Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-15 / 268. szám
1977. november 15., kedd Udvariasság „És köszönnek, ha bemegyek. Rám mosolyognak. Miért? Olyan szép vagyok én? Amit kiválasztok, becsomagolják... Távozáskor elbúcsúznak.” Ha most rosszmájú lennék, azt mondanám: bizonyára rájöttek, hogy ez az eset általában nem honi boltjaink eladóira jellemző. Az idézet Örkény István Noteszlapok az USA-ból című kitűnő írásából való. Mielőtt bárki rámsütné, hogy az amerikai állapotok másolására buzdított, leszögezem: egyáltalán nem erről van szó, de azért jó lenne, ha nálunk is több eladó köszöntené az üzletbe, áruházba belépő vevőt, és igazi mosoly kíséretében kínálná portékáját. Azt sem állítom, hogy az a legjobb módszer a köszönés megtanítására, amit tanulókoromban alkalmaztak. Egy-egy fiatalt az üzlet ajtajába állítottak és minden be-, illetve kilépőt harsányan köszönteni kellett. Nem akarom misztifikálni az üdvözlést, de azt mindenképpen állítom, hogy ez az udvariasság ábécéje. Kétségtelenül igaz: századunk rohanó életritmusa „termeli" az ingerlékeny embereket. Sokszor ez az állapot a vevő és az eladó között robban ki. Vajon miért? Azért, mert a kereskedő, akinek kötelessége lenne a feszültséget feloldani, ellenkezőleg cselekszik. Ugyanis, ha udvarias a válasz, a partner is kénytelen hangnemet változtatni. Az eladók némelyike gyakran elfelejti, hogy a bolt, áruház munkahely, ahol ha nehéz körülmények között is, de helyt kell állni. Különösen elítélendő az a magatartás, amelyre a minap figyeltem fel egyik áruházunkban. A fiatal eladólány egy idős embert szolgált ki, aki pocakos lévén, bizony nem talált magának felöltőt, mire meg jegyezte: a rendelésnél az ilyen méretű emberekre is gondolni kellene. Erre a lány habozás nélkül rá vágta: fogyni kell, bácsi, akkor majd lesz kabát. Mondanom sem kell, milyen hatást váltott ki ez a viselkedés a vevőből. Arcára volt írva: ide többet be nem teszi a lábát. Szomorú, hogy még mindig akadnak eladók, akik nem veszik figyelembe azt az alapvető tételt, miszerint az értékesítésnek, az üzletpolitikának egyik sarkalatos pontja az udvariasság. Ez a legelső és legfontosabb követelmény a kereskedőkkel szemben. Hogy miért, az aligha szorul magyarázatra. Borsózik a hátam, mikor azt hallom az eladótól: mit kér, mit adjak, esetleg tessék kérni! Érthetetlen, hogy akik így buzdítanak vásárlásra, nem érzik: ezek a szavak sértőek, udvariatlanok. Az eladónak kérdezni kell, de valahogy így: mit óhajt, mit parancsol? Miért jelentene ez szolgaiságot, mint azt egyesek hiszik, gondolják. A beszéd és értelemgyakorlatot, a vevők pszichológiáját évtizedek óta főtantárgyként oktatják a kereskedelmileg fejlett országok szakiskoláiban. Mi sajnos még mindig csak beszélünk róla, de gyakorlatilag szinte semmit sem teszünk érte. Pedig az udvariasságot, a helyes magatartást, a vevőkkel való előzékeny bánásmódot meg lehet tanítani. Akkor meg miért késlekedünk vele? Seres Sándor Japán óvónöcsoport Tolnában A Kodály módszerű zenei nevelés tanulmányozására hazánkba érkezett japán óvónők Tolna megyében töltöttek két napot. A tokiói Kodály Zoltán esztétikai intézet szervezetében utazó mintegy negyven tagú csoportot szombaton meleg barátsággal fogadták a szekszárdi „Panoráma” filmszínházban, ahol levetítették előtte a Tolna megye tájairól, nevezetességeiről készült színes filmet. A vendégek megismerkedtek a megyeszékhely látnivalóival, új Kölcsey-lakótelepe korszerű óvodájának életével, megyebeli karnagyokkal találkoztak, s énekkaruk fellépett a városi úttörőházban, a szekszárdi óvónők és szakközépiskolások kórusának közreműködésével rendezett hangverseny esten is. A vendégek vasárnap részt vettek a város zenei munka- közösségének népi gyermekjátékos foglalkozásán és közös daltanulásán. A Békés megyei Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Vállalat békéscsabai kirendeltségének a dolgozói nemrég kommunista műszakot tartottak. Ügy dolgoztak, mint más napokon: folytatták a kéményseprést, a cserépkályha-készítést, -átrakást és az olajkályha-javítást. Mert litt az ősz és még sok munka van hátra. Lehessen minden lakásban, munkahelyen, intézményben fűteni. Ne fázzon senki! Klemm László négyszeres kiváló dolgozó: Kéményseprő és egyben az olajkályhák javításához is ért. Az utóbbit a vállalatnál tanulta és vizsgát is tett belőle. A kéményseprés megszokottabb, általánosabb. A ki- rendeltség 16 kéményseprője (szükség szerint) évenként négyszer vagy kétszer kötelezően mindenüvé elmegy. Közéjük tartozik természetesen Klemm László is. — Laikusnak nem tanácsos az olaj kályha szerkezetéhez nyúlnia, mert annak robbanás és lakástűz lehet a következménye. Előfordult már, aztán hívtak minket sürgősen — mondja. — Mi okozta a bajt? — A szabályozót túlságosan elfordították. Az izzó olaj kályhától meggyulladt a bútor. Más példát is említ: — Az olajat a kályhába töltés előtt — egy kisebb kannában — szobahőmérsékleten kell tartani. De nem a kályha mellett vagy pláne a kályhán. Mert ilyen is történt. A műanyag kanna alja elolvadt, az olaj kifolyt, meggyulladt és égett minden. A tulajdonos hirtelen ráterített egy pokrócot és ijedtében azzal együtt kidobta a kályhát az ablakon. A kirendeltség négy kéményseprője cserépkályhás is. Egyikük Novák György, aki ugyancsak kiváló dolgozó. Tavasszal tett vizsgát a második szakmából, de már vagy 24 eserépkályhát átrakott és 6 újat készített. Az idén még hatot kell átraknia. Az új vagy _ az átrakott eserépkályhát csak fokozatosan szabad felfűteni, mégpedig — ahogy Novák György mondja — a következőképpen : — Az első nap egy kiló fával, másnap ennek dup0 Fáklya legújabb száma A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának ünnepségeiről számos tudósítást közöl a Fáklya színes képes folyóirat november 20-án megjelenő száma. Több riport foglalkozik Tallinn és Szolnok testvérbarátságával. Színes felvételekkel illusztrált írás mutatja be az észtországi Kirov halászkolhozt. Elemző riport mutatja be, hogyan gondoskodnak a szerelőszalag mellett dolgozó munkások egészségvédelméről a Zil Autóipari Egyesülés gyáraiban. Az orenbur- gi gázvezeték építőinek nagyszabású barátsági fesztiváljára kalauzolja el az olvasót az a beszámoló, amely a nemzetközi Vállalkozás magyar, cseh és lengyel munkabrigádjait mutatja be. Felidézi a Szovjet—Magyar Baráti Társaság folyóirata a dimkovói gyermek- játékok mesevilágát is: az orosz népi játékszerkészítésnek e remekei színes fotókon kerülnek az olvasók elé. A lap színes összeállítást közöl az idei őszi moszkvai divatújdonságokról. Hasábjain orosz nyelvleckét, kereszt- rejtvényt, moziismertetőt olvashatnak az érdeklődők, s megismerkedhetnek a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának programjával is. Fodrászverseny ötvenegyen álltak rajthoz vasárnap, a Gellért-szálló kupolatermében a fodrász kisiparosoknál dolgozó harmadéves végző tanulók országos női fodrászversenyén. A decemberi időszaki vizsgára készülődő tanulók legjobbjai először mesterségbeli tudásukról adtak számot azzal, hogy 15-20 perc alatt készítettek a kiírás szerint modem nappali vízhullámost, vagyis a mindennapi munkához hordható divatfrizurát. Nagyobb szaktudást igényelt a második versenyszám, a koktélfrizura, amelyet a nappaliból „vasaltak át” az ügyes kezű leendő mesterek, akik ezúttal művészi készségüket is kamatoztatták. A tiltás any- nyi volt, hogy vadszínű, kék, piros hajakat nem használhattak. A tanulóverseny és a felnőttbajnokság legjobbjait szalaggal díszített arany-, ezüst- és bronzéremmel díjazták. Iájával... Csak egy hét múlva lehet szénnel. Aki sietteti, számíthat arra, hogy a keletkező gőz szétnyomja a kályhát. J — Látott már ilyet? — Igen, az egyik gyógy-/ szertárban. De olyat is, amit poros szénnel raktak meg .... A gáz lángra lobbant és a kályha összeomlott. Egy óvodában pedig vegyszeres dobozokat égettek. Gáz képződött és a robbanás a cserépkályhát szétnyomta. Még egy hasznos tanácsot ad: — Tavasszal és ősszel, amikor enyhe az idő, spt a nap^-ós a kémény felmelegszik, begyújtáskor eleinte nincs huzat. Olyankor célszerű előbb papírt égetni, hogy a tűztér melegebb legyen és meginduljon a levegő felfelé áramlása. Néhol félnek a koromtól és azt mondják a kéményseprőknek, hogy ne seperjék a kéményt. Amikor aztán nem tudnak fűteni, hívják őket. Am a kéményseprők kevesen vannak és az ilyen külön utak igen sok időt vesznek igénybe. A kéményseprő mesterség nem könnyű foglalkozás. A füst, a korom, a hideg és a meleg, valamint a sok gyaloglás alapos igénybevételt jelent. A vállalat most terepjáró gépkocsi beszerzését tervezi, hogy távolabbi helyekre azon szállítsák a dolgozókat. Pásztor Béla Penzában a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepén Békés megye a testvéri Penza megyét a Nagy Október ünnepén politikai delegáció képviseletével is köszöntötte. Minden kölcsönös látogatás sokat jelent, de ez a megtiszteltetés, hogy együtt ünnepelhettük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját a testvéri cél. Az a szándék, amellyel útrakelt a stafétazászló méltó megvalósuláshoz ért, hisz az ötezer penzai fiatal lelkes „hurrá”-val vette át a testvéri Békés megye fiataljainak üdvözletét. S a zászlót igazi testvéri ajándékként őrzik. Delegációnk a rövid idő ellenére is lehetőséget kapott, kollektíváknak további munkasikereket a fejlett szocialista társadalom építésében. Az ünnepségsorozatban kiemelt politikai jelentőségű volt az ünnepi nagygyűlés, ahol a testvérmegye legjobb munkásai, vezetői, a testvérmegyék képviselői és mi, a Az ünnepi gyűlésen Frank Ferenc Békés megye dolgozóinak üdvözletét tolmácsolja ti zemlátogatáson Penza megye dolgozóival, mindennél nagyobb élményt nyújtptt. A forradalmi múltat a jelen emberei méltó módon ápoljak. A tisztelet és az örök hála az, amelynek tanúi lehettünk, négy napon keresztül. Delegációnk a megemlékezések mindegyikén átadta Békés megye dolgozóinak üdvözletét, elhelyezte a kegyelet virágait a Lenin-emlékműnél, a Szovjetunióban 1918-ban felállított Marx-szobornál, a forradalomban, a polgárháborúban elesett hősök temetőjében, és a második világháborúban elesett több mint százezer penzai hősi halott emlékművénél. A barátság, a hűség, a testvéri kapcsolat megbont- hatatlanságának virágai voltak ezek, melyek Békés megye dolgozóinak tiszteletét szimbolizálták a Nagy Október fiataljainak. Az ünnepségsorozatból az volt a leg- meghatóbb, amikor a Forradalom terén rendezett ünnepségen a világot újjáteremtő forradalom még élő veteránjai és a fiatal nemzedék találkozott. Az idős harcosok képviselője, a forradalmi harcok résztvevője átadta fegyverét a komszomolisták- nak, akik mély tisztelettel vették át azzal, hogy ez a fegyver, mely az átadó kezekben megvédte az eszmét, a hazát, az ő kezükben sem foglal el majd méltatlanabb helyet. Itt adtuk át a penzai komszomolistáknak, pioníroknak azt a stafétazászlót, melyet a Békés megyei fiatalok Battonyáról indítottak és 1600 km-t megtéve a megyénkben Penza volt a véghogy üzemekben, szovhozban, kolhozban, sőt Szarvas város testvérvárosában, Szver- dovszkban is látogatást tegyen. Örömmel láthattuk, hogy az elmúlt 7 év barátság szálai mily szorosra fonódtak. Nem volt olyan hely, ahol személyes barátokkal ne találkoztunk volna, ahol a Békés megyei ajándékokat ne láthattuk volna, mint féltve őrzött szimbólumát az emberi, elvtársi kapcsolatoknak. Szívből köszönik penzai barátaink a jókívánságokat, és elvtársi őszinteséggel kívánnak a Békés megyei munkáskülföldi testvérmegye képviselői találkoztunk, és emlékeztünk meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójáról. Az ünnepi beszédet követően Frank Ferenc elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, pártunk megyebizottságának első titkára, méltatta október jelentőségét a szovjet, a magyar és az egész világ népei számára. Itt adta át a magyar fiatalok, a munkáskollektívák, és a veterán elvtársak üdvözletét. Osztatlan sikert aratott az a 17 képből álló album, amely veteránjaink aláírásával került átadásra ezen az ünnepi nagygyűlésen. Mindenki érezte, hogy ennek a 17 elvtársnak a többi sok százéval együtt — a harca nem volt hiábavaló. Az ünnepségsorozat befejeződött. Az ünnepet a dolgos hétköznapok követik, azok a hétköznapok, melyekben egyre javuló munkával kell megteremteni a gazdasági alapját a nagyszerű jelenre alapuló még nagyszerűbb jövőnek. Kívánjuk penzai barátainknak, hogy sikeresen teljesítsék mindazon célkitűzéseiket, melyeket számunkra az SZKP XXV. kongresz- szusa feladatul tűzött ki. Ábrahám Béla a delegáció tagja Nem azért mondom, de alig száradt meg a frissen fölmosott lépcsőházban a kő, már valami ott éktelenkedik rajta. Hol gyümölcs-, hol tojáshéj a dugig tömött vödörből, hol pedig cukorkás- vagy csokoládéspapír. Sietve letépett, esetleg gondos aprólékossággal csomóvá gyömöszölt. Vagy mint most éppen: egy cigarettacsikk, karnyújtásnyira a hamutartótól. Minden olyasmi, amit az előszobaajtón belül felnőtt és gyermek nem dobna le, mert tüstént megrovást kapna érte, s azonnal föl kellene takarítania. Mert — és ez így igaz — a munkát becsüli le az, aki szemetel. Mások rend- és tisztaságteremtő munkáját. A lakás és lépcsőház: egy épület. Miért, hogy mégis más a viselkedés itt is ott? Persze, csak egyeseké. De hogy kik azok az egyesek, azt soha nem tudni, mert a szemetelésnek soha sincs gazdája. Nem mások előtt történik, azt még a gyerek is szégyellné. Keresni, pláne célozni rá, hogy ki lehetett, meg se próbálják a többiek, a békesség kedvéért. Inkább lehajol valaki és fölszedi, vagy összesöpri, ha már nem bírja nézni. Nem nagy dolog az egész, bosszúságnak is apró, de talán megér egy-két szót, mert a viselkedést érintik. Annak a kettősségét. És a kulturáltságot. V. M.
