Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-15 / 268. szám

1977. november 15., kedd Több zöldség - több gond? Lassan befejeződik a zöldségszezon. Az utóbbi évek hiányát követően most a bőség zavarával küszködve. Az idei gondok természete tehát más, megoldásuk is könnyebb, egyszerűbb lehet hozzáértő kezekben mint korábban. Találkozhattunk az év eltelt hónapjaiban a termelők, felvásárlók, forgalmazók vitájában kedvét vesztő termelőkkel, kesergő áruátvevőkkel és eladókkal, mert a zöldségprogram szült néhány ellentmondást. Felavatták Szombathelyen a Nyugat-magyarországi Fagazdasági Kombinát új cementkötésű faforgácslap üzemét. A 326 millió forintos beruházásból épült üzem modern automata gépei évente 30 ezer négyzetméter faforgácslapot állítanak elő. Az üzem három hónappal határidő előtt kezdte meg a termelést (MTI-fotó, Rózsás Sándor felvétele — KS) MiMNMMMMMMMMfMMfNHMMMMMMMMNWMMNMMNMNIMMfNMMMMMl Női ruha és sportöltöny A minden fogyasztásra al­kalmas áru átvételéről szóló határozat állandó viták for­rása lett, és sokszor hagyott tisztázatlan helyzeteket. Ám a vártnál nagyobb zöldség- termelői kedv ellenére sem javult a jó fajták aránya és a minőség. Míg egyes zöld­ségfélékből túlkínálat, addig más fajtákból piaci hiány volt. Burgonyából 1977-ben in­dokolatlanul, 700 hektárral nőtt a termőterület, elsősor­ban a Békés megyei Burgo­nyatermesztési Társuláson kívül. Pedig a ZÖLDÉRT és a hozzá tartozó ellátási kör­zet igényeit a társulás egy­maga is képes lenne kielégí­teni. Ugyanakkor a nagyobb exportlehetőségű makói hagymából a tervezettnél 600 vagonnal termett kevesebb. Tavasszal a hajtatott saláta, ősszel a dughagyma, egyes káposzta- és gyökérfélék ér­tékesítése okozott feszültsé­get a túlkínálat miatt. A megtermelt áru egy részét a kereskedelem nem tudta el­juttatni a fogyasztókhoz. A bőség zavarával küsz­ködtek tehát a forgalmazó vállalatok. De vajon a to­vábbiakban a termesztés visszafejlesztésére van-e szükség? Erre aligha vála­szolhatunk igennel, hiszen gondot elsősorban a szerző­Jól sikerült üzemtörténeti kiállítást rendezett a közel­múltban Szarvason a Tiszán­túli Talajjavító és Talajvé­delmi Vállalat. Fényképek, grafikonok, táblázatok valla­nak arról: hét megye határá­ban milyen eredményeket értek el, hogyan segítik a mezőgazdasági nagyüzeme­ket, a talajjavítás, illetve az üzemi vízrendezés után mi­lyen mértékben emelkednek a hozamok. Bemutatják azt is: az utóbbi években hogyan változott a dolgozók élet- és munkakörülménye. Igaz, hogy a Tiszántúli Ta­lajjavító és Talajvédelmi Vállalatot jelenlegi formájá­ban 1970-ben hozták létre, de a kiállítás két évszázadra vezeti vissza a nézőt. Tesse- dik Sámuel, a nagy gondol­désben le nem kötött és a gyenge minőségű áruk átvé­tele, értékesítése okozott. Természetesen a termelők egy része is rosszabbul járt, hiszen a zöldségfélék majd mindegyikénél államilag ga­rantált, úgynevezett szerző­déses árat fizethetett a ke­reskedelem. Így az egyes szabadon értékesített zöld­ségfélék ára a hivatalos szer­ződéses ár alatt maradt. Most a tervezés időszaká­ban már ismeretesek a szá­mok, miből mennyire lesz szüksége a kereskedelemnek és az iparnak. Elkezdődhet tehát az az előkészítő mun­ka, amely a termelőket be­folyásolja a megfelelő fajta és mennyiség kiválasztásá­ban. A ZÖLDÉRT nagyter­melőkkel kötött ötéves ke­retszerződéseit a partnergaz­daságokkal elemzi, felülvizs­gálja. Ezek adják a szerző­déses áruforgalom 80 száza­lékát. Hasonló gyümölcsöző kapcsolat alakult ki — igaz nem kevés ellentmondással tarkítva — a termelők és a feldolgozó üzemek között is. Más a helyzet a kisterme­lők esetében, hiszen itt a ter­mesztés befolyásolása nehe­zebb és elsősorban az ÁFÉSZ-ek, termelőszövetke­zetek feladata. Itt is óriási jelentősége van azonban a szerződéses árutermelésnek, a kodó ugyanis 210 esztendeje költözött Szarvasra, ö ismer­te fel elsőnek a szikes, illetve a savanyú talajokat, s hozzá­látott a digózásos talajjaví­tási kísérlethez. Felfedezése tudománytörténeti, illetve gyakorlati szempontból nem­zetközi viszonylatban is nagy jelentőségű. A digózásos ta­lajjavítás a mezőgazdasági nagyüzemekben ma is egyik leghatékonyabb talajjavítási mód. Tessedik talajjavítási mód­szerének fontosságát felis­merték már az 1920-as évek­ben. Az FM 1925-ben létre­hozta az Állandó Talajjavítá­si Bizottságot, s hazánkban különböző állami támogatá­sokkal megkezdődött a szer­vezett talajjavítás. Nagyobb mérvű javításra azonban megfelelő fajta kiválasztásá­nak. A kérdés, hogy ez mi­lyen eszközökkel történhet, eléggé felkészültek-e az ÁFÉSZ-ek? Képes lesz-e a kistermelés 1978-ban a még kiegyensúlyozottabb helyi el­látásra. Az értékesítési biz­tonság javítása és néhány el­lentmondás feloldása a ZÖL­DÉRT, valamint az ÁFÉSZ- ek szorosabb együttműködé­sét igényli. Erre minden le­hetőség adott. Az év utolsó heteiben a már megtermelt áru bizton­ságos elhelyezése okoz leg­több gondot. Késik a burgo­nyatároló átadása. Jelentős mennyiségű zöldséget, gyü­mölcsöt tárol a ZÖLDÉRT, ideiglenes bértárolókban. Emiatt gyakran akadozik a zöldség átvétele. Az export 1977-ben közel kétszeresére, 800 vagonra nőtt. A kivitel további növe­lésének feltétele a kereske­delmi munka szervezettebbé tétele mellett elsősorban a minőségileg exportra is al­kalmas zöldség termesztése. S hogy ehhez milyen fajták szükségesek? Arra a választ a termelők szerződéskötéskor kapnak. További erőfeszítéseket igényel a nagyüzemileg meg­termelt zöldség, gyümölcs tá­rolásra és fogyasztásra alkal­massá tétele. Megoldható-e az előfeldolgozás, a szaka­szos termesztés? Hogyan vál­hat az árrendszer még ösz­tönzőbbé a termelés és a forgalmazás, az irányítás minden területén? Az előbbiek kiragadott példák, a megoldásra váró feladatok sokaságából. Kiút keresése feltétlenül szüksé­ges, hiszen nem kevesebbről van szó, mint az elért ered­mények megtartásáról, az ideihez hasonló, kiegyensú­lyozott ellátás tartóssá téte­léről. csak a felszabadulás után ke­rült sor. 1925—1945 között mindössze 14 ezer hektáron fejezték be a talajjavítást, a felszabadulástól napjainkig pedig több mint egymillió 320 ezer hektáron. A Tiszán­túli Talajjavító és Talajvé­delmi Vállalat nagy jelentő­ségű munkájára jellemző: a körzetéhez tartozó hét me­gyében a vállalat fennállása óta 633 ezer hektáron végez­tek talajjavítást. 1971-ben 229 millió forint volt az éves termelés, 1977-ben pedig 450 milliót várnak. A vállalati eredmény pedig 13 millió 227 ezer forinttal több a bázis­nál. A kiállítás közre adja azt is: 1971-ben hét szocialista brigád tevékenykedett a vál­lalat területén 136 taggal, ma 80 szocialista brigád több mint ezer tagja küzd a ter­méshozamok fokozásáért, a költségek állandó csökkenté­séért. Több millióra tehető az a megtakarítás, amit az utóbbi években az újítások bevezetésével elértek, és év­ről évre kevesebb a baleset is. A nagy teljesítményű, korszerű gépeket maximáli­san kihasználják, ezért éjjel­nappal dolgoznak. Hírt adott a kiállítás arról is: az V. ötéves terv hátrale­vő éveiben a nagyarányú ta­lajjavításon kívül az alag- csöves felszín alatti öntözés­re teremtenek jelentősebb területen lehetőséget, s éven­te 10—12 ezer hektár erősen belvizes területen varázsol­ják jó termővé a talajt üze­mi vízrendezéssel. A kiállítás megtekintői joggal állapították meg: Tes­sedik talajjavításról szóló ta­nai két évszázad múlva igazi gazdára találtak Szarvason. — Ary — Harisnyagyári hírek A Budapesti Harisnyagyár gyulai gyára gépeinek és be­rendezéseinek felújítása fo­lyamatosan halad az idén is. Nemrég állították át például a legrégibb, transzmisszióval működő gépsorokon az utol­só egységeket egyedi meghaj­tásúra. A héten 8 darab modern, kéthengeres, szovjet körkötő gép érkezett. Ezekből kilenc­venet vásárolnak ebben az évben; többségük már meg­érkezett. Gondolnak a telep­helyek fejlesztésére, gépesí­tésére is. A bővülő, épülő szeghalmi üzem például francia gyártmányú formá­zógépet kapott, ezen hőkeze­léssel rögzítik és teszik for- matartóbbá — s ezáltal érté­kesebbé — a harisnyát. Az utóbbi időben egyéb­ként — és főleg a nyári me­legben — nem volt zökkenő- mentes a termelés a gyár egyik legkorszerűbb üzemré­szében, az úgynevezett AN- GE-teremben. Ez azért ala­kult így, mert a kötőgépe­ket vezérlő, számítógép-el­ven működő memóriaegység­ben a nagy hő miatt zavarok keletkeztek. A gondon ötle­tes, új műszaki megoldás se­gített: a gépekről leszerelték a hőt termelő ventillátoro­kat, s központi áruelszívót építettek a gyár pincéjébe, ami nemcsak az árut gyűjti össze, hanem a fölösleges hőt is elvonja a gépteremből. Gyulán a víztoronytól nem messze áll egy faház. A víz­művek szennyvízelvezető csoportjának üzemi épülete. A környéke rendezett, szé­pen parkosított, üde örök­zöldek koszorúzzák a házi­kót. Éppen hrigádértekezlet kellős közepén lépünk be az ebédlőbe. A vállalat három­szoros kiváló November 7. brigád tagjai ülik körül az asztalt és hallgatják figyel­mesen Baracsi Sándor bri­gádvezetőt. Amikor véget ér a gyűlés, még marasztalom a tagokat, hogy beszélget­hessünk, hogy egy kissé be­pillanthassunk az életükbe, munkájukba. Amolyan ke- rekasztalbeszélgetés-féle ala­kul ki, és a résztvevők sok­szor egymást segítik ki a vá­laszadásban. A brigádvezető kezdi: — Éppen hét évvel ezelőtt alakult a brigád. Szerteága­zó a feladatunk, a város szennyvízhálózatának rend­szeres karbantartása, hogy az mindig üzemkész állapot­ban legyen. Nem tartozik a könnyű és tiszta munkák közé. Ezenkívül mi vagyunk a gazdái a városban levő belvízelvezető csatorna háló­zatának is. Éjjel-nappal, ün­nepnap és hétköznap szol­gálatban kell lenni, mindig történhet valahol valami, amely azonnali beavatkozást igényel. Egyre nagyobb tö­Az Endrődi Szabó Szövet­kezet a kisebb textiliparral foglalkozó ipari szövetkeze­tek közé tartozik a megyé­ben, de komoly exporttervet teljesít. Erre az évre 23 mil­lió forint értékű termék külföldre szállítása volt az előirányzat. Az már biztos, hogy ezt túlhaladják, ugyan­is október 30-ára teljesítet­ték ez évre vállalt exportkö­telezettségüket. Ausztriába női ruhát, jerseykosztü- möt, kabátot, a nyugatnémet Adidas cégnek sportruhákat, a Szovjetuniónak pedig női és gyermekkabátokat varr­nak. Ahhoz, hogy megfelelően értékelhessük a 23 milliós exportot, tudnunk kell, hogy ebből nagyrészt tesz ki a tő­kés bérmunka. Ilyenkor a Korán kezdődött az idén a nádaratás az alföldi szi­kes tavak mentén. Csongrád megyében Ásotthalom és Mórahalom határában meg­indultak a kévekötő betaka­rító gépek, helyenként pe­dig kézzel is aratnak. A ko­rai idénykezdést az tette le­hetővé, hogy az utóbbi he­tek ködös időjárása leper­gette a nád levélzetét. A Felgyői Állami Gazda­ság csongrádi üzemének Csongrád, Békés, Báos és Szolnok megyére kiterjedő körzetében tavaszig több megű szennyvíz elvezetésé­ről kell gondoskodni és ez nem kis feladatot ró a bri­gád valamennyi tagjára. — A háromszoros kiváló cím, gondolom sok plusz munkát is takar, amellett, hogy a mindennapi teendő­ket maradéktalanul el kell látni. Mintegy bizonyságul elő­veszik a szépen vezetett, vö­rös fedelű brigádnaplót, és mutatják a bejegyzést, mely szerint a brigád már máso­dik ízben kapta meg a vá­rosi tanácstól a „Gyuláért” kitüntető oklevelet és jel­vényt, amely a legtöbb tár­sadalmi munkát végzőket il­leti. — Az óvodákat rendsze­resen patronáljuk, sportpá­lyát építettünk a 2-es számú általános iskolában. Teljesí­tettük az „Egy nap a váro­sért” mozgalom vállalásait. Ezenkívül öt brigádtagunk „házasodott”, épített családi házat, mindegyiknél segítet­tünk, sőt erre az alkalomra többen szabadságot is kivet­tek. A brigádmozgalom hár­mas célkitűzéseit nemcsak elfogadtuk, hanem teljesíté­sét kötelezőnek tartjuk. A brigádból többen vesznek részt szakmai tanfolyamo­kon. Alb Jani most végzi a technikusi minősítést, Alb Ibolya pedig főiskolára jár. Egyetlen kivételtől eltekint­ve — ő közel áll a nyug­külföldi partner adja az anyagot, a kelléket, mi pedig a munkaerőt. így tehát eb­ben az összegben nincsen benne az anyagár, csak a munka értéke, és így már nagyobbnak tűnik a szám. Az idei évre mintegy 9 millió forintért gyártanak a belkereskedelem részére kü­lönböző termékeket. Ágyne­műket, alsóruházatot és gyermekkabátokat varrnak Endrődön. Az év hátralevő részében még nagy munka vár a szö­vetkezet dolgozóira. Mintegy 10 ezer kabátot kell legyárta­niuk, a belkereskedelem ré­szére és az Adidas is 12 ezer sportöltönyt vár tőlük a hát­ralevő időben. Így várhatóan mintegy négymillió forinttal túlteljesítik exporttervüket. mint nyolcszázezer kévét gyűjtenek össze. Űjból „di­vatba jött” a nádtetőkészí­tés. A gazdaság egyik bri­gádjának, a nádfedélkészí- tés mestereinek bőven van munkájuk. Alig győznek ele­get tenni a sok megbízatás­nak. Tanyamúzeumokon és egyéb műemlék jellegű épü­leteken felújítják a tetőze­tet. Ezenkívül egyes új gaz­dasági épületek, mint pél­dául a juhhodályok, ma is ilyen jó hőszigetelő fedelet kapnak. díjhoz — valamennyien ren­delkezünk az általános nyolc osztály elvégzését igazoló bi­zonyítvánnyal. — Moziba, színházba rendszeresen együtt jár a brigád — veszi át ismét a szót Dávid János. Most leg­utóbb a Zalka Mátéról szóló filmet, „Fedőneve Lukács” címűt néztük meg közösen. — A családról sem feled­kezünk meg. Van egy kis épületünk a városerdőn, kút- házból alakítottuk ki, sza- lonmasütést rendeztünk már nemegyszer, meg főztünk is bográcsban. Aztán elbeszél­gettünk, elsörözgettünk. Nem mintha itt nem talál­koznánk eleget, de tudja hogy van, szépen terített asztal és pohár mellett még­is másképpen esik a szó. — Minden évben eluta­zunk országjárásra is, meg­nézünk egy-egy vízmüvet, hogy tapasztalatokat gyűjt- sünk arról, hogy máshol ho­gyan csinálják. Legutóbb Veszprémben néztünk körül. — Mi is készültünk a 60. évforduló méltó megünnep­lésére. Vállaltuk, hogy ha­táridő előtt olyan állapotba hozzuk a húskombinát szennyvízelvezető hálózatát, hogy az üzemképes legyen az indulásra. Tőlünk már holnap kez­dődhet a munka, a vállalá­sunkat teljesítettük. B. O. A szovjet vasutak egyre korszerűbb szerelvényekkel gazda­godnak. Képünkön: az „Orosz trojka” egyik kényelmes ko­csija (Fotó: APN—KS) Kepenyes János Tessedik álmainak megvalósítói... ____________________________________________________________________ H áromszoros kiváló brigád Nádaratás Csongrádban

Next

/
Thumbnails
Contents