Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-04 / 260. szám

1977. november 4., péntek IZUlllJkTrTtj II Fáklya ünnepi számából Van tennivaló a szociális ellátás javításában Az is szórta a röpcédulát, aki nem volt párttag A Fáklya összevont, 20— 21. ünnepi száma a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulójának al­kalmából november 6-án je­lenik meg, a szokásos 32 ol­dal helyett 64 oldal terjede­lemben^ Az információban gazdag írások a.hat évtized alatt megtett út nagy gazdasági eredményeit, a Szovjetunió társadalmának mai minden­napjait mutatják be. Meg­győzően bizonyítják, hogy mit jelent a szovjethatalom az ember számára, mit nyújt a közösségnek a szovjet ál­lampolgár és mit kap ő a közösségtől. Az Október győzelméről szóló írás Lenin-portréval indul, s a forradalom vezé­réről szól. Felidézi azokat a nevezetes napokat, amikor az Ideiglenes Kormány még uralmon volt, de a valóságos erőt már a bolsevikok képvi­selték. Nyikolaj Tyihonov, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese Október jelentőségét, a fej­lett szocializmus eredménye­it elemzi, s közben jellemzi az új világrend emberét, be­szél a népek egymás közötti békéjének megőrzéséről, méltatja az SZKP vezető szerepének fontosságát. Ugyancsak egész oldalas fotó ábrázolja L. I. Brezsnye- vet, a Szovjetunió új alkot­mányáról szóló cikk élén. Ez az írás az első, az 1917-es le­nini dekrétumoktól kezdve sorra veszi, hogyan gondos­kodtak az újabb és újabb al­kotmányok a jogok és állam- polgári kötelességek dialek- tikusabb fejlesztéséről. Atomreaktor a szerelősza­lagon címmel képes riport mutatja be a Donnál épülő atomenergetikai berendezé­seket gyártó nagyüzemet. V. Fomin ezredes, a törté­nettudományok kandidátusa arról írt cikket, hogy a ma­gyar internacionalisták mi­lyen nagy segítséget nyújtot­tak a szovjethatalom megte­remtéséért vívott harcokban az oroszországi frontokon. A csepeliek versenyfelhí­vásáról, a szocialista munka­verseny nemzetközi méretek­ben kiterjesztett módszeréről riportot olvashatunk a kettős számban. A leningrádi Herzen Álla­mi Pedagógiai Főiskola a magyar pedagógusok képzé­sében elért jó eredményeiért kitüntetést kapott. A Moszkvai Akadémiai Művész Színház magyaror­szági vendégszereplését elő­zetes anyag köszönti, amely­hez a színház művészeit be­mutató portrék és színházi előadásokról készült felvéte­lek tartoznak. A kulturális élet hírei ösz- szeállításból a többi között megtudjuk, hogy a Szovjet­unióban az ünnep alkalmá­ból mintegy 570 színház új darabot mutat be, továbbá megismerhetjük a tadzsik származású balettművésznőt, Malika Szabirovát is. A KPVDSZ megyei szer­vezetének munkavédelmi, szociális bizottsága ebben az évben is megvizsgálta a ke­reskedelmi, vendéglátóipari vállalatok, szövetkezetek, va­lamint a pénzintézetek dol­gozóinak munkakörülménye­it, különös tekintettel az egészségügyi helyzetre és a télre való felkészülésre. Megállapították, hogy a hálózatfejlesztéssel, a meg­levő egységek korszerűsíté­sével jelentős előbbrelépés történt. Több üzletben, egy­ségben új szociális helyisé­geket: öltözőt, mosdót, zu­hanyozót alakítottak ki. Ki­javították a szellőző beren­dezéseket, korszerűsítették a világítást, a fűtést. Mind­ezek ellenére sok hiányos­ságot is tapasztaltak, ame­lyek egyrészt az elavult, kis alapterületű boltokkal, más­részt a forgalom állandó nö­vekedésével magyarázhatók. Vannak azonban nem is olyan régen átadott üzletek, mint például az orosházi Csillag Áruház, ahol nem megfelelő a szellőzés, a lét­számhoz képest a szociális létesítmények kicsik. A ven­déglátóipari egységek kony­háinak túlnyomó részében nincs porelszívó berendezés, amelyek hiánya a dolgozók egészségét veszélyezteti. Ezek arra figyelmeztetnek, hogy a Megyénk szövetkezeti pénz­intézetei az év első negye­dében külön vállalásokat tet­tek a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfor­dulójának tiszteletére. E vállalások összességéből is mindenütt kiemelkedett a betétálomány növelésének fontossága. Különösen így volt ez a Tótkomlós és Vi­déke Takarékszövetkezetnél, ahol a szocialista brigádok kimondták: a Nagy Október tiszteletére betétállományu­kat 100 millió forintra növe­lik. Nemrég kaptuk a hírt, hogy ezen vállalásukat október 31-én, vagyis a vi­lágtakarékosság napján 5 millió forinttal túlteljesítet­ték. Egyébként ez a takarék- szövetkezet októberben 11 millió 204 ezer forinttal nö­velte kamatozó betétállomá­nyát. A megye szövetkezeti pénzintézetei nemcsak egyet­len nap alatt, vagyis októ­ber 31-én törekedtek betét- állományuk növelésére. Egész hónapi munkájukat a taka­rékosság jegyében végezték. Igv vált lehetővé, hogy ok­tóberben 40 millió 281 ezer forinttal emelkedjék a me­gye szövetkezeti pénzintéze­teinél kezelt betétállomány összege. A már említett tót­jövőben felépülő létesítmé­nyeknél fokozottan figyelem­be kell venni a várható lét­számot, a forgalom növeke­dését. Ami a télre való felké­szülést illeti, a tapasztala­tok vegyesek. Az élelmiszer­kiskereskedelmi vállalatnál megszüntették a régebben tapasztalt munkavédelmi hiányosságokat. Az Univer- zál Kiskereskedelmi Válla­latnál a szakszervezeti bi­zalmiak ellenőrizték a hoz­zájuk tartozó boltokat és 112 munkahely közül 99-ben mindent rendben találtak. Nem így a déva ványai ÁFÉSZ-nél, ahol az élelmi­szerboltok öltözőit, mosdóit nem lehet fűteni. A rövi­desen átadásra kerülő ABC- áruház megnyitásával azon­ban megoldódnak ezek a gondok. A kondorosi szövet­kezet éttermében a vizsgá­lat idején nem tudtak fűte-* ni a kazán üzemképtelensé­ge miatt, a 2-es számú bolt­ban és a cukrászdában az olajkályha rossz állapotban volt. A bizottság felhívta az alapszervezetek figyelmét arra, hogy november 15-ig utóellenőrzéseket tartsanak, s nézzék meg, milyen intéz­kedéseket tettek^a. hiányos­ságok megszüntetésére. komlósi pénzintézet 11 mil­lió 204 ezer forintos betét­növekedésén túl kiemelkedik az Endrőd és Vidéke Taka­rékszövetkezet kollektíváinak teljesítése, melyek több mint 6 millió 700 ezer forinttal növelték októberben betétál­lományukat. Igen jó ered­ménynek mondható a Ke- vermes és Vidéke Takarék- szövetkezet 5 millió 300 ezer, a Kétegyháza és Vidéke Ta­karékszövetkezet 3 millió 361 ezer, a Szarvas és Vidé­ke Takarékszövetkezet 3 mil­lió 887 ezer, a Magyarbán- hegyes és Vidéke Takarék- szövetkezet 2 millió 740 ezer és a Kondoros és Vidéke Ta­karékszövetkezet 2 millió 735 ezer forintos betétállo­mánya. Mindent egybevetve a me­gye szövetkezeti pénzintéze­tei éves betétnövelési tervü­ket már túlteljesítették. Kö­vetkezett ez abból, hogy az 1977-re tervezett 83 millió­val szemben 100 millió fo­rintos teljesítést értek el. Ez rekordnak számít, fgy je­lenleg 740 millió forint ka­matozó betétállományt kezel­nek a takarékszövetkezetek. Balkus Imre Munkaügyi tanfolyam A Békés megyei munka­jogi bizottság munkaügyi döntőbizottsági tanfolyamot szervezett, melyet Békéscsa­bán, a MEDOSZ székházá­ban tartanak. Az első foglalkozáson dr. Nyíri Béla ügyész előadása hangzott el „A munkaügyi viták eldöntésének rendsze­re és fórumai” címmel. Eb­ben a tanévben még szó lesz egyebek között a munkavi­szony létesítéséről és módo­sításáról, a munkaviszony megszüntetéséről és a mun­kaszerződés teljesítéséről, a munkaidőről, a pihenőidő­ről és a szabadságról, vala­mint a munka díjazásának egyes kérdéseiről *és * béren felüli juttatásokról. Előadás hangzik el továbbá az egész­séges és biztonságos munka­végzés feltételeiről és a vál­lalat felelősségéről, annak megsértése esetén. A legközelebbi foglalkozás­ra november 24-én kerül sor. O. P. A békéscsabai Belanka Pál ifjúkorában a Berényi úti Braun-malomban tanulta ki a molnárságot. 1923-ban tel­tek le inasévei, és megkapta '-a Segédlevelet. A bátyja te­relgette kezdeti lépéseit, s ebben az évben már belépett a malomipari szakszervezet­be. A Vasút utcában székelő Szociáldemokrata Pártszerve­zetbe is a bátyja vezette be. Ezekben az években indult meg azon az úton, amely egyenesen oda vezette, hogy 1927-ben belépett a Szociál­demokrata Pártba; ekkor 23 éves volt. Ebben az évben ennek 50 esztendeje. A küzdelmekkel telt út az­zal kezdődött, hogy a 20-as években tartott országgyűlé­si választások idején utcabi­zalmi volt, majd a szavazat­szedő bizottság tagja. — Az akkori Kossuth téri iskolában volt az egyik sza- vazókórzet. Én a Szociálde­mokrata Pártot képviseltem. Reggel sorsot húztunk, hogy ■ melyik pártnak a hívei kez­dik meg a szavazást. A sors­húzás úgy alakult, hogy a szociáldemokrata pártiak kezdjék a szavazást. S a dön­tés úgy szólt, hogy huszon- ötös csoportokban jöjjenek á szavazóhelyiségbe a pártok hívei. Amikor aztán a sza­vazatszedő bizottság elnöke , kiüzent a kapuban álló rend­őrnek, hogy a mi híveink kö­zül huszonötén bejöhetnek, nagy sokára egyedül jött az be és jelentette, hogy szoci­áldemokrata szavazók nin­csenek. Mivel én azelőtt kint jártam, láttam, hogy a mie­ink voltak vagy ötvenen. Ezt szóvá is tettem. És az elnök elrendelte, hogy a rendőr akkor engedje be azokat, fgy is lett. Később derült ki, hogy a rendőr az akkori Te­leki utcába parancsolta visz- sza a mi szavazóinkat, azért nem voltak azok a kapu előtt, amikor jönniük kellett volna szavazni. A nyílt szavazást jól ki­egészítették az ilyen manő­verek, hogy a népet zaklas­sák. A rendelkezés szerint a szavazás reggel 8 órától este 8 óráig tartott. De arról is szólt a rendelkezés, ha az el­nök úgy látja jónak, akkor délután 2 órakor lezárhatja a szavazóhelyiséget. A Szociál­demokrata Párt híveinek a másik utcába való terelése érzékelteti, hogy Horthy ha­tóságai miként értelmezték a szavazási időszak megrövidí­tését is. Tanúsítja Belanka Pál élet­útja, hogy a munkásmozga­lom állandóan gazdagítja hí­veinek öntudatát, hiszen ké­sőbb, 1936-ban a Szociálde­mokrata Párt vezetőségi tag­ja lett. Miután ezt a párt­tisztséget már több éve be­töltötte, egy keddi napon (41-ben vagy 42-ben), amint bement a pártszervezetbe, négy csomagot talált ott. Pos­tán küldték a csomagokat, de a feladó neve egyiken sem volt rajta. — Kibontom azokat — mondja Belanka Pál —, hát röpcédulák vannak mind­egyikben. Szembetűnő na­gyobb betűs szavakkal volt azokra rányomtatva: „Mun­kát, kenyeret!” Nem sok gon­dolkodni való idő volt, mert, ha ott találják a rendőrök, akkor nagy baj lett volna belőle. Gyorsan elosztottam három részre az utcabizal­miakat és szerda, estére az egyik csoportot már össze is hívtam. Csütörtökre a másik csoportot, péntekre a harma­dikat. Az olyan hosszú ut­cákban, mint a Szarvasi út, két bizalmi volt. Az is a történethez tartozik, hogy nemcsak szociáldemokraták voltak bizalmiak, hanem má­sok is. Aztán minden csoporttal megbeszéltük, hogy szomba­ton éjjel fél tizenkettőkor mindenki megkezdi a röpcé­dulák szórását és éjfélre be­fejezi. fgy is történt. És reggel az ébredő embe­rek lakásuk környékén talál­ták a röpcédulákat. Én is. Vasárnap, miután bemen­tem a pártszervezetbe, a mozgalomból jól ismert csa­bai származású Botyánszki Pálné érkezett meg Buda­pestről, aki útközben látta, hogy akkor éjjel jó néhányan keveset aludtak. És mondta is, legyünk elkészülve, hogy a rendőrség nemsokára meg­jelenik a pártszervezetben. Én azt mondtam, itt nem ta­lálnak a röpcédulákból egyet sem. Hanem majd ő kerülhet bajba, mivel Pestről jött. De Botyánszkinéra sem tudtak ráfogni semmit, mert akkor reggel érkezett Csabá­ra, amikor a röpcédulák már szét voltak szórva. Mégis ki­tiltották Csabáról. De azért azután is járt ide, csak nem ' a csabai állomáson szállt le a vonatról, hanem Megyeren, és onnan jött be. — Tudja, tanultunk is mi. Péntekenként, amikor sem a pártszervezetnek, sem a szakszervezeteknek nem volt rendezvénye, tízen—tizenket- ten összejöttünk az olvasóte­remben. Mert a Trefort ut­cában már az is volt, ha ki­csi is. Körülültük az asztalt és egy-egy füzetből a marxiz­mussal ismerkedtünk. Ma- dzsar József írta ezeket a füzeteket, aki 35-ben a Szovjetunióba emigrált, és 1944-ben halt meg. Amikor csak egy füzetünk volt, ak­kor valaki felolvasott abból, s olykor magyarázatot is fű­zött ahhoz. Persze vigyázni kellett, nehogy észre vegye olyan, aki nem közénk való. Ezért mindenki előtt ott fe­küdt egy könyvtári könyv, s ha cipőkopogást hallottunk, a füzeteket elrejtettük és úgy tettünk, mintha a könyvet olvasnánk. Amikor egyszer ezt megcsináltuk, mert lépte­ket hallottunk, látjuk aztán, hogy a pártszervezethez tar­tozó lép be, s újra elővettük a füzeteket és folytattuk ott, ahol abbahagytuk. Csak az­tán furcsának találtuk, hogy az esti látogatónk megrótt bennünket, .hogy ezért fele­lősséget kell vállalni. Mi azt mondtuk, hogy erről csak úgy szereznek tudomást a hatóságok, ha közülünk va­laki beárulja. De hát ilyen azután sem történt. Az is izgalmas nap volt, amikor a rádióból megtud­tam, hogy betiltották a Szo­ciáldemokrata Pártot, s a szakszervezetek élére kor­mánybiztosokat állítanak. Ez 1944. március 19-én történt, amikor a hitleristák meg­szállták Magyarországot. El­mentem mindjárt a pártszer­vezetbe, s elvittem onnan az olyan okmányokat, mint a párttagok névsora vagy a kartotéklapok. Aztán a ma­lomban, ahol dolgoztam el­dugtam. A szakszervezetbe ezután is bejártunk, mert ha meg is bénították a működését, mégis legálisan találkoztunk. Egyik nao jön aztán egy rendőr őrmester és kéri a pártokmányokat. Én odaad­tam a pénztárkönyvet, né­hány bélyeget, meg a kétla­pos tagsági könyvből néhá­nyat. (Ezeket azért hagytuk ott, mert az nyilvánvalóan feltűnt volna, ha nem ma­rad ott semmi, és bajba ke­rülünk.) A rendőr őrmester azt mondja, amikor meglát­ja az okmányokat: „Nem er­re vagyunk kíváncsiak. A névsort adja ide.” — Az nincs — mondom én —, mert kevesen vagyunk, és ha jött valaki, beragasz­tottuk tagsági könyvébe a bélyeget és végeztünk is egy­mással. Aztán április elején egy hajnalban kopog valaki a lakásunk ablakán. Kinézek, hát egy rendőr. Aki aztán azt mondja: „Jöjjön velem.” Vagy harmincunkat gyűjtöt­tek össze és ujjlenyomatokat is vettek tőlünk, akár a tol­vajoktól. És elvittek ben­nünket Budapestre, a Moso- nyi utcai toloncházba. Hárorr) hétig voltunk ott, s egy be­tonpadozatú teremben zsú­foltak sokunkat össze. Hat ágy volt ugyan a terem kö­zepén, de azokat a stricik már lefoglalták, akik váltot­ták egymást. Innen május 10-én a ricsei internálótáborba vittek el bennünket tehervagonokban. Onnan június eleje körül szabadultunk. Amikor haza­értünk, tudomásunkra hoz­ták, hogy reggel hattól esté hatig hagyhatjuk el lakásun­kat, de nyilvános helyen nem tartózkodhatunk, még futballmeccsre sem mehe­tünk. .. .És jött" 1944. október ha- todika, Békés megyét a szovjet csapatok felszabadí­tották. Belanka Pál részt vesz azután a legális kom­munista párt megalakításá­ban, s annak vezetőségi tag­ja lesz. De mivel a Szociál­demokrata Párt megalakítá­sa akadozott, megbízták, hogy vegyen részt annak új­jászervezésében. Ezt vs tette és a városi titkára volt an­nak a két munkáspárt egye­süléséig. Ezután az MDP vá­rosi szervezetének szervező titkára lett. Egy év múlva vagy tíz Békés megyei mal­mot egy központba vontak össze s annak igazgatóhe­lyettesének nevezték ki. öt­ven tavaszára átalakították a malmok szervezeti felépíté­sét és másfél évig az Erzsé- bet-malom igazgatója volt. Aztán a malmok egyesítésé­vel áthelyezték a csabai köz­ellátási kirendeltség vezető­jévé, 1951 decemberében pe­dig a megyei közellátási hi­vatal vezetőjének nevezték ki, mivel a helyi hivatalok megszűntek. Miután a me­gyei hivatal is megszűnt, a megyei tanács munkaerő-hi­vatalába került előadónak, majd 1953-ban az István-ma- lomban munkaügyi előadó, valamint szakszervezeti tit­kár, s 1957-ben pedig a ma­lomipari szakszervezet me­gyei titkára. És innen ment 1965-ben nyugállományba. Életútjának jelzői: tulajdo­nosa a Munka Érdemrend­nek, a Szocialista Hazáért Érdemrendnek, s a Felszaba­dulási Jubileumi Emlék­éremnek, és a városi pártb; zottságnak ma is tagja. Cserei Pál Tegnap, november 3-án Horváth Jánosné, Lökösháza községi tanácselnöke adta át a 2,5 millió forintos költséggel épült egészségházat. A lakosság 50 ezer forint készpénzzel, s mint­egy 100 ezer forint értékű társadalmi munkával járult hoz­zá a kétszintes épület megvalósításához. Az új rendelőben dr. Való Henry Tamás, községi orvos vizsgálja az első be­tget Fotó: Béla Ottó Egy hónap alatt 40 MILLIÓ FORINTTAL NŐTT A TAKARÉKSZÖVETKEZETEK BETÉTÁLLOMÁNYA

Next

/
Thumbnails
Contents