Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-27 / 279. szám
1977. november 27., vasárnap Barátaink életéből Zrenjanini látogatás Nem mai keletű a testvér- városi kapcsolat a jugoszláviai Zrenjanin és Békéscsaba között. Idestova évtizedes az a találkozás is, amelynek alkalmával a „Zrenja- nin” című lap szerkesztői és kiadói egy asztalhoz ültek a Békés megyei Népújság szerkesztőségének, illetve a Békés megyei Lapkiadó Vállalatnak a képviselőivel. Azóta a cserelátogatások, a baráti hangulatú eszme- és tapasztalatcserék évről évre követik egymást. A zrenjanini körzet hetilapja egyébként most ünnepli megalakulásának, fennállásának negyedszázados évfordulóját. Ez adott ezúttal alkalmat ismét a látogatásra. Zrenjanin régi arcát megőrizve is nagyon sok újdonsággal érdekességgel fogadja az érkezőt. A főtéren új épületek magasodnak. Üj szálloda, a megifjodott „Vojvodina” várja itt vendégeit. Szomszédságában tornyosodik a tízemeletes irodaház, amelyben a bank is helyet kapott, s amelybe a lap szerkesztősége is rövidesen átköltözik. Még egy adalék erről az épületről: tetejére került a hatalmas vízgyűjtő — így az irodaház egyben a város víztornya is. (Nem is olyan rossz megoldás!) Ha már az építkezéseknél A város főterén magasodik az a tízemeletes épület, amelyben helyet kapott a bank és ide kerül a „Zrenjanin” című lap szerkesztősége. Ez az épület egyben a város víztornya is Űj szálloda, a „Hotel Vojvodina” fogadja Zrenjaninban a vendégeket a kistermelők munkájának összehangolásában is. Ma már általánossá váltak a föld magántulajdonát megtartó termelési, értékesítési és gépközösségek. Ezek szerződések révén kapcsolódnak a mezőgazdasági termékeket feldolgozó kombinátok terveinek teljesítéséhez. Zrenjanin körzetében ez a kombinát a „Servo Mihalj” nevet viseli, több tízezer hektár földet, cukorgyárakat, malmokat, konzerv- és sörgyárakat egyesítve. Ugyancsak külön érdemes tanulmányozni az oktatásügyet. A folyamatban levő tanügyi reform elsősorban az iskola és a gyakorlati élet közelítését tűzte ki célul. A tízosztályos tankötelezettség általánossá tételével a kétéves, középirányítói képesítést adó szakközépiskolák kerültek előtérbe. Ezek egy- egy városban — így Zrenjaninban is — iskolai központokba szerveződve, közös irányítás alatt képzik, nevelik a tanulókat. K. E. P. tartunk, említsük még meg, hogy időközben a régi csatorna mellett épült egy új is, a Dunát, Tiszát összekötő. A várost átszelő csatorna partján már állnak a leendő ifjúsági ház — hagyományos formáktól elütő — falai. Zrenjanin és körzete, hasonlóan megyeszékhelyünkhöz, megyénkhez, iparáról és mezőgazdaságáról egyaránt ismert. Iparában szintén az élelmiszeripar és a könnyűipar mondható hagyományosnak. Az itteni harisnyagyár például régóta külföldi piacokra is termel. Évente mintegy 11—12 millió női és gyermek harisnyanadrág (szerb nevén: hula-hop), illetve férfi- és gyermekzokni készül itt a kor és a piac igényeinek megfelelően. A kapacitásbővítő rekonstrukció a gyárban nemrég kezdődött meg. Az összehasonlítás kedvéért érdemes megjegyezni, hogy ez az üzem termelésében és a dolgozók számát tekintve is fele akkora, mint a gyulai harisnyagyár. A körzet — de az egész Vajdaság — mezőgazdaságáról mondandók külön fejezetet érdemelnének. Közismert, hogy megyénk idei kimagasló búzatermésátlagában a jugoszláv búzafajták jelentős szerephez jutottak. Ezekkel a fajtákkal a jugoszláv, pontosabban a vajdasági búzatermesztők ebben az évben hektáronkénti 70 mázsás termésátlagot produkáltak. S hogy hol tart ma ezen a téren a szomszédos baráti ország, arra egy újabb Épül az új ifjúsági ház siker is felhívja a figyelmet: 100 mázsa kukoricát takarítottak be hektáronként ezen az őszön a vajdaságiak. Világrekordot értek el egyébként a napraforgó-termesztésben is. A korábbiakhoz képest nagyot léptek előre barátaink Megoldás küszöbén a lakásprobléma a Szovjetunióban Minden családnak komfortos lakást biztosítani, személyenként egy szobát és egy közös hallt. Ez a szovjet lakásépítési program célja. A szovjethatalom fennállásának 60. évfordulóján a Szovjetunió a világ minden más országánál közelebb jutott a lakásprobléma megoldásához. Ha figyelembe vesz- szük, hogy az indulás szintje milyen katasztrofálisan alacsony volt, akkor ez annyit jelent, hogy az országban rendkívül rövid idő alatt — amelynek egyharmada a szovjet népre rákényszerített háborúkkal és a háborús rombolások helyreállításával telt el —, gyökeres változások történtek ezen a téren. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt Oroszország 180 millió négyzetméter alapterületű városi lakásállománnyal rendelkezett (a városokban 28,5 millió ember élt). Nyolc emberre átlagosan 50 négyzet- méter alapterületű lakás jutott. Mint minden kapitalista országban, ezek mögött az átlagos mutatók mögött óriási ellentmondások rejtőztek. A gazdag gyárigazgató 40 szobás magánvillában lakott a családjával, ugyanakkor a gyárának munkásaira személyenként kisebb lakóterület jutott, mint egy sírhely a temetőben. A szovjet lakásépítési program már a kezdet kezdetén felszámolta ezeket a döbbenetes ellentmondásokat. A szovjet „lakóházépítő futószalag” 21 évvel ezelőtt kezdte meg a jelenlegi „sebesség” elérését. Most már évente mintegy 2,2 millió lakás épül. Képletesen szólva, az évente épülő lakásokból olyan város kerekedne ki, mint Moszkva vagy Párizs. Most ejtsünk néhány szót az átlagos statisztikai színvonalról, amely a családok száma és a lakások közötti viszonylagos összefüggést fejezi ki. Nálunk az átlagos számok eléggé pontosan tükrözik a családok helyzetét, a kapitalista országokban azonban ellenkező a kép. Ott az átlagos mutatószámok a legmélyebb ellentéteket takarják: a fényűző villák és a nyomornegyedek lakói között, a szabadon bérelhető lakások bére és azokat megfizetni képtelen emberek között. Az olvasó gyakran értetlenül csodálkozik: az ország lakossága 60 év alatt még meg sem duplázódott, a lakásállomány pedig csaknem hússzorosára növekedett. Miért nem tekintjük a lakásproblémát véglegesen megoldottnak ? Ebben nincs semmi különös. A fő célt még nem értük el — egyelőre kevesebb a lakás, mint a családok száma. Ez az első ok. Van azonban egy másik is. A szovjet társadalom gazdagabb lesz, az emberek mind igényesebbekké válnak. Az a lakás, amely 20-30 évvel ezelőtt tökéletesnek tűnt, ma már az emberek szemében gyakran korszerűtlen. Az elhasználódott, elöregedett lakásállományt fel kell újítani. A hajléktalan bármilyen lakást elfogad, csak minél előbb megkapja. (A Nagy Honvédő Háború éveiben 20 millió szovjet ember maradt hajlék nélkül.) Akinek elfogadható lakása van, az igényesebbé válik: jobbat, szebbet akar. Ezt a változást mi természetes, sőt örvendetes jelenségnek tekintjük. Alekszandr Guber A művelődés Az idén 776 705 000 levát fordítottak az állami költségvetésből művelődésre. A hetedik ötéves tervidőszakban 682 000 000 leva kulturális beruházást valósítanak meg, azaz 60 000 000 le- vával többet, mint a hatodik ötéves terv alatt. Harminc évvel ezelőtt Bulgáriában nem volt egyetlen olyan mérnök vagy építész, aki az országban fejezte volna be tanulmányait. Az előző hatodik ötéves terv végén az országban végzett diplomások száma elérte a 200 ezret. Jelenleg az országban 25 felsőfokú oktatási intézmény van, 68 karral. Az utóbbi években az egyetemisták száma 106—108 ezer között volt (e számban benne fogA szocialista Csehszlovákia hozzákezdett a nukleáris energetika 15 éves fejlesztési programjának megvalósításához. A program keretéhen több atomerőmű építését irányozták elő, mintegy 12 millió kilowatt összkapa- citássai. A cél az ország fűtőenergetikai készleteinek további növelése. A szlovák ipar fejlődését a tervek szerint három erőmű segíti majd elő. Ezeket az erőműveket csehszlovák és szovjet berendezésekkel szerelik fel. A jövő évtől ad áramot az első, 880 megawatt kapacitású erőmű, amit már az új konstrukciójú reaktorokkal látnak el. Az első prágai erőmű építése az Kuba öt évvel ezelőtt lépett be a KGST-be, és ezen idő alatt megháromszorozta kereskedelmi forgalmát az európai szocialista országokkal. Legélénkebb kapcsolatai természetesen a Szovjetunióhoz fűzik, ahonnan energia- szükségletének egynegyedét kapja. Az iparosodás gyorsuló ütemét is a KGST-nek, mindenekelőtt a szovjet partnernek köszönheti: a ka- rib-tengeri szigetország ipari üzemeinek 10 százaléka szovjet segítséggel épült. Eleinte főleg mezőgazdaBulgáriában laltatnak a külföldi ösztöndíjasok is). A hetedik ötéves terv alatt 82 ezren végeznek a felsőfokú oktatási intézményekben. Az általános iskolát végzettek 97,8 százaléka folytatja tanulmányait középfokon: 47 százalékuk szakközépiskolákba, 20 százalékuk technikumokba, a többi pedig gimnáziumba megy. A felsőfokú tanintézetekben 11 500 tanár oktat, azaz egy tanárra 9 egyetemista jut. Az 1976/1977-es tanévben a bolgár főiskolákon, egyetemeken 4223 külföldi egyetemista és aspiráns tanult. Az ország 61 főiskolai kollégiumában 32 660 diák lakik. ötéves tervidőszak végén kezdődik. A nukleáris energetika távlati fejlesztési programja a nukleáris erőművi berendezéseiket gyártó ágazat nagymértékű fellendítését is magával hozza. A gépgyártás központja a tervek szerint Plzen lesz. A pdzeni gyár nemcsak a köztársaság, hanem más szocialista országok számára is gyárt majd különböző berendezéseket, így atomreaktorokat és turbinákat. A 15 éves program befejeződésekor az atomerőművek az ország elektromos energiaszükségletének egy- harmadát fedezik majd. sági termékeket — cukrot, déligyümölcsöt — szállított Kuba partnereinek. A kétoldalú, kölcsönösen előnyös szerződések megvalósítása és az előnyös, hosszú lejáratú hitelek nyomán egyre nagyobb mértékben aknázzak! az ország érdemeseit. Így több nikkelt, kobaltot szállíthat barátainak. A szocialista integráció keretében új, 30 ezer tonna teljesítményű nikkel- és kobaltüzem épül a Karib-tenger partján. Ezeknek az érceknek a termelése rövidesen megkétsze- ződik. Drezdai viccgyiijtü Nem valami tréfás, hanem inkább száraz foglalkozást űz Egon Strauch, egy drezdai kisipari szövetkezet főkönyvelője. Lakását viszont csaknem teljesen megtöltik a német alapossággal dossziékba rendezett viccek, karikatúrák: a jövő év végén lesz negyedszázada, hogy Egon Strauch vicceket, karikatúrákat gyűjt. A gyűjtemény — amely elsősorban a szocialista országok szatirikus lapjaira támaszkodik (amelyeknek képaláírásait a rendkívüli nyelvtehetségű viccgyűjtő meg tudja fejteni) ma már több mint 400 ezer kivágást tartalmaz, s a negyedszázados jubileumra talán eljut a félmillióig is. A különböző betűkkel és számokkal jelölt irattartók között a tulajdonos csalhatatlan bizonysággal igazodik el: 136 „vicc-csoportban” 900 „vezérszó” alatt 2000 vicctémát tart nyilván. A „hobbi”-témában például 24 „vezérszó” létezhet szerinte. S átlapozva a vicceket, kiderül: nincs új a nap alatt; a legtöbb tréfa már máskor, más összefüggésekben megjelent, elhangzott. Strauch, aki állandóan új vicceket kér, egy-egy tréfán nagyot nevet, de nem a csattanója miatt, hanem mert pillanatok alatt be tudja bizonyítani, hogy a vadonatúj vicc tulajdonképpen — ősrégi... Gyűjteményének egyik becses darabja egy 1891-ből való pincérvicc, az 546. számú irattartóból kerül elő. A rajzon a pincér végigönti levessel a vendég zakóját. S minden országból és minden esztendőből akad egy hasonló „új” anekdota a gyűjteményben. ötven, százötven, vagy akár több száz variációját is fel tudja mutatni a gyűjtő. Egyébként humoristák, kabarészínészek és rendezők rendszeresen kérik Strauch segítségét, s merítenek az anyagból. „Mert az csak féligazság, hogy minden poénnak már volt őse — mondja az NDK-szerte ismert drezdai viccbarát. — Az igazság másik fele, hogy a régi csattanók, helyzetek, új összefüggésekbe állítva új értelmet kapnak, új mondanivalók hordozói.” Egon Strauch ritkán marad vendég nélkül. Sokan jönnek látogatóba, a rokonok, ismerősök. A kinevetni- valót összegyűjteni nem is olyan kinevetnivaló hobbi... P. I. II nukleáris energia távlatai Csehszlovákiában Fejlődő népgazdaság Kubában
