Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-18 / 245. szám
t 1977. október 18., kedd fl kör bezárult? II mütrágyatárolás megoldásának gondjai A magyar mezőgazdaság a világranglistán az éllovasok mögött foglal helyet. Műtrágya-felhasználásunk évenként — bruttó súlyban — négy és fél millió tonna. Hogy ez milyen sok, arra jellemzésül hadd említsük meg, hogy 1938-ban Magyar- országon, kukoricával együtt, összesen 7 millió tonna szemes gabona termett, de ennek nagyobbik részét a termelés helyszínén használták fel — megették, megetették. Tehát még az akkor egymillió tonnányi cukorrépával együtt se kellett nagy távolságra szállítani akkora tömeget, mint most csupán a műtrágyát. Méghozzá ezt nem csupán 100-200 km, esetenként nagyobb távolságra fuvarozni kell, de tárolni is. A gyárak ugyanis egész évben egyenletesen termelnek, a műtrágya felhasználása pedig zömmel lökésszerűen ősszel, valamint kisebb mennyiségben tavasszal történik. AZ ELNÖK NEM SZÚRJA A PÉNZT Mi a gyakorlat most? A főagronómus kinéz valahol egy partosabb helyet, azt elegyengetik, ledöngölik. Odarakják halmokba, prizmákba a műtrágyát, letakarják fóliával. Aztán süti a nap, veri az eső, néha aláfolyik a víz, máskor a vihar letépi róla a takarót. Bizony, jelentős a veszteség, országosan évenként másfél milliárd forintra becsüljük. A hatóságok néhol türelmetlenek, büntető eljárást indíttatnak szövetkezeti vezetők ellen, mert több milliós kár keletkezett a műtrágyatárolás, -szállítás közben. Pedig az az elnök vagy főagronómus nem szándékosan pazarolja a pénzt. Egyszerűen nem tud a sokmilliós értékkel mást kezdeni. Ez így sokáig nem megy. A műtrágya mozgatását és tárolását meg kell oldani. Javaslatokban nem szűkölködünk, szélsőséges ötletek is adódnak. Ilyen például, hogy szállítsuk, tároljuk ezt a vegyszert gumiból készült konténerekben. A módszer igaza kísérletileg bizonyítható. Csakhogy egyetlen konténer 5 ezer forintba kerül és nagyon ügyes gazda az, aki egy darab konténerrel 20-25 hektárra való műtrágya mozgatását megoldja. Ráadásul ehhez daru kell, meg ember. Nem valószínű, hogy tömegesen található olyan dolgozó, aki hajlandó egész nap a szórókocsira fel- és leugrálni, minden ürítéskor a műtrágya porát beszívni. Volt aztán olyan javaslat is, hogy épüljenek komplex kombinátok, amelyek nemcsak a tárolást, de a kiszórást is elvállalják, meg a labormunkát is elvégzik. Ehhez annyi pénz kellene, amennyi senkinek nincs. NEM ELÉG A SZŰNJÉK ÉS A PÉNZ Műtrágyaügyben nem kell járatlan úton indulnunk, elég ha példát veszünk a búzáról. A búza nagyjából ugyanolyan anyag, mint a szemcsézett műtrágya. Lapátolható, szívható-fújható (pneumatikusan szállítható), bármely fedett helyen elterítve tárolható. A búzánál ezt az utat járjuk. A kombájnról pótkocsira eresztik, a pótkocsi garatba önti, a garatból levegő fújja a tárolótoronyba vagy -színbe. Ugyanez megoldható a műtrágyánál is. A gyárban vagonba ömlesztik, a fogadóállomáson markoló vagy pneumatikus megoldással „átsegítik” a teherautóra, az elviszi egy hatalmas, fedett színbe, kiborítja. Azután, amikor annak ideje elérkezett, jönnek a szórókocsik, megrakodnak a fedett színben, amely akkora, hogy akár teherautó, akár traktoros pótkocsi nyugodtan forgolódhat benne. Még jobb, ha ebbe a bizonyos színbe már eleve iparvágányt vezetnek, tehát be tud állni a vagon. Nagyjából úgy 20-30 ezer hektáronként 'kellene egy ilyen műtrágyaraktárt építeni. KELLENE NÉHÁNY TÍPUSTERV Több kapitalista országban működik ehhez hasonló hálózat, de lényegében kiépítették már az NDK-ban is. Sokan azt gondolták, hogy any- nyi nehéz problémát megoldottunk már a magyar mezőgazdaságban, ugorjunk neki, csináljuk meg ezt az AKT (Agrokémiai Társulás) hálózatot is. Ekkor derült ki, hogy ez nemcsak szándékon és pénzen múlik. Az akadályok megszámlálhatatlanak, néha nevetségesek és bürokratikusak, máskor azonban valóságosak és betonke- ménységűek. > Először is: nincsen jól használható típusterv. Mindegyik centrumot külön-kü- lön kellene megtervezni, erre viszont kapacitás nincs. És nem lenne jó megismételni a sertésteleppéldát, amikor megépült vagy háromszáz telep, legalább 200-féle megoldással. Sokba került az a kapkodás. Kellene néhány típusterv, amiből választhatnának az üzemek. Beszéltünk az iparvágányról. Itt a helyzet egyszerűen nevetséges. Senki nem tudja például Magyarországon, hogy egyáltalán kinek szabad iparvágányt tervezni. Azután jön a gyakran emlegetett tűzvédelem. Kétségtelen, hogy a műtrágyák egyike-másika gyúlékony, valamint az is, hogy ez a vegyszer szétmarja a vasat, tehát a színeket fából kell építeni. (Agárdon gyártanak ideálisan alkalmas, 24 méter fesztávolságú hangárokat fából.) Ezért a szabályok nagyon szigorúak. Csakhogy, ha minden előírást pontosan megvalósítanák, akkor a beruházási költségnek mindössze 35 százaléka szolgálhatja a műtrágya tárolását és kezelését, a többi a cugehőr. HÉTMILLIÓIDBÓL MEGOLDHATNÁNK Említettük: ma évi másfél milliárd forintra becsüljük a szállítás és tárolás során előálló veszteséget. Egy-egy célnak megfelelő telep 40-50 millió forintba kerülne, hétmilliárd forintból a műtrágyatárolás problémáját lényegében az egész országban megoldhatnánk, a veszteséget kiküszöbölhetnénk, vagy minimálisra csökkenthetnénk. De kinek van hétmilliárd forintja? Ügy tűnik, hogy senkinek. A mezőgazdasági üzemek erre a tervidőszakra nem tervezték be a műtrágyaprobléma megoldását. Tehát a pénzt csak egyéb fejlesztésektől tudnák elvonni. Az állam mindössze 20 százalékos támogatást tud adni, a műtrágyagyártó ipar elzárkózik, a kereskedelem legfeljebb valamicske áldozatra hajlandó. A kör bezárult. Pedig ezt a hétmilliárd forintos hálózatot nagyon érdemes lenne kiépíteni. Földeáki Béla Sikeres termékbemutató A Békéscsabai Háziipari Szőnyegszövő Szövetkezet exportterve ebben az évben 80 millió forint. Ezenkívül belföldre 30 millió forint értékben szállítanak szőnyegeket, illetve faliképeket. Hogy tervüket maradéktalanul teljesíthessék, igen feszített ütemben dolgoznak. Nehezen, de időt és erőt fordítottak arra, hogy Budapesten a Népművészeti Vállalat Kossuth Lajos utcai üzletében árusítással egybekötött termékbemutatót rendezzenek. Az október 14-től 24-ig tartó bemutatóra mintegy 3— 400 ezer forint értékben küldtek termékeikből. Az összeállításban javarészt Németh Éva Munkácsy-díjas iparművész tervei alapján készült, szövött szőnyegeket és faliképeket, illetve kézi csomó- zású szőnyegeket mutatnak be. A nagy érdeklődést jelzi, hogy a szőnyegszövőből újból útnak kellett indítani a kiállítási anyagból egy szállítmányt. Terveik közt szerepel a Magyar Kereskedelmi Kamara rendezésében a Centrum Áruházakban december elején piackutatás jelleggel tartandó bemutató. Ezen az érdeklődés a nagy Láma Extra elnevezésű, a szombat- helyi textilipari biennálén első díjat elért termékük. Papucsexport Békéscsabáról A Körösvidéki Cipész Szövetkezetben készült papucsokat külföldön is jól ismerik. Így alakulhatott ki a jó kapcsolat egy nyugatnémet céggel, amelyik hároméves szerződés keretében 400 ezer pár férfi, női és gyermek nagyságú fatalpú, zárt orrú klumpát készíttet a szövetkezetben. A fatalpat egy dunántúli kisközségben gyártják, majd a Körösvidéki Cipész Szövetkezetben szerelik rá a fejet, illetve az egyéb tartozékokat. Eddig 100 ezer pár papucs került ki a megrendelőhöz, Nyugat-Német- országba. A minőséggel olyannyira nem volt gond eddig, hogy egyetlenegy pár klumpára sem kaptak reklamációt. Ebben az évben a tervek szerint kiszállítják a 150 ezredik pár kiváló minőségű papucsot. Ugyanennek a cégnek szállít a szövetkezet ugyancsak fatalpú, de nyitott, úgynevezett egészségügyi papucsot, ennek a talpát azonban a német fél küldi. Különlegessége, hogy a KERMI vizsgálatai szerint 24 órás vízben ázás sem mutatott semmiféle elváltozást a papucs talpában. Még a ragasztóanyag sem engedett el. Ebből a nagyon kényelmes, a láb formáját tökéletesen követő egészség- ügyi lábbeliből évente 130 ezer párat szállít vissza fejjel felszerelve a szövetkezet. A két papucsfajta készítése a Körösvidéki Cipész Szövetkezetnek évente 20 millió forint árbevételt jelent. A mezőkovácsházi ÁFÉSZ kunágotai baromfifeldolgozó telepén évente mintegy 110 vagon nyalat és baromfit dolgoznak fel, melyet a környező kisgazdaságokból vásárolnak fel. Az üzem termékei közül a tőkés országokban igen keresett a konyhakész nyúlhús, valamint a darabolt libahús, az egész hízott liba és a libamáj Fotó: Veress Erzsi Megyénkben az elmúlt héten a jó időjárás kedvezett az őszi mezőgazdasági munkát végzőknek. A nagyüzemek többségében szombat, vasárnap is dolgoztak. A megkérdezett gazdaságokban a betakarítás félidejéhez, a búza vetése befejezéséhez közeledik. A KEVERMESI LENIN TSZ-BEN a hét végén is szorgos munka folyt a földeken. Az eddigi erőfeszítések eredményeként a 800 hektár kukorica 50 százalékát már betakarították. A szántást 1300 hektáron végezték el. A termelő- szövetkezetben befejezéshez közeledik a búza vetése, eddig közel 1200 hektáron juttatták földbe a magot. Ez a vetésre váró búza 80 százaléka. A CSANÁDAPÁCZAI SZÉCHENYI TSZ-BEN a zöldségfélék betakarítása ad legtöbb munkát és okoz sok fejtörést a szövetkezet vezetőinek. Ennek oka, hogy míg korábban a paradicsom és paprika átvétele akadozott, addig most, a burgonya és sárgarépa átvétele körüli huza-vona teremt nehéz helyzetet. A körülményt súlyosbítja, hogy a kukorica tárolása is megoldatlan, a tárolók egy részében mind a mai napig búzát raktározA magvar—csehszlovák vízi erőmű terve A Duna—Majna—Rajnacsatorna megépítése, a rohamosan növekvő áruszállítás szükségessé teszi a hajózás biztonságossá tételét a magyar Duna-szakaszon, különösen a Szigetköz térségében. A folyó hirtelen esésváltozása nagy mennyiségű hordalék felhalmozódását és gázlók képződését idézi elő, így legnehezebben hajózható a Rajka—Gönyü szakasz. A megfelelő hajózási feltételek biztosítása itt 7-8-szor annyi ráfordítást igényel, mint egyéb Duna-szakaszo- kon. A nemzetközi „szabványnak” megfelelő hajózási utat a Budapest—Pozsony közötti 210 km-es Duna-szakasz komplex hasznosításával kívánják megoldani a magyar és á csehszlovák szakemberek. Ennek fontos láncszeme a két ország közös tulajdonát képező Gaboikovo—Nagymaros vízlépcsőrendszer. A beruházás célja a villamos- energia-termelés (3,6 milliárd kWó/év, a hajózás, 1500 tonnás hajók) biztosításán kívül a környező területek sokoldalú gazdasági hasznosítása. A vízlépcsőrendszer egyes objektumainak helyét részletes éghajlati, hidrológiai és gazdasági vizsgálatok alapján határozták meg. A tervek szerint a 130 négyzet- kilométer területű dunakiliti —hrusovi tároló 60 millió köbméter vizet tartalékol. A gaboikovoi vízi erőmű ellátását 4000 köbméter/sec víz- szállításra alkalmas 17,6 km hosszú csatorna biztosítja. 700 MW-os teljesítményű erőműve évente 2,6 milliárd kWó energiát ad. A nagymarosi vízlépcső duzzasztási szintje kb 1 m-rel haladja meg az eddig észlelt legmagasabb vízállást, ezzel 16 négyzetkilométernyi vízfelület keletkezik. Az itt felépülő vízi erőmű 146 MW teljesítményű turbinái évente 1,0 milliárd kWó villamos energiát termelnek. , összehasonlításul a kiskörei vízlépcső erőműve csak 28 MW kapacitású, évente 100 ezer kWó elektromos energiát termel, biztosítja az 1350 tonnás hajók hajózását, viszont 300 ezer ha öntözését teszi lehetővé. Természetesen egy-egy vízlépcső jelentős befolvással van a vízgazdálkodásra és a területfejlesztésre. A tárolók megteremtik a környező területek üdülési és idegenforgalmi célokra történő hasznosítási lehetőségeit is. nak. A tsz-ben a búza vetését október végére akarják befejezni. E tervek teljesítése kedvező időjárás esetén valóság lehet, hiszen 300 hektár híján végeztek már ezzel a munkával. Az őszi vetések alá kiszórták a műtrágyát. A MEZÖBERÉNYI ARANYKALÁSZ TSZ-BEN a cukorrépa 52 százalékát takarították be hétfőn a reggeli órákig. Itt a két betakarító gépsor a szállító kapacitástól függően teljes üzemmel működik. A cukorrépát az átvevő helyekre szállítják. Az Aranykalász Tsz előzetes megegyezés alapján a közeli napokban Köröstar- csán a Petőfi Tsz-ben 180 hektár kukorica betakarítását és szállítását végzi el. Az ősz során 3400 hektáron kellene elvégezni a talajmunkákat, a szövetkezetben, azonban kevés a szántást végző erőgép. A vetésre váró terület 70 százalékán juttatták földbe a búzát. A KONDOROSI EGYESÜLT TSZ-BEN a munkaszüneti napon a háztáji betakarítás adott elfog- lalatságot a község lakóinak. A szövetkezet földjén ugyanakkor vasárnap is teljes erővel dolgoztak a talajmunkát végző gépek. A betakarítás, szántás és vetés mindeddig kisebb műszaki hibáktól eltekintve zökkenőmentes volt. Az altalaj-lazítást 1070 hektáron végezték ele. A 610 hektár cukorrépa közel 60 százalékát szedték ki és szállították a cukorgyár átvevő helyeire. A termés jó, 380— 400 mázsa hektáronként. A jövő héten mintegy 50—60 vagon répa szabadföldi priz- mázását kezdik el. A répalevélből és kukoricaszárból 450 vagon silót gyártanak. A búza 80 százalékát vetették el, a kukorica 48 százalékát takarították be hétfőn reggelig. A GYULAI KÖRÖSTAJ TERMELŐSZÖVETKEZETBEN is dolgoztak vasárnap. A munkákat a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság három szocialista brigádja segítette. A kommunista műszakban résztvevő vízügyiek a cukorrépa betakarításában vettek részt. Kepenyes János » •1
