Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-26 / 252. szám
1977. október 26., szerda o fl rekonstrukció mérlege Megújul a nyomdaipar Szövetkezeti lakóházakat építenek Mezőkovácsházán, a Ságvári-lakóteleppel szemben három, egyenként négylakásos szövetkezeti ház épül. A kivitelezést a községi tanács költségvetési üzeme és a magyarbánhegyesi Egyetértés Termelőszövetkezet építőbrigádja végzi. A 12 lakás közül nyolc még ebben az évben elkészül Fotó: Demény Gyula Lucerna helyett kecskerágófű? A könyv, az írott szó életünk társa, tudásunk forrása, kalauzunk tudományban, művészetben, politikában. Életünk ma már könyv, újság nélkül elképzelhetetlen. Az igények rohamos növekedése, a napi információ- áradat napról napra hatalmas feladatokat ró nyomdaiparunkra. A felszabadulás után az államosított nyomdaiparban 1970- ig szinte csak a legszükségesebb, legégetőbb feladatokat oldottuk meg. 1971- ben végre megkezdődött nyomdaiparunk rekonstrukciója. A negyedik ötéves tervidőszak végére a fejlesztéseknek már érezhető eredményei voltak. Míg 1945—1970-ig nyomdaiparunk beruházásaira mindössze másfél milliárdot költöttek, addig ez az összeg az előző tervidőszakban há- rommilliárd forintra emelkedett. A fejlesztések közül a leglényegesebbek a rotációs mélynyomás bővítése és a budapesti Atheneum Nyomda új üzemének felépítése, üzembe állítása voltak. Ennek köszönhető, hogy ma kilenc megyei lapunk készül az előbb említett ofszet rotációs mélynyomással. Ez egyrészt a lapok több színű nyomását tette lehetővé, valamint a képek s a nyomtatott szöveg minőségének javulását, továbbá a példányszám növelését is eredményezte. Az Atheneum új telepének üzembe állítása után néhány lapunk új, nagyobb formátumban s színes kivitelben jelenik meg és a népszerű képes hetilapok is több olvasóhoz juthatnak el. A negyedik ötéves terv fejlesztési eredményei között talán elsőként kellett volna említeni a dabasi könyvnyomda felépítését. Hiszen ennek az új üzemnek köszönhető, hogy hazánkban megszűnt az oly sok vitát és elégedetlenséget okozó tankönyv- és jegyzetellátás-hiány. Két év óta itt minden igényt ki lehet elégiteni. Jelentős eredménye a rekonstrukciónak az öt vállalat összefogásával létrehozott budapesti Fényszedő Központ. Sajnos azonban, hogy ennek az európai szintű, modern fényszedő üzemnek a kapacitása a kiadó- hivatalokban, s nyomdákban még meglevő helytelen szemlélet miatt nincs teljesen kihasználva. Mindemellett elmondható, hogy nyomdaiparunk a jelenlegi mennyiségi igényeket általában ki tudja elégíteni. 1976-ban hazánkban 800-féle folyóirat jelent meg 89 millió példányban, és 8390 könyv összesen 940 millió példányban. A minőségi követelmények és az átfutási határidők tekintetében azonban még nem lehetünk elégedettek. Az ötödik ötéves terv ezért az ilyen irányú fejlesztésekre helyezi a legnagyobb súlyt. A tervidőszak nyomdai beruházásaira előirányzott összeg öt és fél milliárd forint. A fejlesztések közül a legsürgősebb, s legnagyobb arányú a központi lapnyomda, a Szikra átépítése. Ennek befejezése után összes központi napilapunk ofszet rotációs mélynyomással készül majd. Továbbra is nagy figyelmet fordítanak a könyvnyomtatás mennyiségi és minőségi fejlesztésére. Az Alföldi Könyvnyomda egy új, teljesen automatizált gépsorral gazdagodik. Ritkán beszélünk a nyomdaipar egy sajátos, rendkívül fontos területéről, a nyomdai dobozgyártásról. Ma már senki előtt sem kétséges, hogy külföldön, de itthon is sokféle termék eladhatóságának lényeges feltétele a praktikus, ízléses csomagolás. Ebben a tervidőszakban sor kerül a Globus, a békéscsabai Kner és a kecskeméti Petőfi Nyomda ilyen jellegű kapacitásának bővítésére is. Mivel a nyomdaipar jelentős létszámhiánnyal küzd, különös gondot kell fordítani a munkaerőt pótló beruházásokra. A jövő útja itt is csak az automatizált, számítógépes nyomtatás lehet. Egyre növekvő igény mutatkozik a kis példányszámú, magas színvonalú nyomdai munkát igénylő műszaki és szakkiadványok iránt. Régi adósságát egyenlíti ki a nyomdaipar, az ezeken a területeken levő elmaradás pótlásával, a Franklin, az Egyetemi és a Szegedi Nyomda előirányzott fejlesztésével. A nyomdaipar rekonstrukciója tehát folytatódik. A cél, hogy mielőbb felzárkózzunk a mai követelményekhez, s belépjünk a nyomdászat fejlődésének új korszakába. Növelni kell a műtrágya- felhasználást A talajban most már két éve nincsen megfelelő meny- nyiségű többlettápanyag, miután a mezőgazdasági termelők 1976-ban és az idén összesen mintegy 300 ezer tonnával kevesebb műtrágyát használtak fel a tervezettnél — ezt állapította meg az agrokémiai szakemberek országos felmérése. Ráadásul a felhasználásban nagy különbségek mutatkoznak az egyes megyék, illetve a gazdaságok között, ami tovább rontja a helyzetet. A legtöbb műtrágyát a Fejér megyei üzemek alkalmazzák; idén — előzetes számítások szerint — 365 kiló talajérőpótló anyagot adtak minden egyes hektárnak. Ennek csak a fele jutott a nógrádi földekre. Borsodban hozzávetőleg 200 kiló, Szabolcsban 223 kiló műtrágyával pótolták a talajból hiányzó tápanyagot. Nagy differenciák mutatkoznak az üzemek között is. Viszont kedvezőnek tapasztalták, hogy az üzemekben több mint másfél millió hektáron levél trágyázást hajtottak végre. A tapasztalatpk szerint a felhasznált műtrágya hatékonysága az idén jelentősen fokozódott az agrokémiai társulások területén. Az idén már hat ilyen társulás működik az országban, egyenként 20—25 ezer hektárt gondoznak. Tíz építés alatt van. A társulásokba jelentős anyagi erővel kapcsolódik be az Agrotröszt. Az agrokémiai központokban talajvizsgálatok alapján megszervezik a szaktanácsadást; ily módon a gazdaságok pontosan megállapíthatják, mekkora műtrágyaadag szükséges földjeikre. Szigetváron 12 kémiai elemre, Hidasháton és Hő- gyészen 5—5 elemre nézve kerül sor kémiai analízisre. A társulásokhoz tartozó gazdaságokban jelentős az élőmunka-megtakarítás is, amíg az általános gyakorlat szerint egy tonna műtrágya kezelése a talajbajuttatásig kereken 6 élőmunkaórát igényel, addig a társulásokban ez nem haladja meg az egy órát. Jövőre a MÉM tervei szerint a műtrágya-felhasználásnak 13—15 százalékkal kellene növekednie. A termelők megsegítésére az agrokémiai hálózat minden eddiginél nagyobb támogatást nyújt majd. Tulajdonképpen félrevezető a Füzesgyarti Lucernatermesztési Rendszer elnevezése. A rendszer tagjai ugyanis nemcsak lucernával foglalkoznak, hanem a szálastakar- mány-gazdálkodás valamennyi válfajával, a mellék- termék hasznositásával és a vetőmag előállítása is az ő gondjuk. Sőt, van olyan gazdaság, ahol lucernából elég keveset termesztenek, és inkább takarmányhasznosítás- sal vagy — egyszerűbben szólva — állattartással foglalkoznak. Bacsa Vendel, az FLR igazgatója mondta el mindezeket, de rögtön hozzátette: a fő növény azért a lucerna, legalábbis egyelőre. Kétszeres termés Mint nevéből is látszik, az FLR gesztorgazdasága a füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezet, itt kezdtek először foglalkozni a szálas takarmány-termesztés korszerű módszereivel. Régebben nálunk az volt az általános, hogy a lucerna afféle másodlagos növénynek számított. „Teremjen annyi, amennyi, úgy-ahogy elég az állatoknak, a felesleges úgysem kell senkinek.” — volt a jelszó évekig. Csakhogy az állattartás fejlődésével hirtelen kevés lett a takarmány, és így a lucerna fontos árunövénnyé lépett elő. Itthon és külföldön jó pénzért értékesíthető a felesleg. Illetve, hogy pontosak legyünk, a múltról szólva célszerű a feltételes mód használata : értékesítették volna, ha lett volna mit. Mert felesleg nem volt, a hektáronkénti, mintegy 40 mázsás termés éppen csak a saját szükségletüket fedezte. Az FLR szakemberei viszont tudták, hogy a lucerna ennél sokkal többre képes. Potenciálisan „benne van” a hektáronkénti 100—120 mázsa, csak ki kell hozni belőle. Ezt korszerű termesztési technológiával, modern eszközök alkalmazásával és nagy gondossággal meg lehet csinálni. Ezt tette ugyanis az FLR, amikor kidolgozta a lucerna nagyüzemi termesztésének rendszerét. Napjainkban a technológia szigorú megtartásával az FLR gazdaságai 70—80 mázsás átlagokat érnek el, de 1980-ra 90 mázsánál többet takarítanak be egy hektárról. Olcsóbban, többet, jobbat A mezőgazdaság iparszerűvé válásával egy időben egyre inkább előtérbe kerül a költségek csökkentése. A modern eszközök nagyon drágák, sokba kerül az energia is, meg kell tehát fogni minden fillért. E nagyon helyes törekvés mellett különösen szembetűnő, hogy napjainkban a magyar mezőgazdaságban évente sok tízezer tonna értékes anyag megy veszendőbe. A szalmáról van szó, melynek nagy részével egyszerűen nem tudnak mit kezdeni a gazdaságok. Legalábbis napjainkban. Mert a jövő már szebbnek látszik. Az FLR-ben ugyanis, a takarmánygazdálkodás komplex rendszerét szem előtt tartva, hozzáfogtak egy kísérlethez, annak bizonyítására, hogy a szalma is lehet értékes tápanyag. Ez tulajdonképpen nem új gondolat, hiszen hazánkban is működnek már olyan üzemek, melyek szalmafeltárást végeznek, de ezeknek van egy nagy hátrányuk, a helyhez- kötöttség. A szalma köztudot. tan nagy tömegű, sok gondot okoz a szállítása, különösen akkor, ha nagyobb távolságokról van szó. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha nem kéne beszállítani a szalmát, hanem a „gyár” menne a szántóföldre? Az elképzelés kissé merésznek tűnik, no de korunkban nincs lehetetlen. Mindössze néhány száz prospektust kellett átnézni és már ki is derült, hogy egy dán cég, a TAARUP pont ilyen gépeket gyárt. Ezután „csak” import- engedélyt kellett szerezni, tárgyalni kellett az illetékes külkereskedelmi vállalattal, a gyártóval és már meg is érkezett a gép. Sőt nemcsak megérkezett, hanem munkába is állt a nagybánhegyesi Zalka Tsz-ben. Azért itt, mert ebben a szövetkezetben sok szarvasmarhát tartanak, viszont kicsi a legelőterület. És persze kellett az is, hogy vállalkozzanak a kísérletre. Ez a kísérlet meglepő eredményeket hozott. Azok az állatok, melyek feltárt szalmát is ettek, négy kilóval többet híztak, mint a kontroli-csoport. Nagyobb volt a tejhozamuk is, és kedvezőbb lett a tej összetétele. És ha mindehhez hozzátesszük, hogy mindennap, minden szarvasmarhánál 4,32 forint volt a megtakarítás, akkor ugye nem kell bizonygatni ennek az eljárásnak az előnyeit? Búcsú a lucernátúl? A szalma hasznosítása persze nem fenyegeti komolyan a lucernát, hiszen azt csak kiegészítő táplálékként lehet a takarmányba keverni. Annál veszélyesebb „ellenfelei” lehetnek a jövőben azok az új takarmánynövények, melyek hazai termesztésével most kezd kísérletezni az FLR. Nálunk gyakorlatilag ismeretlen fajtákról van szó. Takarmánymályva, keleti kecskerágófű, takarmány rebarbara és még hét-nyolc növényféleség szerepel a listán. A Szovjetunióból hoznak be magokat ahhoz, hogy néhány hektáron hozzálássanak a termesztési kísérletekhez, és majd később az etetési próbákhoz. Néhány növényhez már előzetesen nagy reményeket fűznek az FLR szakemberei. A rapatikum például egészen fantasztikus tulajdonságokkal rendelkezik. Nagy zöldtömege van, kiváló tápértékkel, értékes béltartalommal. És míg a lucernát 4 évenként újra kell telepíteni, a Szovjetunióban vannak olyan rapatikum táblák, melyek már 21 év óta folyamatosan, változatlan mennyiséget teremnek. Sok időt és energiát lehetne megtakarítani, ha beválna ez a növény. Ehhez persze még hosszabb idő kell, és valószínű, hogy a lucerna később sem fog „kimenni a divatból”. Továbbra is mindent meg kell tenni a termelés korszerűsítéséért, a hozamok növeléséért, a minőség javításáért, de közben keresni kell az új lehetőségeket is. Ügy, ahogy azt a Füzesgyarmati Lucernatermesztési Rendszer teszi. Lónyai László Dogassy Katalin Teherautó-alváz Dévaványáról A Csepel Autó 4-es számú gyárának dévaványai gyáregységében készülnek a különleges tehergépkocsik speciális alvázai. A kész járműveket a központi gyárban szerelik össze,' ezért az alvázakat szállítás előtt korrózióvédő festékkel vonják be Fotó Lónyai László
