselő nem őrizte kellő gondossággal zakóját. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság megállapította a szövetkezet anyagi felelősségét Indoklása szerint, amennyiben a vendéglátó helyiségben ruhatár van, az üzemeltető csak az ott elhelyezett tárgyakért szavatol, ruhatár hiánya a felelősségét nem korlátozza. A zakóért és a benne levő használati tárgyakért, valamint a nyakkendőért a tisztviselő kártérítési igénye indokolt Hajdú Endre Sajthirmix áplálkozástudomány- nyal foglalkozó szakemberek egybehangzó állítása szerint Magyarországon meglehetősen kevés tejet és tejterméket fogyasztanak az emberek. A statisztikai számokkal is alátámasztott véleményt nehéz lenne vitatni, hiszen egész Európában alig akad egy-két olyan áilam, ahol annyi, vagy kevesebb tej, vaj, sajt kerül az asztalra, mint hazánkban. Ezért is hirdették meg jó pár éve a szarvasmarhaprogramot, amelynek kedvező hatása kétségtelenül érződik a tejtermelésben. Csakhogy ez nem minden. A tejet, tejterméket ugyanis fel kell dolgozni, eljuttatni a fogyasztóhoz, valamilyen módon megkedveltetni gyerekkel, felnőttel egyaránt. Igaz, hogy az élelmiszerboltokban, ABC-áruházakban látszólag gazdag a tejtermékek választéka. Sajtból például 10-15-féle közül válogathatunk, de minek? A különféle márka névvel ellátott egyszerű és ömlesztett termékek íze, zamata szinte egyforma. A kereskedelem szakemberei és természetesen mi, vevők is gyakran bosszankodunk a gyenge minőségű sajtok miatt. Nem áll szándékomban az ipart egyértelműen elmarasztalni, mert tudom, hogy a kereskedelemnek, vendéglátásnak is van bőven tennivalója az egészségtelen fogyasztói szokások megváltoztatásában. Csak az a kérdés, hogyan? .Történtek tétova lépések az iskolai tejárusításban. Mégis az a tapasztalat: a kezdeményezés évek óta nem talált ki a zsákutcából. Aztán itt van a vendéglátóipar. Újságcikkekben, tudományos értekezésekben számtalanszor elhangzott az a megállapítás, miszerint olyan éttermekre, kisvendéglőkre lenne szükség, ahol tej, sajt, túró alapanyagú meleg- és hidegételt lehetne felszolgálni. Sajnos, még mindig ott tartunk, hogy több tízezres lakosú városokban alig kapni reggelire egy pohár hideg tejet, a napközbeni árusításról már nem is beszélek. Persze ez a dolognak csak az egyik oldala. A nemrégen véget ért sajt- és vajvásár azt bizonyította, hogy nem is annyira idegenkedünk a tejtermékektől, mint azt sokan hiszik. A fogyasztói szokásokat ugyanis a választék bővítésén, a minőség javításán kívül az árral is befolyásolhatjuk. Az árengedmény mértéke 3—10 forintig terjedt kilogrammonként. A Hajdú megyei Tejipari Vállalat megyénkben november 5-ig sajtból összesen 29,5 ezer, vajból 30 ezer kilót értékesített. Az előbbi termékből 135, az utóbbiból pedig 52 mázsával többet adtak el az elmúlt év azonos időszakához képest, amely 185, illetve 120 százalékos emelkedésnek felel meg. Jellemző, hogy ementáli és trappista sajtból nem tudták az igényeket kielégíteni, s olyan termékből is fogyott, amelyből egy évvel ezelőtt egyetlen grammot sem vettek meg. O tejtermékek forgalmazása tehát korántsem egyoldalú, ha úgy tetszik, az érdekek keverednek, mint turmixgépben a vaj és a sajt. A helyes arányokat viszont most már ideje lenne kialakítani a népgazdaság és a fogyasztók érdekében. Seres Sándor \
