Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-05 / 234. szám
1977. október 5., szerda o IgNiHJkfeM Rozsda marja, nem ragyog A címadó szavakra rímelő sort mindenki ismeri: „_én magyar nemes vagyok...” Azt azonban sem Petőfi, sem az általa annyiszor s méltán ostorozott magyar nemesek sem tudták, hogy jó száz év múlva lesz majd egy HAFE (teljes nevén Hajtóművek és Festőberendezések 5. sz. Gyára) Békéscsabán, s itt éppen a rozsdavédelem lesz a fő profil. A szolgálatvezető őrmester sem tudta ezt, aki egykor, katona koromban, a fegyvert fülemhez tartva, e soha el nem feledhető szavakkal emlékeztetett a dolog fontosságára: — Hát nem hallja, hogy csámcsog rajta a rozsda?! Polonka Györgytől, a HAFE főmérnökétől tudom meg, miért kellett hajdanán any- nyit suvickolnom a fegyvercsövet. — Az ugyan krómozva van — mondja —, s a króm kellően szilárddá teszi, csakhogy a rozsdától mégsem védi meg... Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság adata szerint hazánkban évente 10 milliárd forint ára vasat • és acélt pusztít el a rozsda. Ellene az egyik legjobb védekezési mód az ötvözés. Csakhogy ezzel van egy kis baj: a króm, a titán'és más ötvöző anyagok annyira drágák, hogy csak ott használhatók, ahol a legszükségesebb. Egyéb megoldás? Kívülről kell a vasat és az acélt az oxidálódástól megvédeni. Ezt meg lehet tenni olajjal, zsírral vagy állandó bevonattal. De nem lehet mindenütt olajozni vagy műanyaggal bevonni a fémet; ez drága is, fölösleges is. Marad tehát a festés. így csinálják Rosztavban Mindenki látott már festést szórópisztollyal. Effélét kínál a HAFE is, csak — nem lényegtelen szempont! — sokkal olcsóbbat és gazdaságosabbat. Az ilyen eljárások elve a mágnesességen alapul. A szórófej úgy viselkedik, mint a mágnespatkó egyik sarka, a festendő tárgy pedig a másik sarok, amely úgy vonzza magához a festékszemcséket, hogy csöpp se vész kárba, vagy nagyon jelentéktelen mennyiség. Ügy, ahogy Csiemyik István szakmunkás szemlélteti. Hónapokat töltött Rosztov egyik hatalmas gyárában, ahol épp a HAFE festőberendezéseinek soraival, soksok kilométer hosszúságú egységeivel rozsdamentesítik a ZIL tehergépkocsikat. — A rosztoviak azért választották ezt a módszert — emlékezik —, mert korábban nem volt megfelelő technológiájuk a festésre, már a gyárban pattogzott le a festék a kocsikról. A mi konvej óraink viszont végigviszik a festendő alkatrészeket az előkezelés fázisain, majd pedig a festő és a szárító alagútban. Ügy képzelje el — mondja —, hogy ha a berendezés elé tartok mondjuk egy csövet, a cső szemben levő és belső oldala is tökéletes védőréteget kap, anélkül, hogy forgatnám. Ebből adódik a gyorsaság és a takarékosság a festékkel... — De mit tegyen egy közepes üzem, ahol nincs sorozatgyártás? — kérdezem ismét a főmérnököt —; mit tegyen egy téesz, amelyben csupán védeni, a rozsdától óvni akarják a gépeket? — Egy termelőszövetkezetnek is készséggel adunk olyan kézi berendezést, amely a hagyományos festékszórásnál négyszer jobb hatásfokú... — Ára? — Huszonötezer forint. Ha igen, miért nem? — Nem foglalkozunk a rozsdavédelemmel — kaptam a választ nem sokkal ezután az okányi Petőfi Termelőszövetkezet illetékesétől —, de szeretnénk vele foglalkozni. Kiderült, hogy törődik a dologgal a Mező- hegyesi Állami Gazdaság is, de a HAFE technológiáját és berendezéseit nem tudja alkalmazni. A csabai Forgácsolószerszám-gyárban valamilyen módon minden terméket konzerválnak, de egyelőre csak ott tartanak, hogy megrendeltek a HAFE- től egy úgynevezett elektrosztatikus festőberendezést, nagyjából olyat, amilyet az imént vázlatosan ismertettünk. Ennyi lehangoló vagy felemás eredmény után a DÁV illetékesének már így tettem fel a kérdést, Karinthy Frigyes után szabadon: — Foglalkoznak-e önök rozsdavédelemmel, és ha igen, miért nem? A válasz meglepő volt. Nagyon is, mondták, hiszen megannyi távvezetékoszlop válhatna ócskavassá, ha nem festenék. Kiderült azonban az is, hogy csak a hosszú élettartamú szerkezeteket érdemes a ma még elég drága, modern korrózióvédelmi eljárásokkal kezelni. Valószínűleg használná is a DÁV a HAFE berendezéseit, de már korábban felszerelkeztek egyéb eszközökkel, s így az átállás nem kifizetődő. * És mégis ragyog? Még inkább lelket öntött belém az, amit a vésztői Körösmenti Termelőszövetkezet főmérnöke mondott: — Igaz, hogy ma már a mezőgazdasági gépek jelentős százaléka négy-öt év alatt elavul, de rozsdavédelemmel rengeteg alkatrész élettartamát meg lehet hosz- szabbítani. Épületeket, raktárakat emelni költséges, nehéz. Ha az őszi munkák után festés nélkül, szabadban tároljuk az ekék kormánylemezeit, a láncokat, fogaskerekeket, tavaszra el lehet őket dobni. Ha viszont „lezárom” a felületet, az alkatrész továbbra is használható. Úgyis éppen elég baj van az ellátással... Ennél is tovább léptek: — A KITE, amelynek tagja vagyunk, mozgó korrózióvédelmi kocsit állított be. A mintegy 200 ezer forintba kerülő berendezés egy gazdaságnak nem éri meg, de többen összefogva jól ki tudjuk használni. Azzal a kocsival, amit 5—6 környékbeli gazdasággal közösen működtetünk majd, véleményem szerint 30 százalékkal tudjuk növelni állóeszközeink élettartamát... Ne , feledjük: Magyarországon évente 10 milliárd forint ára vasat és acélt pusztít el a rozsda. Ez any- nyi, mintha minden magyar évente ezer forintot dobna ki az ablakon. Így is lesz ez mindaddig, amíg rozsda marja nemcsak a vasat, hanem — gondolkodásunkat, szemléletünket is. Varga János Dinamikusan fejlődik a Gyulai Vasipari Szövetkezet Tegnap, kedden délután ülést tartott Gyula város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága. A testület tagjai elsőként meghallgatták dr. Takács Lőrinc tanácselnök jelentését a végrehajtó bizottság határozatainak végrehajtásáról. Ezt követően megvitatták Nagy Sándornak, a Gyulai Vasipari Szövetkezet elnökének írásos beszámolóját a szövetkezet munkájáról. A negyedszázaddal ezelőtt alakult szövetkezet évről évre dinamikusan növeli termelését. Ezt bizonyítja az is, hogy még 1974-ben termelési érték 50 millió forint volt, ez az összeg 1980-ra eléri a 65— 70 millió forintot. Sikeresen túlteljesítették a IV. ötéves tervet, fő profilúk a gép- és gépalkatrész gyártás. Szellőzőberendezéseket, hűtőgép- és mezőgazdasági alkatrészeket gyártanak. Ez utóbbi KGST- megállapodás keretében az NDK részére készül bérmunkában. Vasöntödéjükben évente 1000—1100 tonna szürkeöntvényt állítanak elő, amelynek nagyrészét nyers állapotban értékesítik. Sajnos — bár jó alapokkal kezdték az V. ötéves tervet — a tavalyi év nem volt minden szempontból eredményes. Termelési tervüktől másfél millió forinttal maradtak ti, ami főleg munkaerőgondoknak tudható be. Ez évre már biztatóbb a helyzet. Ebben nagy segítséget kapnak az itt tevékenykedő szocialista brigádoktól, amelyek közül két brigád már többször elnyerte „A szövetkezet kivá. ló brigádja” címet. Nagy gondot fordítanak a szövetkezetben dolgozók egészségügyi és kulturális helyzetének fokozatos javítására. Bővítették az öltözőt és öntödei dolgozók részére kialakították a higiénikus fekete-fehér öltözőrendszert. A műhelyeket hideg-meleg vízzel látták el. Az V. ötéves terv célkitűzéseként az év elején mintegy négy és fél millió forintos költséggel megkezdték a vezetékes gáz gerincvezetékének és fogadó állomásának kiépítését. Ezzel egyidőben elkészült a kazánház, amelyet hamarosan átadnak rendeltetésének. Ezzel megoldódik a nagy lakatos műhely és öntöde korszerű fűtése. A végrehajtó bizottság ülése bejelentésekkel ért véget. B. O. Mezőgazdasági szállítójármiivek A Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat a mezőgazdasági nagyüzemek korszerű anyagmozgatási, szállítási feladatainak elősegítésére jelentős gyáregységet alakított ki a Csongrád megyei Sándorfal- ván, az egykori gépállomás területén. Elkészült a hatvan méter hosszú, nagy gyártó- csarnok, valamint a félezer négyzetméteres festöde, s ezzel mintegy huszonötmillió forint értékű rekonstrukciós munkát fejeztek be. A korszerű berendezések felszerelése után lehetővé válik, hogy a korábbihoz képest megháromszorozzák a gyáregység termelését. Ez azt jelenti, hogy számottevően növelik a nagy teljesítményű műtrágyaszórók, valamint az emelve billenő pótkocsik gyártását. Ez utóbbiak érdekessége, hogy egész rakodóterüket akár három méter magasra is felemelik, s a szántóföldön ösz- szegyűjtött terményt a tábla végén átöntik a közúti nagy szállítóeszközre. Ugyancsak nagyobb mértékben járulnak majd a különféle zöldségbetakarító eszközök — így a hagyma és az uborkaszedőgépek gyártásához.
