Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-30 / 281. szám

Épül az észak—déli metróvonal Az észak—déli metróvonal építői már a Marx tér alatt dol­goznak. A „Felszabadulás 30” nevű fúrópajzs elérte a leendő Marx téri mélyállomás térségét (MTI-fotó — Tóth Gyula felvétele — KS) Vírusmentesítési program a gyümölcsösökben és a szülőkben 1977. november 30., szerda Lakások, kommunális létesítmények Rizsgond — hántolva A gyakorlati szakemberek többsége a tapasztalatok alapján már-már végleg elkönyvelte, hogy ilyen a rizs: minden második évben gyengébben fizet az átlagosnál. Nincs mit tenni, tudomásul kell venni. Tavaly rossz volt a termés — annyira rossz, hogy csak gyorssegély tartotta meg a víz színén a nagy rizstermelő gazdaságokat — így azután az előbbiek alapján joggal vártunk az idén kiugró termésre. Csalatkoznunk kellett. A MÉM-toen elkészült program alapján összevont „hadműveletet” indítanak a gyümölcsösök és a szőlők vírusfertőzésének megféke­zésére. A hazai kutatóintézetek részletes tervek szerint, meg­felelő munkamegosztással már dolgoznak a vírusmen­tes anyagok előállításán. A munkát a Növényvédelmi Kutató Intézet koordinálja. Az előállított csemeték és oltványok a kijelölt bázis- gazdaságokba kerülnek to- vábbszaporításra. A buda­pesti Sasad Termelőszövet­kezetben 200 hektáron már hozzáláttak az első vírus­mentes ültetvény kialakítá­sához, hasonlóképpen a Sió­foki Állami Gazdaságban is foglalkoznak szaporítóanyag- termeléssel. Ezután fokoza­tosan mind több nagyüzem, törzsültetvény kapcsolódik majd be a vírusmentes kul­túrák szaporításába. A növényi vírusok a fo­gyasztókra egyébként sem­miféle veszélyt nem jelen­tenek, ezt világszerte alapos egészségügyi vizsgálatok iga­zolták. Úgynevezett specifi­A békési Start Sportszer- gyártó és Fémipari Szövetke­zetben az elmúlt év végén újabb jelentős beruházáshoz láttak hozzá. A gyártó üzemrészek bővítésére, a munkafeltételek javítására 9 millió forintos költséggel egy 2300 négyzetméteres laka­tosüzem és egy 950 négyzet- méteres asztalosüzem építé­sét kezdték meg. A beruhá­záshoz a saját és a KISZÖV anyagi forráson kívül igény­be vették az állami támoga­tást is, melyet a sportszer- gyártás fejlesztésére kapott a szövetkezet. Az új üzemcsarnokot sze­Változatlanul kevés a zöld­ségtermesztéshez használatos fólia. Az AGROKER békés­csabai telepére az elmúlt hét végén érkezett szállít­mány is elfogy már e hét el­ső napjain. A fóliahiányt az okozza, hogy a gyártó válla­lat, a Tiszai Vegyikombinát eddig nem tudott eleget ten­ni a termelők megnöveke­dett igényeinek. Ezért azután a zöldségtermesztéssel fog­lalkozók türelmetlenül ost­romolják leveleikkel a for­galmazó vállalatot. Tavaly az AGROKER 12, illetve 8,5 méter széles fóliá­ból 560 tonnát forgalmazott. kus vírusokról van szó, ezek még csak nem is általános­ságban fertőzik az összes növényt, hanem szinte vala­mennyi fajnak megvan a sajátos kórokozója. A betegségek komoly ter­méskieséssel járnak; a fák élettartama harmadával, esetleg felével rövidül, s a termés általánosságban 20 százalékkal csökken. Ter­mészetesen a hozamokat be­folyásolja a fertőzés mérté­ke, valamint a fajta tűrőké­pessége, ezért valamiféle ál­talánosításra nincs is lehe­tőség a hozamcsökkenés meghatározásakor. Nem véletlenül döntöttek arról, hogy az új fajták ér­tékelésénél a vírusmentes­ségnek ellenálló-képességnek a jövőben ugyanolyan súlya lesz, mint például a bioló­giai értéknek, vagy más kár­okozókkal szemben kialakult „közönynek”. A virusfertő- zéseknek — éppen a nagy vi- rulencia miatt — csak álta­lános, totális megelőzéssel és következetes ültetvényfej­lesztéssel lehet véget vetni. (MTI) retnék még az idén átadni, ezért a munkák gyorsítására a szövetkezet társadalmi és tömegszervezetei társadalmi munkát szerveztek. A szo­cialista brigádok vállalták, hogy munkaidőn túl segíte­nek az építkezésben. Az el­következendő hétvégeken mintegy 40—50 szövetkezeti tag dolgozik majd az építke­zésen. Amennyiben az idő­járás engedi, úgy még ez év­ben átadják az épülő üzem­részeket, melyekbe a már meglevő gépeken kívül mint­egy 8,9 millió forint értékű különféle fémipari gépet he­lyeznek üzembe. Ebben az évben eddig 610 tonna fóliát adtak el a kis- és nagyüzemeknek. A továb­bi igények kielégítésére még 130 tonnányira lesz szükség. A Békés megyei AGRO­KER Vállalat szakemberei a napokban tárgyalnak a gyár­tó vállalat képviselőivel, újabb mennyiségek szállítá­sáról. Várható, hogy a Ti­szai Vegyikombinát végül is leszállítja a korábban visz- szaigazolt és az újonnan megrendelt mennyiséget. Vagyis fólia hiányában sen­kinek sem kell felhagynia a zöldségtermesztéssel. Az év végéhez közeledve a gazdasági egységekben kiala­kulnak a tervteljesítések körvonalai. így van ez a Békési Építőipari Szövetke­zetben is. De mit is mutat­nak ezek, az olykor bűvös számok? A szövetkezet az idén 53 millió forint termelési érték elérését tűzte célul, egyebek között 100 lakás átadását tervezték, ezenkívül vállal­tak üzemi és kommunális létesítményeket is. összessé­gében az idén, az elmúlt évihez képest mintegy 26 százalékkal nagyobb terme­lésnövekedést értek el. Nos, a termelésnövekedés megva­lósult, az üzemi, a kommu­nális létesítményeket átad­ták, a tervezett lakásokkal szemben viszont csak 76-ba költözhetnek be. Miért a lemaradás? — kérdezhetik sokan. A ma­gyarázkodás helyett két szempont az, amit feltétle­nül figyelembe kell venni; az elmúlt évtől Békést be­kapcsolták az országos táv­Békés megye éghajlati vi­szonyai, talaj adottságai igen kedveznek a hibrid kukorica termesztésének. Ebben az évben a megyei mezőgazda- sági üzemek összesen kilenc­ezer hektáron foglalkoztáké növénnyel. Az összterületből a kisebb részt, mintegy 4 ezer hektárt vállaltak a ter­melőszövetkezetek, a többit az állami gazdaságok. A termesztett fajták a martonvásári, a szegedi és a szarvasi kutatók munkájá­nak eredményei. Ebben az évben rekordtermést takarít­hatnak be a hibrid kukori­cából, 22 mázsát hektáron­ként. így nemcsak a megyei igényeket tudják kielégíteni, hanem megyehatárunkon kí­Jövőre a legfőbb nemzet­közi fórum, az ENSZ rend­kívüli közgyűlése elé kerül a leszerelés kérdése, s az előkészítésben fontos felada­tok várnak a Magyar ENSZ- társaságra — hangsúlyozták az intéző bizottság keddi ülé­sén. A tanácskozáson Simái Mihály főtitkár számolt be az ENSZ-társaságok világ- szövetségének októberben megtartott XXVI. közgyűlé­séről, s azokról a határoza­tokról, amelyekhez szerve­vezeték-hálózatba, s ezért ezeket a lakásokat az olaj- kályha fűtéséről át kellett tervezni gázfűtésre. Ezzel párosult az anyagellátási gond, ugyanis a konvektoro­kat, szerelvényeket csak ké­sőbb tudták megrendelni és szerelni. Természetesen ez idő alatt más munkát kezd­tek el: a jövőre tervezett la­kások alapozását elkészítet­ték, így a fogadószinten ta­vasszal megkezdhetik a blokkozást. Ez lehetővé te­szi, hogy az elmaradt és az 1978-ra tervezett lakásokon túl többet építsenek és ad­janak át. Jövőre a szövetkezet 60 millió forintos termelési ér­ték elérését tűzte célul, melynek töfjb mint három­negyed részét a lakásépítés adja. A téliesítéssel felké­szültek a hideg időre, ugyan­is 80 lakásban teremtettek olyan feltételeket, hogy a mintegy 300 fizikai munkás egész télen folyamatosan dol­gozhasson. vülre is szállíthatunk majd. Nemcsak a mennyiségével, hanem a minőségével is megelégedettek a szakembe­rek. Feldolgozásra nagyon jó minőségű hibrid kukorica érkezett. E”növény kíméletes szárí­tására, illetve feldolgozására a hidasháti és a Mezőihegye- si Állami Gazdaság rendez­kedett be, speciális szárító­val. Az előbbi rekonstruk­cióját az idén fejezték be, az utóbbi nagyszabású fejlesz­tés előtt áll. A megnövekedett igények és az ez évi jó tapasztalatok hatására a megyei gazdasá­gok a jövő évben a hibrid­kukorica-vetésterület növe­lését tervezik. sen kapcsolódnak a magyar társaság 1978-as tervei. ,A világszövetség XXVI. közgyűlése munkájával a le­szerelés és az enyhülés kér­déseit emelte ki, határozatot hozva arról, hogy a nemze­ti társaságok támogassák az 1978. elején megrendezendő genfi leszerelési értekezlet s az ugyancsak jövőre meg­tartandó rendkívüli ENSZ közgyűlés előkészítő munká­ját. Ha más nem, hát ez a csa­lódás mindenképpen komo­lyan gondolkodóba kell hogy ejtsen bennünket. Ejt is. De kezdjük az elején. Valahol ott, amikor még országosan is, a megyénkben is nagyobb tekintélye volt a rizsnek: az ötvenes évek elején. Ekkor kezdett el dolgozni tudniillik a Dévaványai Rizshántoló. Talán hihetetlen, de nem győzte feldolgozni a megyé­ben megtermett rizst. Éven­te mintegy 1500 vagonnyi terméssel birkózott meg. En­nél viszont csaknem 7 ezer vagonnal takarítottak be töb­bet a megye rizstermő 11 ezer hektárjáról. Zsugorodtak a telepek Tíz évig szállítottak ki rizst Békésből az ország más részeire feldolgozásra. Idő­közben azonban felszámolták a kisebb feldolgozókat s ez­zel együtt a vetésterület is a megmaradt helyi kapacitás­hoz igazodott. A hatvanas évek közepén már csak 8—8 és fél ezer hektáron díszlett ez a vízigényes kultúra. Igaz ez még mindig elegendő munkát adott a hántolónak. A hatvanas évek második fe­lében azután besötétült az ég a rizstáblák felett. Meg­jelent a veszedelmes ellen­ség, a Bruzone és 1968-ra 5 ezer hektárra zsugorodott össze a telepítések összterü­lete. Innentől kezdve már töb­bek előtt ismerős az a rend­kívül lassú fejlődés, ame­lyet szinte a mai napig in­kább illethetnénk a közgaz­dasági irodalomból jól is­mert „stagnálás” szóval. Nyolc év alatt bővült ki is­mét mintegy hétezerre a me­gyében a rizsföldek együttes tere. Ez az időszak — kivé­ve a kiugró 1975-ös évet, amikor a Körösi ÁG-ban 34 mázsa rizst hoztak le a lánc­talpas kombájnok hektáron­ként — nem nagyon késztet­te erőfeszítésre a dévaványai hántoló dolgozóit. A harma­dik műszakra nem is került sor az elmúlt években. Szemben az 1800 vagonnal, amit ez az üzem egy idény­ben három műszakban fel­dolgozhatna, 1976-ban 1100 vagon termény csurgóit csak itt át a garatokon. Az idei esztendőben pedig alig több mint 600 vagonnyi az a rizs, amit a Békés megyei gazda­ságok a dévaványai hánto­lónak átadtak. Kései vagy korai? Az eddig elmondottakkal első látszatra sehogy nem vág össze az a kép, ami a látoga­tót a dévaványai üzemben fogadja. Csillogó új fémsilók tornyosulnak az udvaron. A hatszáz tonna rizs tárolásá­ra épülő nyolc toronyból hat már áll. Jövőre már itt fo­gadják a termést. Épült egy új, nagy teljesítményű szárí­tó és egy tisztítóház, 1978- ban pedig új csomagolót kap az üzem. Mindez több, mint 70 millió forintba kerül. Ugyanide kívánkozik az is, hogy immár évek óta a Szarvasi Állami Tangazda­ság önálló hántolót üzemel­tet a saját két és fél ezer hektárnyi rizstermésének feldolgozására. Következik-e mindebből az, hogy megyénk rizstermesztésében valami nincs rendjén? Talán nem érdemes elsietnünk a választ. Az igazság ugyanis az, hogy a hétezer hektáron is terem­hetne annyi rizs a megyében, amely elegendő lenne szük­ségleteinkre, illetve a két hántoló kapacitásának kiak­názására. Természetesen nem 14 mázsás átlag mellett, mint tavaly, de még csak nem is 17 mázsás átlaggal, mint az idén. Tessék csak a Körösi Állami Gazdaság 34 mázsás rizstermelésével a hétezer hektárt beszorozni, mindjárt igazolódik az állítás. Vagyis minden az átlagter­mésen múlik. Az pedig na­gyon sok mindentől függ. Alapvetően a fajtától, illetve attól, hogy az adott fajta iga­zodik-e a természeti feltéte­lekhez. De függ attól is, hogy ez a fajta a termesztés so­rán megkap-e minden gon­doskodást előírás szerint. Ezért nem hamarkodhatjuk el a közép-kései fajtáink fe­lett sem az ítéletet. Meghoz­zák azok is hektáronként a 30 mázsát ott, ahol vigyáztak velük. Azt azonban látni kell, hogy megyénkben a ko­rai fajták mindenképp na­gyobb biztonsággal termeszt­hetők. Drága — de szükséges A csárdaszállási központtal megalakult rizstermesztő rendszerben e következteté­sek alapján megtették már a gyakorlati lépéseket is. A jól szereplő korai rizsek jövőre már a termőterület 60 száza­lékát uralják majd. A siker záloga azonban továbbra sem egyedül a fajta marad. Ez csupán alap a továbblé­péshez. Elérkezett ugyanis az ideje annak, hogy a rizst kiterjedt telepeken, teljes gé­pesítéssel, tudatosan erre szakosodva termesszék az er­re legjobban felkészült gaz­daságok. Nem titok, hogy ez óriási költséget jelent és a kocká­zat sem mindennapos. Rizsre viszont szükségünk van. Ma­rad tehát az megoldásként, hogy az érdekeltek — ter­mesztők és feldolgozók, faj- tanemesítők és vetőmagter­mesztők — közösen vállalják a kockázatot, ahogyan erre a gabonaforgalmi vállalat is példát adott azzal, hogy a rizstelepítő gépsorok vásár­lásába maga is „beszállt”. Még egy dolog befejezésül: nem elegendő egy új fajtát kinemesíteni, a korábbiak­nál többet kell törődni az új fajtád karbantartásával is. (Hovatovább minden növé­nyünk erre figyelmeztet!) Kőváry E. Péter Éjjel-nappal, dolgoznak a. daruk és a motoros targoncák a záhonyi átrakókörzetben. Az or­szág keleti kapujában 6500 vasutas munkájának eredményeként naponta 40—45 ezer ton­na árut továbbítanak a szerelvények. Ebben az évben összesen 3 millió tonna vasérc, több mint 30 ezer Zsiguli, 2 millió tonna faanyag, 1 millió tonna szén és koksz érkezik a Szov­jetunióból. Képünkön: faanyag átrakása az eperjeskei átrakón (MTI-fotó — Horváth Péter felvétele — KS) Üzemcsarnokot építenek Lesz-e elegendő fólia? Kedvező a termés hibrid kukoricából Ülést tartott a Magyar ENSZ-társaság intéző bizottsága

Next

/
Thumbnails
Contents