Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-27 / 279. szám
Békési hét a gödöllői egyetemen A diákéveket sok fiatal a szülői háztól, lakóhelyétől távol tölti. De ebben az időszakban is szeretnék otthon érezni magukat, nem akarnak elszakadni a szőkébb haza, a szülőföld gondjaitól, örömeitől. Ezért alakítanak az egyetemeken úgynevezett megyei diákklubokat, melyek összefogják az egy megyéből származó hallgatókat. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen 1972. november 20-án írta alá a szocialista együttműködési szerződést az egyetem és a Békés megyei Tanács V. B. Az ötéves évforduló alkalmából most egyhetes, színvonalas rendezvénysorozatnak, a Békés megyei hétnek adott helyet az egyetem. Téli Express Az utazás minden évszakban élmény. A köztudat mégis inkább a nyári örömök közé sorolja, főként a fiatalok, hiszen ez a fogalom összekapcsolódik a vakációval. Pedig utazni télen is jó. És hogy az Ifjúsági és Diák Utazási Iroda békéscsabai kirendeltségén igyekeznek tudatosítani ezt, bizonyítja a sokféle program, amit Szécsi Mária kirendeltségvezető felsorolt. Az elém tett prospektus bővelkedik kül- és belföldi utakban. Moszkva, Leningrad, Kijev télen is gyönyörű városok. Az NDK-beli Szász-Svájc, a cseh Ala- csony-Tátra hóval bontottan talán még szebb, mint nyáron, nem is beszélve a Magas-Tátra síparadicsomairól. A 2-3 napos sítúrák egyébként igen olcsóak és nagy népszerűségnek örvendenek, érdekes módon alföldi megyénk fiataljai körében is. A néhány éve ajánlott karácsonyi és szilveszteri programokat szintén sokan veszik igénybe. Üj belföldi kezdeményezések születtek: szánkózás, síelét a Mátra-, Bükk-, Mecsek- és Börzsöny-hegységekben, tél a Balatonon, fürdés Hévíz, Harkány, Gyula, Miskolc-Tapolca fürdőiben. A fiatalok földrajzi és művészettörténeti ismereteit hivatottak gyarapítani a vár- és műemléktúrák. A néprajzi kirándulások során építészeti emlékeket, népművészeti alkotásokat, és alkotókat mutatnak be az ifjú érdeklődőknek. A magyar irodalom kiemelkedő egyéniségeinek születési helyére kalauzolnak el az irodalmi túrák. Az idén kibontakozott „Edzett Ifjúságért” mozgalomhoz is nyújt segítséget az Express, sportnapok, tömegsportversenyek rendezésével. A diákok számára szervezték a Téli és a Tavaszi vakáció budapesti programsorozatát. Érdekesek a partizántúrák, amelyek az ellenállási mozgalom főbb állomáshelyeit mutatják be a fiataloknak. Mint megtudom, egyre többen veszik igénybe az Express szolgáltatásait. — A fiatalok őszinték — tájékoztat a kirendeltségve- zető. — Elmondják pozitív és !| negatív tapasztalataikat egyaránt. Erre szükségünk is van, hiszen további munkánkban felhasználhatjuk véleményüket, javaslataikat. (gubucz) A Békés megyei diákklub titkára ebben az évben írt alá először két évre szóló szerződést, és tervet. Eddig éves tervek szerint dolgoztak a klubban, félévenként szerveznek a Békés megyei hallgatóknak tanulmányi kirándulást a dél-békési, illetve a Körösök Vidéke Tsz-Szövet- ség területen. A megyéből előadók is látogatnak az egyetemre. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen a 12 közül az egyik legjobb a Békés megyei diákklub. Ennek elismerése az is, hogy a Békés megyei héten nyolcán kaptak jutalmat jó munkájukért. Fülöp Imre, a klub titkára is most vette át a rektori dicséretet, melyet eddig csak oktatók kaptak meg. A Békés megyei hét rendezvényei szintén a klub tagjainak igényességét bizonyítják. Csak néhány ezek közül: Koszta Rozália festőművész szép kiállítását, melynek megnyitóján részt vett a művész is. A gyomai Körösmenti Néptáncegyüttes műsorát nagy tetszéssel fogadták az egyetem hallgatói. Filmvetítéssel egybekötött élménybeszámolót tartott Mészöly Kálmán vezetőedző, Kerekes Attila és Pásztor József válogatott labdarúgók. A szakmai kérdésekről is szó esik: Murányi Miklóst, a Békés megyei Tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetőjét kérték fel előadásra. S végül: a jelenlegi hallgatók találkozót szerveztek a 15—20 éve itt végzett Békés megyei hallgatóikkal. Gál Eszter Milyen KISZ-ünk lett? Dzsessznapok utált A Magyar Rádió és a helyi Hevesi Sándor Művelődési Ház rendezésében 1973 óta rendszeresek a dzsesszhét- végék Nagykanizsán. Az idei hangversenyeket november 11—13-án tartották. A „hétvégén” ott volt a békéscsabai Hat szív együttes is. Hazaérkezésük után — akárcsak a debreceni dzsessznapok befejeztével — ismét Köles Istvánt, az együttes vezetőjét kérdeztük: — Mi Debrecenben kaptuk a meghívást, s megtiszteltetés volt számunkra, hogy ott lehettünk. Sokat tanultunk, különösen a Jamsession során, melyen a nemrég Kanadából visszatért Gallusz Györggyel és együttesével játszottunk, előbb kü- lön-külön, aztán együtt. Mellesleg a fesztivál szervezése és színvonala véleményem MHtMHtMWUttHMHHM szerint nem. érte el a debreceniét, ami természetesen nem jelenti, hogy Kanizsán nem voltak nagyszerű koncertek, kiváló dzsessz-zené- szek. Így például aligha kell bemutatni a dzsesszkedve- lőknek a lengyel Zbigniew Namyslowskit, a kiváló szakszofonost. Emlékezetes volt a krakkói' Laboratórium elnevezésű együttes játéka. A hazaiak közül a Szaikcsi Lakatos—Babos duó játéka tetszett. — Vasárnapi fellépésünk során mi egyik új szerzeményünket, a Jubileum szvit című négytételes összefüggő művünket mutattuk be a 35 perces program során. A közeljövőben a békéscsabai MÁV-kultúrházban tervezünk hangversenyt, ahol szintén szerepel majd ez a szám műsorunkban. Egy héttel ezelőtt jelent meg magazinunkban, a fenti címmel egy vitaindító cikk. Az azóta érkezett levelek közül most kettőből idézünk. Almási Julianna a következőket írja: „Véleményem szerint nem szabad, hogy formálisak legyenek a szavazások. Egyáltalán nem biztos ugyanis, hogy mindenki megkapja az új tagkönyvet. Az egyéni vállalások értékelésénél lehet a legjobban eldönteni, hogy ki mennyit tett az akcióprogram sikeres végrehajtásáért. De azért nem szabad elhamarkodott véleményt alkotni valakiről. Lehet, hogy az illető KISZ- tag nem teljesítette mindazt, amit az év elején elvállalt, de pusztán e tény alapján még nem lehet automatikusan kizárni az alapszervezetből. Lelkiismeretesen meg kell vizsgálni, hogy miért nem tett eleget vállalt kötelezettségének? Lehetnek rajta kívül álló okok, s ha volt is néhány hibája, adjuk meg a lehetőséget ezek kijavítására. Persze, ha soha egy taggyűlésen sem jelent meg, semmit nem csinált, s a kérésekre csak a vállát húzogatja, akkor nincs helye a KISZ-ben.” Kocsis Lászlónak a következő a véleménye: „A témát jómagam is időszerűnek tartom. Azzal kezdem, hogy nem értek egyet azokkal, akik az értékelést formálisnak tartják, és azokkal sem, akik a követelményekről azt vélik: túl alacsony a mérce. Véleményem szerint az értékelő taggyűlés eleve nem lehet formális, ha azt év közben a közösségben folyamatos értékelés előzi meg. Vagyis, ha a tagság és a vezetőség munkáját az egyéni és közösségi vállalások alapján minden egyes akció után minősítik, akkor a mozgalmi év végén már „naprakész” a számadás. Ez a rendszeres, az egész mozgalmi évben tartó értékelés reális alapot ad az év végi összegzéshez. A továbbiakban azoknak szeretnék válaszolni, akik szívesen tovább szigorítanák az alapszervezetek értékelési normáját. Ügy gondolom, hogy — miután minden alapszervezetben többféle típusú fiatal tevékenykedik, a működő és a tartalékaktívától a passzívig — ezt mindenképpen figyelembe kell venni. Lehet, hogy a legaktívabbak számára nem jelent túl nehéz feladatot. Végül mindenkit egész évi munkája alapján, és önmagához mérten értékeljünk!” A témával kapcsolatosan várjuk olvasóink további leveleit. MHMVHV Ö, miszter alkohol — Borzasztóak ezek a mai fiatalok — bökött fejével a minap a megyeszékhely központ jában egy illuminált tizenéves fiatalemberre ismerősöm. — Csak isznak, zenélnek, csavarognak... — Ugyan apu, ti fiatal korotokban semmivel sem voltatok különbek nálunk — tromfolt harmadikos szakközépiskolás lánya. — Különben is, kiktől látják? Valóban, iszákosak a mai fiatalok? Netán nemzedéki ellentétek ezek? — villant át bennem. Az elmúlt hét végén aztán néhány szórakozóhelyet, discót látogattam meg. Próbáltam képet alkotni: valójában hol, mát és mennyit isznak a mai fiatalok? * * * A késő délutáni órákban a gyulai Hóvirág presszóban nincs nagy forgalom. Az asztalok mellett fiatalok ülnek, kisebb hányaduk a tinédzser korosztályhoz tartozik. — Elég tekintélyes a szeszesital-forgalmunk, ugyanakkor az átlagosnál nálunk nagyobb az üdítőital-fogyasztás — mondja Gombkötő Istvánná üzletvezető-helyettes. — Igaz, előfordul, hogy néhányan ittasan érkeznek. Ilyen esetekben mit csináltunk? Szépen elmagyaráztuk nekik: menjenek haza, pihenjék ki magukat. — A törzsvendégek egy része középiskolás, szabad idejük jelentős részét a presszóban töltik. Szeszes italt nem fogyasztanak, hiszen nincs is nekik miből. Ha több zsebpénzük lenne? Biztosan kémének sört vagy rövid italt — szólal meg Góg Teréz felszolgáló. • * * Békéscsabán, a Csaba étteremben az esti órákban már nagy a nyüzsgés. A bejárat melletti asztalnál két IS év körüli fiú és két lány ül egy asztalnál, söröznek. Az egyik fiatalember a fejét lógatja, a másik a vihogó lányokat szórakoztatja. — Gyakran isztok szeszes italt? — kérdezem tőlük. — Söprés öregfiú! — mordul rám a cingárabb —, mert különben... — s megemeli lányos öklét. Értek a szóból, s néhány asztallal odébb ülök le. — Mindig ilyen, ha iszik — áll meg mellettem az előbbi asztaltársaság egyik lány tagja, s a „lovag” bamba képpel, homályos tekintettel bámul maga jelé. — Gyakran fel önt? — Hétvégeken. Kimaradt a gimiből, most melózik. Van pénze, szombatonként együtt futunk, iszunk is, néha többet a kelleténél. * * * Gyulaváriban, a presszóban javában zajlik az élet. Diszkrét félhomály, a lemezlovas legújabb számaira táncolnak a tizen- és huszonévesek. A terem közepéin pezsgőznek, a sarokban söröznék, tőlem jobbra egy társaság bort, a balra ülők kólát fogyasztanak. Egy-egy spicces vendég is akad, mint az a kislány, akit megszólítok. — Nem ittál sokat? — Kicsit becsíptem. Névnapot ünnepelünk... — Mit szálnak majd a szüleid ? — Arcára fagy a mosoly. — Az öregem kikloffolna, ha megtudná ... Talán ismeri aput? Jaj, nehogy szóljon neki... — Voltak olyan törzsvendégeink, kikről előre tudtuk: mire vége a disc ónak, ők is részegek lesznek — mondja Blága Lajos üzletvezető. — Aztán taktikát változtattunk: nem engedjük he őket. — Feltétlenül kell a szeszes ital a jókedvhez? — Erre már B. Nagy József lemezlovas válaszol: — A kedvcsináló a jó zene, a vidám hangulathoz nem feltétlenül szükséges az ital. * » * S befejezésül álljon itt néhány statisztikai adat: napjainkban Magyarországon fogy a világon a legtöbb tömény szesz. A hazai szeszfogyasztást tekintve a „világ- ranglista élén” vagyunk, egy lakosra több mint 10 liter szeszes ital jut évente! Az alkoholisták száma megközelíti a 200 ezret. E szomorú rekord láttán elgondolkoztató: nem lenne jobb ezúttal a sereghajtók között lenni? Szekeres András Minisztorik A mozi előtt két kis srác támasztja a falat — és szívja komótosan cigarettáját. Ketten együtt se érik el a 20 évet. Nem állom meg, hogy oda ne szóljak nekik: „Nagyon korai még szívni!’’ Mire a nagyobb oldalba böki a nála két-három évvel fiatalabb társát: „Ugye megmondtam, hogy nem váló még neked a bagó!’’ — .. .és mi új lakásba költözködünk, meg jön az új autónk is. Csak tudnám, miből fizeti majd ki az anyu! — újságolja Évike gondterhelt ábrázattal barátnőjének a „hazai híreket”. Miközben társaiktól félrehúzódva a Zsuzsi babát öltöztetik, meg- hányják-vetik az otthoni dolgokat — elvégre már nagy- csoportosok. — Ne engedjék ki! — kiáltja valaki az üzlet végéből, és ugyanebben a pillanatban ugrik a kilincsért egy vézna fiatalember, de hárman is‘útját állják. „Engedjenek, ne, ne, nem akartam, nem kell!” — kiáltja összefüggéstelenül, vad félelmében, szinte magánkívül. Tudja, hogy bűnös: lopott az üzletben, és most a vezetőnő rendőrért telefonál. A bennrekedt vevők a zárt ajtóhoz húzódva figyelik a jelenetet. Egy elegáns fiatal nő válasz nélkül hagyja a mellette álló bácsi kérdését, és „semmi közöm ezekhez” tekintettel szemléli a pénztárosnő friss frizuráját. Egy korosabb hölgy indulattól vörösen szidja „ezeket a huligánokat”. S ekkor a fiú újra menekülni próbál, vaktában ide-oda rohan. — Majd adok én neked, te gazember! — kapja el a mellén a viseltes pulóvert egy idősebb férfi, s odébbtaszítja. Csillapítják. „Az kéne neki, ha nem marad nyugton, úgy megverem, hogy boltba se megy többet ez a..— mondja ellentmondást nem tűrő hangon. Csend, majd egy néni megérinti a falhoz lapuló fiatalember karját: — Fiam, hogy tehetett ilyet, nem hiszem, hogy ne tudná magának megvenni azt a doboz cigarettát, vagy mit! Na, mindegy, most már viselni kell a következményeket! — A nagyhangú férfi lesújtóan pillant a nénire. „Jól megverni azt a huligánt, azt kéne!” Látszik, nagyon sajnálja, hogy nem „csaphatott jól oda". Az emberek pedig— ahelyett, hogy biztatnák — lassan elhúzódnak tőle. Nem érti miért... Divatosan és drágán öl- 1 tözött fiatal pár vásárol a kis szaküzletben. A feleség elegáns mozdulatokkal, ujjheggyel válogat a fehérneműk között. „Ezt is megveszem! Fiam, hol vagy, nézd csak, tetszik ez neked?!” — lebegtet egy apró ruhadarabot a vevők feje fölött a bolt közepén tébláboló férj felé. A férj csak egy pillantást vet a kis holmira, melyet egy rokokó hölgy képmása ékesít, és hevesen tiltakozik. Közben a kijárat felé hátrál. Igaz is, kellemetlen meleg van az üzletben... —th
