Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-08 / 237. szám

1917. október 8., szombat o IgHilUkfite Gyomai táncosok Szabolcsban Az elmúlt napokban került megrendezésre Nagy káliéiban a VII. „Kállai kettős” nép­táncfesztivál. Megyénket a gyomai Körösmenti Szövet­kezeti Táncegyüttes képvi­selte, akik rendszeres részt­vevői a fesztiválnak. A fesztiválon az együtte­sek versenyében jól szere­peltek a gyomaiak: elnyerték az első helyezést, vele a 6 ezer forintos díjat, díszes ok­levelet és tárgyjutalmat. Szóló kategóriában a ver­seny második helyezettje ifj. Putnoki Elemér lett, míg a megosztott harmadik helye­zett Csapó Béla és Gőzön Mi­hály gyomai szólisták lettek. Gyalog Lászlót, az együttes művészeti vezetőjét a zsűri koreográfiái különdíjjal ju­talmazta. Diákotthon-avatás Békéscsaba felszabadulásá­nak évfordulójára emlékezve tegnap, október 7-én rendez­ték meg az új, általános is­kolai diákotthon avatóün­nepségét. Elsőnek Gajdács Pál igaz­gató üdvözölte a megjelente­ket, majd Fekete Jánosné, a városi tanács elnökhelyettese ünnepi beszédében köszöne­tét mondott a diákotthon felépítésében segítő üzemi kollektíváknak, s a pedagó­gusoknak, akik szeptember 2-a óta nagy gonddal, türe­lemmel oktatják, nevelik itt a gyermekeket. Ezt követő­en Gajdács Pál a pedagógu­soknak, Kriskó Mihály, a Költségvetési Üzem igazga­tója pedig az építésben részt vett néhány dolgozónak adott át jutalmat. A diákotthon­ban elhelyezett százhúsz gyermek nevében egy szülő, és egy diák mondott köszö­netét. Képünkön: Fekete János­né, a városi tanács elnökhe­lyettese ünnepi beszédét tart­ja. Fotó: Gál Edit wMm\w<MMWMiwim^^i**,Mt*MM*M*****M*******,*M**>*,*1*t******M*****M* Pályázati felhívás a szakmunkások katonai főiskolai előkészítő tanfolyamára A Honvédelmi Minisztéri­um jelentkezésre hívja fel azokat a szakmunkásfiatalo­kat, akik dolgozó népünk fegyveres szolgálatát önként hivatásuknak választják, a magyar néphadsereg tisztjei kívánnak lenni, s vállalják, hogy eredményesen fejezik be a nyolc hónap időtartamú előkészítő tanfolyamot, majd tanulmányaikat a katonai főiskolák valamelyik, szak- képzettségüknek és érdeklő­désüknek megfelelő szakán folytatják. A jelentkezés feltételei: magyar állampolgárság, er­kölcsi-politikai megbízható­ság, büntetlen és feddhetet­len előélet, hivatásos szolgá­latra való egészségi és fizi­kai alkalmasság, szakmun­kásképesítés (legalább jó eredménnyel), nőtlen családi állapot, 21 évnél nem maga­sabb életkor, a tanult szak­mában eltöltött legalább egy­évi munkaidő. Az előkészítő tanfolyamra pályázók jelentkezési lapot a területileg illetékes megyei hadkiegészítési és területvé­delmi parancsnokság sze­mélyügyi osztályától, Buda­pesten a Fővárosi Hadkiegé­szítő Parancsnokság iskoláz­tatási osztályától, a sorkato­nák parancsnokaiktól kap­hatnak. A jelentkezési lap­hoz saját kezűleg írt rész­letes önéletrajzot, erkölcsi bizonyítványt, a végzettséget igazoló szakmunkás-bizonyít­ványt kell mellékelni. A je­lentkezők elsősorban a ka­tonai főiskoláknak azokra a szakaira pályázhatnak, ame­lyek leginkább megfelelnek polgári szakképzettségüknek és érdeklődésüknek. Egyéni elbírálás alapján a főiskolák bármely szakára felvehetők. A pályázók 1977 novembe­rében a kijelölt katonai fő­iskolán felvételi beszélgeté­sen vesznek részt, majd vizs­gát tesznek, amelynek kereté­ben meggyőződnek a jelent­kezők egészségi alkalmas­ságáról, képességeiről, fel- készültségi szintjéről. A fel­vett fiatalok részére 1978. ja­nuárjában a szolnoki Kilián György Repülő Műszaki Fő­iskolán kezdődik az előké­szítő tanfolyam. A katonai főiskolák első évfolyamán 1978 okótberében kezdődik a tanulmányi év. A katonai előkészítő tan­folyamra a pályázati határ­idő 1977. október 20. (MTI) Gazdasági bírság jogtalan előnyért Pénteken ülést tartott a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság. A kormány által elfogadott munkaterve alap' ján megtárgyalta és elfogad­ta a szocialista országokból származó gépek importjának tervezésével, szervezésével és a beérkező gépek hasznosítá­sával foglalkozó vizsgálat programját. A vizsgálat egyik célja, hogy a közvet len tennivalók mellett ősz- szegyűjtött tapasztalataival a népgazdasági tervek kidol­gozásához is hasznosítható anyagot szolgáltasson. A KNEB jóváhagyásával rövi­desen megkezdik a széles kö­rű felmérés előkészítését. A KNEB elnöke tájékoz­tatta a bizottságot több — vizsgálatokat követő — in­tézkedésről. Köztük arról, hogy az öt érdekelt minisz­térium elfogadta a KNEB javaslatait a lakosság építő­anyag-ellátásának javítására. A belkereskedelmi és az Épí­tési és Városfejlesztési Mi­nisztérium például megálla­podott a következő évek áru­ellátásának fejlesztésében, a termékek minőségellenőrzé­sének javításában és megol­dást keresnek egyes készle­tezési és finanszírozási prob­lémákra. A Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság gazdasági bír­ság kiszabását kezdeményez­te az állati fehérje takarmá­nyokat előállító vállalat el­len, mert 1973-ban és 1974- ben nagy mennyiségű hús­lisztet az előírt 50 százalékos fehérjetartalom helyett ala­csonyabb fehérjetartalom­mal, de teljes értékűként ho­zott forgalomba és ezzel je­lentős jogtalan anyagi előny­re tett szert. A bíróság a vállalatot másfél millió forint gazdasági bírság megfizeté­sére kötelezte. Több lesz a tejpor és a Több tejporgyárat és be­rendezést építettek már Ma­gyarországon a tejiparban méltán világhíres dán cégek; többek közt az ő gépeik dol­goznak a Gyulai Tejporgyár­ban is. Hamarosan újabb tej­sűrítő berendezést épít Gyu­lán a dán ANHYDRO cég, olyat, amely napi 50 ezer li­terrel növeli a gyár feldol­gozó képességét. Ez azt je­lenti, hogy a négy sűrítő­testből, tartályokból és új épületekből álló új beruhá­zással együtt jövő májustól táp 200 ezer liter tejet dolgoznak fel a tejporgyárban naponta, és számottevően javul a tej­por és a különféle takar­mánytápok minősége is. Nemcsak a termeléssel tö­rődnek a gyárban — gon­dolnak a szociális létesítmé­nyek fejlesztésére is. 1978 vé­gére új mosdókat és öltöző­ket kapnak a munkások. A csaknem hatmillió forint rá­fordítással épülő helyisége­ket közösen használják majd a tejporgyáriak és a szállí­tási vállalat dolgozói. Sokakat érdekel a színes tv-készülékek szervizkönyve, ame­lyet Rósza Károly írt Tegnap, október 7-én kez­dődtek meg és október 31-én érnek véget a már sok éve megrendezésre kerülő mű­szaki könyvnapok. Az ünne­pélyes megnyitót Békéscsa­bán, a Volán 8-as számú Vállalat KISZ-klubjában tartják október 12-én 13 óra­kor. A műszaki könyvnapok alkalmából könyvkiállítást is rendeznek a vállalatnál, vá­sárral egybekötve. Ugyancsak Békéscsabán, a Radnóti Könyvesboltban ar­ról érdeklődtünk, milyen könyveket vásárolhatnak a műszaki témák iránt érdek­lődők? Mint elmondták, ed­dig a várt könyvek igen kis százaléka érkezett meg, de néhány nap múlva mintegy 60 ezer forintos árukészlettel állnak a vásárlók rendelke­zésére. Elfogták a Ferenc körúti postarablás gyanúsítottjait A Belügyminisztérium Or­szágos Rendőr-főkapitánysá­gának közleménye: a Buda­pesti Rendőr-főkapitányság bűnügyi szervei több súlyos bűncselekmény elkövetésé­nek alapos gyanúja miatt el­fogták és előzetes letartózta­tásba helyezték: Jan Strati­lek 27 éves gépkocsivezető csehszlovák állampolgár prá­gai, és Berki Kálmán 28 éves foglalkozás nélküli, büntetett előéletű budapesti lakosokat. Alaposan gyanűsíthatók, hogy 1977. szeptember 15-én közösen hajtották végre a Ferenc körúti postahivatal sérelmére a fegyveres rab­lást. Nevezettek más bűn- cselekmények elkövetésével is gyanúsíthatok. A bűnügy teljes feltárására széles körű vizsgálat folyik. Órák és milliárdok I záporodnak a vizsgá- ' latok, amelyek végre­I hajtói megpróbálnak a munkaidő nyomába eredni, megpróbálnak arra a kérdés­re választ adni, hogy mennyi is a népgazdaság rendelke­zésére álló összes munkaidő- alap, s ezt az időmennyisé­get hogyan, mi módon hasz­náljuk fel. E vizsgálatok részleteiből kirajzolható kép, enyhén szólva is, megdöb­bentő. Néhány évvel ezelőtt a Gazdaságkutató Intézet rep­rezentatív vizsgálatok ered­ményeként kimutatta, hogy az évente rendelkezésre álló munkaidő egynegyede (kö­rülbelül 2,5 milliárd munka­óra) megy veszendőbe, vala­mint azt, hogy az ilyen­olyan ok miatti egész napos hiányzások évente átlagosan egymilliárd munkaóra-vesz­teséget okoznak. Nos ezek az adatok úgyszólván senkit sem leptek meg. Már csak azért sem, mert magáról a vizsgá­latról az emberek jószerével tudomást sem szerezhettek, s ha netán nem így lenne, az átlagember akkor sem le­pődnék meg azon a statiszti­kailag is bizonyított tényen, hogy az időnket intézménye­sen és nagyvonalúan pocsé­kolják. Pocsékolják a szolgáltató intézmények és a hivatalok, pocsékolják mindazok, akik a legkülönbözőbb munkafo­lyamatok kétbalkezes meg­szervezéséért felelősek (vagy legalábbis lennének felelő­sek, ha az efféle felelősség egyáltalán kideríthető len­ne. ..), pocsékolják a meg­rögzött bürokraták, akik jó­zan ésszel követhetetlen, fel­foghatatlan és időtrabló el­járásokba, ügyintézésekbe kényszerítenek bennünket, és — ha már ezt az időt min­denki pocsékolja —, hát po­csékolunk saját magunk is. Mert ha a munkaidő ebben az országban senkinek nem drága, miért lenne éppen azoknak drága, akiknek a munkaidőt munkával kelle­ne tölteniük? Könnyűszerrel mulasztunk, lazsálunk, ló­gunk, különösen akkor, ha jobb szándékunk ellenére sem tehetünk mást. Aligha hihető — példának okáért —, hogy hazai beruházásaink megvalósulási idejét azért kell a nemzetközi átlag két­szeresével, sőt háromszoro­sával mérni, mert e beruhá­zásokon dolgozók egy em­berként úgy döntöttek, hogy nem hajlandók serényebben dolgozni. Márpedig a beru­házások kivitelezési idejét csak 20 százalékkal lehetne csökkenteni, akkor az évi nemzeti jövedelem nem ke­vesebb, mint 18—20 milliárd forinttal emelkedhetne. S mert a beruházások elő­készítése olyan, amilyen, s mert alkalmanként úgyszól­ván lehetetlen kifogástalan minőségű terméket gyártani, hát minderre és mind e mi­att fogynak, folynak a mun­kaórák milliói. Hadd ismé­teljem meg: ha ezek a mun­kaórák senkinek, se a beru­házásokat előkészítőknek, se a gyártásminőség felelősei­nek se az adminisztrációs el­járások szervezőinek, tehát végső soron senkinek sem fontosak, akkor miért lenné­nek fontosak éppen azok­nak, akiknek különböző munkarendekben különböző munkaidőket kell, vagy kelle­ne végigdolgozniuk? Lehetséges, hogy ez az eléggé el nem ítélhető, de végső soron mégiscsak ért­hető gondolkodásmód is hoz­zájárul ahhoz, hogy a mun­kaidő-veszteségek okai között egyre nagyobb szerepe van a különböző módon megokolt, vagy éppen igazolatlan hi­ányzásoknak? A legfrissebb adatok szerint tavaly az ál­lami ipar, építőipar és szál­lítás-hírközlés vállalatainál, naponta átlag 6900 munkás nem jelent meg a munkahe­lyén és távollétét nem tud­ta elfogadható indokkal iga­zolni. Miért hiányzunk a munka­helyről? Mert — például — ügyes-bajos dolgainkat kell intéznünk valamilyen hiva­talban, vagy éppen a szenet kell várni a lakásajtó előtt; hiányzunk, mert orvoshoz kell menni, vagy mert jön a tévéműszerész, s hiányzunk, mert a gyerek beteg és nincs kire hagyni. Az efféle hi­ányzások tartoznak az „en­gedélyezett, de nem fizetett’ kategóriába. S miért hiány­zunk igazolatlanul? Nos, nem csak azért, mert más­naposak vagyunk, vagy mert egyszerűen nincs kedvünk munkába állni. Hiányzunk azért is, mert esetleg az otthoni kisgazdaság megkö­veteli a munkánkat, "Vagy mert épül a ház és bizonyos tennivalókat el kell végez­ni, vagy mert — uram bo- csá’ — befutott egy jól fi­zető és azonnal elvégzendő maszekmunka. Mindez csak kalkuláció kérdése... Igaz ugyan, hogy az . igazolatlan hiányzással bizonyos retor­ziók járnak (prémiumelvo­nás, nyereségrészesedés­csökkenés, esetleg egy fe­gyelmi büntetés is, stb.), de adott esetben mindez bekal­kulálható, végtére is a büntetések nem olyan súlyo­sak. Talán azért sem, mert a rosszul szervezett munka­hely is jól tudja: előfordul és nem is ritkán, hogy valaki ott van a munkahelyén és mégsem végez — nem vé­gezhet! — érdemleges mun­kát. S mert így van, hát a hiányzásokat is csak tessék- lássék módon büntetjük. lindebből nagy valószí­nűséggel vonható le a I következtetés, hogy az idő — jelesül: a munkaidő — nálunk senki számára nem jelent különösebb érté­ket. E tény további és na­gyon veszélyes következmé­nyeire egyelőre csak a szak­emberek figyeltek föl, de hogy a helyzet változzék, ér­demes lenne megpróbálkoz­ni a nem is olyan bonyolult számítgatásokkal, amelyek végeredményeként kiderül­ne: egyáltalán nem vagyunk olyan bővében az időnek, mint ahogy azt hisszük. Vértes Csaba Melioráciús tanácskozás Szarvason A héten fejeződött be az a kétnapos bemutatóval egy­bekötött tanácskozás, ame­lyen a részt vevő szakembe­rek Békés megye közép- és hosszú távú meliorációs fel­adatainak végrehajtását vi­tatták meg. A megbeszélésre meghívást kaptak a beruhá­zásban érdekelt tervező és kivitelező vállalatok, vala­mint vízgazdálkodási társu­latok szakemberei. A tanácskozás kedden be­mutatóval vette kezdetét. A résztvevők a battonyai Pe­tőfi és Május 1. Termelőszö­vetkezetekben meliorációs, Békésen az Egyetértés Tsz- ben pedig vízrendezési és mélylazítási munkálatokat tekintettek meg. A folytatásra, a tapaszta­latok összegzésére szerdán, Szarvason, a Tiszántúli Ta­lajjavító Vállalat Békés és Csongrád megyei kirendelt­ségének székházában került sor. A megbeszélésen a me­liorációs és vízrendezési munkák egységesítéséről is szóltak, tekintettel a leggaz­daságosabb, legmegfelelőbb eljárások bevezetésére. Ezért is fontos, hogy a vitában részt vehettek a terveket ké­szítő és kivitelezést végző vállalatok szakemberei. A közép és hosszú távú terve­ket elemezve állapíthatták meg: szükséges-e a munkák gyorsítása, a tervezői, kivi­telezői és műszaki tevékeny­ségek minőségének javítása.

Next

/
Thumbnails
Contents