Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-06 / 262. szám
1977. november 6., vasárnap <D ISUilUl&lc* A Békési Építőipari Szövetkezet azonnali belépéssel FELVESZ: hidegburkolókat állandó munkára. Jelentkezés a szövetkezet személyzeti előadójánál, Békés, Szarvasi u. 42. sz. A Kettős-Sebes Körösi Vízgazdálkodási Társulát felvételre keres mezőgazdasági gépszerelőt Jelentkezni lehet: a társulat központi telephelyén, Békés Berényi u. 33. sz. a gépüzemvezetőnél A TRAUBISODA A TERMÉSZET AJÁNDÉKA! Gyula város Tanácsa V. B. építési- és közlekedési osztálya műszaki ügyintézői álláshely betöltésére építészmérnöki oklevéllel és 4—5 éves gyakorlattal rendelkezők részére pályázatot hirdet A pályázatot az építési- és közlekedési osztályvezetőhöz kell benyújtani 1977. november 20-ig. A Kunszentmárton és Vidéke ÁFÉSZ gyakorlattal rendelkező dekoratőrt keres csoportvezetői munkakörbe. Fizetés megegyezés szerint. Levélcím: 5440 Kunszentmárton, Kossuth L. u. 1. sz. Telefon: 70. Jelentkezés: Pásztor Lajos kereskedelmi főosztályvezetőnél. Az Orosházi Üveggyár felvételre keres az alábbi munkakörökbe dolgozókat: osztályozó, targoncás, kőműves, lakatos, férfi- és női segédmunkások Segédmunkásokat átképzünk Diesel- és elektromostargonca-vezetőnek. Jelentkezni lehet a gyár felvételi irodájában. A Tiszántúli Talajjavító Vállalat megyei irodája, Szarvas, Budai N. A. u. 5. sz. alatt felvesz — 18—45 éves korig 8 ált. iskolai végzettséggel nehézgépkezelői tanfolyamra jelentkezőket, — segédmunkásokat, kőműves szakmunkásokat, — gépjármű-villamossági műszerész, vízműépítési technikusi, közép vagy főiskolai végzettséggel munkavezetői munkakörbe dolgozókat. Szállást biztosítunk. Jelentkezni lehet személyesen vagy írásban. HARMINCÉVES AZ ENCI Jubileumot ül az Endrődi Cipész Szövetkezet. Harminc esztendővel ezelőtt, először 1947. február 13-án 17 lábbelikészítő fogott össze Endrődön és alakította meg a Bőripari Munkások Beszerző, Termelő és Értékesítő Szövetkezetét. 1947. november 7-én a község újabb 16 cipésze, főleg kisiparosa társult, és létrehozták az Első Endrőd és Vidéke Lábbelikészítők Beszerző, Termelő és Értékesítő Szövetkezetét. A kettő egyesüléséből lett 1949. április 4-én az Endrődi Cipészipari Szövetkezet. 1947-ben az ország már két éve volt szabad. A legfontosabb termelési ágak az állam kezében voltak. A szövetkezés gondolata éppen csak érlelődni kezdett és sokakat elriasztottak ettől a kolhozokról, a csajkarendszerről múltban híresztelt rémtörténetek. Emiatt Endrődön is véget nem érő viták, személyi nézeteltérések szakították eleiben ketté a lábbelikészítők népes táborát, akik két szövetkezetbe tömörültek. Csakhogy az életük ezáltal nem sokkal változott. Már az 500—500 forint alapító tőke összeadása is nagy nehézségekbe ütközött. Eladták jószágjai'kat, megváltak „fölösleges” holmijaiktól, hogy előteremtsék a pénzt. Egy 4x5, illetve egy 8x5 méteres alap- területű helyiségben zsúfolódott össze anyagraktáruk, műhelyük, irodájuk. Ócska, hazulról hozott kopott kaptafákkal, szerszámokkal, három lábú székeken és rozoga asztalkákon kezdték a heti 5—6 párás termelést. Anyagkiutalásokat nem kaptak. A vezetők napokon át kajtattak anyag után, amit aztán saját pénzeiken vásároltak meg. Három hónapig a megalakulás után fizetés sem jutott a szövetkezetben a vezetőknek és az egyedülállóknak. Ez volt a múlt. De kitartottak, mert rendíthetetlenül hitték, hogy megváltozik majd az életük. A manifakturális munkától 1951-ben kezdtek „megválni”, amikor is beszerezték az első Sophiana aljesá- kozó gépüket. A hároméves tervben havonta 200 pár bakancs, 100 pár csizma, 100 pár férfi- és ugyancsak Száz pár női cipő készítésére vállalkoztak. Ehhez induló tőkéjük mindössze 20 ezer forint volt. A bőrgyárak hulladékanyagaiból voltak kénytelenek dolgozni, s a felsőrészek 30—32 darabból állítódtak össze. Mégis a tervükkel szemben 870 párral túlteljesítették a hároméves terv első harmadát. Nyersanyaghiányuk pótlására rátértek a pvc felhasználására. Hazánkban pezsegni kezdett a kereskedelmi élet és a nagykereskedelmi vállalatok jó partnerre, megbízható és pontos szállítóra találtak az Endrődi Cipész Szövetkezetben. Termékeik pedig elismerést arattak a boltokban. Ezért továbbra is ragaszkodtak munkájukhoz és diszpozíciókat adtak számukra anyagkiutalásra. Ez a biztonságosabb körülmény megteremtette fejlődésük, gépesítettségük fokozásának a feltételeit is. Az ötéves tervek korszakai újabb és újabb mérföldkövei voltak az ENCI erősödésének. 1952—53-ban mér 71 taglétszámuk volt és az 1948-as 6870 pár termeléssel szemben 33 ezer pár cipőt gyártottak. Bekapcsolódtak a szocialista munkaversenybe és 1954-ben először nyerték el a megyei szövetkezetek vándorzászlóját. A verseny nemcsak hírnevet szerzett az endrődieknek, hanem gazdagította a tagjait is, hiszen a többtermelés növelte keresetüket, lehetővé tette a közös vagyon további gyarapítását. Nyolc évvel a vándorzászló megkapása előtt még kölcsönkértek rokonaiktól, hogy a húszkilós csomagokban érkező anyagokat ki tudják fizetni. 1954- ben már arra is volt pénzük. hogy a községben létesülő központi iskola építésére 30 ezer forintot adjanak össze. Az első ötéves terv végére a régi havi 500 párás termelést a napi 300 pár cipő készítése váltotta fel. Hét év alatt a 20 ezer forintos alaptőkéből kétmilliós közös vagyon lett! A munkaasztalok mellett nem petróleumlámpa világított már, hanem villany és nem rogyadozó házban dolgoztak, hanem gépesített, szépen felszerelt műhelyekben. Tíz villany tűzőgép, snittelő segítette termelésükét, amelyet egy híján száz tag látott el 1955-ben, többségükben már nők. Ekkor épült első női öltözőjük és a vezetőség a második ötéves tervre üzembővítést tervezett. Szociális, kulturális életük jelentős tényezővé vált a községben és a megyében is. Fúvószenekaruk részt vett a járási vetélkedőn, sportoló fiataljaik érdemeket szereztek a versenyeken. Az asz- szonyok, az ifjúság szervezetei pezsgő életet alakítottak ki a szövetkezeten belül. Kirándulásokon vettek részt, jutalomüdülésekre mentek. Az ellenforradalmi események sem tudták megbontani az endrődi cipészek erőssé kovácsolódott egységét. A szövetkezeti eszmébe, a szocializmus igazságába vetett szilárd hittel gyűrte le afel- tomyosuló problémákat s 1958-ban már 106 taggal dolgozott az ENCI. Ezután rohamos volt a fejlődés. 1962, a fennállás 15. éve jelentős állomás volt: ekkor verték rá a talpat a félmilliomodik cipőre és 250-en dolgoztak a szövetkezetben. Közös vagyonuk megközelítette az ötmillió forintot. Negyven szakmunkást már maguk tanítottak a szakma fogásaira, új generáció kezdett nevelkedni a szövetkezetben, melyek enyhítették a község foglalkoztatási gondjait is. A friss generáció új lendületet adott munkájuknak és ekkor kezdték megalapozni országos hírnevüket. 1960-ban a gyomai, dévaványai, 1962-ben pedig a körösladányi cipész szövetkezetek olvadtak az ENCI-be, akik részben bejártak, részben községeikben folytatták a szolgáltatási munkát. Sokan Endrődön telepedtek le. Az újabb ösz- szefogás tovább növelte az eredményeket. 1964-ben már arról számolhattak be a vezetők a közgyűlésnek, hogy a napi 800—1000 párás termelés elérésével 16 milliós termelési értéket produkáltak és ezzel középüzemi szintre emelkedett az Endrődi Cipészipari Szövetkezet. Olyan cipőket, kiváló minőségű termékeket adtak a kereskedelemnek, amelyek csupán néhány ezer darabos rendelésük miatt kiestek a cipőgyárak érdekköréből. És éppen ez az út vitte el a kiváló minőség szintjén az endrődi női lábbelieket a világpiacig. Ezekben az években kapcsolódtak az exporttermelésbe. Jellemző exporttermelésükre, hogy míg a megye szövetkezeteinek termelésében együttvéve 18 százalékot tett ki az export, addig az endrődiek össztermelésük 66—70 százalékát külföldre szállították az Artexen keresztül,* ami 1965-ben 58 milliós értéket képviselt. A minőségi és mennyiségi termelés fejlesztéséért 69 szocialista brigád állt versenyben szövetkezeti vonalon és ebből 14 endrődi volt. Lendületük, a jó irányítás teremtette meg a harmadik ötéves tervben mostani termelési kereteiket, illetve az azokból történő újabb hatalmas fejlődés lehetőségeit. Kiváló termékeiket a BNV-n nagydíjjal tüntették ki, s azóta is minden kiállításon elismerést, díjakat, okleveleket szereznek szebbnél szebb modelljeikkel. Párizsban egy nemzetközi kiállításon 20 különböző fazonú női cipő bemutatásával szereztek újabb megrendeléseket s a világ 18 országába kerülnek kiváló márkás topánkáik. Egy angol folyóiratban egész oldalas cikket közöltek a Juliska elnevezésű cipő, és egész szövetkezetük bemutatására a legnagyobb elismerés hangján. Ez még inkább ráirányította a nemzetközi piac figyelmét termékeikre és 1969-ben már 700 ezer párnál is több cipőt gyártottak exportra. A dobozaikra nyomott felirat immár márka lett világszerte: ENCI. Jó munkájuk elismeréseképpen 1969-ben elnyerték a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlóját, 1972- ben pedig az Ország Kiváló Ipari Szövetkezete címmel tüntették ki az ENCI kollektíváját. Méltóképpen ünnepelték a 25. évfordulójukat is. Szövetkezetük jelenlegi telephelyének, a modern műhelycsarnokokkal, korszerű gépesítéssel felszerelt munkahelyeknek, valamint a szociális létesítmények egész sorával ellátott központjuknak kialakítása a negyedik és az ötödik ötéves tervek időszakára esik. A negyedik ötéves tervben felépítették a tű- zödei, előkészítő, a szabászat, a készáru-előkészítő üzemeket és a készáruraktárt, összesen csaknem tízmilliós beruházásból. Évente mintegy 2-3 millió forintot fordítanak a gépek korszerűsítésének szinten tartására. Az ötödik ötéves tervben előirányzott termelési célkitűzéseket ugyanis ezék nélkül nem tudták volna megvalósítani. A Könnyűipari Minisztérium felhívására pályázatot nyújtottak be konvertálható exportáru- alapokat bővítő beruházásra, s közben gondoskodni kellett a dolgozók szociális, kulturális igényeinek magasabb szintű kielégítéséről, valamint az irodai dolgozók elhelyezéséről. Ezek realizálása történt meg az 1976—77- es évben, amikor is felépülhetett az üzemi konyha, étterem, a női és férfi öltözők, zuhanyozók és egyéb szociális létesítményeket magába foglaló komplexum, a járulékos beruházásokkal együtt. Ezek költsége 20 millió forintot tett ki. Elfogadták exportbővítő pályázatukat és ennek megvalósítására 25 milliós beruházás, 15 milliós forgóalap-feltöltés áll a rendelkezésükre. (12 millió forgóalap-feltöltést saját erőből vállalt a szövetkezet.) Mit vállaltak ezzel párhuzamban? A gépi beruházás eredményeként az 1975. évi 933 000 párás termelésnek 1980-ra az egymillió-ötszázezer párra emelését. Ez évben már közel vannak az 1,1 millió párás termeléshez, amelynek az értéke kereken 270 millió forint. 1980-ig 380 milliós termelési értékproduktum a kitűzött cél a minőségi és a mennyiségi termelés továbbnövelése útján. Harmincéves és mégis fiatal szövetkezet, az átlagélet- kora is 30 év körül mozog; az ENCI ma már 1200 dolgozót foglalkoztató kollektívájának. Évente 60—80 ipari tanulót képeznek szakmunkássá, majd magasabb iskolákba küldik őket, hogy a szakma továbbfejlesztésére képesek legyenek és az ENCI-cipők hírnevét öregbítsék a világpiacon. Amiben harminc esztendővel ezelőtt csak bíztak az úttörők, az mind megvalósult. A nyomorúságos élet- és munkakörülményekből modern, középszintű, nagynevű szövetkezetét, jó kereseti lehetőségeket, kitűnő szociális, kulturális ellátottságot varázsolt a kitartó és lelkes alkotó kollektíva, és emelt fővel tekinthetnek vissza az alapítók az eltelt harminc esztendőre, amelynek elismerését háromszoros kiváló jelvény és a tavaly újonnan kapott Minisztertanácsi Vörös Zászló fémjelzi. (X)
