Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-01 / 257. szám

a 1977. november 1., kedd Tegnap még határőrök voltak Jubileumi veterántalálkozó Tegnap még katonák voltak. Pontosabban szólva ha­tárőrök. Egyenruha volt rajtuk, feszesen tisztelegtek, ha feljebbvalóval találkoztak. A kemény katonai szol­gálat mellett sokszor gondoltak haza a családra, a munkahelyre, egyszóval a civil életre, ma pedig már civilruhában járnak. Még önkéntelenül megrándul a kéz, ha tiszttel találkoznak. Újra szokni kell a civil életet, mint ahogyan annak idején a katonai szokásokat. Két határőrrel beszélgettünk a leszerelés előtti napokon. Fel­jebbvalóik ajánlották őket, mint olyanokat, akik példa­mutatóan helytálltak a haza védelmében. Markáns férfiarc. Az al­egység KISZ-titkára volt. — Gondolom, nehezen vár­ták már ezt a napot. — Szó ami szó, már egy fél évvel ezelőtt megkezdtük a „visszaszámlálást”. Szá­moltuk is szorgalmasan, amikor időnk engedte, mert bizony ha nem is látszik a kívülállók előtt, a katona Berceli Sándor határőr őr­mester minden perce foglalt. Nem panaszképpen mondom, de a KISZ-titkáré még több. El­sősorban hozzám fordultak a fiatalok ügyes-bajos gond­jaikkal, valahogy közelebb állónak éreztek engem, hi­szen mindig közöttük vol­tam. Hogy itt, vagy civil életben könnyebb-e KISZ- titkárnak? Is-is. Az biztos, hogy itt nem kellett nógatni a fiúkat, bármilyen rendez­vényről volt szó. Jöttek örömmel és aktívan kapcso­lódtak be a mozgalmi ren­dezvényekbe, vitákba. Nálunk is nagy port ka­vart a Magyar Ifjúságban hónapokon keresztül zajló „Dinnye vita”. Mi is alapo­san megvitattuk töviről he­gyire, és aztán küldtük el véleményünket a szerkesztő­séghez. Ne tűnjön szerény­telenségnek, de jó magam is büszke vagyok rá, hogy az elmúlt évek alatt olyan nagyszerű KlSZ-alapszerve- zetet sikerült kialakítani, amelynek híre túljutott a megyehatárokon is. Ez év­ben megkaptuk a KISZ Köz­ponti Bizottság dicsérő ok­levelét. A szórakozás, a ta­nulás mellett arra is nagy gondot fordítottunk, hogy a legrátermettebbek, a párt tagjai sorába léphessenek. Hat fiatalt javasoltunk párt­tagnak. Magamról annyit, hogy a gádorosi termelőszö­vetkezetben gépésztechnikus voltam bevonulás előtt, oda is megyek vissza. Egy kis­lányom van, feleségem bolti eladó. Amire legbüszkébb vagyok, az alapszervezettel együtt én is megkaptam a KISZ KB dicsérő oklevelét. Vékony, bajuszos fiatalem­ber, — Két évvel ezelőtt, pon­Hankó András határőr őr­mester tosan október 28-án vonul­tam be. De még mennyire szokatlanok voltak az első hetek. Már csak azért is, mert életemben először sza­kadtam el a családtól ilyen hosszú időre. Aztán alig egy fél évvel később, bevonulás után megszületett a kisfiam. Ha lehet, még jobban vá­gyódtam haza a családhoz. Nem kis erőfeszítésembe ke­rült megmagyarázni magam­nak, hogy a katonaság nem­csak hogy állampolgári kö­telesség, hanem becsület dol­ga is. Aztán csak sikerült valahogy túltenni magam a kezdeti honvágyon. Igaz, olyan elfoglaltságaim akad­tak, amelyeknek ha meg akartam felelni, lekötötte minden időmet. Bevonulás után nem sókkal tisztes is­kolára kerültem. Amikor el­végeztem, rajparancsnok let­tem. Addig engem képeztek, most nekem kellett megten­nem ugyanazt a hozzám be­osztottakkal. Nem hiába tartja a mondás: betyárból lesz a jó pandúr. Nagy hasz­nát vettem azoknak a tapasz­talatoknak, amelyet a ki­képzés során gyűjtöttem. Szerencsém is volt, nagyon rendes gyerekek kerültek a kezem alá. Igaz, iskolai vég­zettség tekintetében nagyon vegyes volt a társaság, de abban valamennyien meg­egyeztek, hogy ha már itt vannak, legjobb tudásuk szerint végezzenek el min­dent. Számomra is — gon­dolom nekik is — szép idők voltak ezek. Hogy a mun­kámnak haszna volt, azt ab­ból is lemérhetem, hogy a tisztes szakasz valamennyi tagja most már szakaszveze­tő. Ez pedig nem kis dolog a seregben. Amikor elbú­csúztunk, amikor indultak ki az őrsökre, visszaintegettek a kapuból, s ha katonákhoz nem is illik, megvallom, én is eldörzsöltem egy könny­cseppet a szememben. Később még nagyobb felelősség há­rult rám, szakaszparancsnok- helyettes, majd szakaszpa­rancsnok lettem. Gondolom, csak jól végezhettem a rám bízott feladatokat, hiszen a szakasz elnyerte a „Kiváló” kitüntetést, 11 katona pedig az „Élenjáró” címet. Lesze­relés után én is visszame­gyek volt munkahelyemre, a Generál Ipari Szövetkezetbe. Autószerelő vagyak. Tegnap még őrmester elv­társnak, ma már szakiknak szólítják őket. Ugyanott foly­tatják mindketten, ahol ab­bahagyták. De azért mégis sok változás történt az éle­tükben. Céltudatosabbak, ha- tározottabbbak, férfiak let­tek. Béla Ottó Országos díszbaromfi-kiállítás Kevesen tudják, hogy 1923. december 7—9. között, az ak­kori Dél-magyarországi Ba­romfi, Fajnyúl és -Galambte­nyésztők Egyesülete első al­kalommal rendezett díszba- romfi-kiállítást Békéscsabán. Azóta 54 év telt el. Mint is­meretes, hazánkban az utób­bi két évtizedben nemcsak a közvetlenül hasznot hozó termelési és tenyésztési ágak fejlődtek valamikor elképzel- hetelennek vélt ütemben. Le­hetőségek nyíltak mindin­kább olyan állattartásra is, melyek az egyes emberek­nek, illetve csoportoknak kedvtelését szolgálják. Sok más mellett ilyen a díszba- romfi-tartás is. Valamikor ennek a hobbinak csak na­gyon kevesen hódolhattak. Napjainkban az élelmezést szolgáló és a tenyésztő, vala­mint a népgazdaság számára közvetlenül hasznot hozó ál­lattartás mellett szaporodik azoknak a száma, akik dísz­madarak, díszbaromfik ne­velésével is foglalkoznak. Ma már a Magyar Galamb­tenyésztők Országos Szövet­sége égisze alatt figyelmet érdemlően nő a díszbaromfi­tenyésztők száma. így van ez megyénk székhelyén is, ahol a Békéscsabai Galambte­nyésztő Egyesület keretében már megtaláljuk a díszba- romfi-tenyésztő szakcsopor­tot is. Ez a békéscsabai egye­sület vállalkozott arra, hogy feleleveníti, életre kelti a régmúlt szép hagyományt: 54 év után önálló országos díszbaromfi-kiállítást : rendez megyénk székhelyén. Amint a kiállítási katalógus bekö­szöntőjéből megtudjuk, ezt a nyilvános bemutatkozást a tenyésztők növekvő száma, állományuk fajtagazdagsága hosszabb idők óta sürgeti. Ugyanakkor a békéscsabai egyesület díszbaromfi-te- nyésztő szakcsoportja meg­fogalmazta e kiállítás cél­ját is. Azt akarják, hogy ez a nagyszabású, orszá­gos rendezvény — mely­nek Békéscsabán a megyei állategészségügyi állomás teremt jó lehetőséget — a tenyésztői munka, a tenyész­tési kedv további kiteljesedé­sét. „Tanulni és tanítani sze­retnénk ...” — hangsúlyozza a katalógus beköszöntőjében Krasznai Géza, Madarász Endre, Laukó György. Az egyesület egyébként határo­zatot hozott arra is, hogy ez­után minden év novemberé­ben szeretnék ezt a kiállítást megrendezni. A kiállításon, . amely no­vember 5—7. között kerül megrendezésre, mintegy 300 díszbaromfit tekinthetnek meg az érdeklődők. Ezen be­lül is 21 csodálatosan szép fajta mutatkozik be. A kiál­lítás szervező munkája még ez év tavaszán elkezdődött. A nevezések minden várako­zást felülmúltak. Miközben még most is érkeznek a be­nevezések az ország külön­böző részeiből. v E kiállítás ^rendezésének híre eljutott a környékbeli baráti országokba is. Az utóbbi napokban Csehszlová­kiából, Jugoszláviából, Ro­mániából több 'öíszbaromfi- tenyésztő kért lehetőséget ar­ra, hogy bemutassa egyedeit a Békéscsabán megrendezés­re kerülő országos kiállítá­son. Ez lehetővé teszi a dísz- baromfi-tartás nemzetközi szintű összevetését, a tapasz­talatok sokoldalú összegzé­sét. Békéscsabán Jubileumi veterántalálko­zót rendezett vasárnap a MEDOSZ békéscsabai városi szervezete a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére. Ott voltak a viharsarki vete­ránok, akik főként a szak- szervezeti mozgalomban sze­reztek érdemeket, de a ha­gyományokhoz híven meg­hívták a baráti találkozóra a legjobban dolgozó bizal­miakat, szakszervezeti akti­vistákat is. Az elnökségben helyet foglalt Hunya István, a MEDOSZ országos elnöke, Sarnyai Ferenc a MEDOSZ Békés megyei bizottságának elnöke, Betkó Pál, a ME­DOSZ városi szervezetének titkára és Hankó Mihály or­szággyűlési képviselő, a bé­késcsabai Lenin Tsz elnöke. A megjelenteket Sarnyai Fe­renc veterán köszöntötte, majd szavalatok hangzottak el, s később Hunya István, a Viharsarok közszeretetnek örvendő veteránja emelke­dett szólásra. Hunya István számos hazai és szovjet kormánykitünteté­se arról tanúskodik, hogy tu­lajdonosa harcedzett, bátor férfiú. Az emlékezés mégis könnyet csal a szemébe, hisz az ünnepi szónok 1915 tava­szától 1918. év végéig orosz földön élt, s mint vörös gár­dista részese volt a világtör­ténelmi jelentőségű októbe­ri szocialista forradalomnak. A visszaemlékezés bizony hatvan év távlatából is meg­ható. — Amióta EMBER él a földön, mindig a szebbre, a jobbra törekszik — hangsú­lyozta Hunya elvtárs. — így Hunya István ünnepi beszédét tartja Fotó: Gál Edit volt ez 60 évvel ezelőtt is, amikor győzött az broszor- szági munkásosztálynak és a vele szövetséges szegénypa­rasztságnak a kommunista párt által vezetett forradal­ma. Lenin és harcos társai azt akarták elérni, hogy a proletariátus kezébe kerül­jön a hatalom, s a felső tíz­ezrek helyett a nép milliói éljenek megfelelő élet- és munkakörülmények között. A világtörténelem Lenint és harcostársait igazolta ... Ezután arról szólt Hunya elvtárs, hogy az Oroszor- . szágban szerzett gazdag ta­pasztalatokat hogyan hasz­nosította idehaza, elsősorban szűkebb hazájában, a Vihar­sarokban. Beszélt az endrődi sortűzről és számos más, tör­ténelmi nevezetességű meg­mozdulásról, az illegális pártmunkások és szakszerve­zeti aktívák tevékenységéről. Beszélt a szakszervezet je­lenlegi feladatairól, az akti­visták munkájának sokolda­lú jelentőségéről. Elismerés­sel emlékezett meg a szocia­lista brigádok versenymoz­galmáról, amit a Nagy Októ­ber tiszteletére indítottak. Örömmel adott számot arról, hogy a MEDOSZ-hoz tartozó üzemek országszerte dereka­san állták a „sarat”, s túl­teljesítették versenyvállalá­saikat. Amikor megkérdezték Hu­nya Istvántól, hogy ismerte-e Lenint, szerényen megje­gyezte: „Többször láttam, de be­szélni nem beszéltem ve­le ... ” Ennek ellenére, 60 év távlatából is úgy beszél, mintha Lenin személyesen hallaná. Helytállásra, kitar­tó munkafegyelemre buzdítja hallgatóit. Alig hallhatóan, de rendkívül meggyőző erő­vel beszél arról: hogyan él­jünk a lehetőségekkel, s mi­ként lehet megteremteni a még szebb, boldogabb jövő alapjait. A jubileumi veterántalál-. kozón ezután jutalomban ré­szesítették a legjobban dol­gozó szakszervezeti aktivis­tákat. A vendégek még órák hosszat együtt maradtak, el­beszélgettek a 60 év előtti világtörténelmi eseményről, a hazai munkásmozgalmakról, az elért eredményekről és a bokros teendőkről. Ary Róza Oxigén segíti a sebészt Moszkvában a Klinikai Kí­sérleti és Sebészeti Kutató- intézetben a világon először végeztek bonyolult műtéte­ket a tüdőn, a hörgőkön és a légcsövén úgy, hogy a páci­ens lélegzését hosszabb idő­re kikapcsolták. A műtét a néhány évvel ezelőtt megnyi­tott hiperbarikus oxigénizá- ciós központban vált lehető­vé. A műtétet Mihail Perel- man professzor, a tudomány érdemes munkásának vezeté­sével egy tüdősebész-csoport végzi. Egy ember balesetet szen­vedett. Súlyos trauma kö­vetkeztében légutai felmond­ták a szolgálatot. Bonyolult sebészi műtétre van szük­ség. A légzőszervek a mellkas mélyén helyezkednek el, és igen nehéz biztosítani, hogy a tüdőbe levegő jusson, a mellkas feltárása után. Ezen kívül nem egyszerű dolog a hörgőket vagy a légfcsövet összevarrni. Az orvosok már ismerték azt a módszert, mellyel két- három percre ki lehet kap­csolni az ember légzését. ‘'Ez a határidő azonban túlságo­san rövidnek bizonyult. Hogyan lehetne meghosz- szabbítani azt az időt, amely alatt az operált nem léleg­zik? A pácienst barokamrába helyezik, és megkezdődik a bonyolult, komoly s össz­hangot igénylő munka. Fel­tárják a mellkast. Bekap­csolják a barokamrába az oxigént juttató berendezést. A nagyobb nyomáson a vér jóval oxigéndúsabb. Az oxi­gént nemcsak a vörös vér­testek, de a vérplazma is szállítja. Ez azt jelenti, hogy a lélegzést 8 vagy ennél több percre is ki lehet kapcsolni. A sebészek nyugodtabban, biztosabban dolgoznak, na­gyobb a valószínűsége a mű­tét sikeres kimenetelének. Balkus Imre Műtét a barokamrás műtőben (Fotó: APN—KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents