Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-16 / 244. szám
1977. október 16., vasárnap o Minőségellenőrzés a síküveggyárban Az Orosházi Síküveggyárban éjjel-nappal folyamatosan húzzák az üvegtáblákat, ezért rendkívül fontos az állandó minőségellenőrzés. A táblák vastagságát mikrométerrel ellenőrzik Fotó: Lónyai László Ha háztáji, akkor ez Méhkerék Kollégám e lap hasábjain a háztáji gazdálkodást haszonnövényhez, a virágzását akadályozó tényezőket pedig a szárán felnövő konkolyhoz hasonlította. A hasonlat jó, de — engedelmével, vagy anélkül — most megfordítom a képet. Lehet a háztáji is gyomnövény, amely a mindenképpen elsődleges közös gazdaságot pangásra, satnyulásra ítélheti Így volt ez sokáig Méhkeréken. A részleteket Orosz Mihálytól, a község termelőszövetkezetének fiatal, energikus elnökétől tudom meg. Sok milliós hiánnyal vonta meg a Nicolae Balcescu közös gazdaság a mérleget évről évre. Amikor a háztáji kertekben nem volt munkacsúcs, még csak-csak akadt a közös számára is munkaerő. De ha eljött a fóliázás ideje, a téeszben megállt minden. Megállt persze a szövetkezet is, sőt egyre hátrább lépett. Nem tudtak gépesíteni, képtelenek voltak felépíteni egy- egy kisebb, már évek óta szükséges üzemi épületet. Már ott tartottak, hogy takarmányuk sem akadt, amit az állatoknak adtak volna. Mit tettek hát? Horribile dictu — még kimondani is szörnyű — a tagoktól kért szénát kölcsön a szövetkezet, a következő évi közös eredmény terhére. Tennivalók Csaknem természetes ezek után, hogy a szövetkezetnek jelentős foglalkoztatási gondjai voltak. A vezetők köny- nyű szívvel dolgoztattak olyan munkán, teszem azt négy embert, ahol kettő is bőven elég lett volna. Nem számított a hatékonyság, és nem számított az sem, ki mennyit keresett, hiszen a háztáji úgyis bőven megtermelte a kenyérre valót. Kuriózum számba megy, de jellemző: az idén januárban a vezetők és az adminisztratív dolgozók mentek ki a földekre, leszedni a kendert, mert nem akadt rá vállalkozó. A tavaszi legfőbb tennivalót a hollófekete hajú, villámló szemű elnök így ösz- szegezi: — Vissza kellett szereznünk a téesz tekintélyét. Rá kellett vezetni a tagságot és a község lakosságát, hogy ha a szövetkezettel baj van, akkor hosszú távon nem megy a háztáji sem, például, mert mi szerezzük be és adjuk tovább a takarmányt, mi értékesítjük a zöldséget. Röviden: a szövetkezet az alapja a háztájinak is. Erélyes eszközökhöz folyamodtak. Az alapszabállyal összhangban, 65 tag ellen április—májusban fegyelmi eljárás indult, mert évek óta sorozatosan nem teljesítették a közösben ledolgozandó munkanapok jelentős részét. A 65-ből 27 nem tudta megindokolni a gyakori hiányzásokat, őket — a jogszabályok meghatározta úton-módon — kizárták, a többiek szigorú megrovást kaptak. A 27-ből néhányan fellebbeztek, közülük egy óvásnak helyt adtak, két tagnak pedig lehetőséget adtak a hiányzó munkanapok pótlására 1977 végéig. Vélemények Felkerestük a gépüzemet. Kidőlt-bedőlt műhelyek — de mellettük már épül az új. A szín mellett zúg a betonkeverő —, ide új terményszárítót építenek. Az elnök egy munkáshoz fordul: — Sanyi bácsi, kijavították már a hibát? — Megtudom, hogy egy pótkocsi világításáról van szó, az hibásodott meg. Rúzsa János géplakatos egyike azoknak, akiknek sok-sok hiányzott a kötelező munkanapokból. — Télen dolgoztam volna — magyarázza —, de nem volt munka. Amikorra került, akkor már a háztáji nem engedte. De elnézéssel voltak irányomban, figyelembe vették az iskolát is, amit közben végeztem. — Mi a véleménye a szigorú intézkedésekről? — Fegyelem nélkül nem megy semmi, egy kis szigor kell. Ha az nincs, a munka nem halad, vagy csak rosz- szul megy. Mindez véleményem szerint javulást idézett elő. Például: ilyen gyorsan és ilyen jó minőségben még soha nem takarítottuk be a kendert, mint mostanában, és elsőnek a sarka- di gyárhoz tartozó területen ... — teszi hozzá némi büszkeséggel hangjában. Kondoros János kőműves így beszélt: — Én ebbe beleestem — ismeri el a fegyelmit —, pedig az elnökkel szomszédságban lakom, mégsem volt elnézéssel. Szigorú intézkedés ez, de nem volt felzúdulás. Aki hibásnak érezte magát elhallgatott. Lassan elérem a kötelező 150 napomat; december végéig haladékot kaptam. De nem állok meg 150-nél, dolgozok tovább. Ezt — mutat a készülő szárító felé — be kell itt fejezni, s aztán hozzáfogunk a dohánypajták átalakításához ... Kölcsönösség Ami igaz, az igaz: a gyökeres fordulatot a tagság is várta már. ök is érezték, hogy minden’téren: a munkafegyelemben, a termelésben, a gépesítésben egyaránt előre kell lépni, s ez gyökeresen új feladatokat jelent nemcsak a tagságnak, hanem — még inkább — a vezetői, középvezetői gárdának is. Ügy, ahogy Orosz Mihály mondotta, nem panaszként, hanem szinte mellékesen: — Az első három hónapban reggel háromtól este hétig talpon voltam mindennap. De hiába: a munkát szervezni, irányítani és ellenőrizni is kell... A téesz előbbre lépésének néhány vonását fentebb már jeleztük. Ez még csak a kezdet — a többit maga teremti meg, termeli ki majd az élet. Méhkeréken is tudják, hogy ekkora hullámvölgy után a kapaszkodóra jutni — ehhez évek kellenek. Náluk sem csak elhatározás kérdése a háztáji támogatása, hanem szükségszerű is. Ám az egyoldalú támogatás, az arányok tartós megromlása torzuláshoz vezetett. Innen léptek tovább a mához, amikor — természetesen — támogatják a háztájit, de csak arányosan, s a közössel kölcsönösen. Mert — mint jeleztük — továbbra is megteszi a háztájiért a szövetkezet azt, amit megtehet. ♦ De más is történik. Több éve vajúdott a szárító építése — ma már folyik. Épül a gépműhely — évekig szebbet, nagyobbat akartak, mint kellett volna, s hát hozzá se fogtak. Soha nem folyt karbantartás az épületeken —, most itt is, ott is tataroznak. Kevés a juhférő- hely? Itt vannak a dohánypajták — mondták —, át kell őket alakítani!... Kell-e mondani, hogy nem veszít majd ezzel a háztáji sem? Varga János A Moldavai Agráripari Kombináttól a BAGE-ig Állami Gazdaság, termelőszövetkezet, termelőszövetkezeti közös vállalkozás, közös vállalat, állami ipari üzem, önálló szövetkezeti vállalat s mindez közös termelést folytat. Ezt hallani ma még mindig furcsa, annak ellenére is, hogy megyénkben immár egy éve működik a Békéscsaba és Környéke Agráripari Egyesülés. Működésének megalapozásához túl sok hazai tapasztalatra nem támaszkodhatott, hiszen az első hasonló jellegű kezdeményezés a Hajdúsági Agráripari Egyesülés is még csak a gyerekcipőjét tapossa, másrészről a HAGE-ban sem vonultatták fel a tulajdonformák ilyen változatos formáit, széles skáláját. Nem jelenti természetesen ez azt, hogy a BAGE úttörőszerepébe úgy került, hogy nem támaszkodhatott semmiféle gyakorlatból levont következtetésekre, általánosítható megállapításokra, tapasztalatokra. Nézzük először az elméletet. A klasszikusok szerint: Marx, Engels és Lenin tudományosan indokolták meg annak szükségszerűségét, hogy a szocializmus feltételei között a mezőgazdaság és az ipar közeledik egymáshoz. Megindokolták továbbá az állami és szövetkezeti szektor együvé fejlődésének törvényszerűségeit is. Történetileg nézve az ipar és a mezőgazdaság közötti szakadás egyébként sem volt mindig meg. A kiteljesedett kapitalizmus szakaszában fejlődtek gyorsabban az iparban a termelőerők a mező- gazdasághoz képest, a jól ismert okok miatt. Éppen ezért tartották átmeneti jelenségnek a mezőgazdaságnak az ipartól való elmaradását a tudományos kommunizmus megalapítói. Megállapították azt is, hogy a magántulajdon társadalmi tulajdonnal való felváltása után nyílik meg a lehetőség a mezőgazdaság és az ipar tervszerű közelítésére, majd egységes, komplex gazdasággá való szerves egyesítésre. Ezek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után megindult és a mezőgazdaság szocialista átszervezése eredményeként felerősödött fontos folyamatok teremtik meg — különösen- a fejlett szocializmus szakaszában — a gazdasági alapot a mező- gazdasági termelési, társadalmi folyamatok valameny- nyi oldalának harmonikus összekötéséhez és fejlesztéséhez, ami egyben feltétele a város és a falu közötti különbségek leküzdésének is. n fejlődés magasabb szintjén A marxizmus klasszikusai áltail megállapított elméleti tételek gyakorlati bizonyításának, kipróbálásának feltételei kerek 60 esztendővel ezelőtt teremtődtek meg a Szovjetunióban. Már a szovjet hatalom első éveiben létrejöttek azok a feltételek, amelyek a szocialista agráripari együttműködés legegyszerűbb formáinak kialakulását segítették. Ezek elsősorban az államosított élelmiszeripari vállalatok és a volt nagybirtok alapjain épülnek fel. Malmok, cukor, szesz, vaj és egyéb üzemek, valamint halgazdaságok, öntözőrendszerek, erdők tartoztak ezekhez a gazdaságokhoz. Igaz, ezek az agráripari termelési egységek a kezdetben sok tekintetben primitívek voltak, mégis a mai agráripari egyesülésnek és kombinátok csíráinak kell tekintenünk őket, amelyeknek termelési színvonalú már ekkor magasabb volt, mint a velük egy időben létrejött kollektív gazdaságoké. A húszas évek végén, a harmincas évek elején már több tudományos tervezet készült az agráripari kombinátok kialakítására a Szovjetunióban. Ezekről a tervezők feltételezték, hogy olyan nagyméretű gazdaságok lesznek, amelyek egyesítik a mezőgazdasági termékek előállítását és feldolgozását a későbbiekben pedig a kolhoz, szovhoz és az ipari termelés szerves egyesítéésnek fő formáivá alakulnak. 1930-ra a Szovjetunióban már körülbelül 300 agráripari kombinátot hoztak létre. Még közelebbről: fejlődésének utolsó szakaszában az agráripari kombinátnak olyan vállalattá kellett volna kifejlődnie, amelyben a társadalmi tulajdonban levő mezőgazdasági termelés és a szocialista ipar egységes gazdasági mérleggel, közös termelési tervvel, folyamatos termeléssel és a befektetett munka mennyisége, minősége szerinti elosztással működő egységes gazdasági szervezetet képez. Sajnos, e fejlesztési tervek realizálásához akkoriban a Szovjetunió még nem rendelkezett megfelelő anyagi-műszaki bárzissal. így a forradalom után létrejött kombinátok csak 1932-ig álltak fenn és az agráripari kooperáció folyamata csak akkor vehetett újra nagyobb lendületet, amikor a Szovjetunió az 1960-as évek elejére elérte a szocializmus érett szakaszát. K moldavai példa Az újabb fellendüléshez időközben nemcsak az anyagi-műszaki bázis erősödött meg, hanem segítséget adtak azok az elemzések is, amelyek az 1932-ig eltelt időszak gyakorlati eredményeit összegezték. Legtöbb, jól hasznosítható tapasztalatra a Moldavai SZSZK-ban tettek szert a szakemberek. Moldáviában ilyen kombinátok már az első szakaszban is az elsők között jöttek létre. A Dnyeszter menti területen gazdálkodó agráripari kombinát például gyümölcs- és zöldségtermeslésre, illetve konzervgyártásra készült szakosodni. Az 1960-as években kezdődött új szakaszban a mai napokig is és ezután is Moldáviában a mezőgazdaság és a2 ipari termelés egyesítése főként három területen megy végbe. Egyrészt az állami vállalatok — tehát a szovho- zok és feldolgozóipari üzemek — egyesítése vonalán, másrészt a kolhozszektorban mezőgazdasági, illetve ipari szövetkezetek egyesülésével, végül vegyes gazdasági együttműködés irányában, amikor az egyesülés úgy megy végbe, hogy tökéletesítik az ipari vállalatok, szov- hozok és kolhozok közötti termelési, közgazdasági kapcsolatokat, a gazdasági egységek önállóságának teljes megőrzése mellett. Ezek közül az utóbbi forma az, amelynek tanulmányozásával a BAGE is mind pontosabban körvonalazhatja saját törekvéseit. % A moldavai tapasztalatok gyakorlati felhasználhatóságuk mellett képet adnak arról is, amiről eleddig jószerivel csak a tankönyvekből nyerhettünk fogalmat. Arról van szó tudniillik, hogy a két tulajdonforma kölcsönös egymásba hatolása a termelőszövetkezetek és az állami vállalatok együttes erőfeszítése egy közös célért, már az össznépi tulajdon irányába az osztály- és társadalmi különbségek meghaladása felé mutat és a kommunista társadalomhoz való átmenet egyik fő alapját képezi. Kőváry E. Péter *1. I. Bogyul: A szovjet falu társadalmi-gazdasági viszonyai című könyve alapján. WWMMMMWWWWWMWWMWVWWWMiMMWWWWmWIWWMWW A nagyüzemi munka ma már elavulttá tette a hagyományos szabóollót. A Gyomai Háziipari Szövetkezetben a kötött kelmét egyszerre mintegy 50 rétegben vágja el a szalagfűrészhez hasonló szabászgép Fotó: Lónyai László
