Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-06 / 262. szám
1977. november 6., vasárnap KÖRÖSTAJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Lenin és a kulturális forradalom Vlagyimir Iljics Lenin zsenialitását az a tény is bizonyítja, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmét követően Szovjet- Oroszországban a társadalom szellemi életének valamennyi területén végbemenő forradalmi fordulatról, a régi kultúrának minőségileg új típusú kultúrával való helyettesítése szükségszerűségéről szóló marxista tanítást továbbfejlesztve megalkotta a kulturális forradalom elméletét. Megállapította, hogy a kulturális forradalom a kommunista társadalom építésének egyik általános törvényszerűsége. E lenini tanítás értelmében a kommunizmus építése elképzelhetetlen kulturális forradalom nélkül a szocializmus alapjainak lerakásáig éppen úgy, mint a fejlett szocialista társadalom építésének időszakában; vagyis a proletariátus forradalmi pártjának a kommunizmus építésének folyamatában, annak különböző fejlődési szakaszaiban — éppen a törvényszerűség ismeretében — a társadalmi-gazdasági fejlődéssel szinkronban, politikájának szerves részeként kell kialakítania, továbbfejlesztenie művelődés- politikáját a kulturális forradalom megvalósítása érdekében. Miért? Mert a kommunizmust csak minden oldalúan kiművelt (általánosan, szakmailag és politikailag) és folyamatosan művelődő, alkotó módon gondolkodó, szocialista közösségi emberekkel lehet felépíteni. Olyan emberekkel, akiknek a kultúra belső szükségletükké válik és képessé válnak arra, hogy a kommunizmust tudatosan és tervszerűen építsék. Ez a tudatos társadalomépítés megköveteli, hogy építői — a dolgozók — jól ismerjék a célt, s annak elérése érdekében feladatukat, helyüket és szerepüket, vagyis részfeladatukat a nagy egész — a kommunizmus felépítése — érdekében, ugyanakkor e nemes feladat végzése során kellő aktivitást is tanúsítanak. Természetesen a szocialista embertípus kimunkálása hosszan tartó folyamat eredményeként valósulhat meg, a szocialista tudat, a marxista—leninista világnézet kialakításával és állandó fejlesztésével. Lenin több alkalommal is figyelmeztetett arra, hogy az osztálytársadalmaktól a dolgozók milliói nagyon súlyos terheket örököltek; vallásos világnézet, elmaradott életmód, életvitel, szokások stb Ezektől a terhektől szívós munkával, türelemmel és nagyfokú gondossággal meg lehet és meg is kell szabadítani az embereket. Éppen ezért Lenin a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után a kulturális forradalom kezdeti szakaszában döntő fontosságúnak tartotta Oroszországban az analfabetizmus megszüntetését, a nép számára a kultúra kincseinek elsajátítását a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumának megszüntetésével, az iskolák államosításával és kapuiknak kitárását a dolgozók és azok gyermekei előtt. Miért hosszan tartó folyamat ennek a súlyos terheket jelentő örökségnek felszámolása? Elsősorban azért, mert ez az örökség mélyen gyökerezik a korábbi társadalmi formációk évszázadok alatt kialakult szokás- és gondolkodásrendszerében, melyet átitatott a vallásos ideológia ezernyi szála. Ezek a társadalmi formációk — az ősközösségit kivéve — egyáltalán nem igényelték a dolgozók millióinak alkotó aktivitását, gondolkodását és művelődését a feudalizmus, avagy a kapitalizmus tudatos és tervszerű építését. Ez csak a kommunista társadalom építésének sajátossága, amely a korábbi tudat és világnézet teljes átalakítását követeli meg és ebben a párt kulturális nevelő munkájának jelentős, sőt meghatározó a szerepe. Lenin a kulturális örökséghez • való viszonyt tágab- ban és nem szűkén, csak a proletárkultúrára értelmezte, szükségesnek és nélkülözhetetlennek tartotta azt, hogy a kommunista társadalom építésének folyamatában el kell sajátítani a kultúra klasszikus és haladó hagyományait és eredményeit. Ezt azért is hangsúlyozni kell, mivel igen nagy tábora volt annak a felfogásnak, hogy a proletárkultúra mindezeket nélkülözi. Amikor Lenin azt hangsúlyozta, hogy a dolgozók millióinak belső szükségletévé kell hogy váljon a kultúra, a folyamatos művelődés, tisztában volt azzal, hogy ez spontán módon nem valósulhat meg, nélkülözhetetlenül fontos ehhez a párt irányító, a szocialista állam szervező munkája, művelődési intézményi hálózati rendszerének kiépítése és korszerű működtetése, más szóval a kulturális forradalom sikeres megvalósítása — amely hosszú történeti szakasz ugyan —• megköveteli a párt irányítóellenőrző munkája színvonalának állandó emelését,- a propaganda állandósítását, módszereinek sokszínűségét, gazdagságát, hatásának növelését. Lenin, amikor a színvonalas kulturális tevékenységre tanított, nem véletlenül hang. súlyozta, hogy „inkább kevesebbet, de jobban”, s ezt a tanítást, amint azt a szocializmus építésének tapasztalatai bizonyítják, a kulturális forradalom minden szakaszában, különösen a fejlett szocialista társadalom építésének időszakában a kulturális munka gyakorlatában kell kamatoztatni. A gondatlanság, a nemtörődömség, a „hebehurgya- ság”, az elhamarkodottság, a látszateredmények hajszolása sehol sem bosszulja úgy meg magát, mint éppen a kulturális-ideológiai területen. Éppen ezért a kulturális igények kielégítése és újabbnál újabb igények keltése a dolgozó nép körében nagyon fontos feladat, amely speciálisan képzett kulturális szakembereket igényel, olyanokat, akik magas fokú általános, szakmai és politikai képzettségük mellett az irányító-szervező-koordináló munkában is megfelelő jártassággal és készségekkel rendelkeznek. Ezzel összefüggésben ismételten alá kell húznunk és ki kell emelnünk a szocialista állam támogató, koordináló és szervező tevékenységének fontosságát, szerepét és jelentőségét, az intézményesített vagy nem intézményesített művelődési formák és módszerek változtatását a kulturális forradalom folyamatában, annak különböző szakaszaiban. Lenin a tömegkommunikációs eszközöknek hallatlanul nagy szerepet szánt a kulturális-ideológiai munkában. Gyakran hangsúlyozta a sajtó, a film, a könyvek és a művészetek tudat- és emberformáló erejét, mint a korszerű kultúra elsajátítási formáit és lehetőségeit. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után Lenin a film szerepét emelte ki, ma nyilvánvalóan a televízió kap ilyen nagy hangsúlyt a tömegközlési eszközök sorában. A tömegkommunikációs eszközök jelentősen közreműködnek abban, hogy a város és a falu között meglevő kulturális különbségek csökkenjenek, illetve mindinkább megszűnjenek. A tömegkommunikációs eszközök adta nagy lehetőségeket viszont tudnunk kell tudatosan és tervszerűen felhasználni szórakoztatásra és művelődésre egyaránt, s ez nem kevés feladat. A kulturális forradalom feladatai között — a lenini koncepció értelmében — igen fontos az új szocialista értelmiség nevelése, kialakítása, amelynek jelentős szerepet kell vállalnia a szocialista kultúra megteremtése, a dolgozók folyamatos művelődésének biztosítása érdekében. Tehát nemcsak a közművelődési dolgozókra és pedagógusokra hárul a nép műveltségi színvonalának emelése, annak elősegítése, támogatása, hanem a szocialista értelmiség egészére, amely sok szállal kötődik a néphez, hiszen a nép soraiból kerültek ki. összefoglalóan megállapíthatjuk: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme tette lehetővé, hogy Szovjet-Oroszországban a szellemi élet egész területén is minőségi változások történjenek Lenin irányításával, útmutatásával, a kulturális forradalom elméletének gyakorlati megvalósításával a nép által, a nép számára. Ennek értelmében a kulturális forradalom megvalósítása a lenini tanításnak megfelelően minden szocializmust építő ország objektív törvényszerűsége, amit a Szovjetunió és a népi demokratikus országok, g köztük hazánk példái is igazolnak és bizonyítanak. Dr. Csendé Béla Koszta Rozália: Leningrádi emlék, I. Viktor Jakovenko Topolya Mint nyárvégi Kósza gondolatok. Ezüstös-bronz csillogásban áll Egy topolya, a vén aknatorok Mellett, S verebek himnusza száll. Sztyepp viharát, Port, mely szélbe szédül, S a hajnalt Magába szívta fel, Nyírfák zöld szomorúsága Nélkül A ligettől messze szökve el. Az acélkolosszus lába mellett Éjjel-nappal Posztói őrhelyén, És a reménnyel telt, lágy tekintet Mintha mondaná: „Lám élek én!” Migray Ernőd fordítása A Szovjet Irodalom novemberi száma Szergej Zaligin és Konsz- tantyin Pausztovszkij prózai művei olvashatók a Szovjet Irodalom novemberi számában. Szergej Zali- ginnek már több műve jelent meg magyarul. (Az Ir- tis partján, Sósvölgy, Délamerikai változat), a Szovjet Irodalom most új regényének, A bizottság címűnek első részét közli. A bizottság egy isten háta mögötti kis szibériai faluban játszódik, s arról ad képet, hogyan szervezi meg a falu lakossága — önvédelemből, a maga életét szabályozandó — az Erdőbizottságot, a népi hatalom szervét. A természetet védik: az erdőt, s ezzel saját tulajdonukba veszik, ami cári tulajdon volt: Zaligin azt mutatja be, hogyan ment végbe a forradalom, hogyan jött létre az új hatalom. Regényében Zaligin árnyaltan ábrázolja a szibériai nép életét, szokásait. Hősei töprengő, Koszta Rozália: Leningrádi emlék, II. Bánfalvi Iván Hatvan év Hatvan év egy ember élete hatvan év egy világ élete hatvan év harc béke félelem hatvan év könny alkotás győzelem hatvan év háború remegés hatvan év önfeledt nevetés hatvan év hadi ének hatvan év hála ének gondolkodó emberek, akik saját magukkal vívódva, saját sorsukat alakítva a történelmet alakították. Pausztovszkijnak egyre kevesebb olyan írása van, mely ne jelent volna meg magyarul. Az, amelyet most Dalos László fordításában olvashatunk, 1924-ben játszódik. A cári hadsereg egy volt tisztje életének súlyos pillanatait idézi fel, s ennek a nyűtt köpenyes öreg embernek a sorsával is példázza az októberi forradalom pozitív viszonyát minden emberi és anyagi értékhez, amelyet megbecsült és megőrzött. A szám versanyaga, P. Brovka, M. Dugyin, R. Gamzatov, G. Goppe, I. Kebirli, A. Kulesov, V. Kuznyecov, V. Makarov, E. Miezalaitis, R. Rozsgyesztvenszkij, L. Tatyjanyicseva alkotásai is a forradalom, illetve a szovjet társadalom építésének egy-egy lírai élményét nyújtja. Külön figyelmet érdemel a Fórum rovat. „Élő kapcsolatokról” szólnak itt a magyar írók. Arról az élményről, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, az orosz-szovjet irodalom alkotásai vagy egy-egy szovjetunióbeli utazás váltott ki belőlük. Az 1945-ben született fiatal prózaíró, Balázs József mellett Illés Endre, Féja Géza, Sőtér István szólal meg, akik számára szinte személyes élmény volt a forradalom. Rajtuk kívül még a közép- nemzedékhez tartozó írók sora válaszolt írásában a Szovjet Irodalom szerkesztőségének körkérdésére. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom élményéhez kötődik a novemberi számban közölt sok egyéb írás is, számtalan vonással gazdagítva 1917 történelemformáló képét az olvasó előtt. (KS)
