Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-16 / 269. szám
1977. november 16., szerda i?i Előtérben az iparesztétika Minüsitik a termelőeszközöket is jo termes Jo vetőmag A Gyufaipari Vállalat szegedi gyárában nyolcvanmillió forint értékű rekonstrukciót hajtottak végre, így az előző évhez képest tizenegymillió dobozzal nőtt a termelés. Képünkön: a gyártó-automata és doboztöltő sor (MTI-fotó, Ilovszky Béla felvétele — KS) Mintegy húsz termelőeszköz jellegű villamosipari gyártmányt neveztek be a gépipari vállalatok a nem fogyasztási cikkek minősítésére első ízben a meghirdetett Kiváló Áruk Fóruma pályázatra. A Minisztertanács még 1974-ben hozott határozatot arra, hogy a fogyasztási cikkek mellett ily módon minősítsék a termelőeszközöket, beruházási javakat is. A múlt évben kísérleti jelleggel már szerveztek egy pályázatot a kereskedelemtechnikai berendezésekre, akkor a hét benevezett gyártmány közül öt megkapta a Kiváló Áru minősítést. A kísérleti, pályázat tapasztalatai alapján kidolgozták a termelőeszközök pályázati rendszerét. Eszerint a műszaki paraméterek mellett az elbírálásnál figyelembe veszik az ergonómiai szempontokat, és a berendezés formájának és funkciójának egységét, azaz iparesztétikai kritériumokat. Jól képzett kisiparosokra van szükség H KIOSZ megyei választmányának ülése A Kisiparosok Országos Szövetsége (KIOSZ) Békés megyei választmányának a napokban megtartott ülésén először a kisipari tevékenység 1977. évi alakulásáról tár. gyaltak. A beszámoló egyebek között megállapította, hogy az ez év elején életbe lépett új adórendelet, az áprilisi bérrendelet, majd a július 1—i, a,, kisipari tevékenységet szabályozó új könnyűipari miniszteri rendelet kedvezően hatott a kisiparosok létszámának alakulására. Míg az előző években fokozatos csökkenés mutatkozott, ez a folyamat az idén megszűnt és főként a munkaviszony és a nyugdíjfolyósítás mellett ipart gyakorló kisiparosok száma emelkedett. Gyári termék jégóta figyelem mindinkább növekvő érdeklődéssel a csabai kötöttárugyárban folyó munkát. Ezúttal nem a termelésre gondolok, hanem arra az igen sokoldalú és sokrétű programra, ami emellett, ezenkívül náluk — telephelyeiken is! — naponta megvalósul. Megvallom, amikor tavasszal elém tették az Októberi Forradalom évfordulója előtt tisztelgő rendezvénysorozatuk több oldalas tervét, kétkedve olvasgattam. Hogy lehet ennyi mindent megcsinálni? — csóváltam a fejem —, mi lesz ebből? S most, ahogy összehasonlítom a tervet a megvalósultakkal, be kell látnom: majdnem minden idejében, tervszerűen megvalósult. Hogy mi, azt nem akarom részletezni, hiszen majd minden gyárban, üzemben efféléket rendeztek. Erről, a műveltséget, a kulturális szemhatárt, látókört bővítő programokról legyen elég most annyi: ötéves közművelődési terv alapján végezték, s mellesleg akkor jártak el a legszerencsésebben, amikor egyéni módon, sajátos ízekkel, a helyi igényekhez alkalmazkodva szervezték. Mint például a kismamák napját. Gyermekeikkel együtt látták vendégül a volt és leendő dolgozókat; elmondták, mi történt a gyárban „azóta”, s mi várható; meghívták a mezőkovácsházi díszítőművészeti szakkört, akik bemutatták, hogyan lehet ízlésesen és célszerűen felhasználni a népi díszítő motívumokat. De nemcsak a dolgozók leikével törődnek, hanem egészségükkel is. Ezt szolgálja a rendszeres fogászati szakrendelés vagy a rákszűrő vizsgálat, amit a Vörös- kereszttel együttműködve épp nemrégiben valósítottak meg. És talán még ennél is többet tesznek azért, hogy azok; akik napi nyolc órát rendre a gépek mellett töltenek, megtalálják a helyüket az életben, a társadalomban is. Ezért tart rendszeresen ülést az szb segélyezési bizottsága, ezért működik a jogsegélyszolgálat, és ad tanácsot a lányoknak, asszonyoknak, nemcsak munkajogi kérdésekben, ezért tárgyaltak épp a napokban arról, hogyan lehetne az üzemi konyhát bővíteni. S van egy olyan sajátos finomsága a kötöttárugyáriak ilyetén munkájának, amire hirtelenjében nem tudok jobb szót, csak ezt: figyelmesség. Ez ta gyár ugyanis figyelmes(!) a dolgozókhoz. Figyelmesség a kedvezményes vásárlás, a tömeges őszi beszerzések, és figyelmesség az is, hogy bárki ingyen és bérmentve megrendezheti esküvőjét, gyermeke névadóját a művelődési teremben. Sőt, ehhez alkalomadtán egy-egy kis ruhanemű is jár. Gyári termék. Hát nem elég a termelés gondja-baja? Hogyan bírják energiával, s egyáltalán milyen elv alapján teszik mindezt? — kérdeztem az egyik illetékest a napokban. — Nézze — volt a felelet —, a dolgozók kérik is, telik is az időnkből, mert ezért vagyunk. És szeretjük csinálni... Ez így természetes. Ízért figyelem érdeklődve, és egyre növekvő rokonszenvvel a kötöttárugyárban folyó munkát. Varga János A beszámoló a továbbiakban tájékoztatást adott arról, hogy 1976-ban Békés megyében a kisiparosok szolgáltató tevékenysége értékben, anyaggal együtt mintegy 300 millió forintot tett ki, az előállított új áru értéke pedig elérte az 50 millió forintot. A lakossági szolgáltatásból az idén 52 százalékban veszik ki a részüket, s a különböző kedvezmények és ösztönzők hatására' az a tevékenységük a jövőben várhatóan még növekedni fog. Ahhoz azonban, hogy a kisiparosok eredményesen teljesítsék feladatukat és megóvják jó hírüket, rendszeres szakmai és politikai továbbképzésre van szükségük. Ennek elősegítésére a KIOSZ Békés megyei vezetősége ismét elkészítette az őszi—téli oktatási tervet, amely politikai és szakmai, valamint TIT-előadásokból, konzultációkból áll. A szakmai színvonal emelését biztosítják a mestervizsga-előkészítő tanfolyamok és a mestervizsgák, amelyekre a működési engedélyes kisiparosok is jelentkezhetnek. A felszabadulás utáni években eleinte még örültek, ha volt mag, amit elvethettek. Persze az agrotechnikai eljárás is kezdetleges volt. Mindezek alapján búzából a hektáronkénti átlagtermés — főként, ha az időjárás sem kedvezett — a 15—20 mázsát is alig érte el. De a megyei átlag a tsz-ekben még 1960-ban sem volt több búzából 18, míg kukoricából 25—26 mázsa. Ma nem ritka búzából a 40—50, kukoricából pedig a 60—70 mázsa feletti termés, ami egyebek közt annak tulajdonítható, hogy csak kifogástalan minőségű vetőmag kerülhet a földbe. Ez persze nem kizárólag a búzára és kukoricára, hanem számos más növényfajra vonatkozik. Megvalósulását elősegíti, hogy például a megyében az utóbbi években az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek nemesített vetőmagszaporító területe eléri a 30 ezer hektárt. A fémzárolt vetőmag pedig évente több mint 4 ezer vagon. Ebből tavaly 445 vagon — főként hibrid kukorica, mustármag, olajre- tekmag és borsó — exportra került. A vetőmagvak minőségét a megyében az Országos Vetőmag- és Szaporítóanyag Felügyelőség Békés megyei felügyelősége ellenőrzi. Már a szántóföldi termesztéskor, majd érés, tisztítás után és a fémzárolásnál is. Az Országos Vetőmagtermesztő és Ellátó Vállalat szarvasi 2-es számú üzemének az egyik raktárhelyiségében vagy ezer zsák mustármag vár fémzárolásra. Mayerhoffer István, a megyei felügyelőség főelőadója már a szántóföldön ellenőrizte a növény fejlődését, érését. Tisztítás után előbb az üzem laboratóriumában vizsgálták meg a mag minőségét. Mayerhoffer István most a zsákokból — szúrópróbaszerűen — mintát vesz, csak ezután kerülhet sor a fémzárolásra, mégpedig az ő jelenlétében. A mintát még egyszer megvizsgálják a felügyelőség laboratóriumában, s ha megfelel a követelményeknek, az üzem engedélyt kap az exportszállításra. Kissé soknak tűnik az ellenőrzés, de Balogh László üzemvezető helyesnek tartja a második vizsgálatot. — Így tulajdonképpen ag Országos Vetőmag- és Szaporítóanyag Felügyelőség — amelynek bel- és külföldön egyaránt tekintélye van — garantálja a minőséget — állapítja meg. — Ha a felügyelőség nem tart megfelelőnek egy tételt, mit csinálnak? — Azt újra tisztítjuk. Költséggel jár ugyan, de többe kerülne, ha a rossz minőség miatt elvesztenénk a hírnevünket. — Melyek a legjobb magtermelő gazdaságok? — Borsóból a derekegyházi Aranykalász Tsz, lucernából a Szeghalmi Lucernatermesztési Rendszerhez tartozó állami gazdaságok és tsz-ek érik el a legjobb eredményt. Egyébként a lucernamag termesztése — megfelelő agrotechnikai módszerrel — igen kifizetődő. Az egyik legjobban keresett exportcikkünk. A Hidasháti Állami Gazdaságban Nagy István, a vetőmagüzem vezetője ugyancsak szükségesnek és hasznosnak tartja, hogy vetőmagként csak az értékesíthető, amit a felügyelőség annak minősít. — Előfordult már, hogy a minősített vetőmagot nem találta megfelelőnek a vevő? — kérdezem. — Egy-egy tétel miatt nemegyszer reklamáltak, de minden esetben bebizonyítottuk, hogy a vetőmag kifogástalan volt, csak a gazdaság elmulasztotta az agrotechnikai előírások betartását. Ilyenkor ősszel rengeteg a munka Hidasháton, a vetőmagüzemben, ahol — a megyében a legtöbb — mintegy 800—1000 vagon vetőmagot állítanak elő. Javarészt búzát, kukoricát. Ennek a mennyiségnek egy tizedét képezi a borsó-, a rizs-, a repce- és az olajretekmag. Van tehát tennivalója Gyaraki Gábor szocialista brigádjának, amely évek óta sikeresen birkózik meg a feladatával. Ám a munka évről évre több, amihez már kevés az ember. Növeli a gondot, hogy több száz vagon tételben kétszer kell a teli zsákokat átrakni. Erről. így beszél Gyaraki Gábor: — Hozzánk Boskó Pál főelőadó jár ki a felügyelőségtől. Nem „sarkos” ember, aki egymagában is „hatóságnak” képzelné magát. De az az előírás, hogy a fémzár- fogó csak az ő jelenlétében használható. Amikor tehát elmegy, viszi magával. Mi pedig dolgozunk tovább és úgy rakjuk le a zsákokat, hogy amikor újra kijön, folytatni lehessen a fémzárolást. A fémzárolt zsákokat azután visszük a helyére. — Mit kellene tenni? — Érdemes lenne ősszel, a nagy munkák idején — a felügyelőség részéről — mondjuk egy nyugdíjas szakembert megbízni a fémzárolás ellenőrzésével, aki az ideje nagy részét itt töltené. Igen sok fáradtságtól és költségtől mentesítene minket. Ügy vélem, igaza van, Gyaraki Gábornak. A békéscsabai felügyelőségnél 6 férfi és 8 nő dolgozik egy brigádban. A gépkocsivezetőn és a hivatalsegéden kívül valamennyien mezőgazdasági szakemberek. A férfiak mérnökök, üzemmérnökök, a nők technikusok. A laboratóriumban három asszony — Gálik Jánosné, Hankó György né és ifj. Hamvás Jánosné — most éppen a beküldött aprómag- minták tisztaságát vizsgálja. Máskor csíráztatnak, víztartalmat mérnek, néha pedig a gazdaságokban vagy a vetőmagtermesztő és ellátó vállalat valamelyik üzemében fémzárolnak. A magtermesztés szempontjából tekintetbe jövő valamennyi növényfajtát alaposan ismerik. Az országos központban vizsgáznak a tudnivalókból és rendszeres továbbképzésben vesznek részt. — Kedv és türelem kell a munkánkhoz, no meg persze nagy gyakorlat és hozzáértés — mondják az asz- szonyok. A férfiak szántóföldi szemléken vesznek részt, .fémzárolnak és ellenőrzik a vetőmagforgalmat. Még a boltokban is. Néha jönnek a központból, s ellenőrzik egy-egy tétel minősítését, ami még soha nem volt helytelen. Az országos felügyelőség elsősorban ezért ítélte oda a békéscsabai felügyelőség Baross László Szocialista Brigádjának az aranykoszorút. És azért, mert — a hatósági feladatok mellett — szakmai tanácsot is adnak a termelőknek. Az eredményes magtermesztés nekik éppen úgy érdekük, mint a gazdaságoknak. A kifogástalan minőségű vetőmag pedig a jó termés alapja. Érdemes megszívlelni Kerekes Pálnak, a felügyelőség vezetőjének a tanácsát: — Előnyös fémzárolt magot vetni. Olyat viszont tilos, amit nem vizsgálnak meg, vagy nem vizsgáltatnak meg a felügyelőséggel. Az utóbbi — ha rossz a mag és elvetik — szabálysértés. Ez esetben a felügyelőség hatóságként kénytelen fellépni. Pásztor Béla Az elmúlt hét végén mcgyeszerte dolgoztak a gépek a földeken. A betakarítás befejezéséhez közeledik, a talajmunkák is jó ütemben folynak. A csabacsűdi Lenin Tsz földjein szombaton és vasárnap hat erőgéppel, három műszakban szántottak. ifj. Dénes Kálmán K—700-as traktorával műszakonként 10 hektáron végzi el az őszi mélyszántást Fotó: Szekeres András Uj lámpagyártó csarnok Az Egyesült Izzó nagykanizsai fényforrás, és üveggyárában megkezdődött egy új, 8000 négyzetméter alapterületű lámpagyártó csarnok technikai berendezésének felszerelése. A kilenc nagy teljesítményű automata gépsor elhelyezésére alkalmas munka- csarnokban már működik az első három gépsor, az év végéig pedig termelésbe állítják a negyediket is. Egy-egy automata gépsor — mindössze két ember irányításával — nem egészen egy másodperc alatt képes egy villanyégőt elkészíteni. A további öt gépsort a jövő év első felében állítják termelésbe.
