Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-20 / 247. szám

1977. október 20., csütörtök Tegnap végképp birtokukba vehették a vásárlók Békéscsabán az új áruházat. Az első négy órában a forgalom meghaladta a kétmillió forintot. Délután négy óráig pedig három és fél millió forint értékű árut adtak el, ami azt jelenti, hogy zárásig több mint ötmillió forint volt a bevétel Fotó: Veress Erzsi A Nagy Októbert köszöntve Gondolatok az üzemi demokráciáról Hem lehet sző nélkül hagyni 1977. május 1-én jelent meg az új és nagyobb for­mátummal, szép kivitelben a Békés megyei Népújság 8 ol­dal terjedelemben. Október 2-től minden vasárnap még 8 oldallal bővült; azaz 16 ol­dalon tájékoztatjuk kedves olvasóinkat a világ, az ország és a megyei eseményekről. A lap milyenségének, tartalmá­nak és a színvonalának elbí­rálásában mindenkor az ol­vasónak van elsőbbsége. A tetszés, a nemtetszés kimon­dásával élnek is a kedves ol­vasók, bizonyítja ezt az a sok-sok levél, amelyeket a szerkesztőségünkhöz külde­nek ezzel kapcsolatban. A le­velek többsége egyöntetűen így fogalmaz: „Látjuk, hogy a szerkesztőség igyekszik az olvasó közönségének kedvé­ben járni”. E mondat tartalmát igazol­ja, hogy lapunk a Békés me­gyei Népújság példányszáma, olvasóinak és előfizetőinek tábora hétről hétre, hónap­ról hónapra növekszik. Eb­ből úgy érezzük, hogy a lap olvasóinak többségét igényei­nek megfelelően elégítjük ki. Mégis amit nem lehet szó nélkül hagyni, az az Oroshá­za város olvasóinak néhány levele mondatja el velem. Igaz, a mostani színes lapun­kat dicsérő jelzők ezekből a levelekből sem maradnak ki. Ami azonban a levelek csak­nem mindegyikében mintegy befejezésként olvasható: „... ami a leglényegesebb volna, az orosházi anyaköny­vi hírek, az nincs az újság­ban. Ha kedvébe akarnak járni az orosházi olvasókö­zönségnek, legalább egy hé­ten egyszer közöljék.” Ezt az óhajt valóban nem lehet szó nélkül hagyni. Jól tudom, hogy a város idősödő lakosságának kívánsága mindez. Egyik levélírónk (73 éves korát meg is jelöli) úgy tesz javaslatot: „...hát leg­feljebb tölteték anyagként hozzák le hetente egyszer”. Azt hiszen nincs szükség e kívánság gyökerét taglalnom, csupán utalásként annyit: e kívánság létezéséhez az ön­álló, majd később az általunk mutált Orosházi Hirlap „anyakönyvi rovata” is hoz­zájárult. Feledtetni ezt nem is akarom, hiszen azt az idős olvasóink meddő magyaráz­kodásnak -tartják. Ehelyett engedjék meg az orosházi anyakönyvi levélíróink, én is hadd kérdezzem meg: mit tennének ők a többi 78 tele­pülés olvasóival, akik Oros­házán túl a megyében létez­nek, élnek és előfizetői vagy vásárlói a Népújságnak. Az a sok ezer ember valóban kí­váncsi; ki esküdött, ki szüle­tett, ki halt meg Orosházán? Nem tudom elhinni, hogy Biharugrán vagy Körösnagy. harsányban azért vásárolná­nak lapot, mert az orosházi anyakönyvi hírekre kíváncsi­ak. Vagy az orosháziak azért fizetnék elő a lapot, mert Okányból, Zsadányból is megtudják ki született, ki halt meg. Viszont ha Oros­háza város anyakönyvi hí­reinek helyt adnánk, úgy joggal követelhetné, kérhetné a megye minden falva, köz­sége, nagyközsége, városa az anyakönyvi hírek közlését. Erre az egész újság terjedel­me nem lenne elegendő. Sze­rencsére ilyen kérés viszont Orosháza kivételével más te­lepülés olvasói részéről a me­gyei lap megjelenése óta (33 év) nem jött. Úgy vélem, és meggyőző­désem, hogy a Békés megyei Népújság vasárnapi 50—52 ezres példány megjelenése (ebből 4000 Orosháza) * az én indokaimnál is többet mond. Végső soron igazolja a leve­lek többségének tartalmát: „látjuk, hogy a szerkesztőség igyekszik az olvasóközönség­nek kedvében járni”. Hadd tegyem hozzá: anyakönyvi hírek nélkül. Rocskár János Az orosházi Táncsics Mi­hály Gimnázium és Ipari Szakközépiskolában igen gaz­dag programmal köszöntik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját. Az elmúlt napokban nyitot­ták meg azt a kettős kiállí­tást, amely egyrészt a Szov­jetunió gazdasági fejlődését, másrészt a Szovjetunió és a szocialista országok együtt­működését szemlélteti. A ha­talmas, négyszer két és fél méteres térképek nemcsak mint kiállítási anyag szem- revaló, hanem a tanítás so­rán is igen jól hasznosítha­tó, valamint a Ki tud többet a Szovjetunióról a Szovjet­unióból vetélkedőre készü­lők számára is jó segítséget nyújt majd. A másik kiállí­tást a városi MSZBT-tagcso- portok rendezték és a Szov­jetunió 60 éves történetét mutatja be igen színesen, látványosan képek és ma­gyarázó szövegek segítségé­vel. A kiállítás anyagának egyik részét az üveggyári .tagcsoport, a másikat pedig Az orosházi városi kórház fennállásának 10 éves jubi­leuma alkalmából a Dél-ma­gyarországi Nőgyógyász Szakcsoport október 15-én vándorgyűlést tartott Oros­házán a Petőfi Művelődési Központ termében. A ván­dorgyűlés elnöke dr. Sas Mi­hály professzor, a Szegedi Orvostudományi Egyetem Szülészeti-Nőgyógyászati Kli­nikájának igazgatója volt. A megnyitót Szegvári Pé- terné dr., a városi tanács Korszerűsödű könyvtárak A megyei tanács 1976-ban könyvtárfejlesztési alapot hozott létre, amelyből támo­gatja a helyi tanácsok könyvtár-korszerűsítési, -fej­lesztési erőfeszítéseit. Ez év­ben a megye kilenc telepü­lésén folyt ilyen munka, amelyet a megyei tanács ösz- szesen 920 ezer forinttal se­gített. Okányban, Dévaványán, Körösújfalun, Zsadányban a korszerűsítési munkákat már el is végezték. A közeljövő­ben kerül átadásra ay csaba - csűdi és a békési korszerűsí­tett könyvtár. A többi a jö­vő év első felében készül el. a gimnáziumi készítette az állami gazdaság és a BBV segédanyagainak felhaszná­lásával. Ez utóbbi kiállítás tíz napig látható az iskola zsibongójában, azt követően az állami gazdaság, a barom­fifeldolgozó orosházi gyárá­ban, az üveggyárban, vala­mint a Petőfi Művelődési Központban tekinthető meg. A gimnáziumban ezt kö­vetően szovjet könyv-, majd levelezési kiállítás nyílik. A KISZ-alapszervezetek az is­kolarádióban hetente két al­kalommal zenés irodalmi és történelmi rádiómontázzsal emlékeznek a Nagy Október és a 60 esztendő napjaira, másrészt irodalmi pályázatot hirdettek eredeti alkotások megírására, valamint műfor­dításra orosz nyelvből. Az idén ennek az ünnepnek a jegyében kerül megrende­zésre a Ki tud többet a Szov­jetunióról vetélkedő is, amelyre minden osztályból több csapat is benevezett. vb-titkára tartotta, melyben megemlékezett Orosháza egészségügyi történetének is­mertetése kapcsán dr. László Elek volt tisztiorvosról, aki már 1917-ben szorgalmazta, és gyűjtést rendezett a kór­ház megépítéséhez. A tudományos műsorban kilenc előadás szerepelt a szülészet-nőgyógyászat köré­ből, melyet termékeny vita követett. Az orosházi kór­házból négyen tartottak elő­adást. Szlovák irodalmi színpad A Magyarországi Szlová­kok Demokratikus Szövetsé­ge szervezésében öktóber 24 és 30-a között megyénkben vendégszerepei a szlovákiai Breznó város Szakszervezeti Művelődési Házának színját­szó- és folklóregyüttese. A csoport a békéscsabai Ba­lassi Néptáncegyüttese múlt évi szlovákiai útját viszonoz­za. Az első fellépésük 25-én, Mezőmegyeren lesz, majd 29-én a békéscsabai szlovák iskola tanulói és szüleik lát­hatják a csoport műsorát. Ittlétük ideje alatt bemutat­koznak még Szarvas, Ör­ménykút, Elek, valamint Tótkomlós lakosságának is. Dévaványai művelődési program A dévaványai József Attila Művelődési Házban is elkez­dődött az Ifjú Zenebarát­hangversenyek sorozata. El­sőként a Magyar Rádió és Televízió Gyermekkórusa szerepelt nagy sikerrel 260 általános iskolás előtt. A gyerekek szórakoztató neve­léséről egyébként is különös figyelemmel gondoskodik a művelődési ház. A Békés me­gyei Jókai Színház társula­tát október 23-ra hívták meg, hogy délelőtt 10 órától eljátsszák a Mese a tűzpiros virágról című mesejátékot. Hat kis csoport találkozik rendszeresen a kultúrház- ban: népi gyermekjáték­szakkör, gyermekklub, báb­együttes, népdalbarátok klub­ja és nyugdíjas klub. Októ­berben egy új szakkört ala­kítottak az általános iskolá­soknak, Slezák Lajos pedagó­gus vezetésével * képzőmű­vészkörben ismerkednek a gyerekek a látás művészeté­vel. | Elismerés | a Gyulai ; Várszínháznak ■ A Kulturális Minisztérium \ a közelmúltban értékelte a • nyári kulturális produkció- ; kát, rendezvényeket. Értéke­• léséről levélben értesítette a j megyei tanácsot, amelyben ; megállapította, hogy „a job- | bak között is kiemelkedő tel­• jesítményt nyújtott a Gyu­■ Iái Várszínház, illetve tágabb i fogalmazásban a Gyulai ; Színházi Nyár egész alkotó ; és szervező-támogató kollek­■ tívája. E produkciósorozat • tartalmával és formájával, l sokszínűségével, példamuta- ; tó kezdeményezéseivel elis­■ mérést érdemel.” Az elismeréssel együtt a i Kulturális Minisztérium száz­■ ezer forint kollektív jutal­• mat is biztosított a Gyulai ! Várszínház részére. * * * • A megyei tanács kezdemé- l nyezésére a Kulturális Mi- ; nisztérium egyetértett azzal a [ javaslattal, hogy a Gyulai ! Várszínház 1978. január 1-től ; önálló intézményként mű­■ ködhessen és ehhez anyagi ■ támogatását is biztosítja. Ez- S zel az intézkedéssel a Gyu- ; lot Várszínház számos gond­■ ját sikerül megoldani és zök- \ kenőmentesebb működése ; színvonalas tevékenységére is ■ garancia. O oggal tételezhetjük fel a demokrácia szó je­lentésének általános ismeretét: népuralom, nép­hatalom. Eddig rendben is van. Az azonban már kevés­bé sajátja időnként a de­mokráciáról vallott közfelfo­gásnak, hogy mint uralmi, hatalmi forma tartalmában — mint -minden uralom — szükségképpen társadalmi egyenlőtlenségeket, ellent­mondásokat feltételez. Az uralom, a hatalom kérdései ugyanis csak ilyen összefüg­gésben jelenhetnek meg. Vagyis a demokráciával kap­csolatban mindig fel kell vetnünk a lenini kérdést: ki­nek, melyik osztálynak az érdekében? Tehát az osz­tályuralomnak történetileg mindig konkrét esete a de­mokrácia. Ezért hangsúlyoz­zuk a jelzők fontosságát, kü­lönböztetjük meg a polgári és a szocialista demokráciát. A szocialista demokrácia nem bevezetendő, kész, le­zárt valami. Változó, fejlődő uralmi rendszer, amelynek demokratizmusa a történelmi körülményektől függően szű- kebb vagy tágabb lehet. Nem befejezett állapot, hanem fo­lyamat, amely szorosan ösz- szefügg az egész társadalom fejlődésével, függ a gazdasá­gi, a politikai, a tudati vi­szonyok fejlettségétől, de függ a múlttól, a hagyomá­nyoktól is. Eddigi fejlődé­sünkből mindenesetre le­szűrhető az a következtetés, hogy szocialista társadal­munk demokratizmusa egyre gazdagabb, változatosabb formákat ölt, egyre inkább reális tartalommal telítődik, deklaratív kijelentésből tényleges társadalmi igények alapján megfogalmazott kö­vetelménnyé válik, szélese­dik. Párhuzamosan a prole­tárdiktatúra elnyomó funk­cióinak csökkenésével, szer­vező, irányító funkcióinak növekedésével. A munkán alapuló szocia­lista rendszerünk nem vélet­lenül tekinti elsődleges cél­jának a munkahelyi (üzemi) demokrácia kibontakoztatá­sát, erősítését. A hagyomá­nyosan munkahelyi alapon szerveződő munkásmozgalom (szakszervezet, párt) is ter­mészetesen helyezi előtérbe a szocialista demokratizmus­nak ezt a helyszínét. Az MSZMP XI. kongresszusának határozata leszögezte: „A munkahelyi üzemi demokrá­cia a szocialista demokrácia alapvető része: lehetőséget ad a vállalati gazdálkodásba, a helyi és közügyekbe, s ezek eldöntésébe való érde­mi beleszólásra; segíti a munka alkotó jellegének a kibontakoztatását, fontos esz­köz a vezetők és a beosztot­tak szocialista viszonyának formálásában, növeli a dol­gozók felelősségtudatát, fo­kozza aktivitásukat”. Vagyis a párt legalábbis két alapve­tő szempontból tekinti fon­tosnak az üzemi demokrácia fejlesztését. Egyrészt bele­tartozik a munkáshatalom tágabb intézményrendszeré­be, mint a hatalomgyakorlás sajátos módszere; olyan in­tézményrendszer, amelynek révén a szocialista vállalat­nál dolgozó tömegek életük és tevékenységük legfonto­sabb területén gazdasági és politikai jellegű döntések­ben vesznek részt. Tehát ha­talmi eszköz a munkásosz­tály kezében történelmi hi­vatásának betöltéséhez. Másrészt a dolgozó töme­geknek a vállalatok vezeté­sébe való fokozottabb bele­szólása konkrét gazdasági igény is: gazdaságpolitikai céljaik elérésének legfőbb forrása a tudatos részvétel, az érdekeltség a helyi ter­melési ügyek intézésében, a vezetők és beosztottak köz­vetlen, tartalmas kapcsolata. Népgazdaságunknak az 1968- as reformmal megnyitott korszerűsítési-intenzigikálá- si folyamata kötelező ér­vénnyel vetette fel a mun­kahelyi demokrácia kérdését is. Az üzemi demokrácia in­tézményeinek keretei pilla­natnyilag adottak. Jelenleg az a feladat, hogy ezeket a kereteket tartalommal tölt­sük meg. Ebből a szempont­ból lényeges a munkásakti­vitás fejlesztése. Annak el­érése, hogy a munkás, a dolgozó ne csak közölhesse észrevételeit, hanem kérjék is ki minden esetben, s a válaszban legyenek jelen felvetett gondolatai is. Per­sze a részvétel fejlesztése hosszú távú feladat. Az ak­tivitás fejlődése lassúbb fo­lyamat a múltban feltétele­zettnél. Mindenesetre elsőd­leges célja, hogy a munkás tulajdonosi jogainak és köte­lezettségeinek gyakorlása nyilvánvaló legyen. A tulaj­donosi viszonynak érvényesí­tése nem „bevonás a veze­tésbe”, nem kegy felülről, hanem feladat és érdek, a szocialista öntudat hatékony iskolája, amelyben kézzel­foghatóan érvényesül a mun­kásosztály vezető szerepe. Gyakran felvetődik a kér­dés, milyen kérdésekben kér­jék ki a munkások vélemé­nyét? Az őket csupán köze­lebbről érintőékben, vagy a vállalati stratégia eldöntésé­ről is. Ez utóbbi felvetése el­len érvként azt szokták fel­hozni, hogy a dolgozók poli­tikailag nem elég felkészül­tek, szakmailag nem elég hozzáértők, nem elég öntu­datosak, műveltek. Még ha el is fogadnák ezt a véle­ményt, kérdés, hogy mi fej­lesztheti jobban a hozzáér­tést, a demokratikus öntuda­tot, a felelősségérzetet, mint éppen a demokratikus jogok, a tulajdonosi jogok gyakor­lása? Ahol passzivitás mu­tatkozik, ott valószínűleg jo­gos a kiábrándulás és egyér­telmű a felelősség kérdése. Hiszen a tulajdonosi tudat kialakulásának akadálya a tulajdonosi létnek a mun­kás számára közvetlenül nem érzékelhető volta. Természetesen soha nem felejthetjük el, hogy az üze­mi demokrácia fejlesztése hosszan tartó fejlődési folya­mat. Jelenlegi funkcionálását mai adottságaink valószínű­leg korlátozzák. De — visz- szatérve az eredeti kérdés­hez, hogy mely ügyékben kérjünk véleményt — csak azt válaszolhatjuk, hogy va­lamilyen formában minden ügyben. A vállalati célokkal való azonosulás mindenkép­pen szükséges, éppen a sike­res végrehajtás érdekében. Nem a célok, a tervek tech­nikai kidolgozásáról van egyelőre szó, hanem megis­mertetésükről és elfogadta­tásukról. Ennek pedig az az útja, hogy állandóan szélesít­sük a demokratikus jogok érvényesülésének területeit, a tájékozódás, véleményadás, döntés és ellenőrzés alapvető tulajdonosi jogait. D ersze, szükséges még differenciálni. Min­denesetre a továbblé­pés alapja csak az üzemi nyilvánosság maximális biz­tosítása lehet. A vezetői el­lenőrzés mellett csakis ez segítheti a szükséges társa­dalmi ellenőrzés elérését. Gy. A. Jubileumi tudumányos ülés Orosházán

Next

/
Thumbnails
Contents