Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-09 / 238. szám

1977. október 9., vasárnap

KNlUMTd

Barátaink életéből

Csepeli felhívás

H kirovisták válasza

A leningrádi Kirov Gyár a Szovjetunió egyik legnagyobb üzeme. Termékei, a „K—701” jelzésű óriási kerekes traktorok nemcsak az ország határain belül, hanem külföldön is nagy hírnevet szereztek maguknak. A gyár volt az országban az első üzem, ahol megindulta tömeges traktorgyártás — 1924-ben.

Kirov Gyár — traktorszerelő üzemegység. A függő futószalag éjjel-nappal zajtalanul szállítja az alkatrészek millióit; mindez a fő futószalag négy kilométeres „célegyeneséhez” csatlako- zik. Valahonnan fentről leereszkedik egy alváz. Még mozdul egyet-kettőt az emelőhorog és kész a járószerkezet. Egy gombnyomás — és mintha parancsra történne, a traktor gépteste puhán alászáll a levegőben és hátával a motor alá csúszik. Háromszáz lóerő „szorult bele”. Az alvázat összekötő rendkívül erős és eredeti szerkezetű csuklóknak köszönhető, hogy a „K—701” — vagy ahogyan a munkások nevezik, a „Kirovec” — a felhasználók körében kivívta magának az „erős, mint a bika és hajlékony, mint a kígyó” elismerő címet.

E két tulajdonság társulása külön előny. Francia- országban például a „Kiro- vecek”-et fémipari üzemekben is használják. Semmilyen más géppel nem tudnák elszállítani a több tonnás öntőüstöket és öntecseket az üzemudvar keskeny utcácskáin. Magyarországon az állami gazdaságok traktorosai a leningrádi traktorok segítségével szántási rekordot állítottak fel. A Szibériában és a messze északon folyó építkezések úttalan útjain a „K—701” nélkülözhetetlen szállítóeszköz. Az embernagyságú kerekeken járó traktoróriás sebessége országúton az óránkénti 35 km-t . is eléri.

A szakemberek elmondták, hogy az üzem egy traktorcsalád gyártására készül: az egyes típusokat erdőben, hegyen, építkezéseken és útépítésen folyó munkálatokra specializálják.

A „Kirovec” fő feladata azonban természetesen a földművelés marad.

... Az utunk elején kiválasztott traktor a futószalagon lassan végcélja felé közeledik. Már rajta vannak a széles gumiabroncsok, tele az üzemanyagtartály. Egy perc múlva eléri a futószalag végénél levő lefutót és felzúg a motor. A megelevenedett óriás megkezdi önálló útját a földön.

A fő futószalagon dolgozó munkások átlagéletkora alig több húsznál. Nagy részük a Komszomol felhívására jött az üzembe. A traktorgyártó ipari egyesülés, a „Kirov Gyár” — össz-szö- vetségi Komszomol-építkezés

volt. Építkezés? Igen. Annak ellenére, hogy a Kirov Gyár idestova már 176 éves. Az építkezés a több tucat üzemegység és a több száz részleg rekonstrukcióját jelenti. Ez az általános rekonstrukció teljesen megváltoztatta az üzem arculatát.

A kirovisták jelszava: „Kiváló egyéni munkával — a kollektív munka nagyobb hatásfokáért!” Ez a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére meghirdetett leningrádi munkaverseny alapgondolata. Az üzem kötelezte magát arra, hogy a jubileumi évben terven felül 60 darab új típusú, 300 lóerős traktort fog gyártani, és a dolgozók bíznak abban, hogy ez a gép az Állami Minőségjel odaítélésére is érdemes lesz.

— Számunkra ma a minőség a legfontosabb — mondja a hengerlő üzemegység brigádvezetője, Ivan Túr. — Levelünkben ezt meg is írtuk a „Vörös Csepel” dolgozóinak, és arra törekszünk, hogy a Magyar Népköztársaság számára készülő 150 traktor is igazolja szavainkat. A gépeket határidő előtt elküldjük Magyarországra. Ez lesz a mi válaszunk a csepelieknek, akik felhívásukban a két ország közötti rendelések soron kívüli teljesítésére és a jó minőségű munkára hívták fel a figyelmet. Alekszandr Turundajevszkij (APN — KS)

Vietnam jövője és a KGST

A szocialista közösség országai a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak jelentős gazdasági segítséget nyújtottak az idegen intervenció 'ellen folytatott harc éveiben. A ma már egyesített Vietnami Szocialista Köztársaságot is támogatják.

Az utóbbi húsz év alatt csak a Szovjetunió segítségével — amelynek szerepe különösen jelentős a testvéri vietnami nép megsegítésében — Észak-Vietnam területén körülbelül 200 ipari létesítményt és középületet építettek és szereltek fel, köztük a hanoi gépgyárat, a Thak- ba és Jongbi nagy hőerőműveket, szén-, apátit- és ólombányákat, műtrágyaüzemet Lampthaoban, halfeldolgozó kombinátot Hai- phongban. Ezek az egész köztársaság legnagyobb ipari objektumai közé tartoznak. A jelenlegi ötéves tervidőszakban 1980-ig terjedően szovjet segítséggel további 40 létesítmény épül a Vietnami Szocialista Köztársaságban — ipari üzemek és a gazdasági, illetve szociális infrastruktúra objektumai. A vietnami beruházásokhoz más szocialista országok is segítséget nyújtanak, műszaki dokumentációt szállítanak, szakembereket képeznek:

Ami a szakembereket illeti, az utóbbi húsz év alatt körülbelül ötezer szovjet szakember tartózkodott Vietnamban, a szovjet gyárakban viszont 15 ezer vietnami szakember szerzett szakképzettséget, nem számítva azt a 8 ezer diákot, aki a szovjet főiskolákon szerzett diplomát.

Jelenleg új szakasz kezdődik az 50 millió lakosú Vietnami Szocialista Köztársaság és a KGST-országok közötti gazdasági kapcsolatok fejlődésében. A megkötött szerződések alapján a következő években jelentősen megnőnek a beruházási javak exportszállításai a KGST-orszá- gokból Vietnamba, amelyek révén a Vietnami Szocialista

Köztársaság iparának, mező- gazdaságának, szállításának és más gazdasági területeinek technikai rekonstrukciója és korszerűsítése jelentősen meggyorsul.

Az NDK például a jelenlegi ötéves tervidőszakban szerszámgépeket, komplett gyári gépsorokat, orvosi műszereket, vegyi cikkeket, Csehszlovákia és Magyarország többek között felszereléseket szállít az épülő két új erőmű számára, Lengyel- ország a vietnami szénbányászat kibővítésében, Bulgária a rézbányászat és -feldolgozás fejlesztésében, valamint a hűtőbázis kiépítésében és a szállító- és emelőeszközöket gyártó üzem felszerelésében vesz részt. Románia és Mongólia többek között Vietnam kulturális életének anyagi bázisát segíti fejleszteni, elsősorban a rádió és televízió adóhálózatát. Kuba is lényegesen bővíti együttműködését a Vietnami Szocialista Köztársasággal. Autóutak és egészségügyi létesítmények építésében működik közre.

Amellett, hogy a szocialista közösség egyes országai és Vietnam között kétoldalú kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok állnak fenn, a KGST és a Vietnami Szocialista Köztársaság között szorosabb intézményi kontaktusok is kialakultak. A KGST-n belül létrehoztak egy speciális munkacsoportot, amely a vietnami kapcsolatokkal foglalkozik és Vietnamba kiküldtek egy KGST-szakértőkből álló missziót is, amelynek tagjai vizsgálják a további együttműködésnek és a vietnami fejlesztési programok megvalósításának feltételeit és perspektíváit.

Ahogy a vietnami gazdaság iparosodik, úgy válik szélesebbé és mélyebbé a KGST-országok és a szocialista gazdasági integráció folyamatában részt vevő államok együttműködése ezzel a kivételesen nagy fejlődési távlatokkal rendelkező távoli és mégis olyan közeli országgal, az egész szocialista közösség javára.

Jakov Malikin (APN)

A szovjet repülőgépipar egyik büszkesége az IL—76-os szállítógép. A Szovjetunióban a nagy távolságok miatt igen fontos szerepet játszik a légi teherszállítás. Ezekre a célokra tökéletesen megfelel a „repülő tehervonat”. Az IL—76 40 tonna terhet képes elszállítani leszállás nélkül ötezer kilométerre. A gép 13 ezer méter magasan 850—900 kilométeres óránkénti sebességgel szállíthatja a romlandó és különösen „érzékeny” árukat (Fotó: APN — KS)

A lengyel főváros egyik új nevezetessége a Lazienkowska felüljáró és a Visztula körút

(Fotó: CAF — MTI — KS)

„Szeretek egy barna legényt, nem engedem haza...”

Balassistákkal a határon túl

Szeptember 23: az aradi Vörös Lobogó második oldalán Kocsik József köszönti a békéscsabai Balassi Tánc- együttest. „Az Arad és Békés megye közti gyümölcsöző kulturális kapcsolat eredményeiről sok szó esett mostanában. így például, e hét elején érkezett vissza Békés megyéből az Aradi Állami Színház. Most pedig ennek a hétnek a végére mi várunk vendégeket: a békéscsabai Balassi Táncegyüttes látogat el hozzánk. Sokan még emlékeznek erre az együttesre, néhány évvel ezelőtt már láthattuk őket a megye néhány színpadán. Most ismét Békés megyei népi táncosokat, népdalokat hoztak romániai vendégjátékukra, azon a művészi színvonalon, amelyet a közismert koreográfus és művészeti vezető, Born Miklós, Tóth István zenekarvezető és Mlinár Pál tánckarvezetö neve fémjelez:r

Az újságot már a határon megkapjuk. Nagy a sikere, és az együttes megtapsolja Kocsik Józsefet, a cikk íróját, az Arad megyei Nemzetiségi Dolgozók Tanácsának elénk érkezett képviselőjét.

Nagyon sokan ismerik egymást, és úgy beszélgetnek, mintha tegnapelőtt találkoztak volna utoljára, szinte* a világ legtermészetesebb dolga volna rákérdezni valakire, aki jött, hogy „tetszik-e a gyereknek az iskola?” vagy „mi újság Kovácséknál ?”

A formaságok végeztével nekilódul az Ikarusz, hogy első vendégnapunk színhelyére, a kies Menyházára vigye a Balassit. Akik pár éve már jártak itt, mesélnek; akik nem, az utazók leplez- hetetlen izgalmával figyelik a kanyargó utat, a falvakat, kisvárosokat. Gurba, Ineu, Sicula marad el mögöttünk, ez utóbbi temetőjében másfél ember magasságú fakeresztek erdeje különös és babonás látvány, hogy aztán percek múlva már Bocsig három tornyú, pléhkupolás temploma villanjon elénk, gyönyörűségre. Sebes templomtornyai, házai sem szegényesebbek, némelyik olyan áhítattal tárja felénk mész- színű falait, ablakszemeit, hogy szinte elszomorít a gyors rohanás. Haladni kell azonban, Menyháza még távol, bár már kéklenek a hegyek, és a felhők egészen alászállnak, téli hideget fújva a szeptemberi szőlőtőkék közé. Délelőtt 11 óra tájban vadregényes kanyon tárul a szemünk elé: ez még csak a Dézna patak völgye, a piszt- rángos tó és a nyári kemping, a nyári étterem. Negyedórát szívjuk a friss erdei

Menyháza, első napunk szép régi pavilon

levegőt, lessük a fürge halakat a vízben és eltesszük emlékbe a balassisták jókedvét, . tréfás ugratásait, az érzést, hogy ez a kis csapat nagyon egy lélek.

Kanyargó út, szűkül a kanyon, egyszerre elébünk köszön az első üdülő, aztán gyorsan a többi, cirádás, múlt századi pavilonok és a Hotel Park könnyed vonal- vezetésű, modern épülete. Szobáinkban otthonos kényelem, lent a kávézóban forró, hazai ízű kávé, és fenyőóriások közti séta után a fürdőhely üdülőjében négyfogá- sos ebéd. A délután pedig szabad, kisebb csoportok alakulnak, van, aki a híres márványbánya elérésére vállalkozik, mások a szanatóriumfürdőt nézik meg, megint mások a kuglizó irányába indulnak földerítő útra. Né- hányan később a napsütötte presszó kinti asztalait választjuk, mellettünk karnyújtásnyira patak csörgedez, susorog, mesél.

Szép ez a hely! Forgalmas már régen, az egyik pavilonban emléktáblák, mint a Lukács fürdőben Pesten:, a gyógyulás márványba vésett hála-sorai.

Gyorsan esteledik, felettünk 1112 méter magas a hegycsúcs, és este, amikor felkel a Hold egy erdős gerinc felett, olyan, mintha odatűzte volna valami láthatatlan kéz a tüskés fenyőkre.

Szeptember 24: kora reggel már Arad felé tartunk. Átvágtat az Ikarusz Boros- jenőn, Szöllős török kori kő- hídján, Pankotán látjuk egy pillanatra Csiky Gergely emléktábláját, aztán párhuzamosan fut az útszalag a világosi mezővel, negyven- nyolc csillagának temetőjével. Aradon a Maros Szálló patinás falai a vendéglátók, este pedig Kisiratos (Doro- bánc) kultúrháza előtt fovidéke. A Park Hotel és egy (A szerző felvétele)

gadja a táncegyüttest Teodor Tal, a kürtösi első ember, a szövetkezeti elnökhelyettes Csonka Lajos, Benedek Sándor, a kultúrház igazgatója. És rózsacsokrokkal a kisiratosi iskolások a kivilágított udvar öreg fái alatt.

Az előadás kezdetére zsúfolt a nézőtér. Valósággal kitapintható a várakozás, és a balassisták első tánca után kirobban a tapsvihar. A tekintetek a színpadra szege- ződnek, ahol az együttes szólistái, Kolarovszky Mária és Mlinár Pál a dobozi emléket járják. Szépek és őszinték. Mozdulataik, táncos hajladozásuk, szilajságuk kimért, büszke, visszafogott. Valaha-volt esték hangulata tölti be a színpadot. Nem lehet elfelejteni...

Dalolnak a lányok: „Szeretek egy barna legényt, nem engedem haza...” Aztán dobban a méhkeréki tapsos, a sárközi ugrós, jön a Balázsjárás vaskos humora, és a Csabai fonó, Born Miklós híres táncjátéka, melyet 25 éve járnak a balassisták.

Az előadás után baráti találkozó és finom vacsora. A nóták a késő éjszakába viszik a kisiratosiak és a balassisták kedvét.

Másnap délután az aradi kultúrpalotában zúg a taps, este pedig Kisjenő színpadán. Itt Nicolaeau Popescu, a párttitkár helyettese a vendéglátó, és persze az egész kisváros: vége-hossza nincs az újrázást követelő tapsnak. Kolarovszky Mária, Alt Zsuzsa, Sztankó Jutka, Mlinár, Bikfalvy, Sztankó öcsi és a többiek már nem is érzik, hogy másfél nap alatt három előadásra szólította az együttest a barátság érzése, mely a legigazabbak közül való.

Szeptember 26, hajnali három : hazaérkeztünk. Felemelkedik előttünk a gyulavári sorompó.

Sass Ervin