Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-25 / 251. szám

!\C1 A Gyulai Húskombinát minden évben pályaválasztási bemu­tatón fogadja a megye általános iskolásait, végzős nyolcadi­kosait. A tájékoztatók után üzemlátogatáson vesznek részt a gyerekek, ahol szakemberek válaszolnak kérdéseikre Fotó: Veress Erzsi Kertbarátok találkozója 1977. október 25., kedd Kornidesz Mihály előadása tudománypolitikánkról Békéscsabán Békés megyében az ország­ban elsőként 1961-ben Oros­házán alakult meg a Kert­barátok Klubja. Azóta az el­telt 17 év alatt óriásit fejlő­dött a mozgalom, hiszen ma már 42 szakcsoport tevé­kenykedik a megyében, kö­zel 5000 kertbarát aktív részvételével. Az ismert kor­mányhatározat nyomán 1977-ben lényeges javulás- történt a háztáji zöldség­gyümölcstermesztésben. Míg 1976-ban ezer vagon zöldsé­get, gyümölcsöt vásároltak fel a szövetkezetek a kisgaz­daságoktól, addig ebben az esztendőben már 1800 va­gonnyit. Az október 21-én, Békés­csabán megtartott kertbará­tok találkozóján ezeknek az ... 1917. október 25-e, a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom előes­téje. Kerenszkij, az ide­iglenes kormány minisz­terelnöke íróasztali nap­tárának letépett lapjára írta: „Kenyér félnap­ra ... ” Az ezután kö­vetkező polgárháború és külföldi intervenció szinte teljesen tönkre­tette Oroszország amúgy is gyenge gazdaságát. 1920-ban annyi vasat termeltek, mint a tizen­hetedik—tizennyolcadik század fordulóján. A vi­lág ipari termelésében Oroszország 0,5 száza­lékkal részesedett, ez százszor kisebb volt, mint az Egyesült Álla­moké. A huszadik század elején — ha nem válto­zott volna a társadalmi berendezkedés — az ír­ni-olvasni tudást Orosz­ország európai részében 120, a Kaukázusban és Szibériában 430, Tur- kesztán vidékén pedig 4600 év alatt tudták vol­na elérni __ A z ország a nemzeti katasztrófa küszöbén állt. Most pedig hason­lítsuk össze a számada­tokat 1917-től 1977-ig. eredményeknek ismeretében Békés megye három legjelen­tősebb kertbarát klubjának és szakcsoportjának képvise­lői ismerkedtek egymás mun­kájával. Napjainkban meg­különböztetett figyelem ki­séri ezek tevékenységét. Mun­kájukat könnyíti az a tény, hogy sokat javult a vegy­szer-, kisgép-, a facsemete­ellátás, a vetőmag-forgalma­zás pedig duplája az 1973- asnak. A megbeszélésen hat aktíva, Goczó Istvánná, Verasztó József, Ágoston La­jos, Jantyik Pál, Domszki Károly, Fekete Béláné Ki­váló Társadalmi Munkáért kitüntetést kapott. Többen munkájuk elismeréseként ok­levelet vehettek át. „Kenyér félnapra...” 1976-ban takarították be az ország történelmében a legnagyobb termést — 224 millió tonna gabo­nát 258 millió lakosra. Vastermelés a tizen­nyolcadik század szint­ién ... 1976 tavaszán az SZKP 25. kongresszusán megállapították: még több lett azoknak a ter­mékeknek a száma, amelyek gyártásában a Szovjetunió első helyre került a világon. A szénhez, érchez, cement­hez és számos más ter­mékhez csatlakozott az acél, a műtrágya. A Szovjetunióban termel­ték 1976-ban a legtöbb nyersacélt a világon: 147 millió tonnát... Százszoros lemaradás az Egyesült Államok­tól... Most száz fiatal­ember közül — éljenek az európai részben vagy Türkméniában —97-nek tízosztályos középfokú végzettsége van. A szov­jet kormányzat évei alatt több mint negyven nép kapott saját ábé­cét. A diákok száma 17- szeresére, a könyvkiadás 30-szorosára növekedett. (APN—KS) Tegnap, hétfőn este dr. Kornidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottsá­gának Tudományos, Közok­tatási és kulturális Osztályá­nak vezetője Szarvason, a DATE főiskoláján előadást tartott tudománypolitikánk jelenlegi helyzetéről és fel­adatairól. A párt Központi Bizottsá­ga a közelmúltban értékelte az 1969-ben elfogadott tudo­mánypolitikai irányelvek realizálódását. Jelenlegi ál­lásfoglalása és á nyolc év­vel ezelőtt elfogadott határo­zat között lényegi különbség nincs — hangsúlyozta elő­adásában Kornidesz Mihály. Ami gond van, az a hatá­rozattól való eltérésből, a nem pontos végrehajtásból származik. A tudomány — leegyszerűsítve — két fogal­mat jelent: magát a szoro­san vett kutatást és az ezen alapuló fejlesztést. A nyolc évvel ezelőtti döntés a hang­súlyt a kutatásra helyezte. Most — a változott nemzet­közi gazdasági és egyéb kö­rülményekre is tekintettel, népgazdasági helyzetünket szem előtt tartva — a fej­lesztésre, a tudományos ku­tatási eredmények gyorsabb és szélesebb körű felhaszná­lására ösztönöz. A tudományos kutatásokra 1969-ben a nemzeti jövede­lem közel 2,5 százalékát for­dítottuk. Azóta ez az arány 3,5 százalékra emelkedett. Vagyis 6,5 milliárd forint­ról 15 milliárd forintra. A tudományra fordítandó ösz- szeg ezután is gyorsabban A Magyarországi Szlová-. kok Demokratikus Szövetsé­ge meghívására megyénkbe érkezett a breznói városi szakszervezeti művelődési ház folklórrészleggel kibőví­tett 46 tagú színjátszó együt­tese. öt alkalommal lépnek fel megyénkben. Először a mezőmegyeri művelődési ház látja vendégül az együttest. A ma, október 25-én ked­den este 7 órakor kezdődő, előadáson Goldoni: Két űr fog növekedni, mint ahogy a nemzeti jövedelem növek­szik. A tudományt szolgáló anyagi javaknak mintegy 10 százaléka felett rendelkezik a Magyar Tudományos Aka­démia. A többi a miniszté­riumok, illetve a vállalatok anyagi forrásai között Sze­repel. Ez is indokolja a tu­domány és a termelés di- rektebb kapcsolatát, és az irányítás jobbá tételét. Jelentős szellemi erő áll rendelkezésünkre — állapí­totta meg az előadó — és komoly tartalékokkal is ren­delkezünk. Jelenleg a tudo­mány területén 80 ezer fő dolgozik, amelyből a tény­leges kutató 33 ezer fő. Vagyis a lakosság 1,6 száza­léka használja fel a nemzeti jövedelmünk 3,5 százalékát. Ez igen komoly szellemi tő­két jelent. Előadása további részében szólt a tartalékot jelentő egyetemek, főiskolák okta­tóinak a tudományos kuta­tásba való jobb bekapcso­lásának szükségességéről; a mezőgazdasági és az ezzel rokon kutatási területek in­tenzívebb ösztönzéséről, hi­szen mi energiában, nyers­anyagban szegény ország va­gyunk, viszont azon 10 szá­zalék közé tartozunk, akik élelmiszerből nemcsak önel­látóak, hanem exportképesek is. Előadása végén a főisko­la részéről felvetett néhány konkrét oktatáspolitikai kér­désre adott választ. tátják be, majd az est má­sodik részében rövid folk­lórműsorral szórakoztatják a közönséget. A mezömegyeri bemutat­kozó előadás után a szlovák vendégegyüttes 26-án este 7 órakor Eleken, 27 én este fél 8 órakor örménykúton, 28- án Szarvas külterületén, a kákái művelődési házban es­te 7 órakor és 29-én délután 3 órakor a békéscsabai szlo­vák kollégiumban lép fel. Hányat ver szaki? Q z év egészségügyi szen­zációja a MEDICOR Művek „dobozlabora­tóriuma”, a 18 kilós diag­nosztikai táska, mellyel kü­lönböző szűrővizsgálatok — vérnyomás, pulzusszámlálás, EKG, reakcióidő, hallás- és vibrációs ártalomvizsgálatok stb. — tizenöt perc alatt el­végezhetők. Ebből a hordoz­ható készülékből ma már a nagyüzemek orvosi rendelői-- ben is látni, mert ha nem is olcsó mulatság, azért a válla­latok szívesen költenek rá. Megéri. A dolgozónak nem kell órákat, sőt napokat el­tölteni a rendelőintézetben, a kórházban laboratóriumi ru­tinvizsgálatokra várva, mert az üzemorvos a készülék se­gítségével mindjárt a hely­színen, akár a munkás kör­nyezetében, a műhelycsar­nokban is megállapíthatja a diagnózist. Idő, fáradság ta­karítható meg az elmés talál­mánnyal, s az sem egy utolsó szempont, hogy a rendszere­sen visszatérő vizsgálatok lé­nyegesen megkönnyítik a foglalkozási betegségek ész­lelését még a kezdeti stádi­umban. Az orvos kezében ez egy olyan jelzőeszköz, mely a munkahelyi ártalmak feltá­rásához, s egyben megelőzé­séhez is segítséget ad. A diagnosztikai táska meg­jelenése az üzemorvosi ren­delőkben csak egy példa ar­ra, hogy mostanában jobban odafigyelnek az egészségügy­re. Ez a változás 1974 decem­bere óta érezhető, amióta megjelent a kormányhatáro­zat az üzemegészségügyi és üzemorvosi hálózat tovább­fejlesztéséről. Az utóbbi két évben a megyei, városi, köz­ségi tanácsok ülésein is gyak­ran visszatérő téma volt az iparban, közlekedésben, me­zőgazdaságban foglalkozta­tottak egészségvédelme, a vállalatok öt évre szóló szo­ciálpolitikai tervében pedig a korábbiakhoz képest nagyobb helyet kapott az üzemegész­ségügy fejlesztése. Persze nem mindenütt. Kétségtelen, a klasszikus foglalkozási betegségeket, a szilikózist, ólommérgezést si­került visszaszorítani: évente 150, illetve 30 a megbetege­dési átlag. Ám a különböző iparágak (főként a vegyipar), a mezőgazdaság fejlődésével — nem szükségszerűen! — megjelentek az új foglalko­zási ártalmak: a növényvédő szerek, a műanyagok, festé­kek helytelen kezelése újabb betegségeket produkál. Éven­te igen sok bőrbeteget kezel­nek — foglalkozásból ere­dően — a szakrendeléseken. Egyre komolyabban kell ven­ni a por, zaj, mérgező gázok veszélyeit, a huzamosan ilyen környezetijén tartózkodók 10-20 év után szilikózis, hal­láskárosodás, asztma tünetei­vel jelentkeznek az orvos­nál. A közlekedésben a neu­rózis a „divat”, mely szervi elváltozást is okozhat, példá­ul a nyombélfekélyt a hiva­tásos gépkocsivezetők szak­mai betegségének tartjük. A legtöbb mozgásszervi elválto­zás pedig a 'bányászok köré­ben van. Ha csak két KSH-adatot veszünk: a szocialista ipar­ban foglalkoztatottak száma 1,73 millió, a mezőgazdaság­ban több mint egymillió, ak­kor is érzékelhető, hogy az üzemegészségügyre milyen nagy felelősség hárul. Még­pedig a munkahelyi ártal­mak feltárásában, megelő­zésében. A géppel, vegyszer­rel, vagy balesetveszélyes környezetben dolgozó ember egészségét számos kedvezőt­len hatás éri, olyanok, me­lyek a lakosság egészére nem jelentenek veszélyt. Épp ezért az üzemorvosnak a gyógyítás mellett speciális feladata az egészségnevelés, a felvilágosítás. Egyes válla­latoknál az alkalmankénti orvosi előadásokon sikerül ugyan bizonyos információ­kat a dolgozókba „táplálni”, a pulzusa, de ezzel még egyáltalán nem biztos, hogy a hallgatóság magatartását is megváltoz­tatják. Az egészségnevelést a sejtekben kell kezdeni, kis csoportokban, a brigádokban. Itt a hallgató is visszakér­dezhet, s jobban rögződik benne, mit kell tennie, hogy elkerülje a munkájával járó veszélyeket. Téves felfogás, hogy ezek a veszélyék csak olyan nagyüzemekre jellem­zőek, mint- a Csepel Vas- és Fémművek, a Dunai Vasmű, a Lenin Kohászati Művek, ott meg úgyis van szerve­zett üzemegészségügyi szol­gálat, saját rendelőintézet, kórház. A megyei, járási szakrendelések orvosai a megmondhatói, hogy a kis­üzemek dolgozói között a foglalkozási betegségekben szenvedők száma nem cse­kély. Tehát az üzemegészség­ügyi hálózat térképén van­nak még fehér foltok. Ismeretes, hogy a kor­mányhatározat megjelenése óta az Országos Munka- és Üzemegészségügyi Intézet egységes szakmai irányítással hangolja össze a KÖJÁL és az üzemegészségügyi szolgá­lat munkáját. 1978-ig az egész országra ki akarják terjeszteni a hálózatot, olyan módon, hogy minden megyei intézményben bevezetik az üzemegészségügyi szakren­delést, s itt foglalkozási be­tegségmegelőző vizsgálatokat is végeznek. Ez a megyei szolgálat a kisüzemekben, ahol nincs üzemorvos, rend­szeres ellenőrzéseket tart. Eddig tíz megyében és né­hány városban (Dunaújváros, Miskolc stb.) vezették be az új hálózati rendszert. Az in­tézetekben a szakrendelésen kívül létrehoznak speciális fekvőbetegosztályt is, ahol a foglalkozásból eredő súlyo­sabb betegségben szenvedő­ket gyógyítják. A megoldást azonban nem a szakrendeléseken, hanem az üzemekben kell keresni. Az még nem elég, hogy a. KÖJÁL rendszeresen vizs­gálja a gép- és textilgyárak­ban a zaj erősségét, tenni is kell a megszüntetéséért. Na­gyon könnyen kicsúszik a szánkon: „miből”? Nem le­het egyik napról a másikra kicserélni a hangos géppar­kot csendesebbre vagy drága akusztikai berendezésekkel elnyeletni a zajt. Hol van er­re fedezet? Ahol nincs pénz, ott pótolható leleményesség­gel: a zúgó ventillátorok be­tonaknába ágyazhatok, a préslégszerszám gyökfaragás­sal helyettesíthető, esetleg rugalmasabb szervezéssel csökkenteni lehet a vibráci­ós ártalomnak kitett önt­vénytisztítók munkaidejét úgy, hogy gyakrabban vált­ják a gépnél dolgozókat. A műszaki fejlesztési ter­vek, beruházási programok készítésekor kérjék ki az üzemorvos véleményét is. A dolgozókat, ha másképp nem megy, kényszeríteni kell a védőeszközök használatára. Sajnos, ma még nem tartunk ott, hogy más kárán tanul­janak, csak a közvetlen ész­lelhető egészségromlás ellen védekeznek. Azt mindenki természetesnek tartja, hogy a Ferihegyi repülőtéren a for­galomirányító használja a fülvédőt, amikor tárcsájával a kifutópályáról a térre irá­nyítja a gépet. A szövőnő vi­szont idegenkedik a füldugó­tól, a kovács a hangszigetelő vattától, mert csak 10-20 év után veszi észre hallásának károsodását. 1 vár ható az igazgató­tól, üzemvezetőtől, tsz-elnöktőí is, hogy érdekelje: hányat ver a munkások pulzusa, vagyis milyen az idegállapotuk, köz­érzetük, egészségük — mert ez nem csak magánügy! Leg­alább annyira fontos, mint a jó gazdasági eredmény, hisz a kettő elválaszthatatlanul összefügg. Horváth Anita szolgája című vígjátékát mu­Jól halad Békéscsabán az Orosházi út csatornázása. Képün- j kön a KEVIÉP dolgozói újabb szakaszon rakják le a pátria- ■ lemezeket Fotó: Demény Gyula I ÜKKOR ÉS Mü Néhány számadat 60 év fejlődéséről Breznói színjátszók megyénkben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents