Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-26 / 252. szám

1977. október 26., szerda rr Őszi megyei könyvhetek • • Ünnepélyes megnyitó Gyomén Oláh Gábor ünnepi megnyitóját mondja. Mellette jobbról az est két íróvendége: Timár Máté és Szentiványi Kálmán Fotó: Gál Edit Az őszi megyei könyvhetek ünnepélyes megnyitója ok­tóber 24-én, este 6 órakor volt Gyomén, a művelődési ház színháztermében. Az ér­deklődő közönséget Varga Béla, a Hazafias Népfront nagyközségi bizottságának el­nöke köszöntötte, majd be­mutatta az est vendégeit: Timár Máté József Attila- díjas és Szentiványi Kálmán SZOT-díjas írót. Oláh Gábor, a Fogyasztási Szövetkezetek Békés megyei Szövetségének titkárhelyette­se ünnepi beszédében méltat­ta a könyvhetek jelentősé­gét, és azt, hogy az idén ezek a nemes, szép alkalmak egy­beesnek a Nagy. Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának megemléke­zéseivel, és Ady Endre szü­letésének 100. évfordulójával is. — A fogyasztási szövetké­zetek egyik fontos feladata a könyv, az olvasás népszerű­sítése, közművelődési politi­kánk hatékony segítése — mondotta. — A szövetkezeti mozgalom 1957 óta, két év­tizede szervezetten működik közre a könyvterjesztésben. Adatok bizonyítják, hogy amíg 20 évvel ezelőtt, 1957- ben 29 millió forint értékű könyvet adtak el szövetkeze­teink néhány száz társadal­mi bizományos segítségével, napjainkra a könyvek ter­jesztése tömegméretű moz­galommá vált. Jelenleg az országban 166 szövetkezeti könyvesbolt és 5 ezer bizo­mányos gondoskodik arról, hogy falun, tanyákon, a leg­kisebb ' településeken is könyvhöz jussanak az embe­rek. A figyelmes és áldozat­kész munka eredménye, hogy az elmúlt évben 265 millió forint értékű könyvet adtak el a szövetkezeti könyvesbol­tok. — Azt szeretnénk — mondta —, hogy a november 20-ig tartó könyvhetek Bé­kés megyében is jelentős kulturális programot adjanak a lakosságnak, szolgálják az olvasás megszerettetését és ösztönözzenek a műveltségi színvonal emelésére. Író-ol­vasó találkozókat rendezünk több helyen és több alkalom­mal. Kiadtuk a jelszót, hogy „Könyvet minden falusi ház­ba”, ezt elsősorban a házról házra akció segítségével sze­retnénk megvalósítani. Az ünnepi megnyitó után Timár Máté és Szentiványi Kálmán olvasott fel írásaiból a hallgatóság nagy érdeklő­dése közepette. S. E. A gyerekekért a népfront pedagógiai bizottsága „Ajánlás az iskola szülői munkaközösségének az 1977/78. évi feladatairól” címmel a közelmúltban elő­adást tartott Zsibrita Mária úttörőelnök Békéscsabán, a Hazafias Népfront városi bi­zottságán. A pedagógiai cso­port tagjainak beszámolt to­vábbá azokról a feladatokról, melyek megoldása a jövő tanévben az úttörőkre vár. Az ülés részvevői a tanulók test- nevelési, sportolási lehetősé­gei megteremtéséhez kérték a népfront segítségét. Többen kifogásolták, hogy a korábbi évektől eltérően az idén már nem tudnak zenét hallgatni a könyvtárban. Különösen a szülőknek okoz gondot a vál­tó rendszerű tanítás. A tanu­lók reggel 7-től este 6 óráig tartózkodnak az iskolában, ami elég fárasztó az ő szá­mukra is. Az eleki művelődési ház programjából A Békés megyei Jókai Színház gyermekszínháza ok­tóber 27-én látogat el Elek­re, ahol a művészek a „Me­se a tűzpiros virágról” című darabot mutatják be. A november is gazdag programokat ígér az elekiek- nek. A művelődési ház önte­vékeny művészeti csoportjai­nak tagjai nagy izgalommal várják az 5-ét. Ezen a napon ugyanis a német csoport a megyeszékhely ünnepi mű­sorában, a román csoport pe­dig a Békési Művelődési Köz­pontban lép fel. November 6-án este, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére és az eleki Nem­zetiségi Együttes megalakuló, sának 30. évfordulója alkal­mából rendeznek ünnepi mű­sort, amelyben az öntevé­keny művészeti csoportok lépnek fel. Két kiállítás meg­nyitójára is sor kerül ebből az alkalomból: a „Szovjet­unió megyéi” című, valamint a művészeti csoportok 30 éves történetét bemutató ki­állítás. Timár Ede: CSILLAGOSOK, KATONÁK... 2. A bolsevikok hadifogoly- politikáját a Pravda 1917. június 3(16)-i számában A. Kollontaj fejtette ki a párt megbízásából részletesen. Együttérzéssel írt a hadi­foglyok nehéz helyzetéről, szenvedéseikről, majd az ideiglenes kormánynak a cá­ri hagyományokat követő rossz hadifogolypolitikáját bírálta élesen. Legsürgősebb teendőnek jelölte meg, hogy a bolsevik pártszervezetek és a szovjetek mindenhol vizsgálják meg a hadifog­lyok életkörülményeit, s avatkozzanak be a hadifo­golytáborok életébe, köny- nyítsenek a hadifoglyok sor­sán. „Azt a körülményt, hogy Oroszországban százezrével tartózkodnak a központi ha­talmak proletárjai, arra kell felhasználni, hogy megerő­sítsük a hozzájuk fűződő békekapcsolatainkat, párt­kapcsolatainkat, hogy ápol­juk a munkásszolidaritás érzését közös ellenségünk, a világ imperialistái elleni egységünket.” — írta egye­bek között a Pravdában. A. Kollontaj. A bolsevikok hadifogoly­politikája tehát világos és egyértelmű volt. A bolsevi­kok ezzel megnyerték és maguk mellé sorakoztatták a hadifoglyok tömegeinek nagy részét. Amikor Oroszország mun­kásai, parasztjai Lenin és a bolsevikok felhívására fegy­verrel a kézben kivívták a proletárhatalmat, a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom felkelői között ott voltak a külföldi származású vörösgárdisták — közöttük számosán a magyar hadi­foglyok is. Több dokumen­tum, sok-sok visszaemléke­zés bizonyítja, hogy a ma­gyar hadifoglyok közül egye­sek vagy csoportok Petro- grádon, Moszkvában, Tver- ben, Kijevben, Kurszkban, Penzában, Kazanyban, Tas- kentben, a Donyeck-meden- cében, Szibériában, Távol- Keleten és még máshol ön- feláldozóan küzdöttek a szo­cialista forradalomért. A Kolozsvári Hírlap 1918. január 3-i számában példá­ul (saját tudósítójától) ri­portot közölt a forradalmi eseményekről. A riportban megszólaltattak egy már ha­zatért honvéd tüzértisztet, aki részt vett a forradalom­ban. A tiszt mondotta: „Min­denki tudta, hogy a Ke- renszkij-uralom elsöprésére szervezett bolseviki mozga­lom, elsősorban a háborús párt ellen tűzte ki a vörös zászlót. A békevágy annyi­ra elhatalmasodott az embe­rek lelkében, hogy a foglyo­kat nem tekintették ellen­ségnek. Szabadon járhattunk Pétervár utcáin. A béke for­radalmának forró sikere megcsapta a mi lelkünket és mi is részt akartunk ven­ni a háborús szellem elsöp­résében. Több tiszttársam­mal jelentkeztünk a bolse- vikiek forradalmi bizottsága előtt s felajánlottuk szolgá­latainkat. Az ajánlatot elfo­gadták s így történt meg, hogy a Téli Palota lövésé­nél a forradalmi csapatok egyik ütegének én voltam a parancsnoka.” A tüzértiszt nevét sajnos nem tudjuk — a korabeli újságíró érthető okokból nem közölte —, tény azon­ban, hogy 1917 novembere és 1918 januárja között a magyar hadifoglyok összesen mintegy negyven városban vettek részt a bolsevikok ol­dalán a helyi szovjethata­lom megteremtéséért vívott fegyveres harcokban. A szocialista forradalom felszabadította a hadifog­lyokat, a szovjet kormány Oroszország lakóival egyen­lő polgárokként ismerte el őket. A hadifoglyok töme­geiben helyeslő, egyetértő visszhangot Váltottak ki a szovjethatalom intézkedései: mindenekelőtt a békéről, a Pótolni a család hiányát — Nehogy könnyeztető gyermekvédelmi riport legyen ebből az írásból — figyelmeztet beszélgetésünk kezde­tén Jász József, a Békés megyei Gyermek- és Ifjúság­védő Intézet igazgatója. Hotorán Tiborné és Horváth Bé­la igazgatóhelyettesek is arról a széles körű állami se­gítségről beszélnek, amellyel társadalmunk a testi-lelki fejlődésben veszélyeztetett kiskorúak emberré válását vigyázza. Sokszor aránytalannak, nagynak tűnik az erő­feszítés az első pillanatban lemérhető eredményekhez képest, ám az állami gondoskodás elsősorban az élet perifériájára sodródott gyerekeket óvja, s az ő segí­tésük sohasem lehet hálátlan feladat. — Egyszer bekopogott az irodámba egy csinos, jól öl­tözött fiatal nő, karján egy csecsemővel — mondja Hor­váth Béla. — Egyenesen a szülőotthonból jöttek, az if­jú hölgy itt akarta hagyni a pici embert. Elmondta, hogy a családja nem is tu­dott a jövevényről, titokban szülte meg a gyereket és szeretné, ha az állam ne­velné fel a kicsit. Közöltem vele, hogy a gyámhatósá­goknak nem az a feladatuk, hogy a megtévedt leány­anyáknak segítsenek a „kel­lemetlen következmények” eltüntetésében. Ha egy-két atyai nyakleves árán is, de próbálja csak felnevelni gyerekét, s ne ily módon akarja „tiszta lappal” kez­deni — vagy tovább foly­tatni — az életet. Utólag kiderült, hogy a család be­fogadta a váratlan szaporu­latot, s a pici szépen csepe­redik az immár anyai hiva­tást is vállaló ifjú mamája mellett. Sajnos nem minden gye­rek sorsát lehet ilyen ha­mar elintézni az ifjúságvé­delemmel foglalkozóknak. Bár az utóbbi években vala­melyest csökkent az állami gondozottak száma, me­gyénkben jelenleg is 1149 gyereknek „kenyéradója” az állam. A csecsemők és óvo­dás korúak közül 337-en ál­lami gondozottak. — Alapvetően megválto­zott az állami gondoskodás jellege, mióta rendszeres nevelési segéllyel is támo­gatjuk a rászoruló családo­kat — mondja Hotorán Ti­borné. — Az új intézkedés lényege, hogy családi kör­nyezetben maradnak az ál­lami gondoskodásban része­sülő kiskorúak. Ha a szülői környezet egyébként alkal­mas a gyerek nevelésére, de a családfenntartók önhibá­földről és a termelés ellen­őrzéséről megalkotott dekré­tumok. Mert a dekrétumokban foglaltaknak a megvalósítá­sa egybeesett a hadifoglyok döntő többségének az érde­kével. Az OK(b)P magyar csoportja „Március 25. előtt. Lenin magyar hadifoglyok csoport­jával beszélget az OK(b)P magyar csoport­jának létrehozásáról és a csoport által „Szo- cialnaja Revoljucija” cím­mel kiadandó lapról.” — Ezt V. I. Lenin összes művei második kiadásának a 36. kötetében, az életrajzi ada­tok között, az 1918. évi ese­mények felsorolásánál olvas­hatjuk. Az említett, a magyar kommunista mozgalom szá­mára döntő, fontosságú, tör­ténelmi jelentőségű találko­zó és megbeszélés minden valószínűség szerint 1918. március 20. táján történt. Az Oroszországi Kommunis­ta (bolsevik) Párt magyar csoportja — amelynek létre­hozásáról Leninnel a ma­gyar internacionalisták ve­zetői beszélgettek — ugyan­is 1918. március 24-én meg­alakult. A csoport elnöké­nek Kun Bélát, titkárának pedig Pór Ernőt választot­ták. A csoport ismertebb tagjai Szamuely Tibor, Rud- nyánszky Endre, Iványi János, Jancsik Ferenc Kari­kás Frigyes. (Folytatjuk) jukon kívül csak keveset keresnek, akkor a gyámha­tóságok által megállapított módon fizetünk nevelési se­gélyt, adunk a gyerekek­nek természetbeni juttatá­sokat. Megyénkben vannak olyan sokgyermekes csalá­dok, amelyek havonta 2—3 ezer forintos segélyt kapnak. Amikor a kiskorúak nor­mális fejlődését, emberré válását veszélyezteti a ká­ros környezet, a gyámható­ságok sokszor drasztikus módon is közbeavatkoznak a gyerekek érdekében. Leg­többször az alkoholizmus, a szülők nemtörődömsége, rendezetlen élete, nem rit­kán a bűnözés teszi szüksé­gessé a hatóságok közbelé­pését. Az állami gondozott gyerekek múltjáról valóban el lehet mondani, hogy min­den tekintetben hátrányos helyzetben voltak. — Régi, „harcedzett”' pe­dagógusnak is gyakran el­szorul a torka, ha meglátja az intézetünkbe érkező el­hanyagolt kicsiket — mond­ja Horváth Béla. Nálunk ál­talános orvosi megfigyelés alá kerülnek a gyerekek, megpróbáljuk őket tiszta­ságra, közösségi életre szok­tatni. Pszichológus vizsgál­ja a fiatalok személyiségét, s az iskolás korúakat minél hamarabb elhelyezzük az értelmi szintjüknek megfe­lelő iskolákba, intézetekbe. Valamikor az utcán messzi­ről meg lehetett ismerni si­vár egyenruhájukról a „men- helyes” gyerekeket, ma még arra is vigyázunk, hogy vé­letlenül se kapjanak azonos öltözéket fiaink-lányaink. Továbbtanuláskor, beiskolá­záskor gyerekeink mindig zöld utat kapnak, s a mo­dern pedagógia számos vív­mányával segítjük a ránk bízottakat az életbe való be­illeszkedéskor. — Az igazsághoz hozzá­tartozik, hogy a legjobban felszerelt intézet sem képes mindenben pótolni a csalá­di fészek melegét — veszi át a szót Jász József igazgató. — A nevelőszülőkhöz adott gyerekek jó példája is bi­zonyítja a kisebb közösség emberformáló erejét. Sok­szor elkeseredünk, amikor az intézetekben éveken át neveljük szépre, jóra gyere­keinket, s amikor kikerül­nek az életbe, sokan közü­lük csavargóvá, munkake­rülővé lesznek. Talán na­gyon is megszokták és ter­mészetesnek veszik, hogy a társadalom mindenről gon­doskodik helyettük, s egy­szerre szokatlan lesz a mun­kahelyek fegyelme. Jogos örömmel beszélhetünk vi­szont a becsületes szakmun­kássá lett gyerekeinkről, a középiskolákban és egyete­meken továbbtanulókról, de sajnos minden létszámössze­sítéskor akadnak szökésben levők, börtönben, javító in­tézetben lakók is. A fények mellett elég gyakran fel­tűnik az árnyék, s ennek szomorúságát csak a ren­dezett családi környezetben felnövő fiatalság tudja fe­ledtetni. Andódy Tibor HÉT FILMJEI Az építkezésen rossz a hangulat, sokan a felmondá­sukat hangoztatják. A da­rus lázong: „Rossz a légkör — mondja —, csak rontjuk egymás idegeit.” A csinos, kissé kacér Zinajda is stewardessiskolába akar menni. Az építés vezetője, Kuznyecov sem sokat tud segíteni, pedig ő szívén vise­li a fiatalok nevelését, sze­retné beléjük oltani a mun­ka szeretetét. Az építkezé­sen hamarosan új fiú je­lentkezik farmerban, gitárral és kazettás magnóval felsze­relve. A modora kissé szo­katlan, de titokban minden­kinek tetszik. Az új fiút egy idős mester mellé állítják, hogy dolgozni tanítsa, de nem sok sikerrel jár az öreg munkás fáradozása. Szergejt mindennél jobban érdekli a zene, a tánc és az ének, mindezt természetesen elsősorban munkaidő alatt. Ez a rendezői alapötlet a ki­indulópontja az Apám, az agglegény című színes, szinkronizált szovjet filmnek, amelyet a békéscsabai Brigád mozi vetít október 27-én, 28- án. Színes olasz kalandfilm ke­rül a Szabadság mozi műso­rára október 27-től novem­ber 2-ig, a címe: Piedóne Hongkongban. Rizzó felügye­lő beceneve Piedóne, az­az Nagylábú, pedig a keze óriási és acélosan erős, ott, ahol bunyózni kell. Most egy kábítószercsempész-banda nyomába ered, a Távol-Ke­leten, de nem fog ki rajta a ” csavaros bűnözőész, sem a túlerő. A sok verekedés vége persze úgyis a bandafőnök leleplezése. Tudományos-fantasztikus játékfilm a Fantasztikus ko­média című román alkotás a Brigád . moziban október 31-től november 2-ig. A rendezője, Gopó, román új­ságíró, író, rajzoló, filmren­dező is egyszemélyben. Köz­ismert filmjei az Emberke, a Rövid történet, a Homo Sa­piens, ezekben az emberi tu­datvilág ismert és felderí­tetlen területeit járja végig, mulatságos, önironikus és ta­nulságos rajzképsorokban. Ebben a filmjében folytatja az animációs alkotásokban felvetett gondolatokat. Új szerelmek is születnek az nes, szovjet filmvígjátékban Apám, az agglegény című szí-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents