Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-15 / 268. szám
0 1977. november 15., kedd Háromszáz szereplő — hatszáz néző Ünnepi óvodásműsor Fotó: Szfics László „A zene tudás, öröm, szórakozás, emberformáló erő” Játék és tánc a színpadon Vasárnap délelőtt zsúfolásig megtelt az orosházi Petőfi Művelődési Központ színházterme. A rendkívüli délelőtti előadás szereplői a város legkisebbjei, az óvodások voltak, akik bemutatták a szülőknek, érdeklődőknek azt az igen szép és tartalmas műsorukat, amellyel a Nagy Októbert köszöntötték. Az előadás tulajdonképpen ismétlés, pontosabban az óvodásoknak az, hiszen a korábbi házi ünnepség után most kiléptek a nagy nyilvánosság elé és joggal megérdemelt sikert is arattak. A siker titka természetszerű, hogy egyrészt már eleve adódott a gyermeki előadásból. Jelen esetben azonban hangsúlyozottan kell kiemelnünk az előadás látványos, szép, igen ötletes, mind a gyermek, mind a felnőtt képzeletét is megmozgató rendezését, az egyes számok, jelenetek, táncok tartalmi összefüggését. Nem csupán a látványosságra törekedtek a műsor összeállítói — az orosházi óvónők — hanem igen A Nagy Október és a város szocialista brigádjainak tiszteletére jubileumi hangversenyt rendeznek Szarvason, november 16-án, szerdán, délután 17 órai kezdettel a művelődési központban. A műsorban fellépnek az óvónőképző intézet énekkara és A Gyermek- és Ifjúsági Rádió novemberben is több érdekes műsort közvetít a fiatal hallgatóság számára. A „Fonóka”' című sorozat a legifjabbaknak ígér jó szórakozást november 18-án, a Kossuth adón. Ezúttal, „Apu, anyu és én” címmel a gyermekek családban betöltött szerepéről szól a műsor. Akik a meséket, illetve az apróságoknak szóló rádiójátékokat szeretik, azok sem panaszkodhatnak. November 18-án, 13.30 órakor kezdődik a Petőfi adón a . „Vajaspánkó” című orosz, zenés mese. A „Cincafarkinca és a többiek” című kétrészes mese, amelyet 20-án és 22-én hallgathatnak meg a gyerekek, az állatok világába viszi el hallgatóit. A „Csiri kalandjai üvegországban” és a „Bütyök” című történetek is sok izgalmat, kalandot ígérnek, amelyeket 20-án, illetve 27-én közvetít a rádió. Ugyancsak november 27-én Naplopó, Lókötő, Mandigó tündér és Szotyöla útját izgulhatják végig az apróságok, amelyről többet megtudhatnak, ha 10.03 órakor megkeresik a Kossuth adót, s meghallgatják a „Nyárfapalota” című műsort. A hónap végén, 29-én, Olivera Nikolova „Hüvelykfalvától az álom birodalmáig” című hangjátékát közvetíti a Kossuth adó 14.16 órától. ötletesen a gyermeki játékokra építették fel az előadást. Játszottak az Aurora matrózai szerepében, s közben felidézték az eseményeket, s a hullámzó, kígyózó színpadi sor érzékeltette egy kicsit a tenger hullámzását. De kiderült az is, hogy mi mindenre lehet felhasználni egy seprűt, ha felöltöztetjük egy kicsit. Az ötleteknek a hosszú sorát lehetne még sorjázni, mert úgy tűnt, hogy kifogyhatatlanoknak bizonyultak. S ezáltal egy igen nagyszerű hangulatot teremtettek a jelenlevők között, mert a gyermekek valójában nem is szerepeltek, hanem játszottak. És ez a nagy érdeme az előadásnak. Igen sok munka és nagy lelkesedés eredménye volt a vasárnapi előadás, hiszen tizenhárom óvoda háromszáz nagycsoportos gyermeke lépett színpadra a zsúfolásig megtelt nézőtéren, ahol még állóhelyet is alig lehetett találni. vonószenekara, a zeneiskola növendékei, s az 1-es számú általános iskola ének-zene tagozatának énekkarosai. Orosz népi és forradalmi dalok mellett, Dunajevszkij, Hacsa turján, Sosztakovics muzsikája is megszólal a hangversenyen. Az ifjúsági rádió műsorai közül az októberben indult „Mindenki iskolája” máris sok hallgatót csábított rádióhallgatásra. A sorozat hetente két alkalommal folytatja adásait, amelyekben a nevezetes történelmi eseményeket kísérhetik végig a fiatalok. Akit inkább az irodalom érdekel, minden pénteken 18 órától meghallgathatja Jávor Ottó „Arcok, művek, korok” című irodalomtörténeti sorozatát. „Miskolci rébusz”, ez a címe a 14-én közvetítésre kerülő helytörténeti vetélkedőnek, amely bizonyára nemcsak a Versenyzőknek, hanem a hallgatóknak is sok izgalmas percet szerez. A fiatal szülők gondjain kíván segíteni az e hónapban is folytatódó „Tipegő” című sorozat, s hasonló céllal készült az „Üj matekot” tanul a gyerek című műsor is, amelyet 18- án közvetít a Kossuth adó. November 24-én új sorozatot is indít az ifjúsági rádió, „Visszapillantó” címmel, amely neves egyéniségek életét, munkáját villantja majd fel. Kosa Judit „Kovászolás” című dokumentum- játéka egy fiatal sütőmunkás eddigi életét kíséri végig, amelynek meghallgatása bizonyára ugyancsak maradandó élményt jelent az ifjú hallgatóknak. A szarvasi óvónőképzőben nincs nehezebb feladat, mint szabad perceit számláló ének-zene pedagógust találni. Zene és énekórán oktatnak, anyagot gyűjtenek a felkészüléshez, mindenütt ott vannak, ahol zeneszó ’hallatszik a városban, csak éppen beszélgetni nem érnek rá. A fiatalok közül sikerült Nagy Béláné Talmácsi Jolán intézeti adjunktust megnyernem arra, meséljen munkájáról, a zenei nevelés jelentőségéről az óvónőképzőben. — Én inkább muzsikálni szeretek, mint a szót szaporítani. Ügy érzem, a zene nyelvén jobban kifejezhetem magam. Itt végeztem én is Szarvason 1966-ban, de már hallgató koromban nagyszerű lehetőséget kaptam : bekapcsolódhattam az ének-zenei szakcsoport munkájába. Zongoráztam a Baj- csy-Zsilinszky-emlékünnep- ségen, még az intézeti kórust is vezényelhettem hallgatóként és ez igen nagy megtiszteltetés volt. Rövid ideig szülővárosomban, Hódmezővásárhelyen dolgoztam, de visszahívott a képző óvónőnek. A hallgatók nevelése mellett végeztem el a szegedi tanárképzőt. Mindig nyüzsögni szerettem, itt sem bírtam sokáig egy helyben maradni. Megkaptam a kórusvezetői tisztet. Szerintem az ének- - és zenei nevelés óriási terület Most újra sokan szeretnének megismerkedni a zeneművészet alapjaival, mondhatjuk, hogy divatba jött a zenetanulás. Ráébredtek a fiatalok, tudatosan és önkéntelenül is arra, hogy á közös zenélés boldogságot, elégedettséget ad nekik az együttlétek óráiban. Kamarakórust szerveztünk a nagy énekkar mellett a zeneiránt különösen fogékonyaknak. Akik mostanában kerülnek ki a gimnáziumokból, valahogy zeneszeretőbbek, mint a néhány évvel ezelőtti diákok. Ha nincs megfelelő zenei előképzettségük a hallgatóknak, de a jó hallásuk eredményeként közénk kerülnek, itt megszeretik a társas zenélést, vagy passzív szemlélői, de aktív befogadói a muzsikálásnak. A zenei nevelés kis' részéről beszélhetek még a saját tapasztalataim alapján. Az én. feladatom az intézeti munkában az óvodai, zenei nevelés megfigyelése, alakítása és a speciális hallgatóképzés. A szakkollégiumokban a hallgatók érdeklődésének és a képzés igényeinek megfelelően kínáljuk a tudnivalót a jövő óvónőinek. A legfontosabb, hogy olyan óvónők kerüljenek a falvakba, városokba, akik segíthetik a zenei műveltség fejlődését, a zenei élet kibontakoztatását, szakköröket vezethetnek a gyerekeknek, segíthetnek a népi táncok, dalok, játékok megtanulásában. Az a kisgyerek, aki a bölcsében, oviban, iskolában szeret énekelni, játszani, zenélni, később sem szakádéi a muzsikától. Zeneóvodai szakkollégiumunk is van az intézetben és a gyakorló óvodában. Itt a gyerekek sokkal több élményt, zenei ismeretet kapnak, mint a hétköznapi csoportok óvodásai. Hogy mit jelent ez a hallgatóknak? Akik ide járnak, már az első évben gyakorlati munkát, foglalkozást párosíthatnak az elméleti ének-zene anyaghoz. A gyerekek pedig az óvodai nevelés alapján gazdag dalanyagot ismernek meg változatos, színes módszerek segítségével. Az óvodai program megfelelően előkészíti az általános iskola első osztályát, sőt a zenei előképzőt is. Mindkettőnek a tantervét ismerjük, úgy dolgozunk a gyerekekkel. A szakkollégiumban több dalt és játékot is tanulnak az óvodások, mint társaik. A hallgatók és a gyerekek is terveznek gyer- mektánc-koreográfiákat. A délelőtti foglalkozások az ilyen csoportokban azonosak a többiekével, csak délután zenélnek többet a gyerekek. Az eredmények néhány év után már láthatók. Az ilyen csoportokba járó gyerekek tisztán intanálnak, szépen énekelnek, egyenletesen követik a dallamok ritmikáját, lüktetését. Zenei improvizációról is beszélhetünk az ő esetükben. Énekelve beszélünk, játszunk velük a foglalkozásokon. A kívülállóknak mulatságos lehetne hallani, amikor ereszkedő, emelkedő dallamvonallal énekeljük, hogy „állj fel vagy ülj le”. Azok az óvónőképzős hallgatók,, akik ilyen gyermekcsoportokban tanultak, bármilyen zenei témájú előadás megtartására vállalkozhatnak végzettségük után. A szülők tudják, mikor van zenei óvodai foglalkozás, az ünnepélyeken pedig csodálkozva hallgatják, mit tud a gyermekük. Óvodai hangversenyeken a tanárok és a hallgatók rövid ideig muzsikálnak az ovisokkal, hogy az számukra élmény legyen és ne fárasztó kényszer. A nagycsoportosok maguk is aktív zenélők ezeken a hangversenyeken, dobbal, cintányérral, különböző ritmuseszközökkel. Mi, akik a zenéért élünk, mindig keveselljük a zeneoktatásra szánható időt. A zenetörténeti előadások és a lemezhallgatások idejét bővíteni szeretnénk. Szabad időben gitárzenét tanítunk az érdeklődő hallgatóknak. A hangszerek közül a furulya a legalkalmasabb arra, hogy két esztendő alatt úgy megtanulják a diákok, hogy élvezhetőén zenéljenek az óvodákban. A gyermekdalok magukért beszélnek. Az öröm, az ünneplés, az esztétikai, erkölcsi nevelés elképzelhetetlen lenne zene és közös éneklés nélkül. Törzsök Béla, a zenei szakcsoport vezetője bennünket tanárokat úgy irányít, gazdag kóruskamagyi múltjának tapasztalatait úgy ajándékozza tovább, hogy az óvónőképző zenei nevelése mindig gyermek- és hallgatóközpontú legyen. A másik speciális kollégiumunk neve: népi gyermekjáték és gyermekdal csoport. Kialakult, előre megadott programja nincs. Az ének-zenei segédkönyvet, Dutkon László gyermekjátékgyűjtéseit tanítjuk. Az a célunk, hogy a hallgatók képesek legyenek általános iskolákban, művelődési házakban gyermekjáték- szakköröket vezetni. Számítunk a Népművelési Intézet támogatására. Két év kevés ahhoz, hogy bonyolult népi táncokat megfelelő szinten elsajátítsanak a növendékeink', de a hagyományokra építve megtanulnak lelkesen énekelni, megismerik a gyermek népi tánc alapmotívumait, például a párostáncot, a koppantóst, a térformák alakítását. Az iskola sokoldalú felvételi vizsgáinak köszönhető, hogy egyre tehetségesebb hallgatók kerülnek Szarvasra. Az első évesek tenniaka- rása egyenesen bámulatos! A képzési idő komoly zenei felkészülést jelent az óvónőknek. Mi zenetanárok pedig akkor lehetünk elégedettek, ha növendékeink ze- neszeretetüket, tudásukat az óvodán kívül is tovább tudják adni a háromévesektől az egészen idős emberekig mindenkinek. KÉPERNYŐ Latabár Semmi mással nem pótolható küldetést teljesít a televízió, amikor az elmúlt évtizedek sikeres filmjeit tűzi műsorára. Különös ízt kapnak a celluloid szalagon őrzött kultúrtörténeti értékek, ha egyszerre több millió ember nézi a tv képernyőjén megelevenedő régi filmkockákat. Néha ugyan kiábrándítóan hamar elavulnak a pléhdobozban őrzött tekercsek, hiszen a jelek szerint a filmművészet egyrészt nagy tömegeknek képes a mondanivalóját tolmácsolni, másrészt viszont érzékenyen reagál az idő múlásával változó ízlésre, sőt a divatra is. Igaz, az idő kirostálja más művészetek alkotásait is, de a java termés hasonlíthatatlanul tovább őrzi az elmúlt korok üzenetét. Zenei művek akár évszázadokat áthidalóan is tudnak újat mondani a befogadó közönségnek, s a régi mesterek képzőművészeti alkotásait is csak értékesebbé teszi az évszázados patina. Sajnos, a filmművészet — kevés kivételektől eltekintve — még nem találta meg az idő múlását is elviselő kifejezési eszközeit. Talán nem véletlen, hogy az időálló alkotások zöme a humoros oldaláról mutatja be az életet. A főszerepben: Latabár Kálmán címmel sorozatot indított a televízió, s az eddigi adások azt bizonyították, hogy régi kedves nevettetünk felett nem járt el az idő. A televíziós hétvégék kiemelkedő eseményei a felújított Latabár-filmek. Olyan műsorok, amelyekért érdemes bekapcsolni a tv-t. Latyi! Neve külön fogalom volt nemzedékek számára. Virgonc táncával, utánozhatatlan humorával formálta meg az örök kisember figuráját, aki jól odamondogat a pöffeszkedő hatalmasoknak, aki görbe tükröt tart elénk, s amíg önmagát kineveti, ránk is vet egy-egy pajkos pillantást, hogy vigyázzunk, hisz mi sem vagyunk sokkal jobbak. Színpadról és a filmvászonról is legszívesebben leszólt volna a közönségnek: kedves emberek, ugyan ne vacakoljatok egymással, hisz csodaszép az élet, s lám valahogy elboldogulnak még az olyan ügye- fogyott alakok is, mint én. Latabár Kálmán alighanem két táborra osztotta az embereket: voltak akik szerették őt és voltak akik rajongtak érte. Diákkoromban a rajongók táborához tartoztam, ezért meg se próbálok elfogulatlanul beszélni művészetéről. Annak viszont nagyon örültem, amikor az elmúlt vasárnap a tv-ben sugárzott Mágnás Miska című filmet nézve a körülöttem levő fiatalok sorra azt kérdezték, miért nem készülnek manapság ilyen alkotások. Nem válaszolhattam, hogy a Latabárok se teremnek minden bokorban, hiszen ebben a filmben a két Latyi nem játszott főszerepet, „csupán” egy kitűnő művészkollektíva részesei voltak. Közel három évtized távlatából a Mágnás Miska nemcsak arra cáfolt rá, hogy a filmek törvényszerűen a gyorsan elavuló portékák közé tartoznak, hanem azt is bizonyította, hogy a filmművészet értékes alkotásai milyen nagyszerűen érvényesülnek a képernyőn. A televízióban is szívesen látjuk az olyan filmet, amely épkézláb történetet mond el, amelynek fülbemászó a muzsikája, s a rendező nemcsak arra ügyel, hogy értse a mesterségét, hanem gondja van arra is, hogy a néző is megértsen valamit a látottakból. S ha mindehhez kitűnő szereplőgárda is társul, a siker évtizedek múltán sem maradhat el. Különösen, ha a színészek közt előfordul egy-két Latabár... (Andódy) Bede Zsóka Az okányi KISZ-szervezet az utóbbi időben számos rendezvényt tart a községi könyvtárban. A KISZ és a könyvtár jó kapcsolatát sikeres vetélkedők, szavalóversenyek, politikai vitakörök bizonyítják. Legutóbb a Nagy Október 60. évfordulója tiszteletére rendeztek Okányban szavalóversenyt. Képünk: a verseny legjobbjai felkészülés közben. —fb— Jubileumi hangverseny Szarvason Rádióprogram fiataloknak
