Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-12 / 240. szám

1977. október 12„ szerda

Új ifjúsági klub Csabaszabadiban

Képünk az új ifjúsági klub kiállításán készült

• Fotó: Gál Edit

A békéscsabai Szabadság Tsz a már meglevő két klubja mellett szeptember 18-a óta egy harmadikat is magáénak mondhat. Mint Pataki Károly, a tsz kulturális bizottságának elnöke mondotta, a volt kéttantermes általános iskola épületéből alakították át az új klubot. A tsz jelentős összeget fordított a saját kivitelezésű munkálatokra, a városi tanács művelődésügyi osztálya pedig 50 ezer forint értékű támogatást adott a berendezés vásárlásához. A kluböt egyrészt a tsz fiataljai, másrészt a Csabaszabadiban lakó középiskolás diákok látogatják. A harminchét tagú klub gazdag programmal, tervekkel indult. Már megnyílt az első klubkiállításuk is, ahol Szelekovszky László, a tsz második üzemrészlegének agronómusa mutatkozik be első kiállításával.

Az ifjú fafaragó, gyermekkora világából az erdős Bükk környékéről hozta magával a fafaragás szeretetét. Hogy érdemes volt, azt a kiállításon látható körte-, dió-, nyár-, eperfából készített

szobrok, domborítások bizonyítják.

Az ízlésesen berendezett új klubban heti öt alkalommal szabad program keretében találkoznak a klubtagok, míg a hétfői nap a Szabadság Tsz csabaszabadi Röpülj Páva tagjaié, akik szintén itt leltek új otthonra. A klub célja — ahogyan ifj. Filadel- fi Mihály, a klub vezetőségének tagja megfogalmazta — a csabaszabadiak és a tsz-ta- gok kulturális igényeinek minél átgondoltabb, sokoldalúbb kielégítése.

Lévén ifjúsági klub, helyt kaptak a disco-programok, de terveznek filmklubot is és hamarosan indul havonta egy alkalommal „A XX. század művészete” címmel egy irodalmi-képzőművészeti tárgyú előadássorozat is. Már megalakult a klub irodalmi színpada, amely a 60. évfordulóra szovjet irodalmi összeállítással készül. Ugyancsak itt próbál és kap szereplési lehetőséget a tsz pol- beat-együttese is.

Az eddigi eredmények és tervek bizonyítják, valóban szükség volt az új ifjúsági klubra.

Pedagógus pártalapszervezet munkájáról szólunk

Nagy Jánosné párttitkárral a békéscsabai Kulich Gyula Lánykollégiumban beszélgetünk. Az egy éve rendbe hozott Szabadság téri épületre alig lehet ráismerni. A régi nyitott folyosó helyén egy új nagy tanulószoba, továbbá öltöző, mosdó és más mellékhelyiségek létesültek a 2,5 milliós felújításból. A földszinten, emeleten szép világos falak, frissen fényezett parketta, szőnyegek. És szebbnél szebb kézimunkák mindenütt. Látszik, hogy szorgos lánykezek csinosították ki és tették otthonossá. A párttitkár ebben a kollégiumban dolgozik, itt nevelőtanár.

— Hány iskola tartozik az alapszervezethez?

— öt középiskola. Ez a kollégium, a zeneiskola, a közgazdasági szakközépiskola, ennek a felnőtt-tagozata és a gyors-gépíróiskola.

— öt intézmény és ebből kettő teljesen más jellegű. Nem teszi ez a munkát bonyolulttá?

— Ha bonyolulttá nem is, de nehézzé igen. Bár ha azt vesszük, hogy mind oktatással és neveléssel foglalkozik, kisebbnek tűnik a nehézség, de ha arra gondolunk, hogy térben el vannak szakítva egymástól, s egyszerre öt helyen lenni nem lehet, akkor... No, de ezt hagyjuk, inkább azt nézzük, hogy a profilt a közgazdasági jelleg adja meg, hiszen a zeneiskolán kívül ez dominál, mert a kollégiumba is közgések járnak.

— Mivel foglalkozik egy iskolai pártszervezet?

— Mondhatnám nagyon tömören: azzal, amivel a többi, mert tényleg így van. A párt politikájának a végrehajtása a feladatunk a mi sajátos körülményeink között. Ez a sajátosság, ami az itteni munkát meghatárazza, az oktatás-nevelés. Olyan ez nálunk, mint egy üzemben a termelés.

— Csak annak az eredményét pontosan le lehet mérni. Az oktatási intézmények sikeres működése viszont az életben mutatkozik meg.

— Lényegében igen. Hiszen szó szerint úgy van — akármilyen közhelynek

hangzik —, hogy a diákok nem az iskolának, hanem az életnek, vagyis maguknak tanulnak. És hogy ki milyen ember lesz — tudásban, jellemben —, és hogyan állja meg a helyét, az a későbbi

években bizonyul be. A párt- szervezet feladata az, hogy segítse a magasabb, korszerűbb tudás elsajátítását és a szocialista, közösségi szellemű emberek nevelését a jövőnek.

— Mit tesznek ezért a gyakorlatban és milyen eszközökkel?

— Talán egy példát. Éppen tegnap volt a taggyűlésünk. Évnyitó után és ünnep előtt, s ez a kettő meghatározta a munkánkat. Megtárgyaltuk a tanévkezdés feladatait és a Nagy Október 60. évfordulójának megünneplésére elkészült tervezetet, továbbá a pártszervezet féléves munkatervét bocsátottuk vitára. Közben egy kedves kötelességünknek is eleget tettünk. Köszöntöttük Kiszely János igazgatóhelyettest 25 éves párttagsága alkalmából. Emléklappal, könyvjutalommal és 25 szál piros szekfűvel.

— Mind az öt egység külön fog ünnepelni?

— A saját maguk készítette részletes tervek szerint és ez nemcsak az iskolák november 7-i ünnepségéből áll, hanem az egész évben folyó programokból. Ezeket mind hosszú lenne elsorolni. Lesznek többek közt szellemi vetélkedők, szavalóversenyek, irodalmi és rajzpályá- -zatok, továbbá Penza megye és várossal kapcsolatos „Ki tud többet róla” versengések; filmvetítések és művészettörténeti előadások. És mindez a 60. évforduló jegyében.

— Az alapszervezet munkaterve a vezetőség elképzeléseit tartalmazza lépésről lépésre meghatározva, realizálása viszont az egész tagságra vár.

— Ha nem lenne mindenkinek pártmunkája, nem is tudnánk megvalósítani. Két pártcsoport van, a tervben az ő munkájuk is szerepel és a pártmegbízatások figyelemmel kísérése és értékelése elsősorban az ő feladatuk. Ki a pártoktatásban, ki a KISZ- vagy egyéb tömegszervezetben végez munkát. A pedagógus KlSZ-alapszer- Vezetet is létrehoztuk tavaly és ettől sokat várunk, hiszen a párttagság folyamatosságára is gondolunk.

— Vettek-e fel párttagokat a diákság közül?

— Erre van lehetőség és volt már rá példa az előző években, csak éppen tavaly

Valentyin Csernik:

Buszlajev emlékezései

12.

Az öregasszonytól átvette e%y fél lábú férfi, akinek csonka lábához mankót erősítettek. Reggel jött, és új névre tanította Szemjont.

— Jegyezd meg, a neved Tyihomirov, és Petykának hívnak, én meg a te apuskád vagyok.

— Nem apuskám, hanem apám — javította ki Szem- jon.

— Nerg, apuskád. Falun nem azt mondják, hogy „apa”, hanem „apuska”.

Szemjon gondolkodott, aztán beleegyezett, hiszen apja volt, miért ne hívhatná ezt apuskának. Ráérősen mentek, bár a ló egyáltalán nem látszott fáradtnak, az öreg meg időről időre megkérdezte :

— Mi a vezetékneved?

— Tyihomirov — felelte Szemjon. Aztán bekanyarodtak az erdőbe, a fák mögül Oszipov jött elő és azt mondta:

— Aggyisten, Buszlajev!

Szemjon még az iskolaudvaron megharagudott rá, és elhatározta, hogy nem válaszol.

— Mi az, nem ismertél meg? — kérdezte Oszipov.

— Talán maga megismert engem az iskolaudvaron? — vágta rá Szemjon.

— Akkor nem ismerhettelek meg, de most már szabad.

Oszipov mellén német géppisztoly lógott. Szemjon nagyon szerette volna megfogni, még nem látott ilyen közelről német géppisztolyt.

— Tudod mit — mondta a falábú ember —, add ide nekem a géppisztolyt. Majd én feltartom őket.

— Miért te? — ellenkezett Oszipov. — Én ezt jobban csinálom. Én ezt nagyon jól megcsinálom.

Szemjon sehogy sem értette, miről beszélnek, mit akarnak csinálni, de nem merte megkérdezni.

— Fél lábbal nem jutok messzire, kár lenne a gyerekért!

— Nem lesz semmi baj — mondta Oszipov. — Itt nem szokott őrszem állni.

Némán mentek tovább. Szemjon szerette volna, ha Oszipov szóba elegyedik vele, már majdnem megbocsátott neki, de a felnőttek hallgattak.

— Várj . egy kicsit — mondta Oszipov. Széthajtotta á bokor ágait és figyelt.

— Na, mi van? — kérdezte a féllábú.

— Észrevesznek, ha a lovas kocsival megyünk — mondta Oszipov.

— Géppuskagolyó nem ér el idáig, és amíg átvergődnek a mocsáron, már messze leszünk.

— Ha van motorbiciklijük, megkerülik és úgy üldözhetnek. Itt kell hagyni a lovat.

— Sajnálom, jó kis hároméves.

— És az életedet nem sajnálod?

A kantárjánál fogva egy fához kötötték a lovat, az legelészni kezdte a füvet, és elhessegette magáról a bögölyöket. Szemjon a féllábúval nekivágott az erdőnek, Oszipov maradt...

Néhány éve Szemjonnak eszébe jutott az a féllábú ember. Oszipov elmondta neki, hogy Tyihomirov udvarolt az anyjának, de az anyja nem ment hozzá férjhez. Szemjon szeretett volna Tyihomirovval találkozni, és beszélgetni egy kicsit az anyjáról. Arra is gondolt, hogy biztosan nagyon veszélyes dolog lehetett egy üldözött kisfiút kivinni a városból. Ha felismerték volna őket, Tyihomirov a mankójával nem tudott volna futni, s fegyvert sem vehetett magához, mert a poli- cájok az ellenőrzési pontokon gondosan átvizsgálták a kocsikat, fegyvert kerestek,

de leginkább abban reménykedtek, hogy kisüstit találnak. És a kisüstit nagyon gondosan kutatták.

Szemjon, amikor legutóbb a falujukban járt, elhatározta, hogy felkeresi Tyihomi- rovot, de az két évvel azelőtt meghalt. Oszipov mesélte, hogy Tyihomirov mindig kérdezősködött felőle, még egy képet is kért Szem- jonról Marija Trofimovná- tól. Tyihomirov sosem nősült meg, gyereke sem volt.

Szemjonnak eszébe jutott, hogyan ^vágtak át az erdőn Tyihomirovval, egész nap mentek, és Szemjon úgy elfáradt, hogy már lépni sem tudott, soha életében nem érzett ilyen fáradtságot. Tyihomirov felültette a hátára, biztosan nagyon nehéz volt cipelnie több órán át a nagy növésű ötéves fiút. Szemjon kényelmesen ült széles hátán. Erős vállába kapaszkodott, úgy aludt egy keveset, aztán rtyárfalevele- ket tépdesett a feje fölött, és egyszer olyan erősen megmarkolt egy ágat, hogy Tyihomirov elvesztette az egyensúlyát, és elesett. Szemjon felkacagott, mert Tyihomirov majdhogynem átbukfencezett a fején. Szemjon nevetett, Tyihomirov meg feltérdelt, nehezen lélegzett, az inge aljával letörölte arcáról az izzadtságot. Szemjonnak valahányszor eszébe jutott ez a jelenet, mindig elszégyellte magát.

(Folytatjuk)

nem. És itt a mi munkánkat is meg kell nézni, s ezért a munkatervbe is bevettük ezt a kérdést. Viszont nagy az érdeklődés a fiatal pedagógusok részéről, aminek igen örülünk.

— Milyen sajátosan új kezdeményezése van, vagy volt a pártszervezetnek?

— Azt hiszem, mi csináltuk meg először a városban a párttag szülők szülői értekezletét. Kétévenként tartjuk és mindig jól sikerültek. A szülők megtiszteltetésnek vették a meghívást és eljöttek az egész megyéből. Az elsőnek a témája az volt, hogy mit vár a párt a párttag szülőktől és azok gyermekeitől, a másodiknak viszont, hogy mit Vár a KISZ? A harmadik pedig az lesz, hogy mit vár az iskola tőlük. Ezek a rendezvények jó alkalmat nyújtottak a szülőkkel való kapcsolat élőbbé tételére, de arra is, hogy az ő felelősségüket hangsúlyozzuk, mert tőlük valóban többet vár el ez a társadalom. Többek közt azt, hogy együttesen tegyünk meg mindent a közös célért.

Vass Márta

Tanfolyamok, versenyek

Az' eszperantisták Békés megyei területi bizottsága az elmúlt napokban Békéscsabán ülést tartott, melyen Gyarmathy Zsolt titkár beszámolt a mozgalom nyári és pszi eseményeiről, továbbá a tervbe vett intézkedéseket terjesztette a testület elé vitára és jóváhagyásra. A gyulai országos eszperantó tanulmányi verseny nemzetközivé alakítására lépéseket tettek és remény van rá, hogy egy-két éven belül megvalósul. A nyári egyetem következő évi programja már készül, melybe az előadásokon kívül klub- foglalkozásokra is gondol az egyetemi tanács és nyelvoktatást is terveznek.

Folynak a tárgyalások a területi bizottság és a lengyel partner, a szczecini vajdaság hasonló szerve között kulturális programok cseréjére és eszperantó nyelvű nyári táborok létesítéséről. Most indulnak megye- szerte a nyelvtanfolyamok felnőtt, gyermek és ifjúsági hallgatókkal. Ezeket szakköri formában a kultúrházak- ban tartják. Folytatják az eszperantó nyelv oktatását általános iskolai szinten Endrődön és a gyulai 1. sz. iskolában.

HÉT FILMJEI

„Nem eléggé ismertük Zalka Mátét. Kitűnő elvtárs volt, közlékeny, vígkedélyű ember. Első látszatra mintha nyugalmas békeéletre teremtődött volna, kerti, lugasos kényelemre. És idegen föld nagy hadvezérének bizonyult olyan zavaros időkben, amikor nem volt se hadsereg, se hátország, se fegyver — csak harctér és hit. Szenvedélyesen szerette az életet, minden aprólékosságával együtt. Életszeretete átragadt máLukács című filmet Békéscsabán a Brigád mozi vetíti október 11-től 15-ig.

A magyar novellaírás kitűnő anekdótázója, Hunyady Sándor, akinek A vörös lámpás ház című írásából forgatott filmet Makk Károly. Egy erkölcsös éjszaka, ez az új magyar film címe, amelyet a Brigád mozi játszik október 16-tól 19-ig.

Kolozsvárott, valamikor a század elején a nyilvánosKozák András Lukács tábornok szerepében, Lukács című filmben

a Fedőneve:

sokra, s ez lehetővé tette, hogy megteremtse félelmet nem ismerő dandárét. Nem eléggé ismerjük az embert. Kiderült, hogy a bátorság magában nem elegendő: ez a fűtőanyag gyorsan felhasználódik. Hogy könnyedén nézzünk szembe a halállal, ahhoz nagyon kell szeretni az életet — nemcsak az élet gondolatát —, hanem az életet magát, szívét, gyökerét és durva kérgét is.”

Így ír Hja Ehrenburg Zalka Mátéról, Lukács tábornokról. Több mint tízévi ter- vezgetés, sok-sok forgatókönyv-változat után végre elkészült a Zalka-film. Rendezője Immanuel Zahariasz, társrendezője Köő Sándor. A főszereplő Kozák András, mellette • Oleg Vavilovot, Bujtor Istvánt, Bessenyei Ferencet, Konsztanytyin Zaha- rovot, Koltai Róbertét látjuk a filmen. A Fedőneve:

ház lakói is március 15-ét ünnepük. A Mutter színházba vitte a lányokat és a Hunyadi László dallamait énekelve látnak hozzá szokott napi munkájukhoz. A portás beereszti az első törzsvendégeket: Kautski

urat, az örökké siető, komor, idős ügynököt, és Kelepei urat, a bohém, koraérett bölcsészt. Kelepeit körülrajongják a lányok, különösen Darinka boldog. Hajnal tájt a zuhogó eső miatt Kelepei úgy dönt, hogy a házban alszik. Darinka másnap meghívja ebédre a „doktor” urat. A lányok és a Mutter azt sem tudják, hogy járjanak kedvében, majd felajánlják, költözzön oda a házba, koszt- ra-kvártélyra. Így kezdődik az új magyar film, amelyben Makay Margitot, Psota Irént, Carla Romanellit, Cserhalmi Györgyöt és több más kitűnő magyar és külföldi színészt látunk.