Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-06 / 262. szám

1977. november 6., vasárnap o KISZ- és úttörő kitüntetés-átadási ünnepség Kommunista műszakok az üzemekben Lchet-e méltóbban köszönteni a Nagy Októbert, mint kiemelkedő munkasikerekkel, a közösségért vállalt-vég­zett többletmunkával — miként tették ezt megyénk fia­taljai is?! A gyárak, üzemek, intézmények, szövetkeze­tek ifjúsága számos hétvégét töltött munkával október­ben, és tölt még ebben a hónapban is kommunista mű­szakon. November 5-én, szombaton is megyeszerte dol­goztak a KISZ-esek, és a legtöbb helyen csatlakoztak hozzájuk az idősebbek is. Ezúttal két ipari üzem, az Orosházi Üveggyár és a Békéscsabai Kötöttárugyár no­vember 5-i kommunista műszakjáról adunk hírt. Munkaverseny n fjúsági brigád áll az élen a munkaverseny­ben egyik gyárunk­ban. A dolog érdekessége, hogy a brigádban a legidő­sebb — a brigádvezető — is csak 24 éves. Valamennyien szakmunkások és legtöbben még nem repültek ki a csa­ládi fészekből. Fizetésüket általában saját belátásuk szerint költhetik el. Ha a brigád tartja a formáját, ott lesz a helyezettek között, ju­talmat kap és a jutalom pénzzel jár. De nem ezért „hajtanak”. Itt álljunk meg egy pilla­natra. A rabszolgát a kor­bács hajtotta a gyapotföld­re, a robotot megtagadó jobbágy fölött az úriszék ítélkezett, a proletárt pedig korgó gyomra kergette a munkapad mellé. Ezen indí­tékokban a kényszer volt a közös. Minőségileg is másféle erő hívta munkába Október fia­it, a munkásokat, paraszto­kat: a történelem, amely őket jelölte ki az emberar­cú világ felépítésére. Hat év­tized eredményei igazolják, hogy a történelem ezt a fel­adatot erejükhöz méretezte. Fiaik, lányaik új világban nőnek fel, más módon is­merkednek meg az ember­formáló munkával is. A munka — kisebb, na­gyobb közösségek együttes tette. A munka — a képessé­gek kibontakoztatásának ha­tártalan tere. A munka amely engem alakít, alakít minket és amely őrzi ke­zem, kezünk nyomát. A munka — amelyben én já­rok, s amelyben mi járunk az élen, amelyben megmutatha­tom, amelyben bebizonyít­hatjuk: ki vagyok, mennyit érünk! Ez a munkaverseny lénye­ge, s nem más. Kőváry E. Péter A KISZ Békés megyei bi­zottsága és az Úttörőszövet- ség Békés megyei elnöksége kitüntetésátadási és jutalma­zási ünnepséget rendezett november 4-én Békéscsabán, a Sebes György KlSZ-veze- tőképző Iskolán. A színvo­nalas ünnepségen Kibédi- Varga Lajos, a KISZ Békés megyei bizottságának titkára mondott köszöntőt, méltó­képpen emlékezve a Nagy Októberről. Az ünnepi beszéd után Szabó Miklós, a KISZ Bé­kés megyei bizottságának el­ső titkára és Kibédi-Varga Lajos kitüntetéseket, _ jutal­makat adott át. Egy KISZ- szervezetnek a Békemozga­A név kötelez. Tudták ezt a gádorosi November 7. Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezetben dolgozó szocia­lista brigádok és a terme­lőszövetkezet tagsága is, ami­kor csatlakoztak a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát, valamint a tiszaföldvári Le­nin Tsz által tett felhívás­hoz. Ezért a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára tett jubileumi munkaversenyhez való csat­lakozáson túl külön verseny­re hívták a megye vala­mennyi mezőgazdasági üze­mét és a szocialista brigádo­kat. Vállalták, hogy az őszi búza vetését 1200 hektáron október 30-ra, a kukorica be­lomért emlékplakettet ado­mányozta az Országos Béke­tanács elnöksége. Ifjúságért Érdeméremmel egy Békés megyeit tüntettek ki, ki­lencen részesültek KISZ Ér­demérem, hárman Üttörőve- zetői Érdemérem, tízen Ki­váló Ifjúsági Vezető, négyen Kiváló Úttörővezető kitünte­tésben. A KISZ KB Arany­koszorús KISZ-jelvényét hárman, a KISZ KB Dicsérő Oklevelét pedig négyen ve­hették át. Tárgyjutalomban harmincnégyen részesültek. Az ünnepségen ezután Ka- raba György, a KlSZ-vezető- képző Iskola igazgatója nyi­totta meg négy fiatal művész szabadtéri térplasztikai ki­állítását. takarítását 1260 hektáron október 30-ra, a szója beta­karítását szeptember 30-ra, a cukorrépa betakarítását ok­tóber 30-ra, a zöldség és gyümölcs betakarítását ok­tóber 20-ra befejezik, a mélyszántással pedig no­vember 25-re végeznek. Örömmel jelenthetjük, hogy a gádorosi November 7. Tsz mindenben eleget tett vállalásának, sőt a mély­szántást is a határidő előtt befejezik. Hozzájuk hason­lóan a megye többi mező- gazdasági üzemében is ha­táridőre teljesítették a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom tiszteletére tett fel­ajánlásaikat. A gyárkapuban vidám fo­gadtatásban részesültek szombaton reggel az üveg­gyáriak; a portáról beatze­ne áradt. Hat órakor a gyár­udvaron megtartott nagy­gyűléssel kezdődött a nap a fiatalok és a KISZ-esek kez­deményezéséhez csatlakozó dolgozók, üzemi kollektívák, szocialista brigádok számá­ra. Sokan bent maradtak az éjszakai műszak után, a többiek pedig szabad nap­jukat, szabad szombatjukat töltötték így munkával. A lő 8 tantermes általános is­kola mielőbbi kivitelezésé­hez, továbbá a műszakon keresett pénzből a vállalt és már teljesített 5 ezer forin­ton felül további 5 ezer fo­rintot fizetnek be a VIT- alapra, s 60 ezer forintot az Orosházán épülő szakmun­kásképző kollégiumi alapra. A rövid gyűlés után ki­ki munkához látott. Ezeröt- százan vettek részt ezen a kommunista műszakon, s a fiatalokkal egy sorban dol­goztak a gyár párt-, gazda­sági, szakszervezeti, ifjúsági vezetői is. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfor­dulóját a megye egyik leg­nagyobb textilruházati üze­me, a Békéscsabai Kötött­árugyár a vállalat KlSZ- eseinek kezdeményezésére tegnap kommunista műszak­kal köszöntötte. A központi gyárban, va­lamennyi termelőüzemben mintegy 520-an dolgoztak, a vidéki telephelyeken — Bé­késen, Sarkadon, Mezőko- vácsházán, Köröstarcsán, Vésztőn — összesen 310-en vettek részt az ünnepi mű­szakban. A vállalatnál erre az évre két kommunista műszakot terveztek, a teg­napi volt az első. A dolgo­zók bérüket, mely Összesen mintegy 65 ezer forint, a megyeszékhelyen létesítendő szakmunkásképző intézet kollégiumára, valamint a vállalati óvoda és bölcsőde bővítésére fordítják. A mint­egy 250 bedolgozó egynapi keresetét ajánlotta az em­lített célokra. A tegnapi műszakban résztvevők 60 százaléka ifjúkommunista volt, de közöttük szép szám­mal akadtak az idősebb kor­osztály képviselői is. Üveggyári fiatalok a 8 tantermes iskola építkezésén Fotó: Martin Gábor Méltó volt nevéhez a gádorosi November 7. Tsz WMMMMMMMMMMMMMMMMHMtHHMMMMHMMMiUMMnWMMIM' Tímár Ede: CSILLAGOSOK, KATONÁK... íi. Ligeti osztagot szervezett, amelyben a magyarok mel­lett románok, németek, oszt­rákok és horvátok fogtak fegyvert a szovjethatalom­ért. Az osztag az Omszk- tól keleti irányban kiala­kult frontra indult és Ta- tarszktól lendült támadásba Novonyikolajevszk felé. Si­kerrel harcoltak, felszabadí­tották Karacsi, Barabinszk és Kainszk vasútállomáso­kat. Közben azonban az el­lenforradalmi erők Omszk- tól nyugatra áttörték a fron­tot és 1918. június 7-én meg­szállták a várost. Ligeti Károly nemzetközi osztagát a bekerítés veszé­lye fenyegette. Ezt elkerü­lendő északi irányba indul­tak. Mezéi utakon menetel­tek. Dmitrij Pavlovics Kri- vosejkin — ma nyugdíjas könyvelő — annak idején Ligeti osztagában harcolt. Így emlékezett meg az ese­ményekről : „Osztagom elhagyta avas­útvonalat. Az osztagban 120 magyar és 40 vörösgárdista volt. Néhányan csatlakoztak hozzánk a permi osztagból is. Parancsnokunk egy ma­gyar kommunista, Ligeti volt.” „De hogyan meneküljünk, amikor körül vagyunk zár­va? Kosuljban fehér cse­hek, Tatárszkban fehér ko­zákok. Egyszóval, mire fel­ocsúdtunk, benne voltunk a pácban. A helyi lakosok jó, hazaszélednek. De aki Omszkból jött, nem térhet vissza a városba. Még rosz- szabb a külföldi proletárok helyzete, akik a mi megse­gítésünkre siettek. Például mit csináljon a magyar? Az ő háza valahol a Tiszánál vagy a Dunánál van, nem tud hazatérni. Az utakat át­vágták az arcvonalak: itt a fehérek, ott a vörösök, s megint a fehérek.” Ligeti gyűlést rendelt el és kijelentette: „Folytatni foglyuk a harcot, megpró­bálunk áttörni a mieinkhez, a Vörös Hadsereghez!” Az áttörésre két lehetőség kínálkozott. Az egyik, be­vonulni messze a sűrű taj- gába, vagy Kartasevo falu­nál kijutni az Irtis folyóhoz, átkelni és Tyumenybe men­ni. Ligeti ez utóbbi megol­dás mellett döntött. Iránytű és térkép nélkül meneteltek, homokpusztán, majd mocsáron át. Később kétfelé osztották az oszta­got. Ügy vélték kisebb cso­portokban könnyebb lesz az áttörés. Az a csoport azonban, amelyet Ligeti vezetett to­vább, Kartesevónál csapdá­ba esett. Kénytelenek voltak megadni magukat a túlerő­nek. Az 1. számú szibériai fehérgárdista tiszti büntető- osztag fogságába kerültek. Ligetit a fehérek értékes túszként hajóra vitték. To- bolszk alatt a hajó tüzérségi párbajba keveredett. Ligeti súlyosan megsebesült, s a tobolszki kórház fogolyrész­legébe szállították. Később innen átvitték az omszki börtönbe. A fehérek kémel­hárítása megpróbálta rá­venni Ligetit, hogy álljon át melléjük. Tekintélyével be­folyásolhatná a magyarokat, hogy szüntessék be a fehé­rek elleni harcot. Ligeti hű maradt eszméihez, a forra­dalom ügyéhez. Nem vállal­ta az áruló szerepét, sőt bi­zonyos adatok arra utalnak, hogy még a börtönben is si­került kapcsolatot találnia a város illegális bolsevik szer­vezetével. Kolcsak fehérgárdistái Li­geti Károlyt 1919. június 2- án végezték ki az omszki börtönben. Ligeti Károly halála előtt „Végrendeletem” címmel tó verset írt, amely megma­radt ránk. S versében meg­jósolta, hogy győz a szocia­lista forradalom Magyaror­szágon is, s az utódokhoz így szólt: „Ti még meglátjá­tok a vörös Budapestet.” Ligeti Károly tollal és fegyverrel őszinte odaadás­sal, hősként szolgálta a szo­cialista forradalom ügyét. „Okmányszerűen bebizo­nyosodott, hogy a német és magyar hadifoglyok nagy számban lépnek be a bolse­vik pártba, a Vörös Hadse­reg soraiba és töltenek be parancsnoki tisztségeket” — ez Klecanda főhadnagy, az ellenforradalmi erők „felde­rítés adjutánsáénak a Vla­gyivosztokban 1918. július 12-én keltezett jelentésében olvasható. Néhány nappal később Klecanda főhadnagy még ezt jelentette: „A Szem- jonov-frontról július 22-én kb. 3000 magyar indult el Habarovszkba. Következte­tés: Az ellenség döntő csa­pásra készül Usszurinál.” Gajda ezredes, az ellenfor- radalmár csapatok parancs­nokai és Usakov alezredes, a keleti front vezérkari főnö­ke 1918. július 30-án, 6. számmal parancsot adott ki. A parancs a) pontja: „mind­azok a hadifoglyok, akik a központi hatalmak állampol­gárai, és együttműködnek a szovjet csapatokkal, ameny- nyibeh fegyverrel a kézben, harcban esnek fogságba, agyonlövendők, vagy fel- akasztandók;” A parancs a szovjethata­lom helyi képviselőivel, a parancsnoki beosztásban harcoló magyarokkal, néme­tekkel, kínaiakkal és a más nemzetiségű internacionalis­tákkal „kivételt” tett, s alá­húzta, hogy őket „lehetőleg nem a helyszínen agyonlő­ni”, hanem a főhadiszállásra kell kísérni és a kémelhárí­tásnak átadni, de persze a kihallgatásuk „után agyon­lövendők”. Goldfinger Ágoston nagy- kanizsai nyomdász, Haba­rovszkban a magyar kom­munista szekció egyik meg­alapítója volt és részt vett az internacionalistákból szervezett távol-keleti osz­tag harcaiban, visszaemléke­zéseiben írta: „A pártbizott­ság erőltetett ütemben dol­gozott, osztagot toborzott, hogy segítségül küldje a fronton levő orosz elvtársak­nak. Sikerült megalakítani az osztagot. Több tiszt csatla­kozott önként, nevezetesen Tóth vezétkari százados, Lá­zár zászlós, Váci zászlós, Sári zászlós. Az osztag a nyikolszk-usszurijszki front­ra ment. Ez az alakulat az utolsó pillanatig a távol-ke­leti szovjethatalom rendelke­zésére állt.” (Folytatjuk) „Meggyőződéssel, nyugodtan halok meg” nagygyűlésen Lovas Julian­na, a gyári KISZ-bizottság titkára kívánt jó reggelt, és jó munkát a jelenlevőknek, majd elmondta, hogy e kom­munista műszak hármas célt szolgál. Ezzel járulnak hoz­zá a fiatalok a gyári KISZ- bizottság védnökségével épü­A kollektíva több mint 350 ezer forint termelési ér­téket állított elő, a készter­mékek nagyobb része tőkés és szocialista exportra kerül, kisebb hányadukat a belföl­di kereskedelemnek szállít­ják. Szombat délelőtti pillanatkép a BÉKÖT-ből; KISZ-esek a kommunista műszakon Fotó: Veress Erzsi Teljesítette exporttervét az Orosházi Megyénk legnagyobb ipari létesítménye, az Orosházi Üveggyár munkáskollektívá­ja, csatlakozva a csepeli fel­híváshoz, vállalta, hogy No­vember 7-re teljesíti 1977. évi tőkés exporttervét. Az üveggyáriak állták a szavu­kat: november 4-re eleget Üveggyár tettek idei tőkés export-kö­telezettségüknek. A feladat nem volt könnyű, hiszen az ez évi tőkés exportterv a tavalyinál tíz százalékkal több üvegipari termék elő­állítását határozta meg. A tőkés piacra gyártott termé­kek értéke mintegy három és fél-négymillió dollár.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents