Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-09 / 238. szám

IgUslUfcfiM--------------------------­C súszópénzzel is csak csúszik? Lapunk április 29-i számában „Hideg bőközpont” cimű írásunkban foglalkoztunk a békéscsabai kórház több éve készülő hőközpontjával, a beruházás visszásságaival. A cikkben megszólalt a kórház igazgatója, elmondta véle­ményét a beruházási vállalat igazgatója, válaszoltak a kivitelezők. Emlékeztetőül néhány dolog: 1971-ben, több tanul­mányterv után elkészült a kiviteli terv, majd egy évvel később külön engedéllyel hozzáláttak a hőközpont épí­téséhez. Ez annál is sürgetőbb, mert a kórháznak nincs megfelelő hőközpontja. Idézet az említett cikkből: Kórházunkat 16 éve bérgőzzel fütjük — mondta ak­kor dr. Sonkoly Kálmán igazgató főorvos. — A kezdeti időszakban a malomból kaptuk a szükséges hőt, most a DÉMASZ telepéről, azon a távvezetéken, amelyet a konzervgyár térítés nélkül átadott, hogy üzemelni tud­junk.” 1977. október 9., vasárnap , Q A körösladányi Magyar—Vietnami Barátság Tsz tésztaüze­mében mintegy 150 lány és asszony dolgozik. Az idén 60 vagon házi száraztésztát készítenek, s jövőre 20 vagonnal növeli termelését az üzem Fotó: Veress Erzsi Vadászat és vadgazdálkodás S mi történt a cikk meg­jelenése óta? — A KAZÉP munkája so­kat változott, befejezéséhez közeledik a kazánház szere­lése. De hiába készül el a kazánház, a kórház saját fű­tésre még mindig nem szá­míthat — kesereg dr. Son­koly Kálmán igazgató főor­vos. — A távvezeték sem ké­szült el, egyelőre a kazánház szigetelésére nincs kivitelező. — Valóban így van? — kerestük fel Papp Jánost, a Békés megyei Beruházási Vállalat igazgatóját. — A jelenlegi fűtés a DÉ- MÁSZ-eröműtől megoldott — kezdi a beszélgetést a be­ruházási vállalat igazgatója. — Kisebb-nagyobb gondok már az elmúlt hetekben is voltak, ugyanis a DÉMÁSZ csak időközönként ad fűtést, mivel a konzervgyár gőzigé­nye szinte teljes egészében leköti az erőművet. Az új hőellátást a tervező, vagyis a Békés megyei Tervező Vállalat úgy oldotta meg, hogy a meglevő osztóra csak a fűtés teljes hőállításával lehet rákötni az új vezetéket. Ez bizony hiba, elkerülte mind a tervező, mind a mi figyelmünket, s ezt is egy hónapja vettük észre. — Nem számítottunk arra, hogy az üzembe helyezés becsúszik a fűtési idényre, félünk az üzemzavartól. Egy bajból nem akarunk kettőt csinálni, vagyis egyelőre nem tudjuk az új hőközpontot bekötni — folytatja a beruházási válla­lat igazgatója. Siitkérezés munkaidőben Mi a helyzet az építkezé­sen? A hatalmas csarnok — most már a kazánház — előtt három fiatalember sütkére­zik az őszi napsütésben. — Tavasztól dolgozunk itt, a kőművesmunkákat csinál­tuk — mondja foghegyről Molnár Ferenc, a KAZÉP kőművese. — Anyaghiá­nyunk sok volt, erről a cso­portvezető többet tudna me­sélni — int maga mögé a nyitott ajtóra. A tágas helyiségben helyé­re került a három, egyen­ként egymillió kalória telje­sítményű SLT-kazán. Kicsit távolabb egy HOK-kazán vár még szerelésre, ezt a második ütemben helyezik majd üzembe. Pápai István szerelési cso­portvezető: — Most már tényleg a vé­ge felé közeledünk, még há­rom hétre való szerelési munkánk van hátra — foly­tatja, s magyarázza a fűtési rendszert, sorra mutogatja a kombinált — gáz- és olajtü­zelésű — égőfejeket. — A legszükségesebb mérőműsze­rekkel készítjük elő a kazá­nokat a próbafűtésre. Hogy az mikor lesz? Nem tudom! — s közben leérünk a szere­lőszintre: kondenztartályok, szivattyúk, csőlabirintus. Egyszóval, komoly munka volt itt, ezt megállapíthatja a laikus is. — A cikket követően mű- ■ szaki értekezletet tartottunk — kezdi a beszélgetést Surá­nyi András, a KAZÉP fő­mérnöke, s elém teszi az ér­tekezlet jegyzőkönyvét. Rész­let belőle: „A békéscsabai kórház kazánház kivitelezé­sének „zöld utat” kell bizto­sítani minden területen, mert nemcsak a termelési terv tel­jesítésének a lemaradása kö­vetkezik be, hanem a fűtés esetleges elmaradásának be­láthatatlan következményei lesznek, amely szövetkeze­tünket, de személyeket is er­kölcsileg rendkívül súlyosan érintene.” — Szakemberekkel erősí­tettük meg a csabai munka­helyeket, igyekeztünk a munkafegyelmet megszilár­dítani. Csak mellesleg jegy­zem meg: az eltelt öt hónap­ban 11 fegyelmit adtunk. Ne­héz volt, hogy eddig eljutot­tunk... Csúszópénzzel? — És a műszerezettség? -— vetem közbe. A válasz előtt álljon itt a múltkori nyilat­kozat: „A műszerezést vál­laltuk abban az esetben, ha a beszerzéshez szükséges de­vizakeretet a beruházó biz­tosítja. Erre még a mai na­pig nem kaptunk választ” — mondja Surányi András, a KAZÉP főmérnöke. — Megoldottuk. A 720 ezer forintnyi tőkés importból származó műszert hazai és a szocialista országokban ké­szített eszközökkel váltjuk ki, mert így is megvalósít­ható. Ám amíg eljutottak a munkák jelenlegi stádiu- mükba, történt egy és más. Az SLT-kazánokat 1973-ban gyártották, majd röviddel ez­után leszállították a beépítés színhelyére, ahol évekig áll­tak. Valakinek eszébe ju­tott, hogy végezzék el, a próbanyomást. Elvégezték — majd javították, ugyanis hi­básak voltak a kazánok. Az­tán be kellett állítani azokat. Hét vége lévén, hogyan? Csúszópénzzel... A kazánház üvegezésén is csúszópénzért dolgoztak — munkaidőben — azok, akiknek egyébként is kötelességük lett volna a feladat elvégzése. — Ha tudja, derítse ki, hogy mennyi volt az az ösz- szeg — mondja egyik beszél­getőpartnerem. Kiderítettem: néhány napos munkáért sze­mélyenként ezer forint ütötte a markukat. S abból már nem is csinálnak nagy tit­kot, hogy a távvezeték épí­téséért is kilátásba helyez­nék kevéske csúszópénzt. Vállalat nem, maszek igen — A KAZÉP nem vállalta a 300 méternyi távvezeték építését — sorolja tovább Papp János, a beruházási vállalat igazgatója. — Véle­ményem szerint azért, mert időt akart nyerni, ugyanis jól tudják: amíg a távvezeték nem készül el, a próbafűtést nem kezdhetik, nyugodtan dolgozhatnak. Honnan hát a kivitelező a távvezeték építésére? Egy­szerű: az építést és az ala­pozást az ÁÉV elvállalta, az acéltartókat a békési Start Sportszergyártó Szövetkezet legyártotta. Mégis elölről kell kezdeni mindent, ugyanis a tartóoszlopokat a tervező „el­mérte”, mintegy 2,5 méterrel rövidebb méreteket adott meg a gyártónak, így most azokat meg kell toldani. Ügy tűnik, a kazánház s a táv­vezeték szigetelése is megol­dott. A beruházó több válla­latot, költségvetési üzemet felkeresett, egy részük hite­gette, majd mint mindenhol, azt a választ kapta: „kapaci­tás hiányában nem áll mó­dunkban elvállalni”. Bár­mennyire is kínos, a hőszi­getelést egy kisiparos vállal­ta, neki van kapacitása... — Ha minden igaz, novem­berben kész lesz a fűtés — summázza a beruházási vál­lalat igazgatója. Kívánom, hogy igaza le­gyen, de ahogyan én isme­rem az építőipart, s láttam a helyszínt, a munkahelyet, az elvégzendő feladatok lis­táját, tartok tőle, hogy eb­ben az évben nem ad mele­get a kórháznak az új hő­központ, melyet már 1974- ben, a fűtési idény elején át kellett volna adni rendelte­tésének. Szekeres András Több hús Gyuláról Az év első kilenc hónap­jában az időarányosan ese­dékes 97 ezer helyett 122 ezer sertést vágtak le és dolgoztak fel a Gyulai Hús­kombinátban, s ez a siker döntően az üzem 42 szocia­lista brigádja 730 tagjának köszönhető. Kitettek magu­kért mind a hizlalással, a felvásárlással és a szállítás­sal, mind a vágással és fel­dolgozással foglalkozók. A húsáruk szakemberei példá­ul 20 vagon áru elkészítését vállalták terven felül, és már ezt a húszat is tizenöt­tel múlták felül. Nem ma­radtak el tőlük a gyulai és a csabai kolbász készítői — szakszerű nevükön a száraz­ár úgy ártok — sem: ők 18 vagonnal termeltek több fi­nom falatot a korábban fel­ajánlott többletnél. A ter­melési vállalások jelentős túlteljesítéséért minden di­cséretet megérdemelnek a húsipariak, viszont az is igaz, hogy — még az adott körülmények között is — figyelmesebb, körültekin­tőbb, egyszóval kevésbé bal­esetveszélyes munkára van szükség. A vadászati idény hivata­los kezdete azt jelenti, hogy lehet a vadra lőni, de nem azt, hogy kell is. A vadász- társaságoknak joguk eldön­teni, hogy saját területükön mikor kezdjék meg a meg­adott időpont után a vadá­szatokat. így van ez Békés megye 47 vadásztársaságának és egy bemutató vadgazdaságá­nak területén is. A megyé­ben 530 ezer hektáron 1600 MAVOSZ-tagra vár a vad- gazdálkodás feladatainak megoldása. A vadgazdálkodás ugyan­úgy terveken alapszik, mint a gazdálkodás bármely más ága. így már a vadászati idény elején tudják a MA- VOSZ megyei intéző bizott­ságán, hogy ebben az évben mennyi őz, fácán, fogoly, nyúl kerül kilövésre, illetve befogásra. Arra azonban vigyáznak, hogy a vadállo­mány nagysága ne változzon számottevően. Ezt segítik elő például a fácánok. mestersé­ges felnevelésével is. A Békés megyei vadász- társaságok felvásárló part­nere a MAVAD. Tőlük a külföldi partnerek szinte minden mennyiségben vesz­nek át élő, azaz hálóval fo­gott vadat. Franciaország­ban és Olaszországban na­gyon keresett a lőtt fácán és a lőtt őz is. így nem csoda, hogy a Békés megyei vadá­szok évi tervezett bevétele összesen 30 millió forint. A vadgazdálkodás azon­ban nemcsak a vadászatok­ból, illetve a vadbefogások­ból áll. Szorosan hozzá tar­tozik a dúvadak, a róka, a kóbor kutya, kóbor macska irtása. így Békés megyében évente mintegy 30—40 ezer mérgezett tojást helyeznek ki a megfigyelt dúvadcsapá- sokra. Augusztus közepétől kezd­ve etetik a fácánokat, ezt követően ősz elején kezdik A gyulai Élővíz-csatornát az 1855. évi nagy gyulai ár­víz nyomán építették. Ekkor határozták el ugyanis, hogy a folyókat a lakott helyek­től elterelik, s a következő években a Gyulavári és Bé­kés közötti új Körös-medret,' az ún. gyula—békési nagy­csatornát meg is építették. Ezzel a Gyulán, Vészén, Si- konyban és Békésen áthala­dó Fehér-Körös holtmederré vált. Fontosnak tartották azonban — főleg közegész­ségügyi szempontból —, hogy a holtmederben állan­dóan friss víz legyen. Ezért a Beszédes-féle malomcsa­tornát Gyuláig meghosszab­bították, s a holtmedret ezen át látták el élő vízzel. A csabaiak, hogy vízhez jussanak, még a XVIII. szá­zadban megépítették a csa­bai ágat, Vesza—Csaba—Si- kony nyomvonalon. A Péli- csatorna azonban az árvize­ket is lehozta Gyulára, il­letve Békésre, ezért az 1870- es években megépítették az Élővíz-csatorna zsiliprend­szerét. A Péli-csatorna víz­ellátó szerepe azonban így sem volt kielégítő, s tervbe vették a Fehér-Körös vizé­nek egy duzzasztómű révén az Élővíz-csatornába való te­relését. Ilyen előzmények után 1896-ban készült el a gyulai tüsgát a tápzsilippel és a tápcsatornával. A gyulai tüsgát tehát 1896 óta biztosítja az Élővíz-csa­torna vízellátását gravitáci­ós úton, a tavaszi árhullá­mok levonulásától egészen a fehér-körösi jég megjele­néséig. A jeges időszakban tehát az Élővíz-csatorna víz­ellátása nincs biztosítva, ez az utóbbi évtizedben pedig egyre sürgetőbb feladat. A meg az őszi feltöltést is. Ehhez a munkához mintegy 26 vagon lucerna- és gyep­szénát, 100 vagon szemes kukoricát, búzát, ocsut és 15 vagon tápot használnak. Úgynevezett vadföldeket is létrehoznak. Ezeket a terü­leteket silónapraforgóval, ci­rokkal vetik be és érése után kint hagyják a földe­ken, így az állatok télen is rájárhatnak. A mezőgazdasági üzemek­kel jó kapcsolatot építettek ki a társaságok. Aratáskor, vetéskor, növényvédő szerek szórásakor ennek köszönhe­tő, hogy nem túl nagy mér­tékű a vadpusztulás. Azon­ban a tarlóégetés még min­dig tragikus, felmérhetetlen károkat okoz. vízellátás fontos a környe­zetvédelem érdekében, vala­mint az üzemek iparivíz­igényének biztosítására. Ezért egy fiók-, vagy más né­ven fenékduzzasztó építése szükséges. A fiókduzzasztó építését a IX. 15—X. 30. közötti idő­szakban kiválasztott csapa­dék- és árhullám nélküli 12 munkanapjára tervezte a VÍZIG. Mivel a mű két rész­ből: hordaléklebocsátóból és betongátból áll, ennek meg­felelően a mű építése is két ütemben folyik. Első ütem­ben a hordaléklebocsátó, második ütemben a gát épül. Bár október 15-től már csökken az öntözési igény, mégis bizonyos mértékig biz­tosítani kell az Élővíz-csa­torna vízutánpótlását. Ez a szeregyházi úszó vízkivételi művel történik. Az építés idejére a békési duzzasztó­mű a legalacsonyabb víz­szintet tarthatja. A Fehér- Körös vízhozama a horda­léklebocsátó építése idején a mederben, a gát építése alatt pedig. a hordaléklebo- csátón át távozik. A mű­tárgy építése során az aláb­bi főbb munkákat kell elvé­gezni: 2800 köbméter föld­munka, 210 köbméter be­tonmunka és 7 tonna beton­acél-szerelés. Az építésre ter­vezett idő betarthatósága érdekében az előkészítésnek tökéletesnek, a munkaidő­nek pedig 3 műszakosnak, folyamatosnak kell lennie. Az építés idején — átme­netileg — romlik az Élővíz­csatorna vizének minősége, a fenékgát elkészülte után jelentősen javul a víz minő­sége. A Medicor Művek röntgengyá r egységének szocialista brigádjai a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére vállalták, hogy szovjet exportkötelezettségüknek no­vember 7-ig eleget tesznek. Képünkön: a szocialista brigádtagok szerelik a röntgengépeket (MTI-fotó Balaton József felvétele — KS) a tüsgát után fiókduzzasztá

Next

/
Thumbnails
Contents