Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-09 / 238. szám

1977. október 9., vasárnap WWWWWVVWMWWMMMWWWMMWWtOWWWl 1/'oAaAMCLfiu Ab-hd, inasok közön Érdekes, hogy milyen ritkán hallani manapság a te­lepülésekről élcelődő történeteket. Gyerekkoromban még olyan legendák járták, hogy az egyik falut a la­kosok körülásták, nehogy a szomszédok meghallják a harangszót. Másokról azt híresztelték, hogy amikor a bírót megcsípte a bolha, az emberek fölvitték a vérszí­vót a toronyba és büntetésből ledobták onnan. A béké­sieket azzal a „madzagvasúttál” ugratták, amely Csa­báról kanyarogva minden nagyobb fánál kisiklott, s olyankor az utasoknak kellett visszatenniük a sínre. Ma már benőtte a fű a régi kisvasút nyomát, Békés községből pedig egy szívósan fejlődő fiatal város lett. Olyan település, ahol a lakosok és a város vezetői tenni is akarnak valamit szűkebb hazájuk fejlődéséért, s közben nagyon rokonszenves módon megragadják az alkalmat, hogy távolabbi vidékekre is eljusson jó hí­rük. A Békés megyei Népújság kulturális melléklete, a Köröstáj immár másfél évtizede ad fórumot a Vihar­sarok alkotó művészeinek — nem feledkezve meg a megyehatáron túlról jött szellemi termékek közléséről sem. Jó hagyomány az is, hogy évente kétszer ankéton találkoznak a Köröstáj alkotói. Nem véletlen, hogy Békésen mindig szívesen látott vendégek a tollforgató emberek, hiszen bőven van látni- és írnivaló ezen a vidéken. Nyílt szóval, őszinte megbecsüléssel várják a békésiek a kultúra munkásait, s a szíves invitálásnak bizony nehéz ellenállni. Így esett, hogy az elmúlt héten újra ez a város lát- , ta vendégül a Köröstáj alkotóit, öreg estébe nyúló ba­ráti kézfogások sorozata volt a találkozó, s az írás ava­tott mestereit nézve gyakran eszembe jutott, vajon a sok élményből melyek ragadták meg leginkább a toll- forgatókat? A délelőtti tanácskozás és a vita volt-e a csúcspont, amely a szülőföld szeretetére, s a mai való­ságot ábrázoló, de a holnapért munkáló művek szüle­tésére biztatott? Vagy a mindenfelé megnyilvánuló, szinte már zavarba hozó vendégszeretet volt a mara­dandó emlék erről a napról? Külön regényt lehetne írni a másfél ezer embernek kenyeret adó Egyetértés Termelőszövetkezetről, amely a kötött vályogtalajon gazdálkodva is háromszor nyert „Kiváló” címet. Mint téma is figyelemre méltó a szövetkezet elnö­kének portréja, aki 20 éve vezeti a közös gazdaságot. Közben hat tsz egyesült, a régi emberekből sokan ki­dőltek a sorból, s az újak friss erőt hoztak a mun­kába. A közéleti szereplés mellett nem kis gond lehet kézben tartani a gazdaságot (igaz, az elnöknek hatal­mas tenyerei vannak, látszik rajtuk, hogy nem az íróasztalnál formálódtak...). És ez az ember csak inasnak érzi magát a szakmában, hiszen a régi parasz­ti mondás szerint, a földművelő sose alkothat mester­művei, mert munkájába beleszól a természet is. íróember, ha megpróbálja papírra vetni a finom éte­lek zamatát, az nyugodtan készítsen beszámolót az Egyetértés Tsz szakácsainak remekléséről. Aki pedig a mindennapok konfliktusaira érzékeny, az próbáljon elmélyedni a városi vezetők és a tarhosi gyógypeda­gógiai intézet igazgatójának világában. Nem szeretném elorozni a békési találkozón részt vett alkotó művészektől a témákat. Meg aztán ez a vi­dék olyan bőségesen kínálja önmagát, hogy érzékeny lélekkel csak benne kell élni a mindennapok sodrá­ban, s mint ahogy a programot befejező irodalmi es­ten a költő, Mucsi József mondta: a többi csak papír és ceruza kérdése. Andódy Tibor Gondolta volna? TANULÁS — FEKVE Egyes orvosok már régeb­ben megállapították, hogy fekve jobban lehet tanulni, mint ülve. E felismerés kö­rül 25 éve folyik a vita. Egy amerikai professzor szerint — mivel a fej vérellátása fek­véskor jobb — ez a testhely­zet, az alkattól függően töb- bé-kevésbé növelheti a tanu­lási képességet. kísérleti Állat — A HÁZI SÉRTÉS Az USA-ban évenként több mint 50 millió állatot használnak kísérleti célokra, ezekből 38 mülió a fehér egér és a patkány. Szám sze­rint utánuk következnek a tengerimalacok, a házinyu- lak, a hörcsögök, s végül a kutyák, a macskák, a maj­mok és az egyéb emlősök, va­lamint a madarak. Nemzet­közi viszonylatban a szük­séglet kísérleti állatokban évenként 10—15 százalékkal emelkedik. Mind nagyobb méretekben alkalmaznak házisertéseket is: újabban az USA-ban, az NDK-ban és az NSZK-ban is kísérleti célokra alkalmas törpesertés tenyésztésével próbálkoznak. KUTATÁSOK A SZÖKÖAR előrejelzésére Befejezte munkáját az a szovjet—amerikai közös ex­pedíció, amelyet a két or­szág közötti tudományos és technikai együttműködési egyezményeknek megfelelő­en szerveztek. A tudósok két hónapon át folytattak megfi­gyeléseket a Kurili-szigetek erős szeizmikus tevékenysé­géről ismert részén. Most folytattak első ízben ezen a területen hosszan tartó kuta­tásokat. A kapott adatok elő­segítik a szökőárak előrejel­zése problémájának megol­dását. Ezek az óriási hullá­mok víz alatti földrengések következtében az óceán fel­színén keletkeznek, és ha alacsony fekvésű partsza­kaszra zúdulnak, nagy káro­kat okozva messzire behatol­nak a szárazföldre. FOTÓSOKNAK Az őszi képekről Az OFOTÉRT film- és pa­píreladási statisztikája azt tanúsítja, hogy ' a fotóamatő­rök nagy táborának fényké­pezési kedve őszre alaposan megcsappan. Legtöbben ilyenkor szekrénybe zárják fényképezőgépüket, hogy az­tán csak jövő tavasszal ve­gyék elő újra. Közismertek azok az okok, melyek erre késztetik az amatőröket: őszre gyakran borús az idő, kevés a fény, a hosszú expo­zíciós idők miatt gyakran bemozdul, életlen lesz a kép és egyébként is: ősszel nincs mit fényképezni!? Hogy ez mennyire nem így van, azt fotókiállítások, díj­nyertes képei bizonyíthatják a legékesszólóbban. A csen­des, őszi eső borongós hangu­latát, vagy éppen a napfény­ben fürdő őszi erdőt nagy­szerűen lehet ábrázolni a fényképeken. Amikor süt a nap, általá­ban nincs is probléma az ex­pozíciós időkkel, ugyanúgy fényképezhetünk, mint nyá­ron, hasonló időben, legfel­jebb a rekesznyílást nyitjuk egy fél értékkel nagyobbra, mert a napsugarak már la­posabb szögben érkeznek és így jobban legyengülnek. Nehezebb, de nem nehéz eset a borús idő. Ilyenkor ajánlatos a fénymérő hasz­nálata, mert a különböző ex­pozíciós táblázatok nem ad­nak megbízható eredményt. A megvilágítás erőssége ugyanis függ a napszaktól, a felhőréteg vastagságától, s a környezetben levő tárgyak fényvisszaverő-képességétől is. Aki már fényképezett ilyenkor, az tudja, hogy a szürke különböző tónusait csak akkor adja vissza a ne­gatív, ha pontos volt az ex­pozíció és megfelelő az elő­hívás. Ilyenkor ősszel célszerű az érzékenyebb nyersanyagok használata. Sokan éppen emiatt mondanak le a fény­képezésről, mert félnek a nagyon érzékeny 26—27 din érzékenységű filmek szem- csésségétől, rossz felbontó- képességétől. Ez a félelem teljesen alaptalan! Hosszú bi­zonyítás helyett talán elég annyi is, hogy a hivatásos fotóriporterek télen-nyáron, jó időben, rossz időben 27 dines filmre fényképeznek. Az ilyen filmet ORWO A— 49-es előhívóban kidolgozva olyan negatívot kapunk, hogy kisfilmről 30x40 cm-es nagyítás készíthető szemcse­mentesen. Ezenkívül aki már kipróbálta például az ORWO NP—27-es filmet, az megle­pődik tónusgazdagságán, a finom részletek szép vissza­adásán. Akik a színes diázást ked­velik, azoknak sem kell le­mondaniuk a fényképezés örömeiről. Amint előhívatják vagy előhívják — mert le­het, sőt érdemes otthon ki­dolgozni a színes diafilmet is! azok örömmel tapasz­talhatják, milyen szép lett munkájuk eredménye. A szí­nek szebbek, élénkebbek, mint ahogy a valóságban lát­tuk őket. Ennek az az opti­kai csalódás a magyarázata, hogy szemünk, ha kevés a megvilágítás, tompának, erőtlennek látja a színeket. A film viszont — pontos expo­zíció esetén — mindig egy­formának „érzékeli” a színe­ket, és így vetítéskor már mi is a táj eredeti szépségében gyönyörködhetünk. Ebben a pár sorban termé­szetesen nem érinthettük az őszi fényképezés minden ér­dekes témáját és röviden szólhattunk csak a technikai problémákról is. Reméljük azért, sokaknak sikerült kedvet csinálni az őszi ké­pek készítéséhez. Lónyai László A szüret — A szőlőfeldolgozás munkái már a szedéssel és váloga­tással kezdődnek. Zöld, éret­len vagy erősen rothadt és a direktermő fajták fürtjeit azonnal tegyük külön. A fe­hér színű szőlőt ne keverjük más színnel, mert például ha fehér és kék szőlőt együtt kezelünk, úgynevezett fuxos (pirkadt) bort kapunk. A szü­ret után a feldolgozást azon­nal kezdjük meg. Első fel­adat a must elválasztása a szilárd részektől. A szőlőfel­tárás vagy zúzás után kelet­kezett anyag a cefre, vagy más néven a törkölyös must. Szép színű és kellemes ízű bort csak akkor nyerhetünk, ha a feldolgozást a lehető legrövidebb idő alatt elvé­gezzük. A cserzőanyagoktól a bor fanyar és kesernyés ízű­vé válik. Következő munkafolyamat a cefrekezelés. A nyitott edényben — levegő hatására — káros oxidáció keletkezik és ez a cefre bámulásához, a must és bor sötét színéhez vezethet. Szükséges tehát a kénezés. Sokan azt tartják, hogy a bort nem szabad ké­nezni. Ez téves nézet, mert a kén a bor egyedüli enge­délyezett fertőtlenítő és tar­tósító szere. Egy hektoliter zúzott sző­lőcefréhez 10-20 gramm ká- liummetabiszulfit szükséges. A ként mindig kevés must­ban feloldva keverjük a cef­réhez. A sajtolást három al­kalommal kell végezni. A harmadik sajtolással nyert levet azonban külön erjeszt­jük. Legértékesebb a szín­must. Ehhez még sajtolás nélkül jutunk. Kierjesztve könnyen tisztuló és kezelhe­tő bort kapunk belőle. Sajto­lások előtt a cefrét mindig jól fel kell lazítani. A sajto­lásokkal nyert mustot er­jesztés előtt tisztítani — üle­píteni kell. A következő munkafolyamat tehát a kén­savas ülepítés. Ne feledjük azonban, hogy csakis a friss présmustot szabad kénezni; amennyiben a must már megpezsdült, kénezni nem szabad, mert akkor már íz- és szaghiba is előfordulhat. Hektoliterenként 10-20 gramm borkén szükséges. Az ülepítés 12—24 óráig tart. Ezután a leülepedett aljról a tiszta mustot át kell fejteni az erjesztő hordókba vagy üvegedényekbe. Ne felejtsük el, hogy az edényeket tele­tölteni soha nem szabad. 15-20 százalék térfogatnöve­kedésre kell számítani. Az optimális hőmérséklet: 22-25 Celsius-fok. Gondos­kodni kell a széndi­oxid elvezetéséről, mert az nagy tömegben élet- veszélyes. Borkészítéskor derítőszert is kell adagolni a musthoz. Ezék különféle be­tömtök. A derítőszert mindig tízszeres mennyiségű vízhez adjuk — állandó keverés mellett és 12 órán keresztül hagyjuk duzzadni. Az erje­dés általában 4-5 nap alatt lezajlik. Ekkor fejtsük le. Ezt a munkát általában ne kössük megadott időponthoz, hanem a bor minőségétől te­gyük függővé, mert ameny- nyiben késnénk vele, a bor minősége megromlana. Az egészséges bor színe a leve­gőn nem változik. Ilyenkora levegőztetéssel — ha meg­bámul a bor, akkor lehetőleg levegőztetés nélkül — fejtsük át. Következő feladat a ké­nezés. 100 liter borhoz 1,5 dkg káliummetabiszulfit szükséges. Gondoskodnunk kell a hordók és edények utántöí- tögetéséről. A darabban tar­tott bor ugyanis megecetese- dik, megromlik. Erre a célra kisebb edényben tegyünk fél­re bort. A teljes tisztulás ál­talában 4-5 hét alatt megy végbe. Utána ismételt fejtés következik, hektoliterenként 1 dkg borkén adagolása szükséges. A bornak teljes kifejlődéséhez érnie kell. A tárolóhelyiség optimális hő­mérséklete 12-14 Celsius-fok legyen. K. K. képben, szövegben Sarkadon id. Szappanos Sándor nyugdíjas gátőr kertjében — amint az képeinken is látható — jó termést hozott a szőlő Az ízletes gyümölcsöt először összezúzzák Majd kipréselik a cukorédes mustot Fotó: Béla Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents