Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-16 / 244. szám
1977. október 16., vasárnap Sok gond — sok öröm Egyévesek a békéscsabai hármas ikrek Tóth Györgyné négy gyermekével Fotó: Martin Gábor A pásztorember és a tíz gyermeke Ötvenéves házasságkötés évfordulójának megélése, megünneplése nagy dolog. Am tiz gyermek felnevelése ez idő alatt nagyobb érdem, különösen úgy, ahogyan erről a 73 éves apa beszél: „Mindegyiknek van szép lakása, megvan ezeknek már mindenük. Ügy látszik, a mi szegénységünkből mégis vittek magukkal valamit. Ha mást nem, a becsületességet, a helytállást.” Tóth Györgyék új Lencsési úti lakótelepi lakására a hármas szám jellemző: három szoba, a konyhában három etetőszék, a kisszobában három apró gyermekágy, a polcokon három sorakozik mindegyik játékból. A házaspár kislányai, Évike, Mariann és Andrea október 5-én töltötték be első életévüket. Az ikrek egészségesek, jó étvágyukat testsúlyuk is bizonyítja: 13, 12 és 10 kilogrammosak. Az anyuka — miközben átöltözteti a csöppségeket — elmeséli, hogyan zajlott le a születésnapi ünnepség. A kislányoknál óriási sikert aratott életük első tortája, amit nagy élvezettel és még nagyobb maszatolások közepette fogyasztottak el. Miközben a kicsikkel barátkozunk, előkerül Gyurika, a hároméves „nagyfiú” is. A szülők nagyon vigyáznak arra, hogy egyforma szeretettel bánjanak mindegyik gyerekkel. Az igazsáÜgyintézők vállalásai A Békés megyei Illetékhivatal 19 dolgozója a múlt év novemberében a szocialista cím elnyerésére munkabrigádot alakított. A kollektíva Békéscsaba felszabadulásának emlékére az „Október 6.” nevet vette fel. Az eltelt egy év munkáját értékelve megállapították, hogy nagyon sokat tettek azért, hogy a kitüntető címet elnyerjék. Erejüket elsősorban a munka hatékonyságának javítására fordították, s célul tűzték a bürokrácia, a körülményes ügyintézés megszüntetését. Sok ezer állampolgár ügyeinek intézését napi kilenc és fél órában látják el. A területükhöz tartozó községekben, városokban fogadónapokat tartanak. A munkabrigád ebben az évben átrendezte a hivatal 330 ezer darabból álló ügyiratállományát. Ennek több mint egyharmadát — kimutatásba foglalva — megőrzésre átadta a Békés megyei Levéltárnak. E vállalás teljesítésekor a kollektíva 139 napnak megfelelő társadalmi munkát végzett. Ezenkívül részt vesznek a közép- és felsőfokú szakmai-politikai oktatásokban is. A jó kollektív szellem ápolása céljából különböző ünnepségeket, ösz- szejöveteleket tartanak. gos 'bánásmódra különösen szükség van hiszen a kislányok most élik „féltékenysé- gi” korszakukat. Ha a nagymama karjára veszi Andreát, Mariann sírni kezd és Évike is kapaszkodik fölfelé. Nehéz egyszerre figyelni mind a négy gyerek világot felfedező tevékenységét, ami időnként a szekrény kirámo- lásában jut kifejezésre. A picik barátságosak, Évike már mosolyogva nyújtja pár- nás kezecskéit. Andi a fényképezőgépet bővöli, majd határozott mozdulattal feléindul — természetesen négykézláb. * Ízlésesen berendezett, tiszta, világos lakás ez — olyan, mint a lakótelep többi új lakása. Mégis több valamivel. Nem csupán szépen elhelyezett bútorok és lakberendezési tárgyak halmaza: az állandó gyermekzsivaj igazi otthonná varázsolja. Sok gond és sok öröm lakozik e házban. A szabadkígyósi tanácsháza nagytermét gondos kezek öltöztették díszbe. Mindenütt virág, még a széles piros szőnyegen is, melyen Tóth László és felesége, Papp Irma meghatottan lépeget, hogy odabent tíz gyermekük és azok leszármazottai előtt fogadalmat tegyenek az ötven esztendővel ezelőtt megkötött házasságuk tovább folytatására. A nagy tisztesség láttán sírással küszködnek. Az ő tiszteletükre sorakoztak fel a vörös nyakkendős úttörők is. Az édesapát, az édesanyát gyermekeik karonfogva kísérik az anyakönyvvezető előtti kényelmes fotelekhez. És megkezdődik a felejthetetlen szertartás ... „Szeretlek kedvesem, szeretlek Tégedet, Mint ahogy embert csak szeretni lehet...” idézi Petőfi egyik versét az anyakönyvvezetőnő. A teremben levők szeme azonban akkor lesz tele könnyekkel, amikor a fogadalomtétel kezdetét veszi. A két idős ember remegő keze ötven esztendő után ismét ünnepélyesen kulcsolódik egybe. Ezeket a perceket azonban nem lehet összehasonlítani az 1927. szeptember 24-én történtekkel. Akkor csak ők, ketten fogták egymás kezét. Most úgy érezték — méghozzá joggal —, hogy tíz gyermekük keze is ott van összekulcsolt ujjai- kon. Hangjuk el-elcsuklik, de meggyőződéssel mondják a fogadalom szövegét is újra: igen. * * * A tanácsházi események hatása alól csak az aranylakodalom színhelyén oldódik fel a nagy család. Az udvaron, a sátorban boldog emberek ölelgetik egymást. Valamennyi közül is a legboldogabb a Tóth házaspár. Nem azért, mert őket ünnepük. Számukra gyermekeik jelenléte okozza az igazi boldogságot. János és Imre fiuk mondta: „Házasság már tíz volt a családban, de közülünk valaki mindig hiányzott... Most valamennyien itt vagyunk ... Most a mi drága szüléinkről van szó. És ez minden más családi összejövetelnél fontosabb...” * * * Kicsit ünneprontónak érzem magam. Hiszeh néhány perccel ezelőtt még szeretteik ölelgették őket az udvaron, miközben most én arra kérem őket, hogy a múltra emlékezzenek. Szavaik nyomán elém tárul az egykori cselédsors, a nagybirtokon annak idején pásztorkodó emberek életének összes nyomorúsága. Magam előtt látom a néhány négyzetméternyi vizes, dohos cselédlakást, ahol egy ágyban három-négy gyermekét fektette le esténként Tóth Lászlóné. Hogy miért volt így? Hallgassuk Tóth bácsi szavait: „ ... Tudja, a pásztorember nagyon olcsó munkaerő volt a grófoknál, a nagybirtokosoknál. Évente a 14 mázsa búza, meg a 40 pengő egy ekkora családnál csak arra volt jó, hogy éhen ne pusztuljon. Meg aztán akkor nem számított, hogy kinek mennyi gyereke van. Az egygyermekes cseléd is anynyi bért kapott, mint akinek tíz volt. Hol volt akkor a családi pótlék, meg az a soksok segítség, amit most az állam ad ... Javasolták nekünk abban az időben sokan, hogy adjuk lelencbe a gyerekeket. Ilyenkor majd a szívünk szakadt meg. Mondtuk is az asszonyommal: inkább egyik nap kenyeret, másik nap vizet adunk nekik, meg magunknak, de felneveljük őket becsülettel. Hát így történt... De tudja, nem tagadom, ez mégis inkább a feleségem érdeme...” * * * Végéhez közeledik a lakodalmi vacsora. A tyúkhúslevest birkapörkölt követi, majd asztalra kerül a sült csirkehús. A zenekar a legszebb magyarnótákat szedi csokorba. S a hosszú asztalok mellett ülők az ötvenéves házasságát ünneplő Tóth bácsival és feleségével akarnak koccintani. Így kerülök én is Irma néni mellé, akinek volt ereje felnevelni, szárnyára bocsátani tíz gyermekét. Két fáradt szemében az öröm, a boldogság csillan meg. „Látja, mindenki eljött, aki nekünk fontos... A tíz gyerekem, a menyeim, ave- jeim, a tizenhat unokám, a három dédunokám, még a pólyás is. Itt vannak a nászok, a nászasszonyok, a sógorok, a sógornők, meg a legkedvesebb ismerősök is ... Nézze meg őket... hát nem drágák ezek a mi gyerekeink? De, ami számunkra a legfontosabb, hogy tisztességes, dolgozni szerető emberek. Igaz, nem lettek nagy emberek, de mindegyik megállja a helyét az életben, a munkahelyén és szépen élnek családjukkal... Valamelyik fiú szakítja meg édesanyja vallomását, aki csak azért lépett szülei mellé, hogy össze-vis?za csókolja őket. És mintha szerepet cseréltek volna, Tóth bácsi szólal meg: „Erzsébet és Irma lányunk gyári munkások, László katonatiszt volt, nemrégen nyugdíjba ment, Sándor és István üzemrendész, János és Imre gépkocsivezető, Gyuri kovács, Mihály építőmun- kás. Mindegyiknek van szép lakása. Megvan ezeknek már mindenük. Ügy látszik, a mi szegénységünkből mégis vittek magukkal valamit. Ha mást nem, a becsületességet, a helytállást...” * * » _A nagy ünnepség, az aranylakodalom véget ér. A nagy család ismét teszi á maga dolgát. Ügy, ahogyan azt az édesapától, az édesanyától annak idején látták, tanulták. A 71 éves Tóth néni mindennap felkészül kis konyhájában ... Mert hátha jön valamelyik lánya, fia, unokája, dédunokája és az nagy fájdalmat okozna neki, ha nem tudná őket valamivel megkínálni... Balkus Imre JEGYZET Háromszög Ki ne ismerné a kiváló minőségű áruk megkülönböztető jelét, a fekete-arany háromszöget. Tíz év alatt ugyanis a Kiváló Áruk Fóruma az áruminőségben fogalommá vált. A megbízhatóság, a tartósság, a korszerűség, a szép kivitel szimbóluma lett. Nem véletlen, hogy a Gazdasági Bizottság még 1967-ben, a Miniszter- tanács pedig 1974-ben határozatot hozott a KÁF létrehozására, illetve továbbfejlesztésére. A Piackutató Intézet, a KERM1 az Iparművészeti Tanáccsal együttműködve évente sok terméket vizsgál meg és tart érdemesnek a megkülönböztető cím viselésére. Amikor a bűvös háromszögről beszélünk, nem feledkezhetünk meg gazdasági szerepéről. A termékek minőségének egységes megkülönböztető jelölése hatékonyabban, az eddiginél szélesebb körben növeli a jó minőségű áruk versenyét. Javítja a gyártmányok export- képességét, ösztönzi a gyártókat és a forgalmazókat a lakossági igények minél jobb kielégítésére. Az állandó ellenőrzés pedig az elért min- nőség megtartására, fejlesztésére ösztönöz. Ugyanakkor lehetőség nyílik arra, hogy ezeket a termékeket reprezentatív körülmények között kiállítsák, a sajtóban, rádióban, tévében reklámozzák, ami feltétlenül kihat a termelés mennyiségére is. Az üzleteket járva egyre több KAF jelű áruval találkozhatunk. Megyénk üzemei közül a szikvíz- és szeszipari vállalat, a Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezet jár elöl jó példával. Az Extra üdítő italok, a csillárok, lámpák majdnem mindegyike viseli a kiváló minőséget jelző háromszöget. De még ennél is örvendetesebb, hogy sok ember kifejezetten ilyen portékát keres, megbízva gyártókban. Néhány iparágban szinte minden vállalat beadja pályázatát. Különösen a vegyipar, a háztartási műanyagipar, a textil-, a bútor-, az élelmiszeripar tesz ki magáért. Ez meg is látszik a fogyasztási cikkek minőségén. A különféle olaj- és zománcfestékek, lakkok; a háztartásban használatos műanyag eszközök; kötöttáruk, szövetek, egyes bútorcsaládok már elképzelhetetlenek ilyen háromszög nélkül. Nem beszélve az élelmiszerek sokaságáról. Ennek ellenére nem lehetünk elégedettek. Sajnos még mindig dívik az a szemlélet: ha nem indítom a terméket a KÁF-pályázaton, abból nem lehet baj. Nem járnak úgy esetleg, mint az idén a Csemege Édesipari Gyár mogyorós tejcsokoládéja, amely csomós, érdes volt, éppen ezért három év után megvonták tőle a KÁF jelet. Sok vállalat, gyár helytelenül azt tartja: semmiféle érdeke nem fűződik ahhoz, hogy termékeit alávesse a szigorú vizsgálatoknak, amelyekért még ráadásul fizetniük is kell. Persze ebben ludasak a kereskedők is, hiszen gyakran átveszik a gyenge minőségű terméket, minden különösebb szankciók alkalmazása nélkül. Így nem lehet csodálkozni azon, hogy az iparvállalatok némelyike elégedett gyártmányainak minőségével. Az sem megnyugtató, hogy aggasztóan kevés a kiváló minősítést kapott hosszabb ideig hordható ruházati áru. Szinte alig találkozhatunk a boltokban KÁF jeles tartós fogyasztási cikkekkel. Pedig senki előtt sem kétséges, hogy mennyire megnyugtatóbb, bizalomkeltőbb rádiót, tévét, magnót, hősugárzót, kávéfőzőt vásárolni, ha tudjuk: ez a termék díjat nyert a Kiváló Áruk Fórumán. És ezzel tisztában vannak az érintett iparágak, vállalatok vezetői is. Akkor meg miért nem cselekednek? G. K. Apró bosszúságok Maradék Ha elkészül egy létesítmény, az építők azt átadják a megrendelőnek, megkapják érte a fizetségüket és odébbállnak. Így történt ez Békéscsabán, az Élővízcsatorna Bánszki utcai hídja építésének a befejezése után is. A Hídépítő Vállalat a .hidat átadta a KPM Békéscsabai Közúti Igazgatóságának, rendezte a pénzügyi dolgokat, aztán az emberek, gépek szépen elvonultak. Maguk mögött hagytak egy széles hidat, amelyen át a legnehezebb gépjárművekkel is nyugodtan lehet közlekedni. Ez eddig dicséretes dolog. Ám nemcsak híd maradt a hídépítők után, hanem néhány tonnányi vasbetonelem is, amit annak idején nyilván azért raktak a bokrok tövébe, mert az volt a legalkalmasabb hely a tárolásra. De található a közelben kábel, drótkötél is. És van egy rozoga fabódé, amelyet méretei után ítélve, nem szerszámkamrának vagy irodának, hanem illemhelynek használtak. Nem valószínű, hogy mindezt a híddal együtt átvette volna a megrendelő, öt csak a híd érdekelte. A maradék minden bizonnyal továbbra is a Hídépítő Vállalat tulajdona. Ám lehet, hogy az elszállítása többe kerülne, mint amennyit ér az egész — hogy vinné el az ördög! — De az ördög — még ha nem is alszik — a legkevésbé sem strapálja magát ilyen esetekben. Sőt! Talán még ő biztatja az embereket, hogy egy-egy létesítmény átadása után hagyják csak ott azt, ami nekik már nem kell. Hadd gyötörje a méreg a környék lakóit. „Gyermekkészruha” Egy hirdetésben olvasom: női, férfi-, gyermekkészruha — női, férfi-, gyermekcipő. Felvetődik bennem a kérdés: miért gyermekkészruha és miért nem csak gyermekruha? így okoskodom: ha egy gyermekruha nem kész, akkor nyilván az még nem ruha, csak lesz, ha majd elkészül. De ha kész, akkor az egyszerűen gyermekruha. Mint ahogy a kész cipő sem női, férfi-, gyermekkészcipö. —or Nátor János Seres Sándor
