Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-09 / 238. szám

1917. október 9., vasárnap

o

Törvényünk

O mikor a kisdobosok, úttörők tagjai lesznek a Magyar Úttörők Szövetségének, ígéretet, fogadalmat tesznek, hogy a kisdobosélet, illetve az úttörőélet törvényéi mindig megtartják. Az ígéret és a fogadalom kötelezi a pajtásokat, hogy a kisdobosok 6, az úttörők 12 pontját betartva, aszerint éljenek. Vagyis törvényük szerint. Ha úttörők beszélgetnek, tanácskoznak, ezért mindig a legfontosabb kérdésként vetődik fel a kisdobosélet és az úttörőélet törvényének kérdése is. így volt ez a zalaegersze- ki úttörőparlamenti napokon is, a Törvényünk szellemében munkacsoportban önként indított vitákban.

A fő kérdés: Hogyan élhetünk törvényeink szellemében?

Akkor, ha nem száraz, megtanulandó paragrafusként kezeljük — mondták ki a pajtások —, hanem ha mindenki megérti és az úttörőéletben állandóan gyakorolja, próba segítségével, naponta.

A törvények alapján készítsék fel az úttörők a gyerekeket kisdobosnak és úttörőknek! Segítsék ezt filmvetítéssel, olvasmányokkal, bábozással, rajzos feldolgozással, s olyan feladatokkal, amelyekkel a pajtások bebizonyíthatják, hogy saját elhatározásukból akarnak a kisdobosok az úttörők közé lépni!

Javasolta a parlament, hogy azok a pajtások, akik kisdobosok akarnak lenni, tegyenek eleget „A kék nyakkendőért” próbának. Azok a pajtások pedig, akik úttörők akarnak lenni, „A vörös nyakkendőért” próbát teljesítsék!

Az úttörők tegyenek többet azért, hogy a tagfelvételüket kérő pajtások jól fel- készülten lépjenek az úttörő- csapat soraiba. Ennek sokféle módja lehet, de a következő fokozatok megtartását mindenütt javasoljuk:

— minden pajtásnak letettekben

gyen módja a tájékozódásra, ismerhesse meg az úttörő- csapat életét, munkáját, a kisdobosélet, illetve az úttörőélet törvényét, az úttörőszövetség múltját, példaképeit; de az úttörőcsapat is ismerje meg azokat a pajtásokat, akik kisdobosok, úttörők akarnak lenni, erre a legjobb módszer, ha feladatokat adnak nekik:

— a pajtásoknak legyen alkalmuk jelentkezni a próbára; minden pajtást a közösség javasoljon tagnak, egyéni elbírálás alapján;

— az avatás legyen ünnepélyes, emlékezetes minden új kisdobosnak és úttörőnek.

Azok a pajtások, akik már tagjai az úttörőcsapatnak, az őrs, a raj és az úttörőcsapat programjában vállaljanak feladatokat és a közösség adjon számukra megbízatást.

A program tervezésébe minden pajtásnak legyen beleszólása: A parlament fontosnak tartotta, hogy a közösség készítse a programot! Nagyon tetszett a pajtásaknak a „kívánságfa”, amelyre minden őrsi tag felírhatja elképzelését, javaslatát. Azok a kívánságok, amelyeket a közösség elfogad, kis virág formájában ott virítanak az őrs fáján, s a teljesítést, a közös munka eredményét kis gyümölcsként jelzi.

Minden úttörőcsapat az úttörőév során úgy dolgozzék, hogy méltó legyen az úttörőcsapat névadójához, s minden pajtás teljesítse a próbát.

Nem elég a feladatokat teljesíteni, a közösség ellenőrizze és értékelje is. Akik jól dolgoznak, kapjanak dicséretet, jutalmat. Akkor járunk jó úton a szegedi úttörőparlament útjelei szerint, ha minden úttörőcsapat elismerésben, dicséretben és jutalmazásban gazdag!

I ontosnak tartjuk, hogy a feladatukat elha- I nyagoló pajtásokat a közösség vonja felelősségre, s segítse őket feladataik pótlásában. Mindenkire figyeljen a közösség, hogy senki ne maradjon le!

Templom Józsefné

Ez már a harmadik kommunista

STOP - STOP - STOP

— Mi van abban, hogy

valaki stoppal utazik? Nekem van egy ismerősöm, tisztességes családanya, igazán rendes asszony, aki nap mint nap autóstoppal jár. Reggelente már azzal fogadjuk: „No, megérkezett a

menetrendszerű stopjárat?’' — hallottam nemrégiben, amikor szóba került az autóstop téma.

* * *

De lássuk a gyakorlatot. Hétköznap délután, Békéscsaba, Gyulai út.

— Hová?

— Gyulára — válaszol egyszerre a két farmeres diák.

— És mit csinálnak Gyulán?

— Hát... Időtöltés. Meg fogaskereket akarok venni a kismotoromhoz.

— Nem félnek bárki mellé beülni?

— Nézze, minden rizikóval jár. Gyalogosan is érhet baleset!

Közben két fiatalasszony, szabálytalanul a fiúk előtt áll meg, és szégyenlősen integet. A bordó Zsiguli fékez, megáll. A két gyulai háziasszony röstellkedve ül be a sok-sok csomaggal.

— Tudja, lekéstük a déli buszt, nem szoktunk mi ilyet csinálni — mondják mente- getődzve.

* * * *

Most mi stopolunk. Három-négy kocsi elhúz, az ötödik megáll.

— Szokott felvenni sto- posokat?

A fiatalember szeme majd leragad, amikor ránk pillant.

— Ne haragudjanak, de nagyon fáradt vagyok a beszélgetéshez, Bukarestből jövök.

És az XX-es kocsi úgy indul el, majdnem elüt egy kerékpárost.

A kérdést még feltettük néhányszor a Békés felé igyekvő autósoknak — már aki megállt (érdekes, a párban utazók soha). Volt, aki igennel válaszolt, volt, aki nemmel, más pedig azt mondta: mikor hogy. Persze, kinek-kinek magánügye, hogy felveszi-e az útszélen integetőt vagy sem. Azt viszont mindkét félnek ajánlatos megszívlelni, amit az egyik Zsiguli vezetője mondott: „Nézze, ha felveszem, attól a perctől kezdve én felelek az épségéért, az életéért, amíg ki nem száll!”

T. I.

/

Ép testben, ép lélek, avagy az „Edzett Ifjúságért”

Fotó: Martin Gábor

Belgrádban megnyílt a XVIII. nemzetközi divatkiállítás. A belgrádi vásár- csarnokban 500 jugoszláv és 14 más országbeli kiállító mutatja be legújabb termékeit. A kiállítást különböző rendezvények, és naponta divatrevű kíséri. A legvonzóbb a bombay-i Safari Eks- port egyórás revűje, amely egzotikus indiai ruhákat és anyagokat mutat be.

Érdekes, ■hogy a farmer szinte teljesen eltűnt a kiállítók standjairól — de annál több van a kirakatokban és az utcán. A divatkiállításon viszont lépten-nyo- mon szafari stílusban készült modelleket, ruhákat, ingeket, kosztümöket, kabátokat láthat a kíváncsi látogató. Lehet, hogy a szafari váltja majd fel a formert?... (Ollóztuk a Jugoszláviában megjelenő Magyar Szó-bői.)

vasárnap!

A Szabadkígyósi Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakmunkásképző Intézet diákjai társadalmi munkában alakították ki a rég áhított iskolai klubhelyiséget, melyet valamiből be is kellett rendezni. Elhatározták tehát, hogy a feldolgozási idényben munkaerőgonddal küzdő Békéscsabai Konzervgyárban dolgoznak. A múlt vasárnapi kommunista műszakban már 190 lány és fiú segédkezett az uborkaválogatásban, paprikacsumázás- ban — akkor készültek felvételeink —, s a fehér köpenyt, kötényt a mai vasárnapon is magukra öltötték.

Pályázati felhívás I.

A KISZ KB a XI. VIT tiszteletére irodalmi pályázatot hirdet. A négy kategóriában (vers, novella, kisregény, hangjáték) értékelésre kerülő pályaművek magas színvonalon mutassák be a fiatalok mindennapi életét, munkáját, fejezzék ki a szolidaritás, a humanizmus, a társadalmi haladásba vetett hit eszméjét.

A pályázat határideje: 1978. január 1. A műveket a KISZ KB kulturális osztályára 1387 Budapest, Pf. 102 címre kell beküldeni. A zsűri 60 napon belül hirdet eredményt. Pályadíjak: vers I.: 3 ezer, II.: 2 ezer, III.: 1500 forint; novella I.: 5 ezer, II.: 3500, III.: 2500 forint; kisregény I.: 10 ezer, II.: 7 ezer, III.: 4 ezer forint; hang játék I.: 8 ezer, II.: 5 ezer, III.: 3500 forint.

A pályázatra beküldött művekből a Mozgó Világ VIT-kü- lönszámot ad ki.

Engedik élni a dallamot

— Először egy rövid bemutatkozást kérek.

— Köles István, szaxofon. A 611-es szakmunkásképzőben oktató vagyok. — Sza- niszló János, zongora, a Munkácsy Múzeum kiállításrendezője vagyok. — Götler Vilmos, basszus. Irodagép- műszerész a foglalkozásom. Szamosi Viktor, dob. Az építőipari vállalat foglalkoztat. — Illyés Miklós, piszton. Szintén az építőipari vállalatnál vagyok, árelemző. — Mentes Ádám, szólógitár. Kivételesen nem Békéscsabán, hanem Szegeden dolgozom, a Hungária Szálló portásaként.

— Mióta létezik az együttes?

— A társaság 1975-ben alakult, majdnem ezzel az ösz- szetétellel. Azóta két helyen módosult. Szaniszló János lett a zongorista és Mentes Ádám néhány hete a szólógitáros.

— Milyen stílusú dzsesszt játszanak?

Köles István: — A

Brecker Brothers együttes volt az, amely zenénk kezdetét jelentette. Nekem személyesen ma is példaképem. Mivel azonban többen vagyunk, az irányvonal kialakulásába mindenki beleszól.

Szaniszló János: — Amióta az orosházi, illetve a győri fesztiválon felléptünk,

dzsessz-rockot játszunk, főleg saját szerzeményeket. Ilyen zenét játszottunk a debreceni dzsesszfesztiválon is. Személy szerint a Weather Report együttesre szavazok, és azt szeretném, ha

a jövőben egy olyan vegyes mixtúráját adnánk a dzsessznek, ami a bluestól, a szvinges lüktetéstől kezdve egész a mai, effektusokkal dolgozó zene hangzásvilágáig terjed. Tehát minden, a közönséget megragadó zenét el tudnánk játszani, örülnénk, ha ez már Nagykanizsán, legközelebbi fesztiválszereplésünk alkalmával sikerülne.

— Első rádiós szereplésük Debrecenben volt?

— Igen, fesztiváljellegűen. Stúdiófelvételünk már előzőleg is volt.

— Most mire készülnek?

— A debreceni fellépést követően kaptunk meghívást a rádiótól Nagykanizsára, erre készülünk.

— Meddig, hova akar eljutni zenélésben az együttes?

Szaniszló János: — A zenében soha nincs tökéletes, a fennállás utolsó pillanatáig a tökéletességre kell törekedni reális elképzelésekkel és bizonyos határok között.

— Békéscsabán hol tudnak játszani?

— Rendszertelenül. Volt egy időszak, amikor koncerteket szerveztünk, ezek sajnos a vidéki, mondhatni izoláltság miatt nagyon nehezen mentek. Most úgy néz ki, hogy a művelődésügyi osztály támogatásával tudunk egy állandó klubot létrehozni. A zene, a dzsessz is pódiumművészet, közönség nélkül nem lehet művelni.

— Mennyire szeretik Békéscsabán a dzsesszt?

— Köles István: — Hagyományai vannak. Egészen jó dzsesszzenészek éltek itt régebben. Legutóbbi koncertjeinken mintegy háromszázan voltak. Szerintem szeretik a dzsesszt Békéscsabán.

— Kik írják a számokat?

Köles István: — Szerzőként tetten működünk közre Szaniszló Jancsival.

(f.)

(Elhangzott a rádió múlt heti, Találkozás a stúdióban című műsorában, melynek végén a békéscsabai Hat szív együttes Köles István Engedd élni a dallamot című szerzeményét játszotta.)

I