Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-12 / 240. szám

1977. október 12., szerda Munkában az órás Fotó: Gál Edit mwmvvwwvwwvwwwwmmwwmwvwww Üveggyár a fiatalokért, fiatalok az üveggyárért A biharugrai Ezen a héten kezdődik a munka dandárja a Biharug­rai Halgazdaságban: szerdá­tól három lehalászó brigád kezdi meg a munkát. E pil­lanatban az elvégzendők egyharmadát tudják maguk mögött, s a terv szerint no­vember utolsó napjaira min­den teendővel végeznek. Az eredményes munkához ter­mészetesen a szocialista bri­gádok is hozzásegítik a gaz­daságot. Idei, a Nagy Ok­tóber évfordulója tiszteleté­re tett vállalásuk lényege: 1 millió 760 ezer forintos többleteredmény terven fe­lül. 21 Íme néhány adat az em­lített 21 brigád 246 tagjának időarányos teljesítéséből: 96 mázsa halat halásztak le eddig terven felül; novem­berben elérik, a felajánlott 172 mázsát, vagy többet is. Az eddig megtermelt 1 mil­lió 70 ezer kacsatojás jelen­tős része is többlet. Napos kacsából a felajánlott plusz megközelíti a 20 ezer 500- at, s ebben már 22 ezernél tartanak. Egyedül takarmánybúzá­ban — ezt adják a halaknak — nem sikerült eddig elér­ni az előirányzott 472 má­zsás terven felüli hozamot. — Egy pályakezdő fiatal­lal kétféleképpen bánhat egy gyár. Az egyik módszer, hogy rögtön bedobják a mélyvízbe, boldoguljon sa­ját erejéből, ahogy tud. A másik, hogy segítjük, ahogy tudjuk, egyengetjük az út­ját, míg túljut a kezdeti ne­hézségeken. Mindkettőnek van előnye is, hátránya is. Az első esetben csak azok állják meg helyüket, akik igazán rátermettek, kitar­tóak, tehát ezek kiválasztó­dását érjük el vele. Ezzel szemben viszont elveszítjük a nagy többséget, akik eset­leg csak néhány év múlva lesznek képesek önálló, al­kotómunkára. Ezért mi az Orosházi Üveggyárban a se­gítés, irányítás mellett dön­töttünk. így valamivel ké­sőbb derül ki, ha valaki nem alkalmas a rábízott feladatra, de az biztos, hogy a többség ittmarad, meg­szereti a gyárat és viszo­nozza a törődést — mondta Lovas Julianna, a gyár KISZ-bizottságának titkára. — Ezek a kérdések szóba kerültek a hétfőn tartott If­júsági fórumon is, ahol a gyár fiatal diplomásainak helyzetét értékelték. Segft a gyár Az Orosházi Üveggyárban évek óta tervszerűen dolgoz­nak azért, hogy legyen ele­gendő megfelelő képzettsé­gű szakember. Elsősorban a fiatalokra számítanak, hi­szen, aki már valahol be­dolgozta magát, megbecsü­lést vívott ki magának, az nem valószínű, hogy elmegy Orosházára dolgozni. Az egyetemeken, főiskolákon keresték meg azokat a hall­gatókat, akik kedvet érez­tek az üveggyártáshoz és szerződést kötöttek velük. Ennek a szervező, előkészí­tő munkának köszönhető, hogy az idén egyszerre 11 frissen végzett diplomás kezdett dolgozni az üveg­gyárban. — Ez nagy öröm, de nagy gond is. Az üveggyártás spe­ciális terület, aki frissen idekerül, annak előbb a he­lyi körülményekkel, techno­lógiákkal kell megismerked­nie. Patrónusok segítik őket az eligazodásban, ismerke­désben. Emellett természete­sen önálló, felelősségteljes feladatokat is kapnak,' hogy érezzék: itt mód van képes­ségeik igazi kibontakoztatá­sára — így Lovas Julianna. Alkotnak a fiatalok Ez csak a segítség egyik formája, mert könnyít a gyár, ahogy tud a fiatalok letelepedési gondjain is. Ol- *csó munkásszállás, albérleti hozzájárulás és rendkívül kedvezményes lakásépítési akció csökkenti a kezdeti nehézségeket. Cserébe csak egyet kérnek: becsületes, odaadó munkát. Hosszú évek tapasztalata bizonyítja azt, hogy érde­mes törődni a fiatalokkal. Ha jól érzik magukat, ak­kor olyan tetteket visznek véghez, melyek haszna gyak­ran csak milliókban mérhe­tő. Az Alkotó Ifjúság és az FMKT, azaz a Fiatal Mér­nökök, Közgazdászok, Tech­nikusok pályázataira, verse­nyeire már több nagy jelen­tőségű újítást dolgoztak ki. Tavaly a gyár egyik négyta­gú kollektívája miniszteri második helyezést szerzett, az automatikák javítására, korszerűsítésére kidolgozott módszerükkel. Most folyik az építészeti üvegek zomán­cozásának kísérlete, mely iránt országos az érdeklődés. De a gyár fiataljai oldot­tak meg olyan problémákat, mint az üvegek felületkeze­A füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezet­ben az aratás megkezdése óta hétköznap, vasárnap megszakítás nélkül dolgoz­nak. Eddig már 400 hektár őszi káposztarepce-vetést, 420 hektár lucernatelepítést, 210 hektár legelőtelepítést és 982 hektár istállótrágyázást végeztek el. Természetesen jelenleg is sokan dolgoznak a földeken, őszi búzát 4600 hektáron vetnek, cukorrépát 630 hek­táron termesztettek és eb­ből 260 hektárnyit már fel­szedtek, 400 mázsás átlag­terméssel. Műtrágyát 3800 hektárra szórtak, és még 2200 hektár van hátra, őszi mélyszántást 3800 hektáron terveztek, és eddig 2800 hek­táron végeztek. Befejezésé­hez közeledik az őszi siló­zás, a tervezett 1800 vagon­ból 1500 már a tárolóban van. Nagyon komoly feladat volt az idei jó almatermés időben, jó minőségben való leszedése. A jól szervezett munka eredményeként felte­hetően a mai nap befejezik Füzesgyarmaton az almaszü- reteL. Mindez megfelel an­nak a vállalásnak, melyet a szövetkezet tagsága a Nagy Októberi Szocialista Forra­lásé, a huták energiatakaré­kos üzemeltetése, és még sorolhatnánk azokat az el­járásokat, melyeket később az ország többi üveggyárá­ban is bevezettek. Az egyik, elmúlt évi pályázat alkotó­gárdája olyan kenési rend­szert dolgozott ki, mellyel egy év alatt másfél millió forint értékű olaj takarítha­tó meg, és emellett nőtt az üzembiztonság és hosszabb élettartamúak lettek a for­mák. Több lépés előre — Ránk is érvényes az a régi mondás, hogy evés köz­ben jön meg az étvágy. Az eddigi szép eredményeket látva, a gyár vezetésével együtt újra kiírtuk az Alko­tó Ifjúság pályázatot és — az Üvegipari Művek gyárai között elsőként — meghir­dettük a Kiváló Ifjú Mér­nök, Közgazdász, Technikus versenymozgalmat. Ennek egyik érdekessége, hogy a fiatalok maguk kutatták fel az egyes gyáregységekben a megoldásra, fejlesztésre vá­ró témákat — mondta a KISZ-titkár. A pályázat kiírásával egy időben minden érdeklődő megkapta a kidolgozásra ja­vasolt témák jegyzékét. A sokszorosított füzetben 29 olyan feladat van, melyek a munkakörülmények javí­tására, az üzem biztonságá­ra, a költségcsökken­tésre vonatkoznak. Az újítási, találmányi dí­jakon felül külön cél­prémiumban is részesülnek az alkotók. A szalagvégi munkahely fűtésének meg­oldásáért 2000 forintot, a ra­gasztott hőszigetelő üveg távtartó profiljának gyár­tástechnológiájának megol­dásáért 3000 forintot, az üveg felületi színezésének kidolgozásáért szintén 3000 forintot ajánl pályadíjként a gyár. Mindent egybevetve tehát, komoly összeg az, amelyet közvetlenül a fiatal diplo­másokra fordít a gyár. De ezt szívesen teszik, mert tudják: többszörösen vissza­térül a befektetés. Lónyai László dalom tiszteletére tett, és minden jel arra mutat, hogy a vállalt időre befejezik az őszi munkákat. HEB-vizsgálat talajvédelemről Megyénk területének mint­egy 90 százaléka áll mező- gazdasági művelés alatt. A földnek jó a termőadottsága. Ám akad jókora, termelésre kedvezőtlen terület is. Jel­lemző az is, hogy jelentős befolyása van a víznek a termelésre. 1960—65 között, a viszonylag szárazabb idő­szakban a terméseredmények 10—20 százalékkal megha­ladták az országos átlagot, a csapadékosabb 1966—70-es években viszont csökkentek. 1970-ben a belvíz mintegy 800 millió forint kárt oko­zott. Érthető, hogy az utóbbi években előtérbe került a termőtalaj védelme. A közelmúltban a Békés megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság arra keresett vá­laszt, hogy a mezőgazdasági rendeltetésű földek védel­méről szóló jogszabályokban meghatározott feladatokat hogyan hajtják végre me­gyénkben. A vizsgálat meg­állapítottá, hogy a mezőgaz­dasági nagyüzemek egyre na­gyobb gondot fordítanak a vízrendezésre, a talaj termő- képességének felújítására. A IV. ötéves tervben több mint 186 millió forintot költöttek erre a célra. Mintegy 9500 hektáron végeztek talajjaví­tást. A meliorációs beruházá­sok többségében vízkár el­hárítására irányultak. A műszaki tervek ugyanis leg­inkább a felszíni vizek le­vezetését célozták. Ez meg­oldotta ugyan a nagyobb tér­ségek vízrendezését, de ki­sebb táblákon belül *— a csa­padékosabb időszakban — a belvíz elvezetése továbbra is sok helyen várat magára. A komplex meliorációs beavat­kozások üzemen belül elhú­zódására az is kihatott, hogy ebben az időszakban került sor a termelőszövetkezetek egyesülésére. Ennek követ­keztében több helyen előfor­dult, hogy egymástól függet­lenül indult munkákat kel­lett — később egy üzem ke­retében — esetenként eltérő tervezői felfogás alapján folytatni. A tervezők a fel­sőbb szintű programokat at­tól az időponttól, ahogy Bé­kés megye távlati vízgazdál­kodási tervét jóváhagyták, általában figyelembe veszik. Az üzemek fejlesztési terve azonban nem mindig van összhangban az általános programmal. A kivitelezés is kívánni­valót hagy maga után. A hi­bák oka hol a tervezés és a kivitelezés felületességéből, hol pedig a műszaki ellenőr­zés mulasztásából adódott. Az is előfordult, hogy egy-egy beruházás átadása-átvétele formálisan lezajlott, az érde­mi munkát azonban csak a következő évben fejezték be. Mindezt azért, hogy az álla­mi támogatást fölvegyék. Nagy lóska és a többiek Békéscsabán az iskolacentrum szomszédságában lé­tesülő egészségügyi gyermekintézmény építésén sok szak­munkás tanuló dolgozik. Pontosabban felnőttek irányítá­sával most csak |anulók dolgoznak. Első-, másod- és harmadévesek. Az épület alapjait és az UNIVÁZ-szerkezetet a Bé­kés megyei Állami Építőipa­ri Vállalat építésvezetőségei készítették el. A falak felhú­zása és a vakolás a fiatal kő­művesjelöltek dolga. Azoké, akik az „inasévek” után majd a vállalatnál folytatják mesterségüket. A harmadévesek. heti négy napon már teljesítménybér­ben dolgoznak. Seres Lajos a szakoktatójuk, aki valamikor a hírneves Reinhardt kőmű­vesbrigádban kezdte a pálya­futását. Akkoriban egyesek túl szigorúnak tartották id. Reinhardt Andrást, mert megkövetelte a tisztességes munkát. Hanyagságot nem tűrt. Aki képtelen volt al­kalmazkodni, az mehetett. Seres Lajos felnőtt fejjel elvégezte az építőipari tech­nikumot, aztán szakoktató lett. De az alapokat a Rein- hardt-brigádban szerezte meg. Szakmai és erkölcsi vo­natkozásban is. Soha nem fe­lejti el, hogy amikor lakáso­kat építettek, sokszor elhang­zott az öreg figyelmeztetése: — Ügy csináljatok min­dent, mintha ti jönnétek ide lakni! Most ő mondja azt a gond­jaira bízott 13 harmadéves tanulónak, akiknek szinte már teljes önállóságot bizto­sít. Három csoportba osztot­ta be őket és minden csoport brigádvezetőt választott. Ne­kik a feladatuk a munka megszervezése és irányítása. Persze ez nem mindig sike­rül. Éppen tanúja is vagyok egy kis melléfogásnak. Nagy Jóska az öttagú brigádjával két helyiség falát vakolja. Az egyik helyiségben az áll­vány túl közel kerül egymás­hoz és a nagy szorgoskodás közepette két fiatal könyöke összeütközik. Egyikük elká­romkodj a magát. Seres La­jos közelebb lép hozzájuk: — Jóska, muszáj? — Jaj, elnézést — mente- getődzik Nagy Jóska. — Máskor árnyaltabban egy kicsit! — figyelmezteti finoman a szakoktató, s szé­pen megmagyarázza neki, hogy művelt emberhez nem illő semmiféle trágárság. Egyébként reggel Jóska osztotta be a munkát. Juhos Pál és Fábián János képezi az egyik párt, ő pedig Ma­gyar Istvánnal és Vígh Ist­vánnal dolgozik együtt. Előbb elrendezték az állvá­nyokat, talicskán betolták a két helyiségbe a maltert, az­tán kezdték a vakolást, se­gédmunkások nélkül. Panasz azonban nincs. Fia­talok, erősek, bírják a mun­ka nehezebbjét is. — Miért lettél kőműves? — fordulok Juhos Palihoz. Válaszához nem keres nagy szavakat: — Bélmegyeri vagyok. A rokonaim között vannak kő­művesek. Ebből a munkából jól élnek. Szép családi házuk is van. Fábián Jancsinak is ha­sonló a véleménye. Kezdet­ben ugyan azt hitte, hogy egyszerű dolog a kőműves- munka, mert otthon,. Bélme- gyeren csak családi ház­építést látott. De azóta már tudja, hogy a nagyobb épít­kezéseknél igen sokoldalú is­meretre van szükség, amit igyekszik is elsajátítani. A tanuláshoz jók a feltéte­lek. Hetenként négy napot dolgoznak, két napot pedig az iskolában töltenek. A válla­lat Trefort utcai tanulóottho­nában laknak, igen jó körül­mények között. Már pénz sem kell kérniük hazulról, mert mint harmad­évesek, a munkájukért telje­sítménybért kapnak. Az meg — heti négy napot számítva — havonta eléri az 1100— 1200 forintot. Ebből a tanuló­otthon díja és a napi három­szori étkezés mindössze 100 forint. A többi zsebpénz. Mire költitek ezt a sok pénzt? — kérdezem. Vígh Pista úgy határozott, hogy a keresetének egy ré­szét mindig takarékba teszi. — Gondolni kell a jövőre is — vélekedik, s aztán kide­rül, hogy a jövő alatt a nősü­lést érti. Menyasszonyjelölt­je már van. Nagy Jóskának egyelőre nincsenek különösebb tervei. Az az elgondolása azonban, hogy egy év múlva, ha meg­kapja a szakmunkásbizonyít­ványt, majd tovább tanul. Mert ahogy figyeli a világot, az a vélemény alakult ki ben­ne, hogy mindinkább szük­ség van a műveltség fejlesz­tésére. Továbbtanulásra gon­dol Vígh Pista és Juhos Pali is. Valamennyien a szakszer­vezet tagjai, amivel azonban nemigen van kapcsolatuk. Seres Lajos ezt azzal indokol­ja, hogy a harmadévesek az iskolához már alig, a válla­lathoz pedig még nem tartoz­nak. Hasonló a helyzet a KISZ-szel is. Ügy érzik, kis­sé magukra hagyták őket az utóbbi időben. Szinte csak Seres Lajos a pártfogójuk, aki elsősorban a szakmai képzésüket segíti elő és ter­mészetesen a nevelésükben is részt vesz. Mondják is a vállalatnál: az épülő egészségügyi gyer­mekintézmény kőművesmun­kája olyan, hogy a régi szak­embereknek sem válna szé­gyenére. P. B. —di. Nagy István, a Békéscsabai Közúti Igazgatóság dolgozója Ka­szaperen mossa az útszélességjelző karókat Fotó: Gál Edit Véget ér az almaszüret Füzesgyarmaton

Next

/
Thumbnails
Contents