Békés Megyei Népújság, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-11 / 214. szám
1977. szeptember 11., vasárnap * KULTURÁLIS MELLÉKLET Együtt írunk történelmet Szabó Pállal Bertalan Ágnes: Szabó Pál szivárványai Kezemben forgatván Bertalan Ágnes biográfiának beillő munkáját, óhatatlanul Móricz. Virág jut eszembe, aki felkereste azokat a helyeket, ahol egykor apja, a nagy író, megfordult. Fel a tiszaháti karádi rév szomszédságában a Bogár-féle híres halásztanyát, a tapicsfa- lú kunyhót is, mert Móricz Zsigmond sokszor időzött itt, majd beírta élményeit regényeibe, novelláiba. Az írók sok-sok generációval élik túl műveikben saját korukat, de személyesen is folytonosak a koporsó zárta után is, ha író-yénájú lányuk beszélhet kis és nagy történéseikről, mint Móricz Virág és Szabó Ágnes. Hiába, szép szavú Czine Mihályunk sem ugyanazt mondja az ugrai krónikásról, mint az édes lány, Ágnes, akiből még az apa szól, aki által még személye-, sen él közöttünk Szabó Pál, segít a megszakítatlan történelem megszakadt írásának folytatásában. S milyen szép a mi nyelvünk. A nő tollán képes megmutatni az érzelmet, a gyermekét a szülő iránt, úgy hogy feledteti a sejtést, mintha már-már érezni sem tudnánk ezt. Az átlagolvasó Szabó Pál-i ízeket idéző sorokat, a történelem iránt érdeklődő, a megöttünk’ levő fél évszázad nagy eseményeinek összefüggéseit, a kutató- és írógárda pedig töménytelen adalékot lel Bertalan Ágnes írásában, kulcsot is egyben Biharország XX. századi nagy írója képeinek, történeteinek jobb megértéséhez. Biharország — az egykori Békés megye tőszomszédja, ma részben része — nevezetes hely. István és László király személyesen megfordult itt az Árpád-kori nagyok közül — az ország akkor egyik legbiztonságosabb helyén; végigjárták Hunyadi János, Mészáros Lőrinc, Bocskai István, Thököly Imre hadai. Síkságain terül el, Nagyfalu körül a Toldiak birtoka. Váradon készült Károlyi Gáspár fordításában az első teljes szövegű magyar nyelvű biblia. Itt élt vagy innen indult Kölcsey, Arany, Ady, Dutka, Sinka, Fényes Elek, Irinyi János az író, a tudós. Mindez beíródott a történelmet tisztelő Szabó Pál műveibe, az 1962-ben megjelent az „Ahogy lehet”- be, a darabba maradt „Hon- foglalás”-ba, a „Most és mindörökké”-be és a többibe. Beíródott a nagy táj és különösen Biharugra népének százados küzdelme. „Még a szerb felkelésbe, a Péró-féle lázadásba is jutott csak az én falumból, Ugróról, negyven paraszt. 1919- ben aránytalanul több volt innen a vöröskatona, mint máshunnan” — írja. Móricz Szatmárt, Illyés Ozorát, Veres a Gyepsort, Tamási a Székelyföldet emelte magasba, Szabó Pálnak még benn- sőbb ügye a szülőföld, nemcsak énekében, hanem napi gondjában, örömében, amely- lyel együtt él, együtt, hosz- szabb időn át a falun, mint talán Veres Péteren kívül — bárki más az olvasottak közül. A Szapora Bálintok 1941 táján is kehet fújó gebéit nem sokan látták olyan hitelesen. S a „Szülőföldem, Biharország” történeti múltja egy ívben hajlik át nála a mi jelenünkbe, amikor a Szabadság Termelőszövetkezet nagy tábláján püfögő traktorról ír („Csendélet a gépállomáson” 1953). A kőműves-parasztból hat elemivel lett író egyik első írása itt, Békés megyében jelent meg (Körösvidék 1927. február 18.), hogy aztán elénk fesse a Tiszántúl áradó, színes világát. Ebbe a világba, mint egy labirintusba. kalauzol el minket Bertalan Ágnes, de nemcsak ebbe, hanem abba a másik dimenzióba is, ahol az írói képesség, az alkotó- készség honol, s itt láttat a művészet eszközeivel. — Kövessük nyomon egy kicsinykét! Mint tudjuk, Szabó Pál első regényét a negyvenhez közeli fejjel írta. De — olvassuk B. Ágnesnál — „nem kellett készülődnie az íráshoz, mintha a harmincnyolc éve alatt csak készülődött volna.” Asztalos István, aki közelségében élt Buda félszabadulása napjaiban, mondta is: neki -mennyire nehezen megy az írás, „Pali rettenetesen gyorsan ír”. „Apámtól szinte kiszakadtak a szavak, olyan iramban, ahogy csak képes az ember agya, szíve dolgozni. Egy-egy írás új kiadása előtt — főleg élete utolsó éveiben — csiszolgatást végzett, pl. a „Békalencsé”-ből kiirtotta az itt-ott még használt ,fog’- ot, mert a fog-gal képzett jövő időt ennek utána egyik írásában sem használta. Figurái — Góz Jóska, Juhos Marika, Jámbor Lajos, Páskujné és a többiek — a művészi alkotás eredményei, Marina Kulakova Artek Artek — kérded — milyen? — Elmondani nem lehet,. de képzeljed csak el: barátság meg mosoly meg dal szorozva a fényes nappal! Ólja Kudravceva Három tenger Artekben van három tenger — Fekete és Vörös tenger A Vörös tenger úttörőnyakkendők tenger-vöröse. A harmadik — Barátság tengere: a legfontosabb, a legfényesebb. Fordította: Barta Kálmán ő álmodta össze őket a valóságból és szükségből. ......ebből a faluból — Ugróból — erről a tájról rajzoltam meg regényeim és filmjeim alakjait” — mondja Szabó Pál, majd most lánya, Ágnes megmutatja a figurák hétköznapi életét, a milliót, amelyben mozogtak. Nagyon beszédes Bertalan Ágnes művészetének az a néhány sora, amellyel jelzi a valóság regénybe emelésének értékét: „Legidősebb nénje, Ágnes néni, nyolcvanöt éves. Azt mondja egyik nyári délutánon (1971) az Apám önéletírásáról beszélve: „Sok igaz van benne, igaz is az, de nem úgy volt’.” Persze azért író az író, hogy a valóság megtörjön művészprizmáján. Mint a gyümölcsérlelő augusztusi nap tiszta ragyogása esik Szabó Pál tekintete a hét- köznapiságra s ebből emeli fel a neki tetsző színt és fényt, majd beénekelve lapjaira, már a lényeg sűrűsödik ünnepi köntösbe. S ha semmi mást nem végez Bertalan Ágnes, mint hogy elvisz bennünket Geszt fele az ugrai Fertányra, Atyás közvetlen szomszédságába, hogy megmutassa környezettanulmányával a „Talpalatnyi föld” színhelyét — az író öt holdnyi tagosított „birtok”-át, rajta a sipkáját földre huppantó Demetert meg a „firnájszos” Tárnok sógort, azaz a tájat és az embert, máris a jobban értő utókor hálájára tarthatna számot. De sokkalta több van a műben. Benne van az író köznapi dolgaiból önvallomása, a szívóskodásra késztetett alföldi ember kevés szóval sokat mondó életböl- cselete: „addig szeretünk v alamit, amíg hűtlen nem lesz hozzánk”, „nincsen abszolút rongyság és jóság, csak törekvés, vágy a jóság elérésére”, „az érzelmi szegénység a legnagyobb nyomorúság”, „szélbe szórni az álmokat, vágyakat, amiket tudja az ember, hogy reménytelen”. Elénk rajzolódnak Szabó Pál személyes kapcsolatai, találkozásai író-, költőtársaival: Sinka Istvánnal, Veres Péterrel, Móricz Zsig- monddal, Illyés Gyulával, Nagy Lajossal, Asztalos Istvánnal, Kónya Lajossal s az utóbbin keresztül a kórt 1970-ben az írón felfedező békéscsabai specialistával, dr. Varga Géza orvossal is. Szerkesztőségekbe jutunk be — többek között a Szabad Szó és a Kelet Népe közös helyiségeibe — és megtudjuk, hogy nem vált be a barátok biztatása, nem jöttek a dollárok Amerikából a Szó előfizetőitől; aztán nemcsak sikerélményt jelentett az írói közélet, hanem hozta 1937 karácsonyát is, amikor a Kelet Népe estre „Apám ráfizette az egész évi búzánkat, tehát a kenyerünket, nem volt karácsonyunk” ... Igen hasznos, szép írás Bertalan Ágnesé 163 nyomtatott oldalon. A Békés megyei Tanács művelődésügyi osztálya komolyan hozzájárul kiadásával az oktatás és a közrtíuvelődés hatékonyabbá válásához. A mű említhető „szereplő”-je is javára fordul. „Míg fő a tésztalé be-be szaladok, írok” — szól ki sorai közül a szerző. Laza kötésű az emlékezés, szerkezet alig ismerhető fel, a gondolatok csapongása a téli esték hangulatát idézi, száll, mint az ugrai kapros túróstészta illata. Ám, az író apa világát átélve belülről beszélő, így sokkal többet mondhat el a minket érdeklő világ egy szegletéről, mint a magát zárt szerkezetbe szorító elme. Ritkán tesz le írást az olvasó felsóhajtva, nosztalgiával: — ám előre megyünk, de milyen kár, hogy „kivágták a magános, utolsó mocsári tölgyfát az Ugrai-er- dőn, a valamikori Váradi út mentén” s az is átment a történelembe. Dr. Virágh Ferenc Ruzicskay György: Átsuhanás Ruzicskay György: Hajnal Párizs elmaradhat, de Szarvas nem ... Látogatóban Ruzicskay Györgynél Ruzicskay György Munká- csy-díjas érdemes művész a nyarat rendszerint szülővárosában, Szarvason, az Er- zsébet-liget csodás miliőjében épült alkotóházában tölti. Hétszáz darabból álló néprajzi gyűjteményét, rajzait, festményeit szívesen megmutatja az ország minden tájáról és külföldről érkező vendégeknek. Az idén a szokásosnál később érkezett Szarvasra, a szelíd szépségekben gazdag folyóparti városba a mester és a felesége. Mi ennek az oka? — Sok volt az elfoglaltságom az utóbbi hónapokban. A Magyar Nemzeti Galériában rendezett gyűjteményes kiállításom nemcsak a kiállítás hónapjaiban, de később is sok munkát adott. A magántulajdonban levő képek visszaszállítása például kellemesen időt rabló munka volt. Rendkívül sokan kerestek fel budapesti műtermemben, érdeklődtek munkám iránt, meghívásokat kaptam kiállítások megrendezésére, megbízatásokat adtak alkotómunkára. De ami a leglényegesebb: régi vágyam teljesül, amikor album formájában megjelenik a „Fantasztikus utazás a világtörténelemén” című rajzsorozatom. Emiatt igen sokszor tárgyaltam a Képzőművészeid Alap Kiadó Vállalat szakembereivel. A 70 rajzból álló album 1978-ra készül el, de a könyvesboltok már elfogadják rá az előjegyzést. A „Fantasztikus utazás a világtörténelemben” című rajzsorozat egyébként negyedszázad gazdag termése. A művész esetenként barátaival — írókkal, festőkkel, zeneszerzőkkel — találkozott Budapest kávéházaiban. Beszélgetés vagy inkább hallgatás közben időben és térben kötetlenül, a szárnyas képzelet hátán „utazott” a mester, s egy-egy világhírű történelmi eseményről készített kompozíciót. Így örökítette meg többek között a képzelet segítségével azt a jelenetet, amikor Borisz Godunov orosz bojárt cárrá választották; Jeanne d’Arc máglyán való megégetését; a nándorfehérvári diadalt; Bartók Béla zenei gyűjtését és számos más eseményt. — A sok elfoglaltság miatt az idei programból elmaradt szeretett városom, Párizs meglátogatása, ahol éveket töltöttem. Párizs elmaradhat, de Szarvas nem... Hazajöttem ide, ahol születtem, ahol felnőttem, ahol megismertem az emberi sorsot, küzdelmet, ahol nyiladozott az értelmem, s ki- olthatatlan vágy fejlődött bennem a képzőművészet iránt. Innen indultam el a müncheni akadémiára s rendszerint ide térek visz- sza alkotni, pihenni, a város dinamikus fejlődését nyu- mon követni. Az alkotó munkát gyakran megzavarják a hazai és a külföldi látogatók. Mégis jut ideje a mesternek arra, hogy sajtó alá rendezze a történelmi jelentőségű szarvasi Világosság dalkör és sza- valókórus történetét is. Hiteles dokumentumokkal, fényképfelvételekkel állít emléket azoknak, akik a legnehezebb esztendőkben, az 1930-as években vállalkoztak arra, hogy dallal, tánccal, kórusszavalatokkal szerezzenek kellemes órákat a sok nehézséggel küzdő lakosságnak. Ruzicskay, mint a Világosság dalkör és szavalókórus művészeti vezetője ekkor kerül emberközelbe a munkásokkal, a parasztokkal, akiknek küzdelmes életét, munkáját igen sok formában megörökítette. — Lassan elmúlik a nyár, mehetünk vissza budapesti otthonunkba. Ez az év inkább a pihenés, az elmélkedés esztendje, 1978 viszont az utazások éve lesz. Megjelenik a „Fantasztikus utazás a világtörténelemben”, mi pedig a feleségemmel felkerekedünk, s ellátogatunk újra Párizsba. Elmegyek Görögországba, Jugoszláviába, a természeti szépségekben és történelmi eseményekben gazdag helyekre újabb témákat keresni, újabb élményekkel találkozni. Szeretnék még nagyon sokat dolgozni! Ezt pedig nem valósíthatom meg másképp, csak ha sokat utazok, sokat látok a világ eseményeiből. Ehhez gyűjtök most erőt Szarvason, szeretett szülővárosomban. A Ruzicskay-alkotóház persze nem a csendes pihenés hajléka. Gyakran érkeznek vendégek Párizsból csak úgy, mint Berlinből, Prágából, Pozsonyból, Moszkvából és Budapestről. Jönnek aztán kisebb-nagyobb csoportok az ország minden tájáról, egy-egy vasárnapon több százan, hogy elgyönyörködjenek a festményekben, rajzokban és a néprajzi gyűjteményben. Ary Róza
