Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-16 / 244. szám

NÉPÚJSÁG

Kell a jó könyv 77

„Kell a jó könyv, s megértjük szavát” — írta Majakovszkij egyik versében. A költővel együtt gondolkodtak azok a műveltségért, a művelődésért fáradozók is, akik újra meghirdették a „Kell a jó könyv ’77” című olvasópályázatot a magyarországnyi olvasótábornak. A lehetőség egyformán adatik a munkagép és az íróasztal mellett dolgozóknak, vagy a földek művelőinek. A Kulturális Minisztérium, a Magyar —Szovjet Baráti Társaság, valamint a meghirdető társszervek az előző pályázat sikerében, tapasztalataiban bizakodva dolgozták ki az 1977. szeptemberétől 1978. szeptemberéig tartó olvasópályázat feltételeit. A legutóbbi olvasómozgalom százezer emberben ébresztett vágyat a szovjet irodalom megismerésére. A legegyszerűbb számtani művelettel bizonyítható a jelentősége, kultúrpolitikai haszna ennek az olvasói versenynek. A feltételek szerint hat művet kell elolvasniuk a résztvevőknek, az már hatszázezer kötetet jelent tehát. A klasszikusoktól a mai szovjet vers- és prózairodalomig ennyi könyv jeles alkotók műveinek, változatos műfajoknak, égetően fontos társadalmi és napi problémáknak kimondhatatlanul sok árnyalatával ismerteti meg olvasóját.

A pályázat sajtótájékoztatóján hallottuk, hogy neves irodalmárokból, tudósokból, jeles könyvszakemberekből álló bizottság állította össze a választható könyvek jegyzékét. A körültekintő, tudományos alaposságú, sok szempontot figyelembe vevő szelektálás eredménye az izgalmas, értékes alkotásokat felsorakoztató ajánlójegyzék. Néhányat érdemes megemlíteni ezekből: Arszenyev Derszu Uzala című műve, Babel Lovashadserege, Biok versei, Dosztojevszkij A Karamazov testvérek című regénye, Gogol Egy őrült naplója, Ilf és Petrov Aranyborjúja, Csehov-drámák, Bulgakov-re- gény és sok egyéb más mű, amelyet ha fáradt szemmel olvas is a könyvbarát, nehéz szívvel teszi félre, amikor fontosabb dolga akadt. Csak örömmel lehet köszönteni az olvasópályázatot, amely a Nagy Október ünneplésének eseményeit gazdagítja.

Amikor végiglapozza a könyvtáros, az irodalomtanár, vagy az irodalmat csupán csak szerető, de nem művelő ember a pályázatot meghirdető füzetecskét, mégis kétségek fogják el a kérdések tanulmányozásakor. Negyven alkotást sorol fel a kiadvány, mindegyiket három-három kérdéssel fűszerezve. Az ám, de nem akármilyen kérdésekkel! Közülük leírnék néhányat, döntsön a kedves újságolvasó fontosságukról. Menynyire segíti például Csehov Cseresznyéskertjének művészi élvezetét, megértését, ha olyan kérdésre kell válaszolniuk, hogy milyen évszakban kezdődik és végződik a cselekmény? Vagy például a Vaszilijan Jan Dzsingisz kán című regényében szereplő Dzsuzdzsani feljegyzése szerint milyen volt Dzsingisz kán szeme? Az sem kevésbé lényegesebb az előzőeknél, amit Hja Ehrenburg. Páris bukása című, 1978. első felében megjelenő regényéből tudnia kell az olvasónak: mi volt Chamberlain nagyapjának zsebórájára vésve?

Semmiképpen nem szeretném bántani ezt a nagyszerű kezdeményezést, amely újra és újra százezreket ösztönöz az olvasásra. Nem is ülnék szívesen abban a nagy felelősséget cipelő bizottságban, amelyik a kérdéseket kiötlötte; nehéz munka lehetett. Mégis megkockáztatom a feltevést, mi lesz, ha néhány száz kibic csak úgy, virtusból kiválasztja a kötelező hat kötetet, néhány órát rászánva kikeresi a kérdésekre a választ, anélkül, hogy elolvasná a művet, s a véletlen szerencse folytán éppen ilyen versenyző gurulhatna továbbá fődíjas Zsigulin. Elgondolni is szörnyű! A szorgalmasan, egyre inkább örömmel, élvezettel olvasók tábora persze így is nyertes, gazdagabb lesz az értékes irodalom élményével, de a továbbgondolás, a fejtörés igazi örömét nem kaphatják meg így a pályázat kérdéseitől.

B. Zs.

Reggelenként köd telepedett a határra. És olyan sűírűn, hogy alig lehetett ellátni harminc méterre. Bent a faluban csak azokat a házakat látták, amelyik oldalon mentek. A kocsisok káromkodtak, \mert az autósok minduntalan rájuk dudáltak, mivel a tejszíhű ködben az utolsó pillanatban bukkantak elő az/előttük haladó járművek. /Az országút szegélyét jelző oszlopocskák foszforcsíkjai is belevesztek a ködbé, csak az ember orra előtt pislogtak fel. S a lombjukat hullató árokparti fák úgy bújtak meg, mint a vetkőző asszonyok a függöny mögött. _____

ő

szre fordult az idő.

Ezen a napon a déli órákban is alig engedett fel a köd. Mravik János, a négyezer hektáros Közös Üt elnöke tizenegy órakor érkezett a tsz központjába. Amikor megállt vele a gépkocsi, kelletlenül fordította a fejét a sofőr felé: „Jól megvárakoztattam az elnökhelyettest, meg a főmérnököt. Tyúkszem nőtt a fenekükön, amióta jövünk.”

A sofőr széttárta a kezét a kormánykerék felett és hátradőlt az ülésen: „Hiába, nem lehet haladni. És majd kiugrik az ember szeme.”

Az elnök nem figyelt a sofőr szavaira. Kilökte hosz- szú lábát az ajtón, aztán nagy darab csontos teste bújt ki a Volgából. A hátsó ülésről kihúzta irhabundáját és magára terítette. Majd köny- nyű báránybéléses műperzsa kucsmáját tette a fejére. Akik most látták az irodák ablakai mögül, azt hihették, hogy mindjárt nekiront a központnak és felborítja. De ha valaki egész közelről látta az arcát, észrevette, hogy nagy gondban van, s emiatt cövekelt le olyan furcsán, mintha neki akarna iramodni valaminek. De nemsokára megmozdult és olyanformán nézett körül a majorudvaron, mintha most fedezett volna fel ott valamit. Föl is vidult az arca, s amikor belépett az irodájába,újz alacsony, szikár elnökhelyettes, Szita István és a lobogó szőke hajú, tömzsi főmérnök, Ratkay Géza ál- mélkodva néztek rá, hát ezt meg mi lelte? Reggel még velünk együtt kesergett, hogy az átkozott belvíz kiáztatott a zsebünkből jó csomó forintot, amiatt lett kevesebb a búza hozama a tervezettnél. Negyven mázsa átlag helyett csak harmincöt. És megnyomta a napraforgót is. Az pedig most jó pénzt hoz, /külföldiek is keresik az étolajat. A napraforgóolajnál meg nincs jobb.

Az elnök ráakasztotta irhabundáját az ajtó mögötti falra ^szerelt fémfogasra, a tetejére meg feldobta a kucsmáját.

— Megvárakoztattalak ben1977. október 16., vasárnap

o

Régi keleti szőnyegek Esztergomban

Az esztergomi Keresztény Múzeumban időszaki kiállítás nyílt a múzeum régi keleti szőnyegeiből. Hazánk egyik legrégibb szőnyegtárával ismerkedhet meg a közönség ezen a kiállításon. Az értékes szőnyegtár sokat szenvedett a második világháború alatt, s most először kerül a közönség elé konzervált és megtisztított állapotban.

Európa mindig érdeklődött Kelet kulturális értékei, művészete iránt. A keleti szőnyeg is igen keresett tárgy volt már a múlt század végén, s századunk elején. Az európai ember számára a szőnyeg luxustárgy volt, a keleti embernél, a nomád népeknél viszont — gazdagnál és szegénynél egyaránt — elmaradhatatlan berendezési tárgy. A jurtában (nomád sátor) helyettesítette az ajtót, ágyat, szekrényt, bölcsőt stb.

A mohamedánok imaszőnyege kultikus célokat szolgált, s talán a keleti szőnyegeknek ez a rendeltetése volt leginkább ismert Európában. Az imaszőnyeg az iszlám vallás egyik parancsolatához, a naponkénti ötszöri imához elengedhetetlenül szükséges volt. Minden mohamedánnak van imaszőnyege. Az imaszőnyeg jelenti az imafülkét (mihrá- bot) szimbolizáló szőnyegrajzzal együtt azt a „tiszta” helyet, amely alapvető feltétele volt az imának. A szőnyegek mintázatában gyakori a boltívről lecsüngő lámpa, valamint oszlopok, építészeti elemek, melyek keresztény templombelsőhöz is hasonlítanak. Az imaszőnyegek mintázatában emberre vagy egyéb élőlényre emlékeztető forma nem szerepel. Ezt tiltja a mohamedán hagyomány. Így a díszítmények többnyire növényi elemek, indák, valamint ezek stilizált változatai és bonyolult, mégis szimmetrikus kompozíciói, az ún. arabeszkek.

Az imaszőnyegek többsége Anatóliában (a mai Törökország ázsiai részén) készült. A szőnyegek a készítő városok nevét viselik: Usák, Ladik, Jordesz, Mudsur, Melas, Kula stb. Hasonló módon kaptak nevet a kaukázusi szőnyegek is: egyes jellegzetes vidékekről, pl. Karabagh, azaz „Feketekert”, nagy városokról (Gendzse, Kazak, Semaha) ritkábban népekről (pl. avar, lezg). A kaukázusi szőnyegeken a növényi és geometrikus minták mellett bőségesen alkalmaztak egyéb díszítményeket is. Élőlények: emberek, állatok,

madarak, rovarok vázlatos rajzát, tárgyakat.

A szőnyegek anyaga gyapjú. Festésük természetes festőanyagokkal történt (gránátalma, sáfrány, festőbu- zér, indigó stb.) a szőnyegkészítés kezdeteikor. Ez igen hosszadalmas, sok munkát kívánó folyamat volt, s ezt akarták leegyszerűsíteni és lerövidíteni később — vegyi, szintetikus festékekkel — amikor igen megnőtt a kereslet a keleti szőnyegek iránt. Ezzel a módszerrel azonban gyengébb színeket, s kevésbé színtartó tárgyakat tudtak csak készíteni.

Szőnyegérdekességek is szerepelnek a kiállításon, pl. a budapesti Bazilika „Szent Jobb Szőnyege”, mely a legnagyobb és legrégibb örmény szőnyeg hazánkban. Ilyen sárkányos szőnyegekből csak néhány darab van az egész világon. Az örmény mitológiában a kígyó- és sárkánykultusz, mint a jó és gonosz erők szimbóluma már évezredek óta megtalálható. A sárkányok a kaukázusi mintakincs ősi elemei, s változatos, gyakran a felismerhe- tetlenségig egyszerűsített formában szerepelnek a szőnyegeken.

A kiállítás szőnyegei — mintáikkal és színeikkel — Kelet mesés világát idézik; őrzik és továbbadják készítőik és tulajdonosaik szépség iránti lelkes szeretetét.

Bánpataki Vilma

Építkezésen • Balogh Ferenc felvétele

Tomka Mihály

Őszelő

Szemerkél, jaj, apám, újra ősz lesz, bírod-e a ködlepte ereszt? sziréna zúg, téged újra szólít bokrok vérét síró messzi síp.

Látod, én e széles pusztulásban nyugtalanul útra készülök, udvarunknak éjverő zajában repedt lábbal cirpel a tücsök.

Szemerkél, jaj, apám, újra ősz lesz, deres gátak üzenete ez, gyámolítsd a zörgőléptű kertet, emeld fölé kérges-szép kezed.

Látod, én e széles pusztulásban diófák közt meg nem állhatok — Tábornok-ösz nyálzó köpenyén nyár-meztelen el nem alkatok!

neteket, elvtársak — mondta, miután leült a dohányzóasztalka mellé az egyik teőbőtfotelra. — De először elszaladtam a Jobb Élethez. Mint tudjátok, azt is megtépázta a belvíz. Gondoltam, hátha ők már kitaláltak valamit. De semmi jót nem tudtak mondani, ök is azt szerették volna hallani tőlem, miként tudjuk rendbe hozni a szénánkat, hogy a tagok megkaphassák a száz százalékot, ne csak a nyolcvanat. És hát fizethessen a tsz prémiumot azoknak, akiknek jár, ha a bruttó árbevétel teljesítve van.

— Akkor mitől vagy mégis jókedvű? — mozdult meg a fotelban Szita István, miközben megpiszkálta hegyes orrát.

— Erre én is kiváncsi vagyok — gereblyézte ujjaival lobogó szőke haját a főmérnök.

Az elnök előrehajolt és lelkendezve ömlött belőle a szó, hogy fcét a majorudvaron fordult meg a fejében, amikor kiszállt a kocsiból* itt van az a sok kacat vas, összeszedik és eladják. Feltakarítják a géppark környékét és a szerelőműhelyét is. Aztán meg az évek óta összegyülemlett szalmát is eladják. Minek feketedjenek ott tovább a kazalba rakott bálák?

Erre az elnökhelyettes és a főmérnök fellelkesült és egyszerre szakadt fel belőlük a szó: „Csakugyan!” Aztán Szita István a homlokára csapott: „Hogy ez nem jutott hamarabb az eszünkbe?”

— Akkor te Pista — mondta Mravik János az elnökhelyettesnek — gondoskodj a

szalma elszállításáról. Te pedig Géza — fordult a főmérnökhöz — összeszedetsz minden felesleges vasat és el is viteted.

Ezután az elnök felállt, majd amazok is, hiszen megtárgyalták, amit akartak, fcfr- "emiatt állapodtak meg előző este, hogy találkoznak most.— Nem várakoztunk hiába — nézett vissza a főmérnök, mielőtt behúzta maga után

az ajtót. ------Megérte, hogy

á

ldozzunk egy kis időt,' 1

— Mondom én mindig — fezólait meg a főmérnök mögött az elnökhelyettes —, a konzultáció soha nem haszontalan.

Napok múlva újra együtt ültek a dohányzóasztalka körül, mivel az összegyűjtött vashulladék* és a régi szalma nem pótolta az árbevételi hiányt.

Előttük hevertek a különböző kimutatások, az elnök ■ arcizmai meg-megrándultak. Azt számolták, ha a most ősszel kiszórt műtrágyát kiadásba teszik, akkor az eladott vashulladék és a régi szalma ára csak csepp a tengerben. De mivel a műtrágyát a nyár elején azzal raktározta el náluk a kereskedelmi vállalat, hogy azt a következő évben használják fel és a jövő év terhére, ’vegyék úgy, mintha az most is - raktáron lenne. Z^kkor annak az ára a jövő gazdasági év kiadásai közé kerül és nem növekszik azzal az idei követel oldal.

Ratkay Géza beletúrt lobogó szőke hajába, miközben azt vázolta, hogy ez járható út, hiszen a műtrágyának mindegy, mikor szórják ki, tavasszal vagy ősszel. De mivel ők ősszel szórták ki, az kihat a jövő évi termésre, gazdagabban fizethetnek a növényi kultúrák, s akkor könnyebben megtérítik annak a költségeit.

Szita István piszkálni kezdte hegyes orrát, amikor amazok hallani akarták er,ről a véleményét, majd| tagolva ejtette a szavakat: „Szerintem ez a megoldás nem sérti az állami érdeket sem, mivel január elsején már kiadásba tehetjük a műtrágya költségeit.”

— Akkor eddig meglennénk, elvtársak — mondta Mravik Jánosi az elnök. — De hogy egyenesbe kerüljünk, kellene még olyan százötven piázsányi kukorica árbevétel/ttiEz Igr nem sok, hiszen az ezer hektáron ötvenezer mázsa termetig iDe hát ezen kívül tizenöt kiló sincs.

Elhallgatott, és nagy, csontos ujjaival a dohányzóasztalka lapján dobolt. \Az elnökhelyettes köhécselt, mintha a torkára szaladt volná valami, pedig dohánytörmep lék sem lehetett, mert nem cigarettázott, és a vizeskanj csónál egyéb nem volt az asztalon^ Ratkay Géza fész- kelődött egy ideig,. majd tömzsi testét nekivetve a fotel támlájának, megszólalt: „Nehézkes dolog, amit most mondok; sajnos nincs más megoldás.”

Amazok fülelni kezdtek, de a főmérnök közben elhallgatott. Szita István türelmét vesztve szólt neki: „Mondjad már!” •Mravik- Jé* .nos, meg utána: „Hallgatjuk^”

— Fiktív százötven mázsa kukorica árát kell bevételezni — mondta Ratkay Géza és nagyot sóhajtott, mintha mázsányi kő esett volna le a válláról.

— Bizony Géza — emelte nagy, csontos kezét a tarkójára az elnök — ez nehéz dolog. — Majd hirtelen elrántotta tarkójáról a tenyerét és rácsapott az asztalkára: De hát ilyen kis kockázatot vállalnunk kell! -Ér«-deke-ez minden szövetkezetitagnak. — Ügy igaz! — csapta fel

WZ-** A „ p'