Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-16 / 244. szám
1977. október 16., vasárnap l^HÜUkfiTcl Kedvcsináló — országjáráshoz — Tudjátok, mit fogtok látni? — Filmet. — Milyet? — Műemlékekről. — Mik azok a műemlékek? — Hát... régi bútorok, tárgyak, kályhák... — A bútorok, kályhák nem tárgyak? — De... — És más nem lesz? — Régi épületek... Egyszerre nyolcán—tízen is felelnének a 3. sz. iskola 5— 6. osztályos napközisei közül. Fejfrik Erzsiké, Szaszák Zsolt, Tóth Erika, Nán Józsi és a többiek. Vagy ötvenen jöttek el a békéscsabai ifjúsági házba megnézni a Műemléki filmvetítés című műsort, a múzeumi hónap egyik rendezvényét hétfőn délután. Tovább beszélgetünk, míg csak a vetítés el nem kezdődik, s mondják, hogy mi mindenük van az osztályban, amit egytől egyig ők gyűjtöttek össze. Máktörő, szenes vasaló, köcsögök, régi ruhák, könyvek, újságok és a legújabb szerzeményük: egy régi fajta gyermekjátszóka. Kérdezném, hogy milyen, de már nincs idő a magyarázatra, mert a vásznon megjelennek az első képsorok. Várak, kastélyok. Gyula is köztük. A budai vár amint dolgoznak rajta, s Nagyvázsony a színes lovasjátékokkal. Kinizsi Pál hajdani vára a Mátyás-kori levegőt idézi hangulatával. Tisza- dob, Bozsók, Boldogkő, Kőszeg. .. Aztán Keszthely és Fertőd. Imponálóan szép épületek, kívül-belül. Gyönyörű parkok, ősi fákkal. Az újjávarázsolt keszthelyi kastély 50 ezer kötetes Helikon könyvtára, s a bútorok csodálatos finomsága lebilincsel. A fértődi kastély szintúgy. Az egész épületen az arányok összhangja uralkodik, s bent is ez vonul végig a berendezésen és a díszítésen. S mindkét épületet csipkével szegik be a míves kovácsoltvas kapuk, kerítések, ablakrácsok. Elmúlt korok mestereinek tudása, ke- zemunkája. A következő rövidfilm a várak építészeti alakulását mutatja a haditechnika függvényében, a harmadik pedig a dunaújvárosi ásatásokhoz kalauzol. Innen négyezer éves emlékek kerültek elő, s folytatják a feltárást, nem kisrészt a vasmű segítségével. ,. — Mi tetszett gyerekek? — A legszebb a fertődi kastély volt belülről, a bútorok, fafaragások... — Én azt képzeltem el, milyen élet lehetett ott... — Nekem az tetszett, hogy üdülőket is csináltak egyikmásikból, meg gyermekvárost. .. — És a várakhoz mit szóltok? — Sohse gondoltam, hogy a háború abba is beleszólt, mikor mit építsenek, alakítsanak. .. — Melyik várat láttátok már, melyikben voltatok? — A gyulaiban — felelik mind egyszerre. — Hát még? — A siklósi várat — mondja Filyó Erika —, mikor az iskolával odavoltunk nyolc napig. — S mit szeretnétek eztán megnézni? — Mindent! S hogy ezt a mindent sorba vehessék, végigjárhassák, segítségül egy füzetet kínál nekik Sz. Kozák Mária, a Munkácsy Mihály Múzeum munkatársa és beszél a Tájak — korok — múzeumok mozgalomról. A képes prospektus pedig az ország természetvédelmi területeit és múzeumait ismerteti és egy térkép is van hozzá, hogy könnyebb legyen az eligazodás. Vass Márta Csabai dalosok Pécsett A Békéscsabai Általános Munkás Dalkör az elmúlt héten pécsi vendégszereplésen vett részt, a Pécsi Bányász Kórus vendégeként. A két kórus között még 1947—48- ban alakult ki baráti kapcsolat, a pécsiek szenet, a csabaiak kenyeret küldtek dalostársaiknak. Később, 1971-ben jártak a pécsiek Békéscsabán, és hangversenyeztek a városban. Az elmúlt heti találkozón a pécsi bányászkultúrotthon- ban közös éneklést és daltanulást rendeztek, szabad időben pedig Harkányba és Siklósra tettek kirándulást. A vendégség utolsó napján, vasárnap Pécs nevezetességeivel ismerkedett a csabai kórus. Az újabb találkozóra tavasszal kerül sor, ekkor a Pécsi Bányász Kórus jön Békéscsabára és mutatja betudását a város zenebarátainak. Sok a látogatója Békésen a Minya Mária keramikusművész alkotásaiból készült kiállításnak. A Jantyik Múzeumba hazaérkeztek a békési származású alkotó művei, a kék csillogású térelválasztók, a szépen formált edények és a falakat díszítő kerámia és üveg kompozíciók Fotó: Gál Edit Vdcn,ymM: Buszlajev emlékezései 16. Hárman maradtak az asztalnál. — Figyelj csak — mondta Oszipov. — A feleséged szörnyen unalmas valaki. — Szemjon hallgatott. Ügy szerette Nataskát, amilyen. — Világos — mondta Oszipov. — A kérdés el van döntve, vitának helye nincs. — Igen, részemről minden esetre eldöntött kérdés — jelentette ki Szemjon. — Helyes — mondta Oszipov. — Az ember ne hagyja bántani a feleségét. — Még nem a feleségem, de azért nem hagyom megbántani. — És te hogy élsz? — kérdezte Oszipov. — Jól — felelte Szemjon. — Minden rendben. Ne sértődj meg, de Marija Trofimovna valami pletykát emlegetett a polgári múltadról. — Ezt szóbeszéd nélkül is tudja mindenki. — És még valami: furcsa, hogy olyan egyszerűen elengedtek abból a magas beosztásból ! — Már egy éve nyugdíjas vagyok. A szűklátókörű ember mindig megtalálja a magyarázatát a maga számára. Illegális múlt, hős, főnök, aztán hirtelen majdhogynem maga talpalja a cipőket. Tehát valami nincs rendjén, lehet, hogy az erkölcsi életével kapcsolatban merült fel valami kifogásolható? Nem, még mindig ugyanazzal a feleségével él. Akkor talán policáj korában csinált valamit? — A megfelelő tájékoztatás hiánya mindig szóbeszédre adhat alkalmat — jegyezte meg az igazgató. — Köpök rá. Egy fél évig csak horgásztam, de nem bírtam tovább. Manapság csak mosolyognak a nyugdíjasokon, és senki sem gondolja, hogy mi mindig tevékeny életet éltünk, nem bírjuk a tétlenséget. Ha megtorpanunk — meghalunk. Jól talpalják nálam a cipőket? Mondd meg az igazat! . — Jól — erősítette meg az igazgató. Javultak a szolgáltatások, mióta Oszipov ott dolgozik. — Ez is valami. — Az élet bonyolult — folytatta az igazgató. — Azt mondod, hogy a szűk látókörű ember! Én meg azt, hogy az emberek emlékezőtehetséMásodszori találkozások A törvényről, egy év után Feldmann József, az orosházi művelődési központ igazgatója: — Akkor, emlékszem, Pozsgay Imre kulturális miniszter országgyűlési expozéjából írtál az interjú elejére egy mondatot. „A nép művelődése nélkül a nemzet nem lép előre, nem fejlődhet tovább.” Egyszerűen képtelenség felületesen, csak úgy meghallgatni, tudomásul venni. Ez a mondat a köz- művelődési törvény lényege. Ügy kellene a zsebünkben hordani és naponta elolvasni, mint az aprópénzt. És olyan becsületben tartani, mint a legdrágább ékszert tartanánk. Irtózatosan, életbevágóan fontos: milliók művelődése nélkül semmire sem mehetünk. Nem tudom hányszor gondolnak erre azok, akiknek kell, hogy erre gondoljanak, mielőtt er- ről-arról határoznak. — Ennek ellenére azt tapasztalom, hogy sokkal többen értik már, mit jelent számukra, a közösség számára a közművelődés. Ami lényeges: a gazdasági vezetők elindultak már az úgynevezett „helyes szemlélet” felé. De nem mindenki még! Ez aztán elég nagy baj, minek szépíteni? Ha viszont — például — Orosházán az üveggyárhoz fordulunk, nem tudunk olyat kérni, amit ne teljesítenének. Ha csak nem azt kérnénk, hogy építsenek egy üvegpalotát, kultúrház- nak... Ott volt a nyári Darvas József-olvasótábor. Azt elérni, hogy többen legyenek ott egy teljes hétig, mint ahányan voltak, lehetetlennek t#nt. Ha a gazdasági vezető azt mondja: „első a termelés, nem nélkülözhetek senkit” — úgy néz ki a dolog, hogy neki van igaza. De hogy valóban „nem nélkülözhet” senkit, kétlem. Vagy elég baj, ha „nem nélkülözhet”. Jobb azonban, ha nem bonyolítjuk ezt tovább, mindenki érti, mire gondolok, miközben újra csak a kulturális minisztert idézném. ge jó. Nemrégiben elhatároztam, hogy ellenőrzőm az elsősöket, cigarettáznak-e az iskolában. És tudod, mit mondtak a hátam mögött, amikor az egyik zsebéből kihúztam a cigarettát? Policáj. A fiúcska mindössze hétéves. Egy régi ismerősöm unokája. — Mi a tanulság? — kérdezte Oszipov. — Ne menj el policájnak, te csirkefogó. — Az emberek mindenre emlékeznek — mondta az igazgató. — De lehet, úgy vélik, hogy nem azért mentél oda, mert oda küldtek, ez volt a feladatod, hanem magadtól mentél, aztán meggondoltad magad, és megértetted, hogy mit kell tenned. — Hát így van az, Szenya — nevetett Oszipov. ■— Jegyezd meg ezt jól! — Az emberek nem felejtenek: megjegyzik a jót is, a rosszat is. — A rosszra tovább emlékeznek — mondta az igazgató. (Folytatjuk) Az idei KPVDSZ kulturális napok Mezőkovácsházán tartott megyei megnyitóján a szovjet déli hadseregcsoport művész- együttese adott egész estét betöltő műsort. Ének-, zene- és táncszámaikkal nagy sikert arattak. Képünkön az együttes zenekarát és szólóénekesét mutatjuk be Fotó: Balkus Imre Felejthetetlen élmény dombiratosi könyvtár, és ez is közös erőből, melyet a szemlélet változásának tulajdonítok. Most a kaszaperi a gond, a tervek már elkészültek; a battonyai épül, megtörtént az alapkőletétel, és 1979. január elsején kaput nyit. Remélem, hiszek benne. Kitűnő könyvtár lesz, 500 négyzetméter alapterületen. Kétezernek épül. Aztán egyszer, remélem, ez a mi járási-nagyközségi könyvtárunk is megfelelő helyet kap. Vízmű, 8 tantermes iskola előzi meg. A legégetőbb szükség bont törvényt. — Eredményes év volt! Bővültek kapcsolataink. Változott a szemlélet. Éppen most telefonáltak az ÁFÉSZ- től, hogy átjönnek megbeszélni, mi legyen az őszi megyei könyvheteken. — Jó lenne már alaposabban elmondani a magunk véleményét: nemcsak arról van itt szó, hogy mennyivel lesznek okosabbak az emberek, úgy általában, hanem arról, hogy tudunk-e hatásosan közéletiségre nevelni? Van-e látható, kézzelfogható jele annak, hogy ma több embert érdekel, mi történik a lakóhelyén, az országban — mint tegnap. — Igen, a jó kapcsolatok, az összmunka. Az iskolákkal kitűnő nálunk. Pedig volt idő, hogy idegenkedtek a közös tevékenységtől, de mi tudtuk, hogy a pedagógusok nélkül nem lehet közel jutni az ifjúsághoz. Bázisfeladatunk is a gyerekekkel való foglalkozás! Más: jó intézkedésnek tartom, hogy a megyeiek szorgalmazták az iskolai közművelődési felelősi rendszert. Bevált! Balogh György, mezőkovácsházi könyvtárvezető: — Egy éve azt mondtam: szükség volt a közművelődési törvényre, már vártuk. Különös jelentőséget tulajdonítottam annak, hogy a törvény felhívta a figyelmet a közművelők nagyobb megbecsülésére, és itt az anyagiak mellett az erkölcsiekről is szó volt. Nos, a bérrendezés megtörtént, elégedettséget hozott. Jó, ha az ember érzi, a törvény íme, szépen, rendre megvalósul. Az erkölcsiekről is hasonlót mondhatok, a fenntartó szervek nem fukarkodnak az elismeréssel, ha érdemesnek tartanak rá bennünket. — Alakul a törzsgárda, az idén három, jövőre újra három könyvtárosunk ér el törzsgárdatagságra érdemesítő éveket. Volt, aki jutalomutazáson vett részt, két hónapja pedig könnyedén megszerveztünk egy háromnapos veszprémi tapasztalat- gyűjtést, a járási hivatal és a községi tanácsok anyagi összefogással segítették. Jártunk a veszprémi megyei könyvtárban, községi, járási könyvtárakban, művelődési házakban. — Az október óta eltelt egy esztendő történetéhez tartozik, hogy felépült a Kucsera Lajos, a medgyes- egyházi művelődési ház igazgatója: — Amikor kijött a törvény, nálunk már természetes volt az irányítás összehangoltsága, a rendelkezésre álló anyagi erőforrások célszerű és tervszerű felhasználása. Mi voltunk az első példák egyike, hogy miért jó ez, és hogyan kell csinálni? A törvény azonban sok másra felhívta még a figyelmünket, és egy év alatt sikerült a közművelés néhány új színterét felfedezni. Idáig azonban nem könnyen jutottunk el. Emlékszem, a törvény megjelenése után elhatároztuk, hogy még több — ahogy mondani szokás — „aktívát” nyerünk meg közös munkára. Abból kiindulva, hogy a közművelés egy- egy kis részterületén az is segíthet, akinek nincs mindenből kiemelkedő tudása. — Forrongás van a szakmán belül! Ezt a törvény is éleszti, fokozza. Mi például a község lakóival való állandó kapcsolat megteremtésén fáradozunk. Egyre többekkel, mindenkivel. Persze, tudom, ez valahol megvalósíthatatlan, de nem annyira az, hogy feladnánk az elgondolásunkat. A törvény felelősségre nevel, biztat. Szerintem ott kezdődik, ha nem egy kialakult, rendszeresen művelődő törzsgárdára építünk, hanem arra is, aki ott sétál a túloldalon, és még egyszer sem sikerült ide becsalogatni. Majd sikerül, hiszem ! Alapinformációkat akarunk terjeszteni a tudományokról, a művészetekről, a korszerű életmódról, mindenről, ami nélkül szimpla, szürke az élet. Az a véleményem, hogy ha valaki az életet akarja magyarázni, be kell épülnie abba. — Végül a legfontosabb: mindig legyen a művelődési házban valami, ha valaki bejön, ne zárt ajtókat találjon. Ez is törvény, a mi törvényünk. Nem könnyű elérni, de egyszer csak meglesz. Mondjam „nyitott házas” közművelődésnek? Annak is mondhatom. Még nem tudjuk pontosan, mitől lesz így, de az ajtókat, nem is képletesen, kitártuk. Mindenkinek. Sass Ervin Közművelődésről szóló cikkeket olvasgattam a napokban. Régieket, újakat. Köztük azt is, amit egy évvel ezelőtt, 1976. október 22-én közöltünk. Három népművelő szólt abban az akkor új közművelődési törvényről: Feld- mann József, Balogh György és Kucsera Lajos. Újra október van, egy év telt el közben. Hogy mi történt azóta, hogy történt-e valami lényeges, a legjobb tanúk erre ők, hárman. El is mondták.
