Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-05 / 261. szám

1917. november 5., szombat Mozgalmi szálakkal átszőtt életát koztattak bennünket és min­denkit igazoltattak. Amikor hozzám értek, megkérdezték tőlem, hogy voltam-e kato­na. Azt válaszoltam, hogy nem, mert alkalmatlannak találtak. Kérték aztán az igazolványomat. Odaadtam. Egy ideig tanácskoztak, majd rámparancsoltak, hogy 24 órán belül jelentkezzem a József utcai parancsnoksá­gon. Sokat gondolkoztam, hogy mit csináljak? Ha elmegyek, onnan soha többé nem kerü­lök vissza. Aztán elhatároz­tam, lesz, ami lesz, én Duna­kesziről nem mozdulok el, amikor a szovjet csapatok már csak hat kilométerre vannak. Január 10-ig borzalmas na­pokat éltünk át, mert ha va­lamilyen zajt vettünk észre, mindenki azt hitte, hogy most jönnek értem. Január 10- én reggel az őr elkiáltotta magát: „Jönnek az oro­szok!” Kiugrottam az ágyból, fel sem öltöztem, rohantam az utcára és vittem magam­mal cigarettát, hogy megkí­nálhassam azt az orosz kato­nát, akivel először találko­zók. ölelgettük is aztán egy­mást! A felszabadulás után Me- gyeren a kommunista párt- szervezetnek vagy két évig titkára voltam és a gyárban is megalakítottuk a pártszer­vezetet. Majd Nagykanizsán a városi párttitkár tisztét töl­töttem be a kommunista és a szociáldemokrata párt egyesüléséig. Ezután vissza­mentem a gyárba, majd egy hónap múlva az újpesti párt- bizottság gépállomás-vezetői tanfolyamra küldött. A tan- folyam Után kihelyeztek Lep­sénybe gépállomás-vezető­nek. Később a község párt­titkára lettem. Majd áthe­lyeztek a mezőfalvi gépállo­másra, s onnan egy év múl­va Székesfehérvárra az al­központba politikai osztály- vezetőnek. Hozzánk tartozott a megye valamennyi gépállo­mása. Két és fél év után Székes- fehérváron építőipari válla­lat alakult és annak lettem az igazgatója. Egy év múlva pedig Budapestre helyeztek a Központi Fuvarozási Vál­lalat vezetőjének. Ott aztán később voltam osztályvezető is, és 6—7 évig párttitkár. S 1962-ben onnan mentem nyugállományba. Villanások ezek csupán egy korszakos életútról, amit beszőttek a munkásmozgalmi szálak. És ebben az évben 50 éve annak, hogy Geröly József belépett a párt tagjai sorába. S birtokosa a Szocia­lista Munkáért Érdemérem­nek, s a Szocialista Hazáért Érdemrendnek, a Felszaba­dulási Jubileumi Emlékérem­nek. Cserei Pál MunkásSrök véradónapja Szeghalmon Az idén második alkalom­mal rendeztek önálló véradó- napot Szeghalmon a mun­kásőrök. Az elsőt május 11- én tartották, ami tulajdon­képpen kezdeményezés volt, ugyanis a megyében még ilyen önálló véradónapot nem tartottak munkásőrök. A másodikat november 3-án rendezték, melyhez csatla­koztak a járási rendőrkapi­tányság KlSZ-alapszerveze- tének tagjai is. összesen 62-en adtak vért,, hogy se­gítsenek beteg embertársaik gyógyulásában. Ez utóbbi véradáson felhívással for­dultak a megye többi mun­kásőreihez, hogy kövessék a szeghalmiak példáját. Vas megye, Nagygencs. Itt született Geröly József 1900- ban. Szüleinek három hold földjük volt, akik részesara­tást is vállaltak, hogy a csa­lád valahogy megéljen. S nyáron a gyerekek az ura­dalomba jártak répát egyel­ni. Ez volt a gyerekkora. Most Békéscsaba keleti csücskén, a Körös-csatorna mentén épülő új városrészben lakik, a Pásztor utcában. Hosszú volt az út eddig, és nagyon sok minden történt közben. Életének nagyobb határköve az volt, amikor 1919-ben belépett a Vörös Hadseregbe. S szavai egy egész korszakot elevenítenek fel: — A 19-es május elsejei felvonuláson már nem vet­tünk részt, mert a frontra készültünk. Este bevagoní- roztak bennünket és Hajmás- kérre ment velünk a vonat. Egy kevés kiképzés után a cseh frontra mentünk. Egész Érsekújvárig nyomultunk előre. Aztán egyszer csak visszavonulási parancsot kap­tunk. Nem tudtuk elképzel­ni, mi lehet ennek az oka, amikor győzelmesen nyomul­tunk előre. Később megtud­tuk, hogy miért. Le is ver­ték aztán a Tanácsköztársa­ságot. Ezután újra visszakerül­tem a szülői házhoz, majd Szombathelyre mentem egy kis szerszámgyárba dolgozni, mint kovács, mert ez volt a szakmám. De csak egy évig voltam ott, mert piszkálni kezdték a mozgalmiakat. So­kan le is buktak. A felesé­gem nagybátyja, aki Buda­pesten élt, megismerkedett egy emberrel, aki bevitt a Hangya Fogyasztási Szövet­kezetbe altisztnek. Én a Soroksári úton lak­tam, s a Szociáldemokrata Párt ferencvárosi kerületi szervezete a Ferenc téren volt. Odajártam. Miután be­léptem a pártba, tagja let­tem a vezetőségnek is. Közben egy kőművesmes­terhez kerültem segédmun­kásnak és kutat ástam 3—4 hétig. Az egyik napon oda­jött hozzám a szakszervezeti titkár, Kovácsnak hívták, és azt mondta, hogy a Tűzoltó utcában a Gertner Uveghaj- lító- és Tükörgyárban jobb munkát talált nekem. El is mentem oda. Ebben a gyárban szervezett munkások dolgoztak. Ott csatlakoztam 'a Népszavát védelmező Rendező Gárdá­hoz, s botokkal felszerelve védtük a lapot, hogy a szél­sőjobboldal rohamcsapata, a Sasok ne okozzanak kárt. Azután 1929-ben Újpestre kerültem és kimaradtam a Rendező Gárdából. Újpesten a Szociáldemokrata Párt Ires körzetéhez tartoztam. Bevá­lasztottak itt is a vezetőség­be; pénztáros lettem. Akkor a pénztárosnak az volt a dolga, hogy a tagoknak ki­hordja a bélyegeket. Újpesten a Diamant és Márkus bútor-nagykereske­dőnél kaptam állást. Mivel Gertneréknél kitanultam a gépkocsivezetést, a gépjár­művezetőkhöz kerültem. Ez­után beválasztottak a Gép­kocsivezetők Szakszervezete központi vezetőségébe. Köz­ben Újpesten is megalakulta szakszervezeti csoport, s an­nak titkára lettem. De hát a konjunktúrának vége lett, s a bútor-nagyke­reskedésből elbocsátottak. Ekkor a Hungária Papírle­mezgyárba jutottam be, ugyancsak gépkocsivezető­nek. Ott sem szervezett mun­kások, sem szociáldemokra­ták nem voltak. És egyedül próbáltam valamit csinálni, amit tudtam. A háború kitö­rése idején a szovjet rádió­ból hallott híreket igyekez­tem továbbadni azoknak, akikben megbíztam. Amikor aztán katonai parancsnok ke­rült a gyár élére, sokszor rendeltek raportra, mert va­laki elárulta, hogy a szovjet rádió adásait hallgatom. Közben Ausztriából egy szállítógépet hoztak, s azt azzal bízták rám, hogy én fogom kezelni. Ennek az volt az oka, hogy más nemigen értett ahhoz. Ez is segített, hogy nem vittek el, de el­rendelték, hogy a katonai pa­rancsnok engedélye nélkül a gyár területéről nem léphe­tek ki. A rádiómat pedig el­vitték és külföldi adások hallgatására alkalmatlanná tették. Úgyhogy csak Buda­pestet tudtam aztán hallgat­ni. Karácsony hetében, 1944- ben detektívek jelentek meg az üzemben. És nemsokára kiabálták is a nevemet: „Ge­röly!... Geröly!” És az ud­varon összeterelték a gyár minden dolgozóját, felsora­ünnepélyes óvodaátadás Tegnap, november 4-én ad­ta át a megyeszékhelyen a Pásztor utcai 150 személyes óvodát a Békéscsabai Költ­ségvetési Üzem, amely az építkezést —► kifogástalan mi­nőségben egy év helyett 7 hónap alatt fejezte be. Az ez alkalomból megtartott ün­nepségen Fekete Jánosné, a városi tanács elnökhelyette­se, a Lencsési úti lakótelep tanácstagja, a végrehajtó bi­zottság nevében is megkö­szönte a költségvetési üzem vezetőinek és dolgozóinak a munkáját, amellyel a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulójának tisz­teletére tett vállalásukat eredményesen teljesítették. Ezután az 1-es számú Álta­lános Iskola úttörői műsor­ral kedveskedtek az építők­nek, majd Kriskó Mihály igazgató dr. Pataj Pálné ve­zetőóvónőnek díszes emlék­iratot nyújtott át, amely az építkezés rövid történetét tartalmazza és felsorolja a munkában részt vett szocia­lista brigádokat. A további­akban jutalmak átadására került sor. Ketten Kiváló Dolgozó jelvényt, 47-en pe­dig pénzjutalmat kaptak. Vé­gül Vantara János, a városi tanács általános elnökhelyet­tese a Május 9. műszaki szo­cialista brigádnak átadta a Városi tanács emlékplakett­jét. Az új óvoda várhatóan még novemberben megnyílik. a határban Takarékszövetkezetek az egyesülés után WffMINiMfMIMMNMMWIMMMMWNNMMMNMMfINMNMNMWMIMIMfMMMN Vadászok Párás, majdnem ködös a reggel. A vadászok hét órá­ra beszélték meg a találko­zót. Jönnek is szépen, rend­ben, vállra akasztott fegy­verrel. Kalapjukat megemel­ve köszöntik egymást. Dr. Halmai Zoltánnak vértől pi­ros tölgyfalevelet tűztek a kalapkarimája mellé, bi­zonyságul, hogy a közel­múltban nagy vadat ejtett. Vadász szokás szerint gna- tulának is a sikerhez. A brigádvezető rövid eligazí­tást tart indulás előtt, hogy ezen a délelőttön melyik te­rületet érdemes becserkészni. Aztán felkerekedik a társa­ság, melynek tagjai igen ve­gyes foglalkozásúak. Van itt segédmunkás, nyugdíjas vál­lalati igazgató és főorvos is. A kijelölt határrészen egy­mástól lőtávolságban sora­koznak fel és megkezdődik a hajtás. A kutyák csendben, de fe­szült figyelemmel kutatnak a magasra nőtt gazban. Időn­ként hangos számycsapások- kal röppennek fel a felvert fácánok,' tyúkok és kakasok iramlanak neki. Eldördülnek az első lövések. Tompa puf­fanással hull a földre a szár­nyas, és a kutyáik máris ott teremnek, szájukba kapva hozzák a gazdához a zsák­mányt. A még lábon levő kukoricában már nehezebb a célzás, de innen menekülnek a kakasok. Az első hajtás r: jm sok eredményt hozott, de hát ilyen a vadászsze- - mese. Igaz, itt több volt az ideális búvóhely a vadak számára. Sűrűn ropognak a fegyverek, itt is, ott is halad a hajtó, hogy összeszedje a színpompás tollazatú ka­kasokat. Délfelé már szép szumú a zsákmány. Teríté­ket készítenek, sorba rakva ■> lelőtt kakasokat a füvön, összeírjak, ki mennyit lőtt, kiosztják a járandóságot. Habóczki Sándor büszkén mutatja a kilőtt lompos farkú rókát Fotó: Béla Ottó Gratulálnak Habóczki Sán­dornak, aki mellé szegődött ezúttal a vadászszerencse, és egy szép rókát is lőtt. Az­tán kocsira rakják a vada­kat s a MAVAD raktáraiba szállítják. * * * A gyulai Dózsa Vadásztár­saság a mostani szezonban ötezer lőtt fácánra, 200 lőtt nyúlra és 210 őzre kötött szerződést a MAVAD-dal. Ezenkívül 500 fácánt és 400 nyulat élve adnak át. Nem­csak lövik a vadítkat, hanem tervszerűen gondoskodnak az utánpótlásról is. Az idén több mint ötezer fácáncsibét engedtek ki a területükre. A vadban gazdag gyulai ha­tárt előszeretettel keresik fel a külföldi vadászok is. Ed­dig a külföldi vadászok 13 őzbakot lőttek, amelyből ket­tő ezüstérmes lett. Békés megyében jelenleg 16 takarékszövetkezeti köz­pont, 34 kirendeltség és 2 begyűjtő pénztár működik. A 69 településre kiterjedő pénzintézet szolgáltatásait 263 ezren veszik igénybe. Az 52 üzletben összesen 690 millió forintot kezelnek, amely a megye összes be­tétállományának 19 százalé­kát teszi ki. Ezek a számok egyértel­műen bizonyítják, milyen fe­lelősségteljes és összetett munka hárul e pénzintézetek 227 dolgozójára, melyeknek túlnyomó része nő. Éppen ezért nagy jelentőségű az a határozat, amelyet két évvel ezelőtt a MÉSZÖV elnöksé­ge terjesztett elő az egyesü­lések végrehajtására. Az em­lített szerv takarék- és la­kásszövetkezeti titkársága kidolgozta a feladatokat és 1975 decemberében már megtörténtek az első lépé­sek: a nagykamarási taka­rékszövetkezet egyesült a kevermesivel. Tavaly és ez évben újabb összevonásra került sor, s előreláthatólag 1979-ben megvalósul a szeg­halmi járás öt takarékszö­vetkezetének egyesülése. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek. A tagok a pénz­ügyi szolgáltatásokat lakóhe­lyükön vehetik igénybe. Ugyanakkor az összevont esz­közök hatására a kölcsönke­reteket rugalmasan, gyorsab­ban tudják átcsoportosítani, amely jobban igazodik az ügyfelek igényeihez. Közö­sen megszervezték a belső ellenőri csoportot, s ez kihat az adminisztratív munka színvonalára is. Így keve­sebb jelentést kell gyártani, több idő jut szervezésre. tegnap délután ünnepség ke­retében adták át. A szállót november 8-án, kedden ve­szik birtokukba az olajbá­nyászok. A hatszintes, impo­záns épületben a hálószobák mellett helyet kapott egy kultúrterem, étkezde, kony­ha, és egy komplett orvosi rendelő is Fotó: Faludi János Orosházán elkészült • az OKGT Nagyalföldi Kőolajfú­rási Üzemének beruházásában az olajbányászok 175 szemé­lyes munkásszállása. Az új létesítményt november 4-én,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents